Színes Hírek Londonból - Vegyesen

Annyi minden történik az uborkaszezon közepén, hogy azt sem tudom, mit fejtsek ki igazán.  Úgy döntöttem, hogy semmit, de ha valamire igényetek van, akkor jelezzétek, és boldogan kifejtem hosszabban is:

Leárazások: Lassan véget érnek a 2011-es nyári leárazások. Már csak az igazán szerencsések találnak használható ruhát, az üzletek FINAL SALE sarkai rosszabbul néznek ki mint egy turkáló bálabontáskor. A boltokból ürülnek ki a pántos felsők és lenge szoknyák (amik egy olyan nyár kellékei, ami itt nincs), és a vállfákon megjelentek az idei ősz színeiben pompázó pulóverek és kabátok. 


Én azt hittem be sem zárt a Selfridges Karácsonyi osztálya

Indul a Karácsony: A Harrods és Selfridges (presztízs) üzletek 150 nappal karácsony előtt megnyitották az ünnepi részlegeket. A cinikusok legnagyobb döbbenetére a Selfridges a nyitás napján 2000 darab díszt adott el. Ez nem azért van, mert az angolok ennyire karácsony-őrültek lennének. A két említett üzlet azzal indokolta a döntését, a muszlim hívők bár nem ünneplik Jézus születését, de a vallásuk szerinti legnagyobb ünnep idején szeretik a házukat karácsonyi díszekkel ékesíteni. Azt nem tudom hogy ebből mi igaz, de a ramadám hamarosan kezdődik, és a két bolt egyáltalán nem akarja, hogy (tehetős) vásárlói üveggömbök nélkül maradjanak. Ha nem lenne elég a Harrods és a Selfridges fantasztikus kínálata, akkor a karácsonyi dekorra vágyok ugorjanak be az ország több pontján található Karácsonyi Boltba (The Christmas Shop). A láncolat egész évben nyitva tart, így az ide érkező turistának sosem kell lemondania a londoni karácsonyfadíszekről! Ha valaki a Harrods felé jár, az feltétlenül ugorjon be egy Karácsonyi Fagyira. Tizenkét íz közül lehet választani, például: tojáslikőr, forraltbor, aszalt gyümölcsös pite (mince pie)... és kelbimbó.



London Olimpia 2012 - már a reggelim is készül... (nem én rendeztem így a kanálba!)

Visszaszámolunk - London Olimpia 2012: ó igen!!! Most már tényleg visszaszámolunk! Az újságok már egy hete állítják hogy egy év múlva kezdődik a banzáj, de hivatalosan tegnap volt a 366. nap. Vagy ma...? Mindegy, a lényeg, hogy amíg az itt élőkre (beleértve engem is) pánik tör rá, ha eszébe jut a kifejezés: Olimpia idején dolgozni menni, addig a városvezetés szembogarai fontjellé alakultak, és látszadra kellemes zsibbadás van a testükben, miközben a speckó olimpiás szuvenírek elárasztják a piacot. Gumicukortól kezdve alsógatyán át a limitált szériás (? - nem minden limitált szériás az olimpiai szuvenírek között?) angol zászlós taxi formájú porfogó levélnehezékig minden van. Ja igen, a polgármesterünk, Boris Johnson javasolta, hogy aki az olimpia idején van olyan bunkó hogy olimpia nézés helyett dolgozik, az menjen gyalog, hogy ne foglaljon feleslegesen helyet a szardíniával tömött metrókon/buszokon/vonatokon. Az utakat lezárják, hogy a sportolók és a VIP-k gyorsabban érjenek ki az Olimpiai Faluba (ami még mindig nincs kész, de a görögök óta tudjuk, hogy kész lesz amikorra kell). Egyúttal felkért mindenkit a városvezetés, hogy ne meneküljünk el Londonból a rendezvény idejére. Pedig én menekülnék boldogan, de nem jár annyi szabadság, hogy menekülhessek. Azt is hozzátenném, hogy a William és Kate esküvőjére a repjegyek majdnem megháromszorozódtak (teljesen mindegy hogy az miatt jöttél vagy mentél volna el). Csak halvány elképzeléseim vannak a jövő nyári jegyeket illetően. Hozzátenném, amennyiben a MOB olvassa a blogomat, jelzem, hogy szívesen segítek a sportolók londoni kalauzolásában, zászlóvivésben, integetésben, stb.

Egy falat Olimpia Wenlock és Mandeville - nagyon finom gumicukor!

Királyi esküvő: az elhivatott turisták október elejéig megnézhetik azt a  ruhát, amit Cambridge Hercegnője viselt Április 29-én. A menyasszonyi ruha az évente pár hónapra nyilvánosság előtt megnyitott Buckingham Palotában tekinthető meg. A sorok egyelőre kígyóznak, de pár héten belül szerintem csillapodik majd a tömeg, és a körülbelül 5500 forintos belépőjegyet megváltók nyugodtan szemlélhetik az esküvői buli színterét, és elképzelhetik, ahogy a fiatal William és Harry csúszkálgatott a fekete-fehér járólapon, miközben a nagyi puffog, hogy megint políroztathatja a korlátot (egészen biztos vagyok benne hogy volt ilyen eset, kellett lennie!).

Canongate Kirk Templom, Edinburgh

'Királyi' esküvő: William és Harry unokatesója (Charles húgának második gyereke, a Királynő második unokája), Zara Phillips holnap férjhez megy. Az elismert lovaglónő (ugye így hívják azokat a nőket akik hivatásosan lovagolnak?) és rögbis vőlegénye, Mike Tindall szűk családi körben mondják ki az igent. A szertartás helyszíne a világoskék padokkal ellátott Canongate Kirk templom Edinburgh-ban. A pletykák szerint Zara anyukája megjegyezte Mike-nak, hogy az orrát egyenesítse ki az esküvő előtt, és Chelsy (Harry számomra felettébb unszimpatikus barátnője) nem megy az esküvőre. A királyi szó azért van idézőjelben a címben, mert Anne hercegnő a gyerekei születésekor visszautasította az azoknak járó titulusokat. Tehát Zara és Peter bár királyi rokonokkal rendelkeznek, ők maguk nem számítanak annak.

A Zajos Szomszéd

Már-már tisztában vagyunk az aktuális lengyel válogatott futball technikájával. Ismerjük a lengyel tévéműsor rendszerét. Tudjuk, hogy kik a toplistás előadók és hallgattunk akciófilmet hajnal kettőkor is.

A szomszédunk házimozirendszert vett. Olyat, ami iskola tornaterméhez is sok lenne, nemhogy egy emeletes ház kis lakásába.

Egy ideig tűrtem, aztán betelt a pohár. Én nem akarok hajnalban lövöldözésre kelni. Nem érdekel sem a lengyel híradó, sem a meccsek, és a zene is idegesít amikor én tévézni, vagy csak csöndben lenni akarok. Mivel itt nem jönnek ki a rendőrök, az önkormányzatot kell hívni. Akik a vészelyzeti egységet riadóztatva, műszakváltás és minden más aktuális szalonnás szendvics/tejes tea elfogyasztása után komótosan elindulnak hozzánk. Bejönnek a lakásba, csodálkoznak hogy it's loud, innit (jó hangos, mi?), felmennek a felettünk levő lakásba, bekopognak, ők vagy azt állítják hogy nem is megy a tv, vagy egyszerűen ajtót sem nyitnak. Ezt a kört megismételjük párszor, majd az officer (a hivatali személy) fogadkozik hogy erről bizony jelentést fog írni, és megköszöni, hogy mi ezt bejelentettük.

Merthogy nekik (sem a rendőröknek...) joguk nincs bemenni a lakásokba ellenőrizni hogy milyen hangfalak vannak, ők csak jelentéseket írhatnak, és nekünk felelős lakóknak az a dolgunk hogy ezeket az incidenseket folyamatosan hozzuk az önkormányzat tudomására és majd egyszer talán bíróságra kerül az ügy és akkor majd jól elkussolnak a zajongók.

Hiába magyaráztuk hogy mi ezt nem szeretnénk, lehet hogy a felettünk levők most érkeztek Wroclavból és náluk ez a normál hangerő és gőzük sincs milyen emeletes házban lakni. Kértük (mind a négy!) kiérkező hivatalnokot, hogy csak szóljon a szomszédoknak hogy vegyék lejjebb a tévét. Semmi.

Ekkor jött a további bonyodalom: most már egyáltalán nem biztos, hogy a felettünk lakó szomszéd fekszik rá a hangerőszabályzóra. Hanem lehet hogy az alattunk lakók. Az is lehet, hogy felváltva a kettő. Az épület szerkezete miatt viszont képtelenség csak fülelés alapján megállapítani hogy honnan jön a zaj.

Ekkor írtam egy emailt a főbérlőmnek. Talán - ügyvéd lévén - ő majd tud segíteni.

Főbérlő válasza:

Addig amíg nem tudjuk biztosan honnan jön a zaj, nem tudok tenni semmit. Legközelebb tedd a füled a padlóra, majd a plafonra hogy a felület vibrálása alapján megállapíthassuk hogy honnan jön a zajforrás. Javaslom, hogy használj széket.

Két napja nem tudok erre válaszolni. Még ha lenne létránk, talán, de székről még az asztalról sem érjük fel a plafont a fülünkkel... Tomi azt javasolta, hogy küldjünk egy videót a tulajnak, ahogy a plafonra csavarozunk egy széket miközben énekelgetjük a Dancing On The Ceiling-et. Vállalta, hogy bajszot ragaszt és parókát vesz fel. Én leginkább abban a piros ingben nézném meg... (meg a tulaj arcát miután összejárkáltuk a plafont).

Breaking News - Hírességek a Közelemben

Kedden a Hyde Park felé sétálva jött szembe Kris Marshall. Természetesen meglepetésemben böszmén bámultam rá, és igyekeztem elállni az útját hogy jól megnézhessem hogy tényleg ő jön-e szembe. Hatalmas napszemüvege volt, de a filmekből ismert mozgása alapján biztos vagyok benne, hogy az Igazából Szerelem (Love Actually) Colin-jával, a My Family (nem tudom mi volt magyarul a címe) Nick-jével futottam össze. Fehér inget, farmert és futártáskát viselt.

Hosszabb haja volt kedden...

Erre most, körülbelül 30 perccel ezelőtt az utcasarkon állva türelmesen várom hogy a két érkező biciklis elmenjen végre, és akkor... na igen. Meglepetésemben böszmén bámultam rá, és nem mertem elállni az útját, egyrészt mert biciklivel volt, másrészt meg a mellette bicikliző valaki akár biztonsági őr is lehetett, viszont igyekeztem nagyon megnézni az arcát - elvégre három napon belül két híresség is elég hihetetlen -, erre ő elfordította a fejét. Fekete széldzsekit, pulcsit és nadrágot viselt.

Kicsit borostásabb volt ma...

Éljen London! Eddig akikkel 'találkoztam': Melanie B, Jose Mourinho, Lampard, Terry és még sokan Chelseaből, A Királynő (meglehetősen távolról ugyan), Andy Murray (Párizsban), Fergie (Sarah Ferguson, tudjátok, a liftben!) és most Kris Marshall meg a Guy Ritchie. Josénak jó napotot köszöntem, Andynek sok sikert kívántam a teniszhez és engedélyével lefotóztam, Fergievel beszélgettem...  A következő szerencsést esküszöm megállítom egy közös fotóra már! :)

2005 Július 7

Amikor odaértem, a Metropolitan Police két magas beosztású küldöttje éppen letette a koszorút. Nem mertem közelebb menni, úgyhogy elég távoli a kép róluk...

...viszont nagyon szép csokrot vittek.

'In memory of those who were killed on 7 July 2005, with continuing thoughts and respect for their families and all who have suffered that day and afterwards. On behalf of all Bus, Underground and Transport for London staff...' - A 2005 Július 7-én meghaltak emlékére, gondolataink és tiszteletünk a családjuknak és mindazoknak akiknek aznap és utána szenvedniük kellett. Az összes busz, metró és London Közlekedéséért dolgozók nevében...

Az emlékmű frontján volt ez a csokor. David Cameron, a Downing Street 10 lakosa, Nagy Britannia miniszterelnöke is ott járt ma reggel (nem találkoztunk).
Nem tudok egy szót elolvasni (ha valakinek megy, akkor szóljon!), és elfelejtettem hogy ott mit olvastam (tipikus). 'In memory of the victims of ______ (terrorism?) in London on 7 July 2005. They will never be forgotten' - A 2005 Július 7-i (terrorizmus?) áldozatainak emlékére. Sosem feledjük őket.

Háát... erről a feledésről annyit hogy a BBC és helyi újságok oldalán eddig egy emlékezést sem olvastam, pedig szerintem lenne mire emlékeznie a londoniaknak.  Ha másra nem is, hát arra hogy hiába viselkednek (viselkedünk) úgy, mintha tömegközlekedéskor csak mi lennénk és pár másik test, azok a testek akkor is ugyanolyan emberek mint mi. És figyelnünk kell a többi testre, hogy tudjuk, mi történik velünk. Itt van pár fotó, ennyit találtam eddig.

Amikor Robbant a Metró

Hat évvel ezelőtt...

Tootingban laktunk, a kórház bejáratával szemben. Aznap reggel buszra szálltam és úgy indultam a metróállomásra. Rózsaszín tavaszi kabátomat igazgattam, nem is figyeltem hogy miket mondanak az emberek mellettem. Tíz perccel később az állomás kapuja már be volt rácsozva. Narancssárga mellényes dolgozók irányítottak mindenkit vissza a buszmegállók fele. Azt mondták, meghibásodott egy jelzőberendezés, és ezért le kellett zárniuk a Northern line egy szakaszát.
Vigyorogva megvontam a vállamat – a 15 percnél hosszabb késésekért a TfL visszaadja az adott utazásra költött összeget, én legálisan kések munkából, nem szakad az eső, és még a reggeli újságból is megkaparintottam egyet. A megnövekedett forgalom miatt elég sokáig tartott eljutni Wimbledonba. Amikor beszálltam a tömött vonatba vettem észre hogy a szintén Wimbeldonból induló District Line sem működött. Persze ez nem jelent semmit – előfordul hogy a metrónak rossz napja van, és több vonalat/állomást le kell zárni ideiglenesen.

Távolról csak betonoszlopoknak látszik...

Nagyon lassan ment a vonat Waterloo-ra és amikor végre megálltunk, irdatlan tömeggel találtam szembe magam. Ez az állomás (is) mindig teli van emberekkel (Bourne Ultimatum-ban nagyon jól látszik), de akkor reggel olyan tömeg volt, hogy mozdulni alig lehetett. Waterloo vasútállomáson 4 metróvonal is áthalad, és az összes ajtó le volt zárva, közelébe sem jutottunk a metróknak.
Kezdtem ideges lenni – órabérben kaptam a fizetést, jó dolog késni, de annyira azért mégsem – Tomit próbáltam hívni, de nem működött a mobilom. Ekkor hallottam a bejelentést, miszerint az összes londoni metróvonalat lezárták áramszünet miatt. (Azóta már tudjuk, hogy a jelzőrendszereket annyira megrongálta a robbanás, hogy az irányítóknak áramszünet jelzést adott)

...közelebb érve már egyértelmű az ezüstözött bevonat...

Az állomáson hömpölygő tömeg egyszerre indult meg, lökdosődés, tolakodás. Két dologgal lehet igazán felhúzni egy munkába igyekvő londonit: 1. Tömeg amely nem mozdul semerre 2. Metrós késés, buszra kényszerülés.
Az utcára kiérve még sokkolóbb volt a látvány. A járdán és az egyik sávban is csak gyalogoltak az emberek. Felháborodott mobilbeszélgetések ’valami áramszünet van a metrón!’ foszlányai ütötték meg a fülemet, miközben küzdöttem fel magamat egy buszra. Ekkorra már jócskán 10 körül járhatott az idő. A taxik dudálták le az útról az elszánt, gyalogosokat, a buszok óvatosan kerülgették őket. Egyre több és több szirénázó mentő, rendőrautó süvített el mellettünk. A buszon elöl álltam, szinte teljesen a sofőr fülkéjének passzírozva – ekkor hallottam először: bomba robbant egy buszon. Síri csend lett. Senki nem gondolta volna hogy Londonban ilyen történhet. A metró lezár áramszünet miatt és még bombát is robbantanak. Ekkor végre Tominak sikerült elérnie engem. Ő is mondta hogy robbant egy bomba – meg még néhány másik a metróhálózat különböző pontjain.

...szemből úgy látszik, nem is olyan nagy az emlékmű, de oldalról a mélysége is bevehető...

A buszos út hátralevő részére nem emlékszem igazán. Mire beértem volna a banknegyedbe, az már üresedett, a bankárok amilyen elszántan bementek, úgy haza is mentek a munkából. Azt hiszem 11 után pár perccel érkeztem be a munkahelyemre és sosem felejtem el a megkönnyebbült arcokat hogy látnak. A mobilok nem működtek, hiába próbáltak elérni, csak süket vonalat kaptak és nem tudták hol vagyok... Egymás szavába vágva meséltük hogy kinek milyen útja volt aznap reggel. Volt olyan szakács, aki az állomásáról kilépve hallotta a robbanást. Az élete valószínűleg annak köszönhető, hogy azért is befurakodott az egyel korábbi szerelvénybe. Ha nem fért volna be, lehet hogy ő is az áldozatok közé tartozik.

...az oszlopokat úgy rendezték el hogy az odasétálónak körbe kelljen járnia hogy megértse...

A buszos robbantás miatt felfüggesztették a buszközlekedés nagy részét is. Vagyis szép és jó dolog volt bemennem dolgozni, de nem tudtam hogy jutok haza. London nem Veszprém. Nem tudtam volna gyalog hazamenni. Mert nem tudtam az utat. Mert nem mertem elindulni. És mert 12,5km lett volna az út.

...minden oszlopon rajta van a dátum, a robbantás ideje és helyszíne

A család Magyarországon szinte kikészült. Sem Tomit, sem engem nem értek el. E-mailek 2005-ben még nem repkedtek annyira, úgyhogy akinek sikerült írnom azt kértem meg hogy telefonáljon körbe mindenkit hogy jól vagyunk.
A főnököm kedvesen megjegyezte, hogy nagyon szívesen hazaküldene már délben, de nem fog tudni kifizetni ha nem maradok. Hát persze hogy maradtam, reménykedve hogy délután ötre már lesz legalább annyi busz hogy a belvárosból kijussak.
Egy konferencia-központban dolgoztam, az aznapi 250 fős konfóra mindössze huszan jöttek el, azok is csak azért mert nem tudtak hogy hazamenni, és éhesek voltak (az összes bolt bezárt a környéken). Homlokukat ráncolva majszolgatták a tűzdelt csirkét miközben csak bámultak maguk elé. Egyetlen beszédet sem tartottak meg.

... az oszlopok a robbantások helyszíne alapján csoportokban állnak...

Hat körül indultam haza. Az első busz az irodától nem vett fel – a double deckeren jó, ha 15 utas ült. Senki nem nézett senkire, mégis mindenki megnézett mindenkit (jó alaposan). Az Oxford Streeten áthaladva tudatosult a terrortámadás lelki pusztítása. Az összes bolt zárva volt. Semmi nem volt nyitva. Nem volt szemét az utcákon. Emberek sehol, csak a buszmegállókban lézengtek néhányan. A lemenő nap fénye aranyba burkolta az üzletek kirakatait. Szellemváros, azt mondták később a tévében... Vadidegenek kezdtek el beszélgetni, fejüket csóválva. A hírekből már tudtuk, hogy közel keleti öngyilkos merénylők okozták a káoszt, és nem azért mert a 2012-es olimpia szervezési jogát London kapta előző nap. Green Parknál járt a busz, amikor végre tudtam beszélni Zsoltival is. Őt is megnyugtattam hogy rendben vagyok. Csak ijesztő volt végigutazni London belvárosán úgy, hogy az utasok teljesen csendben vannak, senki sem beszél és az utakon nincsenek autók, csak a kötelességtudóan mozgó buszok.

... minden áldozatnak emeltek emléket.

A 2005 július 7-i terrortámadás tragédiája 52 emberéletet és 700 sebesültet követelt. Perceken belül három bombát robbantottak magukra a merénylők, a Circle (citromsárga), Hammersmith and City (rózsaszín) és Piccadilly (sötétkék) vonalakon. A negyedik merénylő elbizonytalanodott és hagyta magát evakuálni a metróról. Ő is buszra szállt, de meggondolta magát és mégis detonálta a hátizsákját (az ő robbantása ölte meg a legtöbb embert az egész támadás során) a Tavistock Square környékén.

A Telegraph oldalán megtekinthető egy videó a szétrobbantott vonatokról és a buszról.

Másnap (pénteken), szinte teljesen üres metróval mentem dolgozni. A szívem a torkomban dobogott, és remegtem. A felszálló utasok közül elég sokan, amikor meglátták a velem szemben aktatáskával ülő turbános utast, arrébb húzódtak. Volt, aki le is szállt. Londonban az emberek megtanultak ismét figyelni a környezetükre. A tévében kérték az ázsiai/arab/stb etnikumok hogy ne bántsák őket, míg a szélső jobboldal egyértelműen az ő hibájuknak rótta fel az egész eseményt. Hamarosan megindult a tippelgetés, az összehasonlítás 911-el. Munkahelyi beszélgetések alapján kiderült: mindenki úgy véli, bár sokan meghaltak, ez még semmi, és egy második támadás bármikor előfordulhat.

Két héttel később, Július 21-én jött is. Ezúttal Sheperd’s Bush, Oval, Warren Street és egy busz Shoreditchben volt a célpont, de szerencsére az újabb merénylőknek nem működött a bomba. Az alapanyagok szavatossága lejárt... A hírek szerint az utasok égett gumiszagot éreztek és rögtön elkezdtek menekülni a másik kocsiba. Szemtanúk szerint a legnagyobb ’robbantás’ is egy nagyobb tűzijátékhoz hasonlított.

Ott jártamkor épp a füvet nyírta a kertész, de az emléklap körül már most voltak virágok - azokat nem akartam lefényképezni.

Az áldozatok tiszteletére állított emlékmű a Hyde Park Dél-keleti sarkához, a Hyde Park Corner metróállomáshoz közel található.

ICE - In Case of Emergency. A terrortámadás utáni napokban ütötte fel a fejét az ICE. Mentősök és rendőrök nyilatkozták hogy hasonló katasztrófák esetén megkönnyíti a dolgukat ha tudják hogy kit kell hívniuk. A Cuncimókus, Intyőpintyő nem elég információ, de ha ezt a három karaktert mellébiggyeszti a mobiltulajdonos, akkor a segítség gyorsabban és egyszerűbben eljut a rászorulónak. Az ICE az elmúlt hat évben globálissá nőtte ki magát. Ha te is úgy gondolod hogy jól jöhet, az ICE (vagy ICE1, ICE2, stb) beállításakor ügyelj, hogy ha külföldön vagy, olyan ismerősöd/hozzátartozód számát állítsd be, aki beszél valami idegennyelvet.

Vasárnapi Hőemelkedés

- Te figyu, valaki meghekkelte a yahoo időjárásjelzését...
- Mit csinát...?
- Meghackelte. Feltörték. Azt állítják hogy vasárnap 30 fok lesz!
- Ne hülyéskedj. Hadd lássam!

Így történt, hogy már szerdán a vasárnapot tervezgettem. Szombat reggelig nem is mertem elhinni hogy mindez igaz. Ellenőriztem más oldalakat is, hallottam a tévében hogy jön a hőhullám, és én csak szőttem a terveket sorban, hogy hogyan tudnánk kihasználni a jó időt. Először tengerpartra gondoltunk. Strand, napsütés, víz, hamburger, kockás pléd... Mi kellhet még?! Aztán letetünk róla. A forgalom miatt. Nem vesztegethetünk el négy értékes órát azzal hogy autóban (és dugóban) ülünk. Morfondírozásunknak véget vetve a Wimbledon Park mellett döntöttünk. Mivel aznap nem volt tenisz, ezért  a park teli volt az ott sátorozó rajongókkal, volt nekik hamburger és fagyiárus, pizzaárus Írországból (??), ideiglenesen felállított igényes mobilklotyók, úgyhogy már reggel tízkor ugráltam Tominak hogy menjünk már mert nem lesz helyünk. (Azért csak megoldottuk)

Hamarosan csatlakoztak hozzánk Gyopiék is, fogyott a sör, a víz, izzottak a hamburgerhusik (hm.. még jó hogy az előző esti Hampstead Heathi Kalandok után maradt hús), nyaltuk a fagyikat, spricceltük egymást vízzel az egyenletes barnulás érdekében, és akkor... Akkor elkezdtem feszengeni. Persze be nem ismertem volna senkinek, de én hülye nem kentem be magam, mert azt hittem hogy Angliában nem lehet leégni. Nem tudom honnan vettem ezt az agyament baromságot, valószínűleg a meleg elvette az eszemet. Azt hiszem mohó voltam. Rájöttem hogy a németek és angolok miért  égnek le rögtön a nyaralásuk első napján. Nem tudnak betelni a napsütéssel, a meleggel, a jó érzéssel hogy végre izzadnak a szabad ég alatt. Ezt a szuper érzést hosszú ideig megőrizendő, nem akarnak lemaradni egyetlen UVA/UVB sugaracskáról sem. Aztán mire észbe kapnak, már mindegy. Szerencsére napszúrásom nem lett, de most meg hámlok, és úgy néz ki a hátam mint egy cafatokra cibált rongy. Ennek ellenére mégsem bántam meg: angliai életem során még sosem égtem le úgy, hogy ne kellett volna repülőre szállnom!

Az egész olyan volt, mint egy álom. Este 9kor is még nagyon meleg volt. A hajamat nem kellett megszárítani hajmosás után, és így sem fáztam (mondjuk ilyen rákvörösen...). Jégkockával ittam a bodzaszörpöt. Nyitott ablaknál aludtunk. Hétfőn csak azért mentem be dolgozni, mert ha előhozakodok egy kifogással, az olyan átlátszó lett volna mint egy ablak...

Csak azt nem értem hogy kedden hogyan lehetett ilyen hatalmas eső?

(A képen látható WTF mozaikszó az angol What The Fuck - Mi A Fasz -kifejezésből ered. Úgy kell kimondani, hogy Dabljú tí eff. Fontosnak tartottam ezt itt megjegyezni/megtanítani)

Férj Nyaral

Indulás előtt.
Férj:
Minden megvan. Úszógatya, törölköző, váltás ruha, focilabda, sörnyitós strandpapucs, könyvek, útlevél, napszemüveg. Amint odaértem, hívni fogom.
Feleség:
Ha még egy napkrémet beledugok a táskájába, talán észre sem veszi. Nagyon ajánlom hogy hívjon különben felrobbanok.

Érkezés.
Férj:
Nem működik a telefonom. Hoppááá, ez bizony egy Cruzcampo! ¡Cuatro cervezas por favor!
Feleség:
Remélem nincs semmi bajuk. Csak meg tudnak érkezni valahova nélkülem is... ugye..?!

A férfiak is igénylik a saját nyaralásukat

Első nap.
Férj:
Szálloda felfedezése, strand beminősítése, all inclusive lehetőségek kimerítése. Még jó hogy tettem el napkrémet, csak kár hogy négy hapsinak ciki egymást kenegetni. Nem égek le nagyon. Este buli
Feleség:
Lakásban rend és csend honol. Nem késtem (sokat) munkából és sajnáltatom magam mindenkivel hogy egyedül leszek egy héten át. Az este meglepően gyorsan elmegy a CSI-vel. Néha elgondolkozom hogy hány epizódot tudnék végignézni egy seggel. Még így, edzés után is.

Második nap.
Férj:
Első nap programja megismételve. Kivéve, hogy a tegnap esti buliról már világosban jöttünk haza és nem bírtunk felkelni – lemaradtunk a reggeliről.
Feleség:
Három oldalas tervet készítek a hét/nyolc napra. Detox kúrába is kezdek. Reggel munka előtt jógázok a nappaliban. Mire férj hazajön, lefogyok két kilót, megszépülök és bemutatom neki az új fekete magassarkú cipőmet. Vagy a kék csíkosat...? (Vagy mindkettőt).

Jones Bootmaker - a piros verzió nagy lett, azt visszavittem a boltba. Rossz boltba (nem JB-be) mentem, ahol nem akartákk visszavenni (még ilyet)

Harmadik nap.
Férj:
Második nap ismétlése. Fejfájás nélkül ébredek, reggeli ma sincs. A reggeli, Palmába tartó buszt megint nem értük el. A Playan olvasgatok két evés között.
Feleség:
Hajnal négyig nem alszok, mert hallgattam a felettem lakók tévéjét, ezért lemaradok a reggeli edzésről. Délután megyek inkább boxolni, és utána levezetek egyedül Weybridge-be. Teljesen egyedül, nehezített körülmények (eső) között. Gyopiékkal átmegyünk máshoz, a lángospartit spontán szőnyegolvasztó táncolás követi.

Negyedik nap.
Férj:
Harmadik nap ismétlése. Ma sem mentünk Palmába, de ma már legalább lejutottam reggelizni. Büszke vagyok magamra. Lassan kezd fárasztó lenni ez a folytonos bulizás, este inkább kihagyjuk. Addig a playán leszek
Feleség:
Gyopiéknál reggeli (délután egykor), majd hazavezetek. Ismét egyedül és ismét büszke vagyok magamra. A lakásban 16 fok van, bekapcsolom a fűtést miközben sajnálom magam, hogy még mindig egyedül vagyok.

Az eső artisztikusan esett...

Ötödik nap.
Férj:
Palma nagyon szép, de városnézéshez meg kell találni a tökéletes partnert. Az enyém otthon van.
Feleség:
Reggel jógázok a nappaliban Elkések munkából. A nap végén sietek haza, jógázni megyek.

Hatodik nap.
Férj:
Harmadik nap ismétlése, viszont elég jó színem van. A könyvet majdnem befejeztem már, és szememmel szuvenírt keresek
Feleség:
Este jógázok majd otthon. Végül korgó gyomrom boltba kényszerít, ahol vigyorogva fényképezem a téliszalámit a pultban. A legszebb kenyeret veszem meg. Unottan nézem otthon a jógamatracot, majd kibontok egy étcsokis Balaton szeletet a titkos tartalékból.

Csak 152 kalória!!

Hetedik nap
Férj:
Már-már rutinosan járunk bulizni. A szervezetünk hozzászokott. A tekintetünk átsiklik a bokorban fetrengő angol egyetemista lányon, aki annyira magán kívül van, hogy felállni sem tud. A kocsmákban már természetes hogy a sör mellé egy ajándék rövid is jár. Normálisnak érezzük hogy az ásványvíz drágább mint az alkohol. Szuvenír nincs, de még van majdnem egy teljes napom.
Feleség:
Szétunom magamat. A lakásban mindig csend van. De legalább voltam jógázni. Kenyér kiszáradt, pedig elcsomagoltam rendesen.

A Waitrose üzletekben nemcsak téliszalámit, de Mangalicakolbit is lehet kapni.

Nyolcadik nap, visszaindulás
Férj:
Ajándék pipa, becsomagolás pipa, időben reptérre érkezés pipa, lassú beszállás és majd’ egy órás késés pipa, szakadó eső és 12 fok pipa
Feleség:
Kipróbálok egy új órát a konditeremben. Az a neve hogy Body Attack, vagyis test támadás. Az óra ötödik percében, vagyis a bemelegítés elején már az ájulás szélén vagyok. Mellettem nők mosolyogva ugrálnak, sőt egy nem is előre néz, hanem oldalra – saját magát nézi a tükörben mozgás közben.
Hazainduláskor kitalálom, hogy kimegyek férj elé a reptérre. Elvégre ha Weybridge-be lementem napközben teljesen egyedül, akkor egy éjféli kanyar Lutonra csak nem árthat meg?! Hogy ne legyek nagyon álmos másnap reggel, ezért előre alszok egy kicsit. A nappaliban. Férj hajnal háromkor talál meg a hálószobában a paplan alatt. De legalább hazajött végre! Upszi, a csokispapír még mindig a matracon...

Tosca az Operában

II. felvonás

Pénteken meséltem az Operaházról. Itt az ideje elújságolnom a többi élményemet is.

Felgördült a nehéz bársony függöny, valaki leszaladt a lépcsőn és már énekelt is. Csak énekelt. Még mindig énekelt. Valaki más lejött még a lépcsőn és az is énekelt. Az első negyed óra furcsa volt, hogy az istennek nem hallgatnak már el, de aztán hozzászoktam és belenyugodtam.
A sztori leegyszerűsítve: A szerelmes B-be és rettenetesen féltékeny. B belekeveredik illegális dolgokba és C jól fel akarja akasztani. Igenám, de C teljesen odavan A-ért, és hajlandó némi testi egyezkedés fejében szabadon engedni B-t. A úgymond beleegyezik, de aztán végül máshogy intézi el C-t. Akasztás helyett más lesz, de annak sem lesz jó vége, úgyhogy A-nak sincs jó vége. Taps...
Ezt onnan tudom, hogy volt surtitles. Új szót tanultam. Mi magyarul feliratnak mondjuk a szöveget, ami alul megy, az angol azt subtitles-nek hívja. Angolul a felirat tehát surtitles, mert felül megy. Vagyis a színpad felett volt egy kivetítő, ahol diszkréten kiírták angolul az olasz énekekek szövegét.

A főszereplők:
A - Floria Tosca, bögyös, barna hajú szoprán
B - Mario Caravadossi, buggyos nacis teltpocakos tenor
C - Scarpia Báró, köpenyes Meatloaf hasonmás, tenor

Azt nem hinném hogy operát dúdolgatnék a jövőben (bár Tominak megvillantottam rejtett tehetségemet), viszont erősen megmaradt bennem hogy ilyen erőteljes éneklés közepette is tudnak a szereplők ügyelni a mimikára. Tosca például a legnagyobb áriák kieresztése közben is képes volt bólogatni, lépkedni, karjait felemelni... És azt el is felejtettem mondani, hogy az előadás azzal kezdődött, hogy a szinház dolgozója elnézést kért az esetleges hangi hibákért, de Tosca aznap olyan dáthás volt, hogy alig bírt állni. Én ebből semmit nem vettem észre, ha én vagyok náthás akkor még annyira sem énekelek mint amúgy és pláne nem tudnék mikrofon nélkül beteríteni egy majdnem 2300 fős közönséget...

Állójegyek/ülőjegyek...

A darab három felvonásból állt. Az első 48, a második 45, a harmadik pedig 25 perces volt. Talán ez tette emészthetővé az egészet. Hogy nem énekeltek folyamatosan két órán keresztül, hanem fél órás szünetek alatt volt idő koktélozni kibeszélni az előző jeleneteket.

A bal felső sarokban egy kicsit látszik a zöld plafon. Azon a soron csak állóhelyek vannak, de az alatta levő két szint színpadhoz közelebbi részeiben sincsenek székek

Nekem tetszett, jól éreztem magam, úgy érzem, gazdagabb lettem az élménnyel. Mivel a kulisszatúrát vezető hölgy annyira bizton állítgatta hogy operába menni olcsóbb mint musicalre, utánanéztem a jegyeknek. Egy musicalre 15-90 font között van jegy, de mindenki ül. Az operaházban a jegyek 10 fonttól indulnak, egy erkély akár 600 fontba is kerülhet! Megjegyzem, 10-15 fontért az operába indulók állójegyet kapnak. Kis fenéktámasztós oszlopocskákat erősítettek a padlóra az állónézők kényelme érdekében. Mi nem erkélyen ültünk hanem lent a színpadhoz közel, szuper kilátással.

Legközelebb balettre szeretnék elmenni.

Királyi Operaház - Royal Opera House

Rájöttem – az opera tulajdonképpen jó.

A munkahelyem szervezte a lehetőséget hogy életemben először menjek Operába. Nemcsak előadásra, hanem előtte vacsorára, azelőtt meg koktélozással egybekötött kulisszatúrára is hivatalosak voltunk. Hetekig morfondíroztam hogy mit vegyek fel. Először kis cukiszekszi koktélruha vásárlását fontolgattam. Aztán csak nem jött a nyári jó idő, úgyhogy letettem róla. Kiegyeztem magammal egy magassarkú fekete lakkcipővel. Napokig sétálgattam benne otthon, felvettem rövidnadrághoz, farmerhoz, sőt még pizsamához és macinacihoz is, de minden kísérletem hiába volt. A rossz minőségű műbőrt nem lehetett kitágítani egy picit sem, az egyel nagyobb méretből meg kiléptem, úgyhogy Mucifoci eléggé elszontyolodott hogy mennyire ratyin fog kinézni az Operában a munkatársai mellett.

A függöny mögött -  de hol a függöny?? Elképesztő belső terek...

Végül kiegyeztem egy nyárias, időjárásálló szereléssel (és egy kényelmesen bejáratott piros cipőcskével), egy Janó által irodában kreált hajzattal és sok szájfénnyel. Szerencsére a kollégák is irodai ruhákban feszítettek, de egész este alig láttam igazán kiöltözött nőket. Londonban operába/színházba menni nem számít olyan felöltözős eseménynek mint Magyarországon (sőt, színházakban a farmer/sportcipő/pattogatottkukorica teljesen normális)... Amint megérkeztem a Covent Gardeni épület legfelső emeletére, azonnal elkezdett esni az eső. Mivel a vacsora a nyílt teraszon volt, rögtön jobb kedvem lett, a nők közül talán én voltam az egyetlen aki nem fagyott meg!
A kulisszatúra nagyon érdekes volt. Például megtudtam, hogy az operaház körülbelül 970 embert foglalkoztat. A színház maga készíti mindenét. Az összes díszletet, jelmezt, de még paróka-készítő műhelyük is van! Meglepett hogy az épület kibővítése előtt (2000) a szereplőgárda nem a színházban melegített be, hanem kilenc (!) metróállomással arrébb Barons Court-on. A bővítés óta azonban mindenkinek van hely, láttunk is gyakorló balettosokat, akik miatt direkt melegebben tartják a termeket, hogy az izmaik kevésbé legyenek sérülékenyek. Voltunk a színpad mögött is, ami engem leginkább egy óriási csarnokra emlékeztet.

Épp hozzák be a díszletet az első felvonáshoz

Mint kiderült, a háttér padlózata szinte teljesen süllyeszthető. Ez teszi lehetővé, hogy az egyes darabok jeleneteinek díszleteit felépítsék, és a felvonások között egyszerűen csak begördítsék a helyére. Legszívesebben elvesztem volna a díszletek között, de nagyon szigorúan figyeltek arra hogy ne lépjünk rá a süllyeszthető padlóra. Fényképezni sem szabadott (csak nagyon diszkréten), úgyhogy nem a legjobb beállításból vannak a képek, de legalább vannak. Elsétáltunk a színpadi árok mellett, ahova állítólag egy 150 fős zenekart is be tudnak ültetni. (jó passzentosan, de ha befér, hát befér)

A színek nem jönnek vissza, de már az üres nézőtéren ácsorogni is jó!

A nézőteret nem érintette az átépítés, a felújításokat leszámítva minden ugyanolyan és ugyanakkora, mint 150 évvel ezelőtt volt. A mennyezetnek hasonló színe van mint egy Tiffany’s ékszeresdoboznak. Az aranyozott minták körbevonják az erkélyeket. Az itteni meglepetést a Királyi Erkély okozta. Viktória királynő ugyanis nem tartotta nagyon fontosnak hogy ő lássa az előadást, ezért egy olyan erkélyt választott, ahonnan őt látják leginkább (not to see, but to be seen). Az udvarhölgyei pedig tükörből nézték az előadást – mert Viktória nem akarta hogy együtt lássák őket. A kísérők az erkély hátsó sarkában, a színpadnak háttal ültek, a tükör pedig úgy volt beállítva hogy azt a közönség többi része ne lássa. Ha valaki az Operaházban jár és az előadás elején felhangzik a himnusz, az biztosan tudhatja hogy a Királynő is jelen van az előadáson. Mivel a Viktória által választott erkély továbbra is a Királyi családé, egyszerű lesz megtalálni Erzsébetet is.

Legalsó sorban, ahol a fehér pulcsis nő nézelődik - nnna, az a Királyi Erkély

Folyt köv, előadás

Ha kocsiba ülsz vezetni, letartóztatlak!

Bezony. Mucifoci beleszaladt...

Most epp a Wimbledon Parkban fekszem egy erosen muszalas pleden es potyogom a friss emlekeimet (ezert nincs ekezet). A nap kellemesen sut, hamarosan kiderul hogy a heti joslatok bevalnak-e es tenyleg 28 fokban izzadhatunk!

A tegnapi nap azonban maskepp indult. Erosen esett, olyan hangosan verte az ablakot hogy alig tudtam aludni. Delutanra azonban elallt es nekiduraltuk magunkat a szombat delutani londoni dugoknak, hogy reszt vegyunk a Dezsi fel annualis szalonnasuto partin. Ha meg nem hallottatok volna az esemenyrol: Dezsi most mar a sokadik magyar osszeroffenest szervezi Hampsted Heath lankas dombocskain. Sotetedesig vannak opcionalis vetelkedok, majd amikor leszall az ej, jon a tabortuz, gitarzene, hamburgerpogacsa es az igazi kemenymagoknak a halozsak is.

Az elso meglepetesemet a parkorok okoztak. Mint kiderult, tilos tuzet rakni. Meg eldobhatos grilltalcan is. Meg egyaltalan. A ket fiatal 'officer' elkobozta az aktualisan izzo talcakat. Ketszer is visszajottek.

A mi talcank alatt volt fem keret, vagyis a talajhoz egyaltalan nem ert hozza a forro femlap, gondoltuk azt nyugodtan hasznalhatjuk (haha).

Este 11 korul lehetett mar. Az eg londonias narancssargas volt. Hiaba nincs vilagitas a Heath-en, a nagyvaros fenyei mindig adnak pont annyi fenyt hogy egy lepesnyit lassunk. Tomi szerint akar nyolcvanan is lehettunk, es mar pont kezdtem jolerezni magam. Kiderult szamomra hogy a focacciat viharlampa fenyenel is tokeletesre lehet piritani es hogy kepes vagyok tzatzikit adagolni csak ugy erzessel. Igaz tehat, hogy amikor az egyik erzekszervunk nem ervenyesul, a tobbi felerosodik. Ugy ereztem magam mint a kis Ratatuille (L'ecso), mindenfele izorgia volt a nyelvemen. Valoszinuleg ez lehetett az oka, hogy amikor ket fenyszoro felvillant elottem 2 meterre, azt hittem hogy valaki beallt kocsival es most lesz hangos zene es tancolunk mint regen a cocacolas reklamban.
Zavarom lassan kezdett csak oszlani amikor a fenyszorok melle beindult a kek villogo is. Ket rendor pattant ki az autobol, a no teljesen be volt poccenve es volt nala valami szellemirtok fele (permetezo) pumpa es gondolkodas nelkul nekiallt tuzet oltani. Nem csak elottem egett tuz, talan 6-7 talca lehetett meg mukodesben.
Abba most nem mennek bele hogy egy-ket jol nevelt, egyuttmukodni nem akaro 'suhanc' miket csinalt, de mi igyekeztunk a legkisebb ellenallassal elpakolni (elvegre en mar ettem, nem izgultam hogy ehen maradok).

A normalisabb resztvevok elkezdtek osszegyujteni a szemetet, a normalatlanabbak hozongtek. Vegul indulni keszultunk Tomival amikor a rendorno blokkolta az utamat.
Hogyan mesz haza?
Ahogy jottem, kocsival.
Azzal biztos nem. Nem engedem hogy vezess.


??????????????

Dehat...
Nincs dehat. Amikor kiszalltam az autobol, egybol tomeny alkoholszagot ereztem. Nem tudhatom biztosan hogy ittal-e vagy sem, es ha innen elmesz es valesetet okozol, az rajtam csapodik le. Reggel fel hattol nyitva lesz a parkolo, akkor visszajohetsz erte.

Erre mar kezdtem bepipulni - mindig is utaltam ha jogtalanul vadolgatnak, plusz rajotem hogy vegre itt a lehetosegem egy igazi rendorakcioban reszt venni.

Van alkohol-szondad? Szivesen megfujnam, mert a mai narancsle es vizagadom nem okoz gondot..

Sajnos nincs, kulonben meg is szondaztatnalak!

Ekkor elkampicsorodtam - se szonda semmi? Vaze, mifele rendor ez?? Vizpumpaja van, szondaja meg nincs?!

Probaltam hat ervelni hogy tenyleg nem ittam, es tobben is nevetni kezdtek azon hogy engem, aki nagyon ritkan iszik, nem engednek vezetni. Ez nem tetszett a nonek, ugyhogy kozelebb lepett hozzam es hatarozottan kozolte hogy szobeliben figyelmeztet: ha autoba merek ulni vezetni akkor le kell hogy tartoztasson.

Mivel Tomi azt mondta nincs kedve velem a rendorsegre menni (awwww!!!), ezert inkabb vadiuj kempingszekeinket osszecsomagolva nekiindultunk a sotet domboknak. Ami addigra mar sokkal sotetebb volt mint gondoltam...

Mivel az auto nem a park parkolojaban volt leallitva, nyugodtan hazamehettunk (plusz tenyleg nem ittam), ugyhogy haza is ertunk fel egyre. Es nem tartoztattak le. Se alkoholszonda. Se bilincs. A parkba kierkezo rendorok egy darab igazolvanyt nem kertek el, es azt mondtak hogy nyugodtan maradhatunk a parkban ejszakara, csak ne rakjunk tuzet. Mert hiaba hisszuk azt hogy mi csak egy helyen egetjuk ki a fuvet, elkepzelheto (sot! Allitolag mar volt is erre pelda) hogy tobb szaz meterrel tavolabb kihal egy fa, vagy kirohad a fu, mert a gyokerek annyira osszeernek a fold alatt. Nem tudom, nem vagyok kerteszmernok, de elfogadom hogy nem akarjak azt hogy tuzet rakjunk, plane ha a 80 resztvevobol 65 ivott is. Senki nem akarja enekelgetni az 'eg a varost', de ugyanakkor jo lenne ha lennenek tuzrakasra kijelolt helyek. En nem tudtam hogy a Hampstead Heath is vedett terulet, tilto tabla nem is volt kiteve, de az ido tenyleg ko volt es jo volt tarsasagban lenni.


Valaki meg kuldjon nekem egy alkoholszondat!!!

William És Kate Megőrjíti Londont

Szerintem persze jó értelemben. Az előző bejegyzés óta voltam kint sétálni és csináltam még több képet.

Snappy Snaps, fényképész

La Senza

Utcai Árus

Kiegészítősbolt, Accessorize

A tejszínes-eper testápoló lelőhelye

Stílusos esernyők...

...pénztárcák...

...konyhai dolgok...

... és bögrék a John Lewis-nál

Közben megérkeztek a limitált szériás fehér earl grey teás dobozaim is!

Emléktárgyak a Királyi Esküvőről

Nagy Britannia kateandwilliam lázban ég.

Már ránk szóltak, hogy mostantól Catherine és nem Kate, de nem tehet senki semmit, ugyanis a nép (alattvalók?) annyira a szívébe zárta a common girl-t (kommon görl, polgárlány), hogy képtelenek emelkedett néven szólítani. Az állandóan mosolygó lányt mindenhol örömmel fogadják, és komolyan mondom lassan egész London vele lesz kitapétázva.

A cinikusok persze a hajukat tépik (mennyi adónkba fog kerülni ez az esküvő?!), én viszont igyekszem a pozitív oldalát nézni a dolgoknak. A boltok tömve vannak hivatalos és nem hivatalos emléktárgyakkal. A hivatalos emléktárgy az, amire a királyi ház áldását adta. A többi nem számít hivatalosnak, de ez nem okozott problémát, hogy készüljenek melltartók és bugyik 'fit for a princess' felirattal (természetesen a plakátokon mosolygó modell barna hajú mint Kate, és elegánsan, gyöngynyakláncban pózol a hercegnőknek is megfelelő fehérneműben - ami egyébként tényleg szép), tegnap rendeltem a Twinings Teaházból a Kate által ihletett Earl Grey keveréket (fémdobozos kiszerelésben 5 font), láttam három különböző színben William and Kate feliratos anyagot (15 font/méter), amit méterben lehet kapni, láttam temérdek bögrét (5-40 font), tányért (10-50 font), kistányért (8-40 font), képeslapot (3 font) és konyharuhát (5-20 font) mindenféle színben, formában, minőségben, és persze árban, mint ahogy zárójelben jeleztem is.



Bal oldalon KATEA - speciális kiszerelésű teafilter. Az ifjú párt kell egy-egy bögrébe lógatni



Díszpárnahuzatnak? Ágyneműnek? Függönynek vagy csak ingnek? Te mire használnál ilyen anyagot?

A boltok teli vannak brit zászlókkal, minden évben előjön a Union Jack (a brit zászló) a divatban, de idén tavasszal különösen menő a lakást zászlós párnákkal, ágyneművel feldobni, és persze a női pénztárcák is hasonlóan megkapják a csíkokat keresztben. Természetesen minden üzletág úgy készül ahogy tud, a t-mobile reklámot csinált, a Carphone warehouse (telefonbolt) különleges esküvői ajánlatokkal csábítja a vásárlókat, a környezet tudatos Body Shop pedig forgalomba hozta a - union jack-es kupakos - limitált szériás testápolóját, tejszínes eper illattal.

A Selfridges üzlet kínálata. Az alsó polcon látható tányérok jelenleg 18 fontba kerülnek, ezek voltak az első, nagy port kavaró nem hivatalos emléktárgyak. A felső polc közepén levő bögrék darabja 40 font (lehet hogy ezért remegett a kezem amikor fényképeztem?) Várom, hogy akciózzák a relikviákat..

Éééééééés, mától megindult a 2011-es szabiszezon! Teljes az eufória. Ma reggel a metró utazóközönségének nagy része farmert viselt és óriási bőröndöt cipelt. A húsvét mindig is fontos az angolok számára, hiszen itt nagy péntek és húsvét hétfő is munkaszüneti nap. Jövő hét pénteken az esküvő miatt is lesz egy munkaszüneti nap, plusz a kora nyári munkaszüneti nap* az azutáni hétvon, május másodikán lesz. Idén, aki teheti az utazik, és mindössze három szabadnappal 11 napig lehet távol a munkahelyétől!

Én sem teszek másképp. Bár szívesen megnéztem volna az ifú párt, de az unokahúgom híre előbb érkezett mint a Williamék eljegyzése, úgyhogy bocs WK, de rsvp: no**! Holnap tehát számomra is megindul a szabiszezon, irány Magyarország, éljenek az unokahugik, a grillsütők és a Balaton!

Marble Arch, 2011 Április 20

Visszatérve Kate-re:

• Nem értem, hogy a magyar sajtó miért hívja Vilmosnak a Williamet, ha a Kate-t nem hívja Katinak
• Vajon a Kate tud magának online rendelni holmikat?
• Vajon ő hogyan bírkózik meg a vőlegénye nagymamájával? Nagymama, ne szóljon már bele mindenbe!
• Hogyan teszi rendbe az apósjelöltjét? Charles, megmondtam hogy nem akarom hogy a köszöntő beszéded órákig tartson!
• Vajon tud-e a férjének főzni, ha akar? Felicity, elmehet haza. A hercegnek ma este én készítem a vacsorát. Oh, Felicity? Megmondaná hogy hol találom a konyhát ebben a palotában?
• Hogyan egyezteti össze a férjének a meghívottjait (államfők és királyok) a saját meghívottjaival (a szülőházához közeli kocsma főnökével)? Helló, vőlegény, vagy menyasszony? Menyasszony, és Ön? Vőlegény. Csodálatos. Mivel foglalkozik? Hol ez hol az, de többnyire gondoskodok róla torkok ne legyenek szárazon, kocsmáros vagyok. És Ön? Hát igen, az én munkaköröm is változatos... Én a francia államelnök vagyok... de én sem szeretem ha a torkom száraz!

* Angliában az ünnepnapok a karácsonyt kivéve nem fix dátumokra esnek. Úgy is hívják őket, hogy bank holiday, vagyis banki szünnap. Ezt a nyolc napot úgy időzítik az évben, hogy mindig hétfőre essen, például a május nap (mayday), az mindig május első vasárnapjához legközelebb eső hétfőn van, csak úgy, mint a késő nyári munkaszüneti nap, ami augusztus utolsó vasárnapjához legközelebb eső (augusztusi) hétfő. Karácsony és új év ha szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő hétfő (és kedd) kerül munkaszüneti napnak. Tiszta sor!

** RSVP: (áreszvípií) respondez sil vous plait. A francia nyelvből elterjedt meghívókon szereplő mozaikszó. Jelentése? válaszolj kérlek.

Nem Vagy Te Dzsekszon

Hacsak nem egy Michael Jackson/Absolute '80 témájú bulira igyekszel, kérlek hanyagold a fehér zoknit a fekete nadrághoz-cipőhöz.

London, Piccadilly Line, 2011 március 19

A fenti úrnak üzenném, hogy

• a zokni színét mindig a cipőhöz kell választani
• a cipő mindig legyen sötétebb mint a felső (ing, zakó, póló, stb)
• ha világosbarna (bézs) nadrágot húzol, akkor barna, világosbarna, vagy bézs zoknit kell a fiókból előszedni. Tehát amikor világos színű nadrágot veszel, vegyél hozzá zoknit is, rögtön
• ne gondold hogy 'ááh, úgysem tűnik fel senkinek, nem nézi azt senki!', mert de, és igen!

Népszámlálás

Még sosem voltam megszámlálva, főleg nem így, ennyire.

Múlt héten hangos puffanással landolt az ajtó előtt egy vaskos boríték. A lakás nevére szólt, nem a miénkre. Már majdnem repült is az újrahasznosíthatós kukába, de a 'törvény kötelez a válaszra' felirat kíváncsivá tett és mégis kibontottam.

Kiderült, hogy a tíz évenkénti esedékes népszámlálásba keveredtünk, és mint minden olyan embernek, aki 2011 március 27-én az adott lakásba van bejelentve, vagy épp ott alszik aznap éjjel, ki kell tölteni a kérdőívet.

Nyelvtudás hiánya? Nem akadály!

Már-már magam előtt látom Józsefet és Máriát, ahogy a szamarukat felszerelik és a terhes asszony nagyokat nyögve felmászik az állat hátára, miközben szitkozódik (azt a rézfán fütyülő...), hogy miért pont most, télvíz idején kell a népet megszámlálni, és miért nem várhattak legalább két hónapot, addigra már a gyerek is megszületik...

Szerencsére az idei népszámláláshoz nem kell személyesen megjelennünk, elég postán visszaküldeni a 32 oldalas kérdőívet, de természetesen a nyomtatványon szereplő egyedi kóddal online is kitölthető.

Még a látogató sem menekül!

Tetszett azonban, hogy a kérdések végre hanyagoltak mindenféle mellébeszélést és 'jujj ezt nem kérdezzük mert ez hátha fajgyűlölőn hangzik' típusú baromságot. Rákérdezett arra hogy ki homoszekszi (Józseféknek ilyen kérdés tuti nem volt!), ki zsidó és ki buddhista, na meg persze jöttek az etnikai dolgok is, pl ha fehér vagy, milyen csoportba sorolod magad: angol/wales/skót/észak ír/brit, vagy ír, vagy cigány/ír utazó, vagy más (pl magyar).

Nincs kecmec

Nem találtam normális indokot, hogy miért van szükség a népszámlálásra (segít, hogy a környezetemben található állami szolgáltatások finanszírozását jobban oldják meg), de nagyon komolyan veszik, mert azt megbüntetik aki nem jelez vissza. Természetesen senki se aggódjon, az adataink biztonságban vannak, legalábbis minimum száz évig titkosnak számítanak.

A 17-es kérdés szándékosan lett üresen hagyva, menj a 18-ashoz!