Fejedelmi Receptek

Hoztam nektek három hűsítő receptet, mindegyik szorosan kapcsolódik a Nem Art Decor magazin legújabb cikkjeihez.

Virtuális Udvadi Fogadásra invitálok mindenkit, feltétlen tartsatok velünk!

Egy kis ízelítő és háttérinformáció: a következő cikkek az angol főváros egyik leghíresebb épületéről szólnak, a Buckingham Palotáról.
Először arról akaram írni hogy milyen a Királyi család magánlakrésze a Palotában. Elvégre azt tudjuk mindenféle forrásokból hogy az Udvari Fogadószobák (Trónterem, Zeneszoba, Bálterem, Masnis Szoba stb) hogy néznek ki, sőt ezek a nyári hónapokban látogathatók is.  Különösen idén, mert most ünnepeljük II Erzsébet koronázásának 60. évfordulóját.

A sajtószoba azonban olyan hamar törte le a lelkesedésemet mintha direkt ez lenne a feladatuk: a királyi családnak ugyanis joga van a magánélethez, így nekünk alattvalóknak semmi közünk ahhoz hogy Erzsébet melyik színt preferálja a saját hálószobájában és milyen színű függönyt választott a nappaliba. Odáig el sem jutottam a kérdezésben hogy szeret-e online vásárolni pl törölközőket vagy azokat csak valaki odateszi neki.

Így egy huszáros mozdulattal keresztbe húztam saját számításaimat és teljesen más szemszögből közelítettem meg a Palotát.

Az alábbi receptek 17. 19 és 21. századból valók, mindegyik egy-egy uralkodó 'sztárszakácsának' receptje. (Ha valaki ezek közül megcsinál valamit, feltétlen jelezze!):

1. Bodzabor a 17. századból:  III. Vilmos majd Anna Királynő cukrásza, Mary Eales készítette nekik.

   12 gallon (54.5L) vizet 30 font (13.6kg) cukorral folyamatosan forralunk és lehabozunk amíg két gallon víz el nem párolog. Ekkor gyorsan hűtjük (pálinkafőzésben jártasok előnyben!) majd két-három kanál élesztőt adunk hozzá. Amikor dolgozni kezd, hozzáadjuk a fél gallon-nyi bodzát és minden nap megkeverjük amíg el nem készül. Leszűrjük és tálba tesszük. Ha már leülepedett akkor lehet óvatosan üvegekbe tölteni.

   
   
2. Ananászfagyi a 19. század elejéről: Antonin Careme az angol udvar abszolút elit szakácsa volt. Careme többek között főzött Napóleonnak, IV. Györgynek és a Rotschild dinasztia alapítójának James Rothschildnak is. Imádott cukorból, rétestésztából és marcipánból több méter magas ehető struktúrákat kialakítani, szakácskönyveket adott ki receptekkel, utasításokkal, hogy hogyan lehet egy konyhát jól üzemeltetni, hátat fordított I Sándornak Szentpéterváron szóval igazán tartalmas élete volt na.

   Antonin Mesterszakács IV György angol király egyik vacsorájára készítette az alábbi desszertet (Pouding d'Ananas á la Royale): Forraljunk 6 uncia (175ml) cukorszirupot két közepes megtisztított, felkockázott ananásszal 10 percig, majd leszűrjük és az ananászdarabokat külön tálba helyezzük. Külön forraljunk fel egy pint (600ml) tejszínt és a felkockázott ananászhéjat adjuk hozzá. 10 percig főzzük majd 6 uncia (170g) cukrot, 12 tojás sárgáját adunk hozzá és lassú tűzön besűrűsítjük majd leszűrjük. Amikor rendesen lehűlt hozzákeverjük a szirupot és lefagyasztjuk a masszát. Amikor megfagyott, fél konzerv, mosott, darabolt cseresznyét, 2 uncia (56g) szeletelt pisztáciát, 2 jó érett, nagyra darabolt körtét keverünk hozzá. Amikor szépen elegyedett, egy tányérnyi tejszínhabot hajtogatunk bele és formába töltve újra lefagyasztjuk. Egy óra múlva már lehet is tálalni. Careme szalvétán javasolta a tálalást.

   
   
3. Csokoládé és Málna Fagylalt a 21. századból: Manapság már korántsem kapnak akkora viszhangot a Palota szakácsai, de az alábbi 'Parfait au chocolat et framboises' desszertet 2008 Májusában szolgálták fel a Buckingham Palotában:

   200g (7 uncia) jó minőségű keserűcsokoládé, 250gr (9 uncia) friss málnapüré, 2 pasztőrizált tojás sárga, 1 pasztőrizált tojás, 100g (3.5 uncia) kristálycukor, 300ml (fél pint) tejszín. A csokoládét olvasszuk meg (vízgőz felett vagy mikróban). Elektromos keverővel keményre verjük fel a tojásokat a kristálycukorral (sabayon, aki esetleg érti ezt a kifejezést), majd adjuk hozzá óvatosan a még meleg (nem forró!) csokoládét. Egy másik tálban verjük fel a tejszínhabot a málnapürével 'szalagosra'. Végül nagyon óvatosan 'hajtogassuk össze' a csokoládé sabayon keveréket és a málnakrémet ügyelve arra hogy ne legyen túlkeverve. Öntsük formákba és fagyasszuk. A Palotában ezt a desszertet tálalás előtt fehér csokoládé szalagba tekerik, a tetejét friss málnával és málnaszósszal díszítik. Érdekes hogy a modern recept már a kontinentális mértékegységeket használja, nem fél megemlíteni elektromos berendezéseket és persze mindenáron pasztőrizált tojást akar használni rendes tojgli helyett.

Parfait au chocolat et framboises, vagyis Csokis málnás fagyi übergusztán

Lustizok

Pszt! Ne mondjátok el senkinek, de ma nem sok mindent tettem eddig. Fáradt vagyok, álmos, kialvatlan, nyűgös, már a második kólát dobom be, pedig az elsőt se kellett volna. Az idő továbbra is szar, legutóbb akkor volt részem jó időben amikor az Ágival vásárolni mentünk (naptárba visszatekintve az Június 28-a volt). Azóta minden nap esik és felhős. Talán egyszer kétszer láttuk a napot, de lassan a hajam elkezd fakulni, a bőröm hamuszürke, és a diétám amire annyira büszke voltam, romokban hever.

Még szerencse hogy a barátaim nem növények, mert már mind kipusztult volna. Egyszerűen nincs időm és energiám megfelelően locsolni/gondozni őket.

Azért történt jó is, a múlt hét végén megléptünk Brüsszelbe és Bruggébe. Brüsszel hozta a formáját, egy álmos, nem-történik-itt-semmi városka. Szép, tiszta, Únió Centrum, Pisilő Kisfiú, Atomium, csoki, gofri, Főtér és nagyjából ennyi. Finomat ettünk az Ízek utcájában, a Santorini étteremben. Kiköpött olyan volt mint Korfu vagy Zakinthos bármelyik beülős tavernája, a falra festett görög falu/tengerképeken kis beépített, színváltós (!!!) led lámpások díszítették a vulkánt és az ablakokat sőt, a wcben még az is ki volt írva hogy nem szabad a papírt a klotyóba dobni. Autentikus. Az étel szuper volt, kiadós, és Brüsszelhez képest fantasztikusan jó áron (10 euró alatt körettel). Az egyetlen ami furcsa volt hogy három pulóverben ültem az asztalnál. A görög szigeteken eddig mindig elég volt egy réteg ruha...

Vasárnap az esős Brüsszelből átgurultunk Bruggébe. Már meséltem hogy Brugge milyen szép. Most sem okozott csalódást, habár az egy órás úton végig szakadt az eső. Brugge azonban napsütéssel várt, kis fehér vattapamacs felhőkkel. A parkolóház (rögtön az első a hídon átkelve) egy napra 8,40 eurót számít fel, úgyhogy el is dugtuk a kocsit. Bevetettük a hotelben pisilés taktikáját, a recepciós sráctól még térképet is kértem. Kedvessége alapján tudom ajánlani a Novotel szállodát! :)
Mivel végre nem kellett ázott madárként kipislogni a kapucni alól, adtam a cukorszintemnek, csoki után gofri után sültkrumpli után csoki után keksz meg ez az amaz...11-5ig voltunk ott, de 4,30-ra már sikerült annyira eltelnem hogy nem kellett több édesség. Voltunk hajózni is, piszok Tomi már lassan érti a Hollandot is. Én csak szavakat csípek el, de mire elcsípem a szót már elfelejtem hogy az mit jelentett. Azért jó volt megint megnézni a tavaly augusztusi szállásunkat kívülről, főleg hogy most még a nap is melengette az arcunkat kicsit.

Brugge után irány vissza Calais, a vonatra nagyon sokan vártak, az angolok megkezdték az olimpia előtti aprólékos ellenőrzéseket. Az eddig megszokott 15 perces határátkelés most eltartott 45 percig.

Jólesett egyet kirándulni, de legközelebb már nem mennék el Brüsszelig. Inkább Antwerpen, Rotterdam, Amszerdam, habár ez utóbbi már messze van egy rövid látogatáshoz. De lehet hogy csak azért vagyok ilyen antibrüszi, mert szombat reggel az atomiumnál úgy eláztunk hogy csak na. És mert a metrót összevissza építik és a kitáblázás minden csak nem egyértelmű. Pedig még mindig 80-as évek Supra Hits-e szól a metró rádión! :)

Nade, ideje valami konstruktívat alkotnom a főnököknek is.