Ma reggel, hosszú haláltusa után csődbe ment a Malév. Annyira nem fog hiányozni, mert londoni viszonylatban piszok drágák voltak mindig is. Malévvel egy kezemen meg tudom számolni hogy hányszor utaztam haza (talán kétszer). Mivel általában 'csúcsidőben' utazok én is (karácsony, húsvét, nyár), ezért szinte sosem jöttek ki olcsóbbra mint a British Airways (BA), Easy Jet vagy akár az általam félig utált Wizz Air is (még úgy is hogy bőröndöt és reptérre utazást is hozzáadtam). A BA és az Austrian Airlines (AA) is ki szokta segíteni a Malévot azzal, hogy codeshare keretében ők is adnak el jegyeket nekik. Ez azt jelenti, hogy a Malév gépre lehetett venni jegyet a BA és az AA oldalán is. Érdekességképpen említem meg, hogy amikor legutóbb így vettem jegyet, akkor a BA weboldalán majdnem 30ezer forintot spóroltam a Malév áraihoz képest (ugyanarra a járatra, ugyanarra a gépre). Szóval az utóbbi években a Malév szerintem csak azoknak volt jó, akik abszolút szezonon kívül utaztak, legalábbis Londonba.
Ennek ellenére valahogy mégis elkapott a nosztalgia. 2002 karácsonyán ültem életemben először repülőn. Akkor már majdnem négy hónapja voltam távol otthonról, és izgatottan, rohadt kényelmetlen magassarkúban vártam Gatwicken az indulást. Szinte tátott szájjal bámultam a reptéri forgatagot és gyönyörködtem az ablak túloldalán várakozó Fokker 70-es típusú gépben. Egészen addig amíg be nem gurult a képben egy hatalmas Boeing, azt hittem hogy ez a Fokker 70 valami óriási gép. Beszálltam és azt hittem eldobom a táskám, kisebb volt a gép mint egy csuklósbusz! (lehet hogy addigra már régen ültem csuklósbuszon, de határozottan rövidnek tűnt). Nem volt első osztálynak hely és engem valahova előre ültettek. Ablakhoz. Amikor felszálltunk, azt hittem be vagyok rúgva. Akkor még nem tudtam hogy a kis gépeken a nyomás - főleg első repülősök esetében - nagyon meglepi a szervezetet, kezem-lábam-szám zsibbadni kezdett, a fejem úszott, és közben vert a szívem mint egy kis madárnak. Repülök!!!
Hamarosan hozták is a kiskocsit, amiről vacsoraidő miatt téliszalámis tálkák kerültek elém, Rama vajkockák és a stewardessek fonott kosárból kínálták a gépen melegített apró császárzsemléket. Kaptunk még karácsonyfa formájú szamos marcipánt is, és citromos teát, kannából, olyan menzaszerűen, de több havi távollét után nagyon ízlett! Gyűjtöttem kis whiskey-ket, unikumot, ittam fantát és Rauch őszilevet... (azóta sem volt ilyen). Nagyon élveztem az utat. A Malév kreditje, hogy életem első repülése ilyen szuperül sikerült.
Így hogy ők becsődöltek, hivatalos nemzeti repülőtársaság nélkül maradtunk. Persze tudom hogy nem ez a legfontosabb a mai magyarok életében, meg ez nem szükséglet a mindennapi élethez, de azért szomorú, hogy most már nincs olyan flottánk ami a magyar zászlót viselné*. Mindenféle mélymagyarság nélkül, hiszen a Malév az utóbbi években mindenféle kézben volt csak magyar kézben nem.
Szerintem hamarosan lesz egy új társaság (ha megjegyezhetem, az index.hu-n javasolt név Magyair fantasztikus!), mert pont a fentebb leírtakból, hiány van a piacon.
Amíg nem lesz új légitársaság, addig a már meglévők (Innen nézve BA, Wizz, Easy és Ryanair) tobzódni fognak a gyönyörtől hogy egyel keveseb versenytárs van (amíg rá nem jönnek hogy ha drága a jegy Budapestre, senki nem fog odautazni).
Most viszont, hogy ma reggel becsődöltek, elgondolkoztam hogy pl ki fogja Londonba hozni a magyar olimpikonokat? A Magyar Olimpiai Csapat hivatalos szállítója az Easy Jet...?
* utólagos helyesbítés: Tudom hogy A Wizz magyar, de a lila-pink színekben nem igazán jön át a magyar zászló nekem 2012 febr 4