Költözés, Számokban

1 - Bibi a Buksin
2 - liter hypo
4 - Kialvatlan napok
5 - Takarításra elhasznált szivacsok
6 - Takarításra elhasznált fogkefe
7 - Pizza
9 - Segítőkész barátok (érkezési sorrendben: Zsolti, Gyopi, Isti, Andris, Dezsi, Kecsó, Reni, Gina, David)
12 - Festő ecset, henger, stb
14 -  Blokk a közeli barkácsáruházból
16 - Csomag Parketta
157260 - Szentségelés hogy ez vagy az nem úgy jött össze, mint gondoltuk.


Mint például az Ikeás matrac, amit megvettünk 140X200nak, de ágykeretbe helyezés után vettük észre hogy csupán 138X180 cm. Mosásban nem volt, csakis hibás lehet... Persze az áruház nagyon kedvesen három hónapig simán kicseréli bármelyik matracot, még akkor is ha az csak kényelmetlennek vélt, de szegény Gina egy nem használt takaróval tömte ki az ágy végét hogy ne lógjon le a lába (mondjuk Gina is megállhatott volna a növésben 165nél is, de most már mindegy...).

Nagyon sok a tennivaló, nagyon sok a stressz, sok a lila foltom, de a fejem gyógyulgat (szerencsére nem tört be, de nem kellett volna nekimennem a szekrényajtónak se), a parketta szuper, az ágy kényelmes volt  éjszaka, és lassan-lassan alakulunk.

Bővebben az átalakításról a Nem Art Decornál olvashattok, de majd igyekszem betenni a linkeket a legújabb írásokról. Mint például most is .

Lakástulajdonosok Lettünk

2012 május 31-én, egy hónapos késéssel átvehettük a kulcsokat, és elfogyasztottuk első vacsoránkat a saját lakásunkban.

Izgi, mi?

Még Mindig Nincs Kulcs

Tegnap este Tomi megnézte még egyszer a lakást.

Semmi (ülőgarnitúra, fotel, szekrények, kávézóasztal, étkezőasztal, székek, rozsdás szárítógép, mosógép, mosogatógép, hűtők, nagy vázák, polcok, ágyak, éjjeliszekrények, gördeszkák és üres borosüvegek) sem lett eltakarítva. A mosó-, mosogató- és hűtőgépeket hajlandóak vagyunk megtartani, hogy kipróbáljuk, működnek-e (mert ránézésre nem sok bizodalmam van), de a többi olyan rozoga/ronda/büdös, hogy pofám nem lenne még ingyen sem odaadni másnak.

Hívtam tehát az imént az ügyvédet:

- Halló, el kellene vitetni a szemetet
- Nem probléma, írok levelet.
- Ne levelet írj, hanem telefonálj... Ne pazarold feleslegesen az időt
- De nekem levelet kell írnom. Esetleg emailt. De a legbiztosabb az az, hogyha beszélsz az ingatlanügynökkel, az egyenesben beszélhet az eladóval.
- Jó, akkor írd meg a leveledet, faxodat és emailedet, és küldjed el minél hamarabb. Aggódom, hogy a tulaj hazarepül még mielőtt a helyzet megoldódna, és mi megint elvesztettünk egy hetet. Az egész egyszerű, vagy visszatartunk pénzt a lakás árából hogy fedezzük a hulladék elszállítását, vagy a tulaj még ma elintézi. Ez nem olyan nagy dolog, még opciója is van!

Hívtam is az ingatlanügynököt:

- Halló, azt mondta az ügyvéd hogy neked kell szólnom hogy vigyék el a szemetet
- Nekem semmi közöm ehhez
- De nekem azt mondták, hogy te vagy az alkukapocs köztünk és a tulaj között
- Igen, de nem jogi ügyekben. Hívd fel az ügyvédedet.

És ez így menne egész álló nap.

Még mindig nem tudjuk, mikor kapjuk meg a kulcsokat. Tegnap hallottam olyan sztorit is, hogy egy család 6 hónapig várt hogy meglegyen a szerződés, majd a végén annyit mondott az eladó, hogy mégsem adja el. Lehet hogy nem ártana átvizsgálni hogy miért ilyen lassú az egész ingatlanpiac itt...

Az Utolsó Dokumentum Éppen Repül

Azt mondja az ügyvéd, hogy ő nem tud semmit. Az ingatlanügynök szerint viszont helyzet van, a tulaj berepült napos Malagáról, hogy az Utolsó Dokumentumot saját kezűleg kézbesítse az ügyvédének, és hogy aláírja a szerződést.

Ez szuper hír, de akkor miért mondta azt múlt hét pénteken a tulaj ügyvédje, hogy éppen az utolsó dokumentumon dolgozik, ha az a doksi még csak be sem ért az országba??

Az Utolsó Dokumentum...

Most péntek délután van. Ebédre mekit ettem (pszt!) és most kólával öblögetek.

Az imént hívott az ügyvédünk. Nem tudom mi a sokkolóbb, vagy izgibb hír:

• pusztán az, hogy hívott
• vagy az hogy elmondta hogy a tulaj ügyvédje éppen most dolgozik az utolsó doksin, amit reméli, hogy még ma, vagy hétfőn továbbítani tud a mi ügyvédünknek?

Természetesen ez még mindig nem jelent számunkra semmi konkrétumot. Ha hétfőn a mi jogmókusaink megkapják a papírokat (amit eleve nem hiszek, mert tutira a postázással megint elcsesznek három napot minimum), akkor azoknak kell két nap, hogy elolvassák.

Én azt hittem hogy ezek után majd elküldenek nekünk mindent, hogy írjuk alá, és közben dobpergés (meg nádihegedű) szól majd a háttérben, ropog a petárda és dörren a tűzijáték, de neeeem. A százezer aláírt papírjaink egyike az maga a szerződés volt, szóval mi már aláírtuk, csak dátumozatlanul. A mi általunk megbízott ügyvédek feladata hogy a mi érdekünket legjobban képviselve  kerüljön rá a tintával írott dátum.

Itt jött egy újabb kurfli: naivan szintén azt hittem, hogy mielőtt aláírunk, akkor kupakot a tollról levéve ingatlanügynök (és közjegyző vagy hasonló) jelenlétében a lakást együttesen tüzetesen átvizsgáljuk, majd a végén elégedettségünket aláírással jelezve bizonyítjuk hogy ez biza a mi lakásunk lesz.

Nem így van.

Az ügyvédek látatlanul leigazolnának a nevünkben bármit, egyes egyedül az én felelősségem meggyőződni hogy a lakás megfelelő állapotban van. Az én kötelességem megtudni az ügyvédtől hogy hol áll a helyzet, és még mielőtt ők postára adják az általunk már hónapokkal ezelőtt aláírt szerződést,  nekem kell az ingatlanügynökkel egyeztetni, lakásra menni, és meggyőződni, hogy nem jártunk úgy, mint Richard Pryor a Költözés filmben (amikor még a medencét is elvitték az előző lakók).

Ez ugyan homlokegyenest ellent mond előzőleg hallottakkal, persze nem ez az egyetlen dolog. Liam (az ügynök) mondta, hogy szokás ezer fontos visszatartást kérvényezni, ami fedezi az esetleges károk javítását, pl ha kiköltözéskor beszakítják a falat, vagy otthagynak nem működő gépeket, szemetet a lakásban.
Amikor ezt kérdeztem az ügyvédtől, az kerek-perec mondta, hogy ilyen nincsen. Ha a tulaj otthagyja a szart, akkor az onnantól kezdve, hogy miénk a lakás, az a mi szarunk.

Ügyvédeinket utasítottam hogy az én engedélyem nélkül ne küldjék át a szerződést!

Mikor lesz ennek vége már...?

Senki Nem Ért Semmit

Az ügyvédek eltűntek. Megint. Szerintem kámfort reggeliznek. Legutóbb múlt héten volt egy kis verbális sárdobálás, de az újabb ígérgetések óta megint semmi. Az imént felhívtam őket, és - az ügyünk kezdete óta - már ötödször sikerül úgy telefonálnom, hogy éppen ma reggel érkezett be újabb adag papír, amin még eddig éppen nem volt idejük átmenni, de természetesen még ma nekiállnak és azonnal jeleznek amint van hírük.


A fenti képnek semmi köze a sztorihoz, de végre úgy tűnik sikerült megoldani a kép problémát!

Hírek, megint

Tegnap kaptam a hírt, hogy leendő lakásunk árterületen van.

Jelentem, az épület egy domb tetején áll.

A legközelebbi vízfolyam (rivernek mondják, de a veszprémi Séd zubogó harcias folyó hozzá képest) 3,2km-re van.

Najó, az utcánk másik oldalán van egy vízcsík, de csak akkor csík, hogyha hónapokig esik, mert a parkban levő tavat négy 'csatornán' (1-1m széles) folyatják le. Annyira élő ez a vízcsík, hogy békák sincsenek benne...

Akkor hogy lehetünk mi ártéren????

Utálom Az Ügyvédeket

Mert egyelőre úgy tűnik, hogy mindegyik egy papírfosó aktakukac, amelyik képtelen felemelni a telefont, vagy az ujjaival emailt pötyögni, az helyett, levelezgessen. Az ügyvédek valószínűleg időt szarnak, de nekem úgy tűnik hogy ők azt hiszik hogy a spanyolviaszt is az ő bélműködésüknek köszönhetjük.

Tisztelet a kivételnek (miért, van olyan?!), de az ügyvéd-féle emberfajta mások idején és persze pénzén csücsül, ténylegesen tizedannyit dolgozik mint egy munkanélküli (ide a papírfosás nem számít bele), és még neki áll feljebb amikor számonkérik.

Elhiszem én, hogy ők a törvénynek felelnek meg azzal, hogy nyomozást folytatnak a mi pénzügyeink kapcsán, hogy honnan szedtük a pénzt a lakásünkhoz az önrészre. Nos, velük ellentétben mi nem pénzt fújunk az orrunkból, úgyhogy úgy csináltuk mint minden más normális ember: félreraktunk. Minden hónapban, becsületesen. Ha hozzányúltunk a félrerakott pénzhez, amint lehetett, visszaraktuk. Az egészet, meg ha lehetett, még egy kicsit. Mert minden penny számít.

Aztán egyik évben a bank javasolta, hogy nyissunk egy mellékszámlát, mert az jobban kamatozik, úgyhogy az összes addig félretett pénzt oda átutalták. Ez ugyanahhoz a főszámlához tartozik, annyi különbséggel, hogy jobb a kamatja.

Az ügyvédeink szemében azonban pénzmosókká váltunk, mert nem tudtuk igazolni hogy honnan van az a nagy összeg, ami a mellékszámlára hirtelen rákerült. Huszonöt perce beszélgettünk mire kiderült hogy miről van szó. Én az ügyvédeknek jó hiszemben átadtam az elmúlt egy évről a bankszámlakivonatot. Az ügyvéd lecsapott a nagy összegre, mint én a földön talált egy pennysekre szoktam. Én március 16-án küldtem el az emailt az ügyvédnek, aki március 26-án kiküldött nekem egy levelet hogy az általam megadott információ nem kielégítő.

Pelikán elvtárs...

Nem arról van itt szó hogy pénzt mosnánk (néha azt gondolom az talán egyszerűbb is lenne), és azzal sincs problémám hogy  rákérdeznek és nyomoznak az üggyel kapcsolatban.

Hanem azt megmagyarázná-e nekem valaki, hogy 2012-ben, a mobiltelefonok, vezetékestelefonok, emailek és mobil emailek korszakában mi a szargombócért nem tudnak velem az imént felsorolt elérhetőségek egyikén kapcsolatba lépni, és miért kellett elteljen 5 teljes munkanapnak eltelnie hogy lépjenek az ügyben??? Öten dolgoznak egy csoportban, mind az öten ültek egy teljes munkanapot mielőtt továbbadta volna? És érezzem magamat megtisztelve hogy az ötödik dolgozó esetleg nem a kukába rakta a levelet, hogy aztán újrainduljon a kör??

És miért van az, hogy az ingatlanügynök nekem panaszkodik hogy ő nem tud semmit az ügy menetéről, és hogy akárhányszor hívja az ügyvédünket, azok nem veszik fel/cseszik visszahívni?! (mondjuk legalább nem csak velünk csinálják ezt).
Akivel beszéltem lányzó, fél óra után már elég lemondó hangnemben volt. Csak megígérte hogy nem fog többször előfordulni hogy nem hívnak vissza, ha üzenetet hagyunk.

Mucifoci a szemeit összeszűkítve figyel. Mondhatni obzervál, és jegyzetel. Mucifoci egy büdös kanyit sem akar fizetni ennek a kontárbandának tiszteletdíjként. Én érdemlek tiszteletdíjat, hogy egyáltalán eddig nem fordultam az itteni fogyasztóvédelmi hivatalhoz.

Mert nem az ügyvédek szarták a spanyol viaszt. Sem Nagy Britanniában sem máshol. Ők csak azt hiszik. De ha végre az emberek nem hagynák hogy lökdössék őket ezek a példányok, akkor ugyanúgy, mint az orvosoknak a hálapénzt, a zsíroskezű ügyvédeket is ki lehetne iktatni.

A Bélyegszabi Véget Ért

Nem hosszabbította meg.

Azért a Nem art Decor és a Nolblog hasábjain is olvashattok rólam, a cikkekben lesz link a bélyegszabiról, de a lényege az, hogy a magyarhoz hasonlóan itt is illetékbélyeget fizetünk az ingatlanok után. Két évvel ezelőtt ugyan az első vásárlóknak befagyasztották a legalsó kategóriát, vagyis nem kellett fizetni. Ma azonban az aktuális kormány ezt eltörölte sőt, a magas értékű ingatlanok esetében még meg is emelte a befizetendő százalékot.

2340 fontnak inthetünk búcsút. A két éves bélyegszabit összesen 3-4 héttel csúsztuk le. Összetörtem, és a két megivott diétás kólától csak kalapál a szívem, de nem sikerült feldobódnom.

Előrelépés: Zéró. Esély tervezni: zéró!

Szereplők:
Liam - az ingatlanügynök
Tony - a hiteltanácsadó
ügyvéd - egy cég, ahol egy 5 fős csapat birkózik az ügyünkkel
Pelikán elvtárs -  'az ország helyzete válságos...! - A kurva anyád!'
vendor -  a tulaj, vagyis az eladó
a vendor ügyvédje - mint fent, csak annak az ügyvédje
stressz - ilyen nincs, csak idegroham
Mr Osborne - az angol főmufti, aki holnap vagy meghosszabbítja az illetékszabi határidejét, vagy nem
nyaralás - egy távoli fogalom
Ryanair weboldala - amit a biztonság kedvéért megnézek naponta, hátha van valami lehetőség
Blanka - sógornő, szeptemberben megy férjhez
Kefalónia - a görög sziget, amiről azt hittem hogy csak kavicsos strandja van, de állítólag van homokos is, de én ezt addig nem tudom biztosra amíg valaki meg nem nyugtat, hogy létezik olyan egyszerűen megközelíthető part, ahol a homok nem építkezési homok, és nem is csak kavicsok között nyomokban fellelhető.

1860 óta többször is ebben az aktatáskában vitte a Kancellár a Budget papírjait a Parlamentbe. Ez egy 2010-es kép, amikor Mr Osborne utoljára utaztatta meg a táskát, azóta múzeumban bárki megtekintheti

Liamet mindig elérem, de soha nem hív vissza, mindent úgy kell kihúznom belőle darabonként. Vicces, hogy most ahogy ezt írom, éppen felhívott, hogy a tulaj berepült Spanyolországból, hogy személyesen hozza el ügyvédeinek néhány dokumentumot. Liam minden beszélgetés végén úgy teszi le a telefont, hogy a bye-nál a telefonkagyló már félúton van a készülék felé.
Tony igyekszik nyugtatgatni, hogy az ő általa ajánlott hasznavehetetlen nagyon elfoglalt, de nagyon jó eredményeket elérő ügyvédi iroda mindent megtesz a mi érdekeinkért. Ugyanaz a helyzet mint Liammel, mindig nekem kell telefonálni, mert ők valószínűleg nem tudják melyik gombbal lehet városi vonalat kérni, hogy engem felhívjanak. Hogyan hogy nem, a telefonszámuk 0844-el kezdődik, ami elviekben helyi hívásnak felel meg, gyakorlatilag azonban nem minden mobilcég támogatja ezt, úgyhogy csak az irodából tudom őket hívni, főleg, mert eddig még sosem volt olyan, hogy ne kellett volna várnom legalább 2.5 percet a kapcsolásig (hogy aztán a recepciós tovább kapcsoljon). Az ügyvédünk neve vicces (love, mint szerelem...), aki igazándiból nem is ügyvéd, de valami hasonló, de én nem értem hogy mi a különbség, és mivel az angol bőven megkülönbözteti a solicitort, a lawyert és még ezeregyszáz más fajtáját, ezért inkább bele sem merülök kideríteni. A lényeg, hogy Michaelnek csak utaljuk a pénzt, ő maga nem piszkítja be a kezét azzal, hogy egy rohadt hívást is megeresszen felém, főleg ha már hagytam négy üzenetet. Az emailjeimre mindig visszajön egy válasz, hogy 'levelét tudomásul vettem' (Pelikán elvtárs). Volt olyan, hogy három telefon üzenetet hagytam az ügyvédeknek hogy hívjanak vissza, mert az általuk elküldött egyik 20 oldalas formanyomtatványon nem értettem valamit. Emailjeimet csak tudomásul vették, de ennyi. Az ötödik napon kaptunk egy levelet amelyben ez állt: 'legyenek szívesek a 6 nappal ezelőtt kiküldött papírokat kitöltve visszaküldeni azonnali hatállyal, hogy az önök érdekében munkámat folytatni tudjam' (Pelikán elvtárs).
Múlt héten eljátszottunk egy gyors csikicsukit. Liam véletlenül (?) letette a telefont, aztán az én ügyvédemék nem értették a problémámat, merthogy ők értik hogy mi mindent meg akarunk tenni hogy a bélyegszabi lejárta előtt legyen valami, de nekik a paksamétájukon rajta van hogy URGENT, és különben is, ők nem kapták meg a szerződés piszkozatát a vendor ügyvédjeitől. Liam szerint a piszkozat már postázva volt 2.5 hete. Az ügyvédem szerint nem. A vendor ügyvédje szerint azért nem, mert ők március 8-án kiküldtek egy levelet a miénknek, akik még nem válaszoltak. Az én ügyvédeim szerint ők viszont már március elsején kiküldték a válaszukat.  Legszívesebben Liamet és az összes ügyvédet sarokba állítottam volna. A biztonság kedvéért mindenki kapott egy-egy sárga lapot, és a piros előtt nem lesz második figyelmeztetés, mert úgy széjjelcsapok, hogy a Vörös Tenger ahhoz képest semmi sem volt*.
Jelenleg ott tartunk hogy Tony megígérte hogy az ügy lecsengésekor megpróbál nekünk valami díjcsökkentést kihajtani. Azt hiszem Tony érti, hogy nem hagyom senkinek hogy packázzon velem...

A bélyegszabi március 24-én jár le, vagyis szombaton. Esély arra, hogy az ügyvédek lejátszák a papírfosó meccseiket, hogy a mi ügyvédeink felvehessék a kapcsolatot a papírtologató önkormányzatiakkal hogy leellenőrizzenek pár dolgot ÉS hogy szerződéseket aláírjunk két napon belül: ZÉRÓ. Ez azt jelenti, hogy a lakás vételi árának 1%-át be is kell csengetni az államnak. Persze az elejétől kezdve kérdéses volt hogy határidőn belül leszünk-e (hogy Tonyt idézzem: az lenne a legnagyobb meglepetés), de én optimista típus vagyok és biztam benne. Most újabb dologban bizakodom. Az angol kormány minden év márciusának utolsó szerdáján hozza ki a következő gazdasági év költségvetését (Budget). A 2010-es Budget jelentette be, hogy lesz ez az illetékbélyegszabi két évig, és most van rá némi esély hogy meghosszabbítják. Persze senki hivatalos nem mondta azt hogy lehet, úgyhogy mindeni csak csendben reménykedik a legjobbakban.
Igazság szerint én nagyob bízom benne, mert ugye addig amíg biztosan nem mondják hogy nem, addig az lehet igen is. És ha azt mondják hogy nem, akkor is még rákérdezhetek hogy esetleg nem lehetne-e kivételt tenni. Tegnap Mr Osborne azt nyilatkozta, hogy az új Budget az alacsony és középkeresetűeknek fog kedvezni. Remélem nem felejtette ki az illetékbélyeg szabi meghosszabbítását sem, habár a pletykák szerint bevezethetik az autópályadíjat. Gondolom mindenki másra voksolna hogy mi kerüljön bele ebbe a kis piros dobozkába...

Újabb, divatosabb 'Red Box' 2011-ből. Állítólag a Kancellár amíg részletezi a Parlamentnek a táska tartalmát, bármilyen folyadékot ihat, akár alkoholt is, ami másnak szigorúan tilos az Alsóházban. Az utóbbi 10 évben minden Kancellár vizet ivott.

Mivel most minden a lakástól függ, ezért semmiben sem tervezhetünk, meg amúgy is, ez most egy sűrű év lesz, még sűrűbb mint szokott lenni. Pedig mi nem is fogunk előreláthatólag utazni.

Ha Tonynak igaza van, akkor május elején költözünk. Költözésig értelemszerűen nem mehetünk sehova, még a húsvéti Ryanair akciókat is csak áhítattal nézegettem. Aztán júniusban a hosszú hétvégére hazaugrunk pár napra, majd utána héten lesz a céges konferencia, amit én szervezek (bezony, egyes egyedül!), majd utána jönnek a nővéremék. Pár héttel azután hogy ők hazamennek, kezdődik az Olimpia, de lehet hogy addigra lesz még egy turnus váltás nálunk, és szeptemberre úgy tűnik, már megint van két csapat, akik jönnének hozzánk. Pedig szeptemberben lesz ugye a Blankáék esküvője. Hihetetlen, hogy mindenki egyszerre, idén és most akar utazni...
Szóval hiába vágynék én mondjuk Kefalóniára (is...), nem úgy tűnik hogy idén akármi is lenne belőle. Vagy azért mert az államnak kell befizetni egy csomót, vagy mert nem lesz rá idő, vagy mert az Olimpia miatt olyan horribilis repjegyárak lesznek hogy inkább maradunk. Azért biztos ami biztos, gyűjtök mindenféle pontot, kupont, talán sikerül összehozni valamit valahol, ahol magas faktorú napkrémet kell használni. Jó lesz Amszerdam is. Várj, bővítem a mondatot: jó lesz Amszerdam is, és egy olyan hely is, ahol magas faktorú napkrémet kell használni...

Lakást veszünk Londonban

Kedves Család és Barátok, akiknek lehet hogy rosszul esik hogy nem személyesen mesélem ezt:

Idén úgy döntöttünk hogy albérletünk helyett saját otthont keresünk. A lehető legjobbkor vágunk bele, a recesszió és gazdasági válság közepén. Elviekben az ingatlanok értéke történelmi mélyponton, gyakorlatilag ez csak a mi büdzsénknek többszörös értékű propertykről mondható el. A mi célunk, hogy találjunk valamit jelenlegi lakhelyünkhöz közel, legyen legalább két hálószobás, gázfűtéses és gáztűzhelyes, ne legyen magasabb épületben mint öt emeletes, legyen új ablaka és lehetőleg tágas legyen, mert a zombi kis lyukaktól meghülyülök.

Észrevettem magamon, hogyha egy sztorit százezerszer elmesélek, mire a bloghoz jutok, már kifogytak belőlem a mondatok, már nem tudom olyan lelkesen leírni. Így jutottam arra a döntésre, hogy először írásban jelenik majd meg a beszámoló, hogy a nyers élményeket igazán vissza tudjam adni. Így legalább nem kell végighallgatnotok szemtől szembe az összes unalmas beszámolómat minden egyes olyan lakásról amit megnéztünk.

Partnerem a történetek dokumentálásában O. Babarcy Veronika és az ő Nem Art Decor blogja, ahova már eddig is írtam jellegzetes angol dolgokról, de most a lényegesebb információkat ott tudjátok olvasni. Ha úgy tetszik, leadom a szerkesztőmnek a cikket, majd itt a MuciFocin elolvashatjátok az apró betűs dolgokat. Itt majd káromkodok, és használok angol szavakat is, mert míg Veronika igenis utánajár hogy lefordítson egy-egy szót, én erre képtelen vagyok és inkább megtanítok nektek pár angol kifejezést (mert a rekamé szó sem véletlenül terjedt el a magyar nyelvben...)

Az abszolút első lépésekről bővebben olvashattok a Nem Art Decor hasábjain. Kérdésekkel és hozzászólásokkal nyugodtan bombázzatok, őszintén szólva az mindkét blognak jól jönne.

Megértéseteket előre is köszönöm!

MF

Az Első Megtekintett Lakás

Szóval, 23-án este hétre voltunk hivatalosak lakást nézni.
Direkt előbb odamentünk, hogy legyen időnk alaposan körbejárni az utcát. A metróállomáshoz nagyon közel van ez az utca, ezért különösen kíváncsi voltam, hogy milyen lesz közelről az egész.

Takaros házsorok, körülbelül 10-15 évesek. Az utca végén régebbinek látszóak, naná hogy nekünk oda szól a meghívás. Rengeteg garázs van, szépen elrejtve az utcaképből és azt is megfigyeltem hogy angol szokásoktól eltérően még arra is van hely, hogy az ember kényelmesen rákanyarodjon arra a garázsra. Új nyílászárók, kaputelefon, a ház mögött zöld gyep (nyári grillezésre és füvön fetrengésre kiváló), a külső forgalmas utca zaja nem hallatszik be, úgyhogy kívülről csupa-csupa jó pontot kap az épület.

Az ügynök is befutott pontosan, és már kezdte is a mondókáját. Mire észbe kaptam, már csörtettünk is fel az elsőre, ő rohant elsőnek, én meg tipliztem utána, mert annyira próbátam figyelni arra, amit mond - csakhogy a lépcsőház (kép jobb alsó sarka és az az feletti ablakok) annyira visszhangzott, hogy mikor utolértem és rámnézett kérdően, akkor csak mosolyogtam és azt mondtam hogy 'Yes, it is OK'
Egy szinten négy lakás van, és a bejárati ajtók kettesével egymás mellett állnak egy oldalon. Olyan szűkös volt.
Beléptünk a lakásba, és rámjött az a ficergő érzés, hogy legszívesebben a falakat puszta kézzel széttoltam volna. Rendben, a hirdetésből már gondoltam hogy ez a lakás nem a Versailles-i Palotákkal fog vetekedni, de azért abban reménykedtem hogy nem lapjával kell a folyosón közlekedni.

Első szoba balra egy kis szoba volt (single room), Tomi szerint még dolgozónak is necces lenne, mert keresztben nem lehet letenni egy íróasztalt, hosszában meg az ajtó nekinyitódna a bent ülőnek. Vendég/gyerekszobának használni meg képtelenség.
Második szoba balra volt a master bedroom (hálószoba), ennek nagyját az ágy töltötte ki, de volt egy megfelelő méretű beépített szekrény is. Ágy körül körbemenni megint csak lapjával...
Harmadik szoba balra volt a nappali/étkező/konyhai átjáró. Számunkra annyira értelmetlen elrendezése van ennek a lakásnak azzal, hogy a kicsi konyha a nappaliból nyílik! Sem egy étkezőasztal, sem egy kényelmes ülőgarnitúra nem fér el sehogy. A konyhában meg semmiféle extra tároló, se spejz, se kamra, márpedig nekünk ez elengedhetetlen (legalábbis most még, aztán majd meglátjuk, ki nevet a végén!).
A fürdőszoba a folyosó végén egyenesen volt. Vagyis pisilés közben nagyon egyszerűen lehet szemmel tartani a bejárati ajtót (esetleg a szembeszomszéd ajtaját, de akár az épület két végéből is lehet integetni egymásnak a kádban ülve... Az állapota is izgi volt, eddig találkoztam zöld káddal (ez a mienk volt Veszprémben, és nagyon funky volt - 1989-ben), kék káddal (Tomi albérlete Győrben) és most itt Londonban találkoztam kapucsínó-színűvel is!

A külsőségek után jöttek az igazán érdekes dolgok. Hogy az épületnek csak az utcai homlokzatán cseréltek ablakokat, hátul mindenhol a régi fa keret volt. És penészes. Nem nagyon, de mégis.

Nem volt radiátor. Sehol. Kiderült, hogy itt Ceiling Heating van. Mi? Plafon fűtés. Jól olvasod, nem padló, hanem plafon. A csövek feletted fűtenek. Lehet hogy Angliában a meleg lefelé és nem felfelé száll?

Lease (lísz). Vagyis lízing. Ezt kicsit bonyolult lesz megfogalmaznom, mert bár hasonló elven működik, mintha lízingelnénk egy autót, kivéve, hogy itt a lakás sosem lesz a miénk. Hanem amikor lejár a lease, akkor meg kell hosszabbítani a tulajnál. Ez körülbelül 15-20ezer font. A lease ezen a lakáson még 112 évig van, de tudni kell, hogy egy 75-85 éves lease-szel rendelkező ingatlant már lehetetlen eladni. Ilyenkor az eladó vagy meghosszabbítja a lease-t, vagy annak költségét elengedi az eladási árból. Nem mintha ebben a lakásban akarnánk lakni annyi ideig, de állítólag már a 90 éves lease-szel is nehéz boldogulni...

Végül megköszöntük a lehetőséget és eljöttünk, azt már biztosan tudjuk, hogy ez nem a mi lakásunk volt, tehát az állás
Albérlet 1 - Saját Lakás 0

Kiko és Batka7 is említi az osztrák bérlés/vásárlás megoldást. Esküszöm, már nem tudom pontosan megmondani, hogy mi, de állítólag ezek mögött van valami nagyon gonosz üzleti húzás ami miatt csak a tulaj jár jól, a lakó egyáltalán nem.
Ezeknek a programoknak az a lényege, hogy a vásárló az ingatlant nem veszi meg 100%-ban, hanem csak annak 30-40-50%-át és a fennmaradó összeget albérlet formájában törleszti, vagy valami hasonló. Mindig amikor lejár a hitele az adott részesedésre, vehet fel új hitelt.
Csakhogy az új hitel a lakás adott piaci értékére vonatkozik, tehát ha én most feliratkozok a programra és a lakás értéke 10 forint, az 10 év múlva az infláció és egyebek miatt már inkább 18, vagyis több hitelt fizetek mire a lakás teljes egészében az én tulajdonomba kerül. Ha mást hallok ez ügyben akkor megírom.

Kiko említette hogy 'a világ nagyvárosaiban egy lepukkadt, 1-2 szobás lakás annyiba kerül, mint vidéken egy családi ház'. Naja.
Íme egy cikk a londoni napi újságból, az Evening Standard-ből: 1963-ban az egy hálószobás lakások mérete 45.5 négyzetméter volt, a két hálószobásoké 57.8, és a három hálósoké 73.5 négyzetméter. Manapság ezek a méretek 27.8, 41.3 és 61 négyzetméter. Négyzetméterenként kb 150 fontos spórol meg az építő. A fordított cikk szerint, egy 27.8nm-s lakás megépítése 45ezer fontba kerül, viszont a 45.5-es 63%-al többe, 73.500-ba (2010-ben egy újépítésű egy hálószobás lakás szerintem simán van 200ezer font).

Egy frissebb cikkből -
A kormány 'dizájn figyelő' egyesülete és a Bizottság az Épületekért és Beépített Övezetekért (CABE) szerint a 2003-2006 között épült londoni/dél kelet angliai otthonok lakóinak 57%-a panaszkodik megfelelő tárolóhelyek hiányára; 47 százalékuknak nincs elég helyük a bútoraiknak, és 1/3-a olyan apró konyhával rendelkezik, amibe még egy pirítóst vagy mikrót sem lehet betenni.

Egy átlagos brit lakás 77nm, egy dán viszont 138.7nm. Kíváncsi vagyok, hogy a magyar ingatlanpiac hogyan áll a brithez képest..?


Akit érdekel íme egy-két ingatlanközvetítő linkje:
Kinleigh
Foxtons
Knight Frank
Harrods, csak hogy legyen egy igazán exkluzív is

Albérlet vs Saját Lakás

Egészen eddig meg sem fordult a fejemben (fejünkben) hogy itt nézzünk lakást. Inkább gyűjtöttünk szorgosan, mondván, ha majd eljön az ideje, akkor itt felveszünk személyi hitelt, abból otthon veszünk egy lakást és aztán azt kiadjuk, és az abból becsordogáló összeget majd beleolvasztjuk az innen hazaköltözéskor szükséges büdzsébe, amiből majd otthon választunk egy másik ingatlant és voila, záros határidőn belül két ingatlanunk is lesz.

Csakhogy a kegyetlen valóság rákényszerített, hogy kivegyem a biliből a kezem. Hogy pontosabban fogalmazzak, rákényszerített, hogy kimásszak a biliből, teljes egészemben. 

A hazaköltözés időpontja immáron (ha Tomi időszámítását veszem) körülbelül negyedik éve tolódik, de két éve biztosan. Részletekbe felesleges is belemenni. Legjobban úgy tudom összegezni, mintha futóversenyen lennénk és valaki (aljas szemét) mindig hátrébb és hátrébb tolja a célvonalat.

A kaput azonban az tette be, hogy bár már nagyon sok ismerősünkkel beszélgettünk erről, egyik sem jelezte, hogyha Magyarországon valaki albérletet ad ki, akkor az köteles 20% adót fizetni. ???????
Rendben van, végülis logikus. Ahogy körbekérdezek, hirtelen mindenki emlékezni tűnik, hogy hallott valamit, egyesek még tanácsokkal is elláttak hogy hol a kiskapu a rendszerben, én meg úgy vagyok vele, hogy jobb erről előre tudni, nem úgy mint az ismerős, aki egyszercsak megkapta a felszólítást a büntetés befizetésére.

Rögtön billentyűzetet ragadtam és kiderült, hogy az angoloknál is adóköteles, de úgy, hogy Albérleti bevételi díj mínusz reális ráfordítások (a british kiskapu!) egyenlő adózandó összeg. Hogy ne bonyolítsák túl a helyetet, a bevétel egy az egyben hozzáadódik a tulaj éves jövedelméhez, így az adósávok is könnyebben nyomonkövethetők. Mondjuk szerintem amúgy sem nehéz észben tartani, hogy 38ezer font alatti éves jövedelem esetén 20, az felett pedig 40% terheli a dolgozót. Azt hiszem van még egy harmadik is (vagy csak beszéltek róla), de az nekem már olyan sok, hogy inkább nem is hergelném vele magamat, főleg nem most.

Természetesen a Magyar Állam nem tartja indokoltnak hogy az állampolgárait megfelelően tájékoztassa. Minek, ha egyszer lehetnek sunyi bunkó parkolóőrök akik csak csendben lapítanak és amint valaki ferdén áll be, vagy vacakol a gyereküléssel már meg is büntették?!
Rohadtul nem tetszik hogy semmiféle információt nem lehet beszerezni a neten, ha veszem is az energiát és fáradtságot, akkor egy tíz perces telefonálásból 7 azzal telik el hogy éppen/mindjárt/rögtön kapcsolnak, 2 azzal hogy bunkók velem, a maradék egy meg azzal hogy én sipákolok hogy nem igaz hogy egy Okmányiroda ne tudjon legalább a helyes irányba terelni! Csak egy példa, tudja valaki pontosan hogy a Nagy Britanniában dolgozó magyarok milyen magyarországi orvosi ellátásra jogosultak? Senki? Hja kérem, ez valószínűleg megint a sunyi parkólóőrök aknamunkája.

Most bedobok egy otthonról importált cickafarkfű teát, hogy lehiggadjak és visszatérjek az eredeti témámhoz.

Szóval. Ha otthon albiadó van, és azt mi ki is fizetjük (mert nem akarnám hogy folt essen a becsületünkön) akkor sajnabajna az egész fáradtság már nem érné meg. Mert én kitaláltam hogy nem lőcsölném családtagra, barátra az egész kiadási cécót, hanem egy ügynökségre. (Ismerőstől sem várnám el ingyen hogy nekem termelje a pénzt).

Mondom is Tominak. Fiiiigyuuu máááár, menjünk már el, és kérdezzünk már rá hogy itt milyen feltételei vannak a lakásvásárlásnak! Többektől halljuk hogy inkább vettek itt, minthogy albérletet fizessenek.

Kedden munka után el is mentünk egy neves londoni Estate Agenthez. Kedvesen fogadott minket, de karjait széttárva mondta hogy ő nagyon szívesen megmutatja nekünk az egész repertoárt, de előbb inkább beszéljünk a 'hiteltanácsadóval' aki majd megmondja hogy mennyi pénzünk is van. Úgyhogy át is ültünk egy asztallal jobbra. Ki is derült öt percen belül, hogy:

• a matekhoz hülyébb vagyok, mint gondoltam, pedig középiskola óta tudom hogy reménytelen vagyok (vagy csak Tomi időzítette bombajól a bólogatásokat, én egy idő után próbáltam a vicceket elkapni, és azokon kacagni)
• az eddig félretett pénzünk egy normális lakás foglalójára sem elég. A foglalónál szeretik a bankok, ha az a választott lakás értékének 30%-a. Azért ha nagyon muszály akkor kibírják kevesebbel is, csak akkor a kamattal csiklandozzák a vásárló füle tövét.
• nem elég hogy az ember kamatot fizet, a 'termékért', vagyis a Hitelért is fizetni kell. Amit így hirtelen nekünk ajánlott új barátunk, az 995 font volt.
• a szerződéshez ügyvédet kell fogadni, aki kb 400-1500 fontba kerül
• a szerződéshez, hitelhez egy 'Felmérőt' is fel kell fogadnunk, aki felméri, hogy milyen állapotban van az ingatlan. Olyasmi mint az értékbecslő, de a felmérő bácsi az tudni fogja a tetőszerkezet problémáit, a fűtéscsövek rozsdásságát, stb, stb, stb. Felmérő Bácsi nem 'vészes' csak egy ezres (környéke)
• nem kell aggódnunk, mert lehet hogy a Hitelhez bedobnak ingyen egy felmérőt és ügyvédet
• az ingatlanügynökségnek a sikeres szerződéskötés után 400 font közvetítési díjat kell fizetnünk
• nem kell aggódnunk, ez a díj ez ugyanannyi ha egy lepukkant studiot, vagy 12 szobas Mansiont veszünk
• Ingatlan vásárlás után kell fizetni a Stamp Duty díjat, vagyis az Illetéket. Az illetéket az állam januárig eltörölte a 250ezer fontnál olcsóbb ingatlanoknál, amúgy a vételár 1%-a terheli a vevőt. 250K felett viszont már 8%. Itt meg is találtam a hibát a rendszerben. Már nem azért, de csak nekem szúrja a szememet hogy 260ezer fontért egy három hálószobás, tágas kertes házat kapok vidéken, itt a közvetlen környéken meg örülhetek egy két apró szobás kert nélküli lakásnak?! Mondjuk, Ha odajutunk, akkor biztos hogy megvétózom, és kirinyálok extra kedvezményt...

A lényeg azonban az, hogy Csütörtökön, 2010 Szeptember 23-án megnéztünk egy ingatlant.