Hogyan nem vettem jegyet a Magyarország Románia Vízilabda meccsre

Paralimpiára nézegettem jegyeket és hirtelen felindulásból megnéztem a ma délutáni elérhető jegyeket is.

A vízilabda feljött, 20 fontért. Nagyon örültem de egyből elkezdtem telefonálni hogy ki az aki eljönne velem. Ádáz negyven perces küzdés után feladtuk, ketten nézegettük két helyszínen és mégsem sikerült, pedig a végén már mindenki boldog lett volna a maga egy darab jegyével is (háromszoros áron).

Remélem a 2024-es Olimpia Münchenben kerül megrendezésre, mert a németek egészen biztosan ki tudnak küszöbölni egy az angolokéhoz hasonló jegyfiaskót. Botrányos, hogy míg emberek küzdenek és izzadt ujjakkal igazgatják a képernyőn az egeret, hogy aztán lemaradjanak minden jegyről, addig a lelátók nagy része üres.

Tegnap este amikor Gyurta Dániel (nem tom, lehet Daninak hívni?), világrekordot úszott, én is ott lehettem volna, ha a jegyek jobban meg vannak szervezve. A közvetítésben tisztán látszódott egy felsőbb lelátó, amin hatalmas részeken üresen álltak a kék-sárga székek. Nekem a rendszer 450 fontos jegyeket dobott ki, a legjobb kategóriás jegyeket. Ne mondja nekem senki, hogy a plafon alól éppen hogy kikandikáló székek voltak a 450 fontos jegyek...

A délutáni meccset nézem majd a BBC weboldalán, figyelek majd Gergeli Kisszre, Kászesre, Thomas Varga(s)ra és persze a többiekre is. Szurkolok nekik, hogy az eddigi két meccs után felálljanak és izmos felsőtestüket cukin fitogtatva olyan gólokat odarakjanak a románoknak hogy azoknak a gatyája leesik (és persze aztán őket is alaposan megnézzük majd a kolléganőimmel).

Pedig a magyar csapat szereplését még ki sem fejtettem igazán, de majd talán hamarosan.

Jelentkezés az Olimpia fővárosából

Egyetlen meccsre/versenyre sem jutottam ki. Eleinte nem is terveztem, mert felültem a riadalomkeltésnek, hogy mekkora tömeg meg katasztrófa lesz, meg hogy úgyis képtelenség jegyet szerezni.

Nem tudom hogy mennyire jelentek meg az alábbi dolgog a magyar médiában, de íme pár dolog amit én itt tapasztaltam:

• Már legalább egy éve megy a félelemkeltés, hogy mekkora zsúfoltság lesz. Korábban már írtam róla hogy micsoda tömegközlekedési becslésekkel kényeztettek minket.  Pl hogy egy metróra akár 30 percet is várni kell.
• Hónapok óta elektromos táblák villognak akár Londontól 120 kilométerre is, hogy 'London 2012 avoid driving into Central London' (London 2012 tartózkodj London belvárosába vezetni)
• Jegyeket már rég árusítottak Németországban, amikor mi itt Angliában még csak vártuk, hogy a Visa kártyánkkal jelentkezhessünk a jegyek megvételének esélyére. Volt rá fél év hogy érdeklődésünket regisztráljuk, de mindenkinek fel kellett készülnie, hogy aki megnyeri a vásárlás jogát, annak a pénzt bármikor leemelhetik a kártyájáról. Még mielőtt az illető megtudná hogy mire kapott jegyet. Merthogy nem volt válogatás, volt aki evezésre jelentkezett Londontól nyugatra, de gimnasztikára kapott jegyet a kelet londoni arénában.
• A polgármesterünk hangosan ismételgette hogy jó buli lesz, mindenki maradjon szurkolni, fantasztikus hangulatot (meg agyontömött metrót és merev autós dugókat) ígért.
• Megindult az őrült nyaralásfoglalás. Aki nem akart menni, az is megy (pl mi), mert az idei nyár megrekedt valahol az Óceán felett (vagy a Kárpát medencében). Amúgy sem szokott bennünket agyonpirítani a nap, de idén a tavaszi szárazságot és locsolási tilalmat, vízkorlátozást másfél hónapos esőzés követte. Bármennyire is panaszkodtak otthon a fullasztó melegre, a hőségre, mindig megkérdeztem, hogy mennyire akarnának egy majdnem hat hónapos kora tavaszt? Amikor nyár derekán is még sálat tekernek a nyakukra és a kis csinos tavaszi pulóver már el is kopott, mert túl volt viselve...?
• A polgármester május végére már sorra adta az interjúkat, osztotta ki a sajtó nyilatkozatokat, kérte Londont hogy maradjunk. Ne menjünk nyaralni, ne hagyjuk itt ezt a történelmi időszakot, ne fordítsunk hátat a városnak pont akkor amikor a világ szeme rajtunk van. Nem hinném hogy a világ szeme pont engem figyel ahogy szardíniaként vagyok bepasszírozva a metróra és félájultan próbálok levegőt venni egy szurkoló sörös izzadtságszagú hóna alatt, vagy amikor a ledolgozott 9 órám után esernyővel nekiindulok gyalog, hogy csupán 3 óra alatt hazaérjek gyalog.
• Szóval Boris Johnson ide vagy oda, én bizony lecsaptam az akciós nyaralásra, mert egy olyan buli - amiről mindenki beszél, de engem érezhetően nem várnak, nem akarják hogy menjek - engem nem köt le. Sajnálom, mert nagyon, nagyon szerettem volna részese lenni, akár önkéntesként, akár nyitótáncosként, de a vele járó feltételeket (pl egy hónap szabi) nem tudtam volna vállalni.
• Aztán jött az Olimpiai Láng, itt ment el a munkahelyem előtt, lementünk és láttam csupán két méterről, és ott voltam és részese voltam... és kicsit elkezdtem sajnálni hogy kimaradtam. Elkezdtem jegyet vadászni, és néha azt hittem hogy sikerül, de végül sosem jött össze. Pedig nem csak napközben vannak versenyek, hanem este is. De nekem nem jutott jegy, sosem.
• Árakat tekintve: Szinte minden eseménynek 4-5 kategóriája van. A legolcsóbb 20 font (kb 7000 forint), a legdrágább 450 font (158ezer), ezek az úszás kategóriában voltak, de a torna is hasonló árakban mozog. Egyértelműen az éremosztós versenyek drágábbak, ott 30 fonttól indulnak a jegyek (10500). A maratoni futás, bicikli, triatlon, gyorsgyaloglás egyes szakaszai ingyenesen hozzáférhetőek voltak, de aki nézte a TVben, annak feltűnhetett hogy annyira nagyon sokan nem szurkoltak (mert mindenhol biztatták az embereket hogy a közelébe se menjenek semminek mert túl nagy lesz a forgalom). A záró ceremóniára próbáltam még jegyet venni, oda elviekben a legolcsóbb jegy 20.12 font volt (gondolom a 2012 miatt), a legdrágább viszont 1500 (525ezer forint). Naivan azt hittem hogy kimehetek kolbászolni az Olimpiai parkba de mint kiderült, az is csak jeggyel, 10-15 fontért (3500-5300 forintért) látogatható, és a kolbászolók száma is szigorúan korlátozva van.
• A szervezők szerint a jegyek osztatlan sikert arattak és minden jegyet eladtak. Ezzel szemben a fantasztikus nyitógála utáni első napon a lelátók szinte fele üres volt. Lord Coe faarccal bejelenttete hogy ez teljesen normális. Szerintem, és sokan mások szerint nem. Állítólag a szponzorok kegyeltjei nem utaztak el a mérkőzésekre. Ezek szerint a szponzoroknak teljes lelátókat adtak? Innentől kezdve ne is említsük a Cocaáékat, Samsungékat, BPéket és hasonlókat szponzorokként. Nekik csak elővásárlási joguk volt a jegyekre, amivel éltek és aztán pofa nélkül szartak bele hogy azokon a székeken üljön is valaki. Én meg internetes közvetítésben nézhettem hogy hogyan kapunk ki vízilabdában a montenegrói válogatottól.
• Azért vannak sokan (magyarok) akik kijutottak eseményekre, a facebookot elárasztják a magyar szurkolók helyszíni képei. A keserű pirula azonban ott van nekik is: egy 330ml-es sörért 4.20 fontot (1500 forintot), fél liter vízért 1.60 (560ft), egy hot dogért 5.90-et (2065 Ft) kell fizetni, de aki többre vágyik az készüljön fel a 7 font per adag (2500 forintos) árakra. A szervezők állítják hogy némely stadionba üres műanyag flakonokat be lehet vinni, és azt ott meg lehet tölteni az ingyenes ivókutaknál. Azt nem lehet tudni hogy melyik stadionokról van szó.
• Az egyetlen elfogadott bankkártya a Visa (akik büszkék rá hogy ők az egyetlenek...), de egyébként sok helyen csak készpénzzel lehet fizetni, és ha jól tudom a második napon bedöglött a Visa rendszere, így csak azok jutottak enni/innivalóhoz akiknél volt elegendő készpénz. Készpénz automata nagyon kevés van a méretekhez képest, és aki egyszer kitette a lábát a zárt parkból, az vissza aznap már nem mehet (hacsak nincs új jegye).
• Érkezéskor a szurkolóknak figyelni kell, hogy csak egy (kicsi) hátizsák legyen náluk. A biztonsági ellenőrzés a reptérihez hasonló, vagyis nem lehet 100mls nagyobb flakon senkinél (kivéve a vizes üveg), és természetesen külön dokumentumot adtak ki a bevinni tilos dolgok listájával is.
• Sporteseményünkre illik két órával előbb ott lenni, nem azért hogy a bemelegítést is lássuk, hanem hogy a biztonsági ellenőrzésen átjussunk.
• Szerencsére a késő esti meccsek után nem bonyolult hazajutni, a metrótársaság a szokásosnál jóval tovább járatja a szerelvényeket.
• Mindettől eltekintve így az Olimpia 3. munkanapja alapján elmondható, hogy a belváros üres. A sok fenyegetés, riadalomkeltés miatt a nem olimpiára igyekvők távol maradnak. A forgalom kisebb a megszokottnál, reggelente a metró normális üzemben működik. Esténként hazafele többen vannak, és hogy idézzek egy a peronon várakozó angol lányt: furcsa lehet itt lenni most egy olyannak aki nem beszéli az angolt. Az összes bemondás, tábla és figyelmeztetések angolul vannak, honnan tudják az angolt  nem beszélők hogy hova kell menni?

Sehogy, de ahogy nézem elég jól követik a tömeget!



Kihagytam valamit? Van hozzáfűznivalód? Cáfolnál? Szólj hozzá!

OLIMPIA!

Épp a Hyde Park mellett üldögélünk. Az ablakon beszűrődik a Duran Durantól a Say a Prayer, szakad az eső, és az égen elhúzott a Red Arrows csapata, piros, fehér és kék füstöt hagyva maguk után. London készen áll az Olimpiára.

Éljen!

Az Olimpiai helyzet fokozódik

Idézet a BBC news oldaláról:

Három, Newcastle Olimpiai helyszínen dolgozó embert letartóztattak bevándorlási vétségek gyanújával.

Nem elég hogy illegális bevándorló valaki, de még van orcája elmenni dolgozni egy Olimpiára? Ezen már tényleg csak nevetni tudok, hát ide jut a bürokratizmus? Annyi paprírt kérnek mindenhonnan mindenre hogy véletlenül kimarad egy aprócska dolog, mint mondjuk az útlevél leellenőrzése.

Persze lehet hogy az egész egy fatális tévedés és a dolgozók mehetnek vissza a munkahelyükre hamarosan. De azért mégis, elgondolkoztató. Pár napja egy 11 éves kisfiú egészen Rómáig jutott ellenőrzés nélkül, a kissrác meglépett anyukája mellől, kigyalogolt a  manchesteri reptérre és ott 5 biztonsági pontot megúszva feljutott az első gépre ahova a lába vetette. Már félúton voltak amikor a többi utas elkezdte keresni a szüleit, és a pironkodó kapitány kénytelen volt jelenteni a potyautast. Liam még külföldön sem járt sosem, most is csak bánatában ment világgá egy rosszul sikerült úszásóra miatt.

Nohiszen.

Egyébként az eddigi három napos jó időt most mosta le épp az eső, a páratartalom akkora hogy szinte öntisztítók vagyunk.

Marble Arch 2012 Július 26 (felhívom a figyelmet, hogy a szökőkútban labdáznak a srácok)

Ma pedig ez a látvány tárul elénk:

Marble Arch 2012 Július 27, háttérben egy Olimpiai VIPeket fuvarozó BMW

A, IA, PIA, IMPIA, LIMPIA

2012 Július 26, 15 óra 4 perc, London. Süt a nap. Annyi fok van mint amennyi az elmúlt 2 hónapban összesen. A Hyde Parkban már beindult a koncert, várják az Olimpiai lángot ami este 7-8 óra fele érkezik a koncert zárt területére, hogy ott is begyújtsanak egy újabb üstöt a 30. Olimpiai Játékok kezdetéért.

A Tower híd karikáit viszik fel a Temzén (2012 Február)

Lassan engem is elragadott az izgalom. Bármennyire is húztam a számat a kellemetlenségek miatt, a héten ez megfordult. Én is itt fizetek adót, az én adómból is megy ez a cécó. Szóval ennyi erővel akár jól is érezhetem magam, főleg mielőtt indulunk nyaralni jövő héten.

foto Bettor

Nemsokára lesz 10 éve hogy itt vagyok, és micsoda ünneplés van! 2002-ben még az EUba lépés is egy távoli álom volt, 2005-ben meg hihetetlen gondolat hogy valaha egy olyan városban lesz Olimpia amit én oly jól ismerek. Akkor még nem gondoltam hogy még most is itt leszek. Most, itt, 15 óra 9 perckor. Másfél óra és a munkahelyemhez egészen közel jön az Olimpiai láng. A világ szeme Londonon. Én meg itt vagyok a város közepén. Felfogni is furcsa.

foto Ibtimes

Az izgalmak ellenére is nehéz elfelejteni hogy mekkora tömegeket várnak. A metrótól nagyon tartok, de talán - mert jó idő van - nem lesz olyan vészes, de továbbra is becsülöm az angolok higgadtságát hogy az angol nyelven kívül semmilyen más idegen nyelvet nem használnak az információs táblákon.

Aki nem tud angolul az nehézségeknek néz elébe, ha nincs felkészülve igazán.

Az állomásokon egyértelműen ki van listázva, hogy melyik sporteseményhez melyik állomásnál kell leszállni. Angolul. Tehát akinek jegye van annak utána kell néznie hogy angolul mi a sport neve, mert elmutogatni nem lesz idő és hely...

Metróztam már Párizsban, Brüsszelben és Budapesten. A háromból itt van a legnagyobb hálózat, és szerintem a legjobban kitáblázott és a legszebben berendezett is. Amikor itt metrózunk, mindig csak meg kell nézni a peronon a táblát. Felül van az állomás ahol vagyunk, és alatta kilistázva hogy mik a következő állomások. Vannak kihívások azért, pl amikor elágazik a vonal, de a lényeg hogy mindig megkeressük hogy melyik a mi célpontunkhoz legközelebbi végállomás (pl a District Line-on ha Southfieldsbe, a Wimbledon Tenniszklubba akarunk menni, akkor a legközelebbi végállomás Wimbledon, tehát arra a metróra kell felszállni ami Wimbledonba megy) és már sínen is vagyunk.

Vannak persze íratlan szabályok, amiket a biztonság kedvéért én rögzítenék írásban. Kicsit összeszedetlen a lista, de a lényeg lejön:

1. Amíg a térképpel konzultálsz akárhol a metróállomás területén, mindig ügyelj arra hogy ne legyél útban
2. Hátizsákot  vedd le, főleg a túrazsákot (némely retikül is ide sorolandó)
3. A Babakocsi nem bozóttörő masina. Ne azzall túrj le magad elől mindenkit mert meglásd, babakocsistól valaki véletlenül felrúg. Nem direkt (jobb esetben), de ha útban vagy és lassan haladsz, magadra vess
4. A fenti pontból következik, hogy ha te sétálni akarsz, vagy a párod kezét fogni, akkor a falhoz közel tedd. Ne kolbászoljatok összefonott ujjakkal a keskeny alagút közepén, mert valaki előbb utóbb a sarkatokra lép. Mi Londoniak szeretünk nagyon sietni, valóságos gyalogversengés folyik az alagutakban. Tudjuk hogy hova kell beszállni a szerelvénybe hogy a célpontunknál a kijárathoz a lehető legközelebb tudjunk leszállni és minél előbb friss levegőre jutni
5. A mozgólépcsőn mindig állj jobbra. Nem balra, nem középre, jobbra. Ha nem a menetirány szerinti jobb oldalon állsz akkor ne csodálkozz ha kapsz egy véletlenszerű medvepuszit. Vagy egy aktatáskát. Vagy csak vesénváglak a táskámmal, mert megpróbállak kikerülni. Stand on the Right!
6. Gyereket mindig magad előtt vezess! Nem is részletezem hogy miért, de elhiheted hogy fontos megjegyezni ha leírom. Libasorban közlekedjetek.
7. Kistestű kutyát fogd az öledbe (ha már egyszer azzal kínzod hogy Olimpiára hozod)
8. A londoni metró számtalan szuper fotótémát kínál. Fotózz nyugodtan, sőt biztatlak rá, de figyelj arra hogy ne használj vakut. Az tilos. Ne fotózz emberek arcába. Az pofátlanság. Miközben fotózol, ügyelj hogy ne akadályozd a forgalmat. Elég egy ember vagy egy táska hogy gyalogosdugó alakuljon ki!
9. A peronokon a sárga vonal a te biztonságodat szolgálja. Ne várj a metróra a sárga vonalon túl. Vannak akik megteszik, ő dolguk. A metró sínekben több ezer volt csörgedezik, ha ráesel neked már mindegy, de az összes többi utazó napját tönkrevágod, mert mire fellapátolnak a sínekről addigra már mindenki lekéste a sporteseményt (vagy bepisilt a szerelvényben várakozva). Ne locsolj vizet se a sínekre mert úgy is utolérhet a bzz bzz!
10. Amikor csipog a metró ajtaja az azt jelenti hogy be fog csukódni. Turistaként ne szórakozz azzal hogy megpróbálsz beugrani, mert ha fejjel esel a zárt ajtónak, bentről a londoniak csak röhögni fognak rajtad, te meg égni fogsz. Légy szíves a csipogásnál állj félre, hogy a több rutinnal rendelkezők milimétereket kihasználva probléma nélkül beugorjanak.
11. A metróban mindig úgy illik állni hogy másnak is jusson hely. Ez az ittenieknek sem megy mindig. Ilyenkor az újonnan érkezők csak simán betolják az illetőt a szerelvény mélyére. Az rondán, sértődötten néz körül, de senki sem sajnálja. Előfordul, hogy az önző disznó pont überudvariasokkal van körbevéve. Ilyenkor az überudvariasakat is be lehet tolni. Akkor nem furakszunk ha nincs hely. Legalábbis én...
12. Leszálláskor udvariasan, de határozottan szólj ha leszállnál. Ne akarj kepeszteni rögtön az előző állomás elhagyása után. Ráérsz akkor felállni vagy ficeregni amikor már bent van az állomáson a vonat.
13. Víz legyen nálad. Mindig.
14. Ha rosszul vagy, ne metrózz. Ne rókázz le senkit. Ha mégis jön a róka, akkor készülj fel zacskóval. Egyszer láttam egy lányt aki akkora taccsot kirakott hogy nem győztek arrébb ugrálni az emberek. Nem volt kellemes hányásszagban utazni.
15. Ha terhes vagy, idős, vagy csak nem megy az állás, akkor jó ha tudod hogy az ajtók melletti ülések az olyanoknak van fenttartva mint te. Ha nem adják át a helyet neked, csak mutass rá a jelre az illető mögött. Inkább követeld ki a helyedet, minthogy rosszul legyél és 14-es pont legyen! Ha te is állsz és látsz egy terhest/időst aki nem kap helyet, jelezz az ülőknek - nem biztos hogy önzők, de lehet hogy nem látják.
16. Ha többen utaztok, mindig beszéljétek meg hogy hova mentek, melyik állomásnál fogtok leszállni. Ha valamelyikőtök nem fér fel a vonatra, vagy véletlenül egyel korábban leszáll, vagy túlmegy, akkor mindig egyezzetek meg hogy hol találkoztok. Pl ha beszálltok A állomáson a 3-as kocsiba a 2. ajtónál, de a csapatból valaki leszakad, akkor ti a megbeszélt célállomáson leszálltok és ott ahol vagytok megálltok (a padnál vagy a falhoz közel). A londoni metrókon nagy részben nincsen térerő, a mobilok nem működnek. A vészféket ezért ne húzd be, mert ez is irdatlan késéseket tud okozni.
17. Amikor belépsz az állomásra, a jegykezelő gép jobbkezes. Vagyis jobb oldalon csippantasz be az Oyster kártyával és jobb oldalra dugod be a papírjegyet is. Ezeknek a kapuknak 'szeme' van. Amikor nincs semmi a szem előtt, akkor nyílik ki a kapu, és addig nyitva van amíg a másik oldalon levő szem nem érzékeli hogy ott állsz előtte. Jegyed/kártyád érvényesítésekor ügyelj, hogy a szem előtt ne legyen semmi és a kapu gond nélkül kinyílik. Ha bénázol, vagy engedsz a tömeg nyomásának és beljebb állsz mint kellene, a kapu nem fog kinyílni.
18. Léteznek nagyobb kapuk is, de ezek lassabban nyílnak. Ha nem tudod őket használni, mert gyorsabb a sima kapuhoz a sor, akkor figyelj hogy a bőröndöt, szatyraidat (totyogós gyerekedet) magad előtt vezesd be, hogy ne csapódjon rá a kapu az értékeidre. Engem egyszer vágott pofán egy ilyen kapu, letört a körmöm és még rohadtul fájt is. Ezek a kapuk erősek. Ha beragad a táskád, akkor kérj segítséget az állomáson dolgozóktól (egy HELLO? HELP! EXCUSE ME! bőven elég lesz), de ne rángasd a cuccodat, mert a cuccod fog pórul járni!
19. Ha oysterrel utazol mindig ügyelj rá hogy be és ki is csippants. Ha nyitva van a kapu, ne bújj át rajta csippantás nélkül, mert a legdrágább jegy ára lesz a büntetésed! Ki akar másfél font helyett négyet fizetni?
20. Ismerkedj  a good service (göd szörvisz), minor delays (májnor diléjz), severe delays (szever diléjz) és suspended (szüszpended, szüszpendid) kifejezések kiejtésével. Ezek jelentése sorra: normál üzemmód, kis késés, nagy késés, járat felfüggesztve. Utóbbi kettő nagyon macerás, nem árt másik útvonalat keresni. Minden bejáratnál van ingyenes metrótérkép, nem árt ha van kéznél egy-egy.
21. Fogd a térképet és Gyalogolj! Sok belvárosi állomás sokkal közelebb van egymáshoz felszínen mint gondolnád. Készülj fel térképpel, és gyalogolj felszínen, vagy használj buszt, az olcsóbb mint a metró, de ez már egy másik fejezet.

Remélem ez hasznos beszámoló volt.

Most 16 óra 9 perc van, és a láng közeleg! Lehet hogy látni fogom közelről az Olimpiai Lángot a több hónapos vonulás utolsó előtti napján???

Hamarosan meglátjuk. Addig is küldd el ezen cikk linkjét annak akinek szerinted szüksége lehet rá!

Sikerült!!! Az Olimpiai Lángot éppen Lois Roche viszi, az Arsenal női ifistája.

Eső itt Hőhullám ott

Ahogy a fenti táblázat is mutatja, szar idő van. Kollégám szerint a rosszabb mint a legrosszabb emléke. Kabátban járunk, a nyakam körül 'nyári' sál van, a kis színes topánkáimat az irodában hordom. Mióta átköltöztünk rájöttem hogy az eső itt nagyon csendesen tud esni. Az előző helyen fent a nyolcadikon sokszor éjszakánként többször is felébredtem az eső kopogására. Most meg hiába nézek ki az ablakon, nem látom az esőt (pedig a szemüveg tiszta). Mindig azt hiszem hogy már nem esik, és a házból kilépéskor ér a meglepetés, hogy nemcsak hogy esik, de szakad. De olyan csöndben, hogy az esernyőt sem veri. Két hete azt hittem hogy hamarosan jön a jó idő, nem eshet mindig.

A jelek szerint viszont de.

Wimbledonban sorra halasztják el a meccseket, az angolok félnek hogy az Andy  Murray azért fog kiesni mert nem szervezik le neki hogy a Centre Courtban játsszon. Jelenlegi állás szerint ha eljut a döntőig akkor minden nap kell játszania, pihenés nélkül. Egyesek szerint ez normális és már kupákon is előfordult hasonló, de természetesen a brit teniszrajongók szerint ennyi engedmény jár a British Number One-nek. A teniszről gőzöm sincs, de pár éve Párizsban összefutottunk vele a Champs Elyseén, és a srác egy baromi magas, de nagyon kedves srác, a derekáig sem érek. De mivel rendes volt, és fogadta a csápolásomat és hagyta hogy lefényképezzem, ezért HAJRÁ ANDY MURRAY!

Persze az idő ettől függetlenül még mindig fos. Sokat lendít a lelkemen hogy 1. Ágiék múlt heti látogatásukkor viszonylag szerencsések voltak 2. Egy hónap múlva ilyenkor már éppen ebédet választok Mallorcán.

Sajnálom hogy az otthoniak szenvednek a hőségtől, de lassan itt az ideje hogy megtanuljunk ennek megfelelően élni és berendezkedni. Azt tudjuk hogy a függönyöket, zsalukat ha napközben behúzva tartjuk akkor nem annyira perzseli a szobát/lakást a meleg, de mivel Magyarország nem szieszta ország, jelentős hátránnyal indulunk (azt sem hinném hogy a magyarok önszántukból hazamennének sunyni egyet, hogy aztán este 8ig dolgozhassanak).Könyvből ismerem, hogy a görögök a téli vastag szőnyegeiket nyáron felszedik, kitisztítják és elteszik őszig, hogy a hűs márvány enyhítse a forróságot. Ezt talán Ágni, a Görög Kaland írója tudná jobban kifejteni. Biztos vannak más, hasznos és bevált tippek.
Meg persze a folyadék fogyasztás. A folyadék azt jelenti hogy Víz. Sima. Esetleg bubis. De ha cukorral van kikeverve akkor már nem ér semmit. A koffeines italok (kóla, kávé, energiaital stb) dehidratáló hatásúak, tehát hiába dönt magába valaki fél liter kólát, azzal semmivel sem lesz előrébb a szervezete.
Itt elmesélem hogy egyre több embertől hallom hogy nem szeretik a vizet. Van aki a víz ízét nem szereti, van aki azt nem hogy a víznek nincs íze. Van aki nem iszik vizet, mert elfelejt inni. Ha a szervezettől megvonnak valamit, az előbb utóbb megrpóbál meglenni nélküle. Aki nem iszik eleget, az nem hidratált. Annak a bőre papirusz. Hiába ken magára különböző kencéket, a bőre úgyis ráncos lesz, úgyis úgy fog kinézni mint a réteslap sütés közben. Aki nem iszik eleget, annak a vizelete sárga és húgyszagú. Minél sárgább és minél büdibb, annál rosszabb. Mindig legyen nálad egy fél literes palack, és ha pár kortyot is, de folyamatosan igyad. Három nap után már kívánni fogod a vizet, negyedik nap már többet fogsz inni. Ötödik napra már nem lesz büdi a pisi, kevesebb krém kell, és több energiája van a szervezetnek, jobban működik az agy, élesebb a látás. Próbáld csak ki!

A 21. európai századi társadalomnak is megvannak a maga problémái. Európában van bőven jó minőségű ivóvíz (főleg Magyarországon), és sokan mégsem isszák...

Nade, melegre fel, esőkabátra fel, az itteniek ne bánkódjanak, ennél nagyon rosszabb már úgysem lehet!

A Királynő Bugyija Magyar Kézben

Szóval ma reggel olvasom a vicces hírt a Telegraph oldalán, hogy a Királynő bugyiját az eBayen elárverezik. Gondolván hogy ez valami humoros kínai bugyitolvaj lesz, mosolyogva merültem el a cikkben, erre nem kiderül hogy magyar vonatkozású az ügy?

A hír biztos megjelenik majd magyar oldalakon is (ha eddig még nem, mert 2010 decemberében egy másik újság már lehozta az infot), de a lényeg az hogy Erzsébet az 1968-as Chile-i kirándulásán hagyta a repülőgép fedélzetén az alsóneműjét. Arról nem szól a fáma hogy miként került le róla, de a pilóta barátjának, a Bicskéről származó Dobronyi (Döbrönyi?) Józsefnek adta.

Dobronyi nagyon 'szegény' családból származott, idejét szobrászkodással, utazgatással és nőcsábítással töltötte, majd Miamiban telepedett le. Az angol Wikipédia többek között csak művész, világutazó, borgyűjtő, élethabzsoló kúrfinak említi, de persze csak a legszebb értelemben véve beszél Hugh Hefner személyes barátjáról.

József gondosan őrizgette a királyi nacit (mert 2012-ben egy ekkora darabot mégsem nevezhetünk bugyinak), egészen a 2010-ben bekövetkezett haláláig. Akkor a családja megtalálta, és hamarosan úgy döntöttek, hogy pénzt csinálnak belőle. Még az év őszén egy aukciós ház nyilatkozott a megkeresésről, de megfelelő bizonyítékok hiányában valószínűleg nem lett semmi az egészből, így idén a család ismét (csak úgy, mint József birtokának elárverezésekor) az eBayhez fordult.

Az árverést vezető szerint ez egy különleges alkalom hogy az Angol Királynő uralkodásának jubileumi évfordulójára beszerezzük a saját királyi kollekciónk egy darabját. Az aukció négyezer dollárról indult, most éppen 5200 dollárnál áll. A lelkes vásárlóknak május 22-ig licitálhatnak, így a boldog nyertes a jubileumi hétvégére (június 2-5) már valószínűleg kézhez is kapja az értékes darabot.

A bugyi még csak hagyján. De a bácsinak a teljes amerikai neve:

 Baron Joseph 'Sepy' de Bicskei Dobronyi

Engem a Degenere Bocsinkai Jónásra emléleztet... vagy a Döbrögire. Pedig, mint azt az internet elmondja, Sepy bácsi igazi pornórajongó sportember volt. Nem ugyanaz, mindenesetre irigylem az utazásait!

Mai Hőmérséklet

Reggel hét óra 28 perckor a hőmérő higanyszála a tizenkettedik fokig kapaszkodott. A nap nem sütött.

Kip-kop ki van ott?
Én bizony a tavasz vagyok!

Telefon

Az alábbi telefonbeszélgetés köztem és egy szolgáltató között játszódott le. A cég/helyneveket megváltoztattam a biztonság kedvéért, de azért így is jó:

- Helló, Kat vagyok a Kocka Tér cégtől
- Helló, miben segíthetek?
- Júniusban lesz egy esemény a Nemzeti Galériában, és a lebonyolításhoz szükségem volna a segítségetekre.
- Hát persze, nem probléma! Mondjad még egyszer a neved, légyszíves?
- Ket
- Aha, és Kéjt,  te a Pockos Tértől telefonálsz ugye?
- Nem... a Kocka Térről...
- Ja igen, bocsi. De azt jól értettem, hogy a Tate Modern Múzeumban lesz az esemény, ugye?

Téli Séta Wimbledon Eldugott Zugaiban

Mivel vasárnap még mindig volt egy kis hó, de már nem volt annyira hideg, kihasználtuk a szinte tavaszias 0 fokot és elsétáltunk a Cannizaro Parkba, Wimbledonba. Körülbelül egy órát sétáltunk odáig, aztán a parkban is kolbászoltunk egy kicsit, majd visszafele a teniszklubot útba ejtve jöttünk. A Cannizaro Parkban találtunk a hóban hóvirágot, a teniszklub körül pedig  a Buddhapadipa Buddha templomot. Még sosem jártunk ebben az utcában és most sem terveztük, egyszercsak odakeveredtünk. A kert nagyon csendes volt, de látszott hogy sok ember jár oda meditálni. A hó ellenére is illatos füstölők szegélyezték a járdákat, sőt, a templom teraszán még egy hógolyóba is tűztek párat, amitől az szép rózsaszín lett!
A bejárat előtt lét tigris (?) szobra őrködött, ezek száját aprópénzzel tömték teli az arra járók. Fogalmam sincs róla hogy mi célt szolgál (valaki esetleg tudja?), de jó európai módon mi is tettünk bele pénzt, és kívántunk valamit. Abból indultam ki hogy Tájföldön biztos nincsenek kutak vagy szökőkutak amit  a turisták kívánságközpontnak használhatnának.
A díszes épületbe nem mentem be. Egyrészt mert a cipőjét mindenki az ajtó előtt hagyta, másrészt meg nem akartam megzavarni a nyugalmukat. Az üvegajtón azért benéztem, nagyon szép díszes és színes volt minden, de az épületnek nagyon kis részét foglalta el ez a rész. Gondolom a hátsó szobák más célt szolgálnak.
A kertben volt egy félig befagyott csónakázó tó, egy kis patak, számtalan pad, és mindenfele kis apró - nekem kegytárgyaknak tűnő - dolgok, néhol készpénzzel körberakva. Jutott hely még bölcsesség tábláknak is.

Pénteki hó maradványa

Cannizaro Park

Buddhapadipa Templom



A Bölcsesség meditációból fakad,
Meditáció nélkül a Bölcsesség elkopik.
Ismerve a fejlődés és hanyatlás két útját,
Úgy kell irányítani magunkat hogy a Bölcsesség növekedhessen

Hóhelyzet a Brit Fővárosban

Annyira nem vészes a helyzet, folyamatosan olvad (ahogy errefelé ez szokása a hónak), már nem esik, úgyhogy a holnapra lefagyó latyakon kívűl más problémáink nem lesznek valószínűleg.

Íme pár kép a ma délelőtti sétáról:

Februári hó ide vagy oda, a nárciszok szezonja beindult

Life's a Beach! Első alkotásom egy pálmafát és napozószéket ábrázol, természetesen tengerparton

Wimbledon Park 2012 Február 5

Hó Shrek

Éppen keményen dolgozok egy hókapusemberen, de senki nem mondta hogy a vizes hó ilyen nehéz lesz

Úgyhogy inkább lett belőle Snotel, azaz Hótel, vagyis hóból készült fotel

Legalább a kapura jó volt a kilátás

Tomi is letesztelte

Szerintem kifejezetten kényelmes, ámbár kicsit hűvös

Tengerparti jelenetemről kimaradt a hóangyal, amit pótoltam hazafele

Azt meséltem már, hogy itt az önkormányzatok nem tudnak a hóval mit kezdeni, úgyhogy tél elején ezeket a ládákat feltöltik csúszásgátlóval, és akinek kell, az vihet belőle? (szinte senki nem visz, mert lapátjuk sincs az embereknek hogy kiszedjék, de a lehetőség adott!)

Breaking News - Londonban Havazik!

Kép nincsen, de mínusz két fok van, és esik a hó. Persze csak olyan londoniasan, vagyis 2mm-nél több valószínűleg nem lesz holnap reggelre se, de a lényeg, hogy esik a hó! (17.30)

Ezek a képek 23.20-kor készültek:

Böriben a Bíróságon I

I solemnly, sincerely and truly declare and affirm that I will faithfully try the defendant and give a true verdict according to the evindence.

Komolyan, nyíltan és őszintén fogadom és állítom, hogy a vádlottat igazságosan teszem próbára és a bizonyítékok alapján igazságos ítéletet hozok.

Ezt eddig kétszer mondtam el az elmúlt héten, és még ki tudja hányszor csiripelem el enyhén remegő hanggal? Éppen egy londoni bíróság második emeletén ücsörgök egy koszos váróban. Nyár végén kaptam a behívót, addig nem is igazán gondoltam hogy engem is érinthet ez az egész. A dolog valahogy így kezdődik: mit sem sejtve hazaérsz és találsz egy hivatalosnak látszó levelet az ajtónál. Izgatottan kinyitod és kiguvadt szemekkel értelmezed hogy behívtak esküdtszéknek. Legalább öt oldalas levél, egyelőre csak annyit mond, hogy ha nem küldöd vissza a meghívásod elfogadását akkor jól megbüntetnek.
Naná hogy visszaküldöd. Pár héttel erre rá kapod a következő levelet, ami kirészletezi jobban a tennivalóidat. Ez valahogy így megy:
1. dobj el mindent ami épp a kezedben van, mert az első levélben megadott pontos időpontban és helyen meg kell jelenned
2. Nem lényeg hogy dolgozol.
3. Nem fontos, ha épp utaznál (az utasbiztosításod erre elviekben fedez, nem?)
4. Nincs kifogás.
5. Mondom hogy nincs kifogás.
6. Mondom, dobj el mindent ami a kezedben van, mert behívtunk és kész, nincs apelláta!

Ezeknek ki tudna ellentmondani? Még a legfaksznisabb főnök sem. A munkáltatók mérge ellen az esküdtszék különleges védelmet élvez, és ha a munkáltató úgy dönt, hogy az adott időpontra nem fizet a dolgozónak, akkor az a bíróságtól kap majd napidíjat (ez kb 35 font per nap). Ezt a 10 munkanapot le kell nyelni, mindenkinek meg kell tudnia oldani (mondja a bíróság...)

Szóval, megérkeztem az első napomon múlt héten. Reggel 9-re hívtak be, és én 8.55-kor büszkén átléptem a küszöböt. Mivel mondták a tapasztaltabbak, hogy sok várakozás és céltalan lézengés van kilátásban, ezért meg sem lepődtem, hogy senki sem várt és senki sem mondott semmit hogy hova kell mennem. Követtem a tömeget (és vártam) majd udvariasan kiálltam a soromat, hogy kipipálhassanak a listán.
A taláros, ráncos arcú (magát legalább 15 évvel fiatalabbnak képzelő) rondán kifestett nő úgy viselkedett mint egy igazi hivatalnok: folyamatosan beszélt máshoz, miközben sorra szedegette el az útleveleket és a már színnel alig bíró kiemelővel unottan firkálta át a jelenlevők neveit. Amikor sorra kerültem, csak egy mogorva háemmegmi böffenés fogadott, és én majdnem el is sírtam magam hogy csak a magyar személyimet hoztam magammal (amin az IDENTITY CARD feliratot a kiváló képességű hölgy nem tudott elolvasni).
Amint mindenki neve ki lett színezve újabb utasítást kaptunk, hogy ott várakozzunk ahol állunk. Én azért csak elmentem vécére, majd mire kiértem, a velem sorban állók közül már senkit nem láttam. Semmi probléma, gondoltam, megvárom a következő turnust, vannak még itt elegen. Kényelmesen megettem a csokis croissantomat (najó, pain au chocolat), és olvasgattam a reggeli újságot.  Úgy 10 perc telhetett el, amikor rájöttem hogy engem nem is hívnak sehova és én azt sem tudom hogy mit csinálok ott, ahol.
Kiderült hogy a hivatalokasszony elvitte a csoportot nélkülem, úgyhogy újabb három felettébb kedves hivatalnok közreműködésével végül bebocsátást nyertem az Esküdtszék várótermébe. Ahol már majdnem vége volt az információs videónak.
A videó után kiállt egy izgatott, mosolygós, fiatal dolgozó, és felolvasta nekünk - mint egy mesét - a kiosztott 10 oldalas információs füzetet. Utána még egyszer lejátszotta a videót, majd elkezdtünk várni. Úgy is mondhatnám, hogy szétvártuk magunkat, vagy hogy agyonvártuk magunkat. Ezen kívül más nem történt.

Olyan ez itt, mint egy abszolút zárt körű napközi. Vagy mint egy reptéri váró, ahonnan tilos elmozdulni, mert a késő gép bármikor begördülhet. Kényelmünket kellene szolgálnia a tágas mosdónak, a kis büfének, a magazinoknak és az ivókútnak. Mivel a klotyó büdös és koszos, a büfé drága és szar, a magazinok régiek, nagyon sok jó dologról nem számolhatok be.

Folytatás következik a nap folyamán.

Óz a Csodák Csodája - London Palladium

Somewhere over the Rainbow...

... de legalábbis a London Palladiumban biztos. Múlt héten néztük meg az Ózt, és még mindig odáig vagyok érte! Ha valaki Londonban jár, feltétlenül nézze meg! Az angol miatt nem kell aggódni, két olyan is volt a társaságunkban, akik alig beszélnek angolul, de ők is nagyon élvezték. Elvégre a Wizard of Oz gyerekeknek szól, tehát könnyen követhető, és a látvány mindenkit magával ragad, igazi csemege!

A Palladium színházat 1910-ben adták át, és híres forgó színpadán megfordult számtalan híresség, többek között Ella Fitzgerald, Bing Crosby és Judy Garland. A hatvanas évek óta abszolút zeneközpontú. A híres musicalek (A Muzsika Hangja, Chitty Chitty Bang Bang, Apácashow, stb) mellett koncertek (a Slade miatt egyszer majdnem leszakadt az erkély), koncert- (Marvin Gaye) és tv műsor felvételek helyszíne is.

Most az Ózt játszák itt, és mi is izgatottan vetettük magunkat a jól ismert történetbe. Hogyan lehet egy kiváló darabot úgy színpadra vinni, hogy az előadás mégis izgalmas legyen?

• Mondjuk legyen egy kis mozi is. A tornádós jelenetnél leengedtek egy hatalmas kivetítőt, és amíg a színészeket éppencsak láttuk szaladgálni a színpadon, a vásznon forgószél jött, ami tekergett és szinte beszippantott minket is.
• Csillogás. Az Észak Jó Boszorkánya igazán látványos ruhában pompázott, a legapróbb mozdulatára is csak úgy röpködtek körülötte a csillámok.

• Hóesés.  A történet szerint hirtelen hóesés indul meg (a Szivárványon túl ez ugye nem meglepő?). Ekkor a tetőablakon át megannyi pupa papírkockát engedtek a közönségre, és azokat megvilágítva látni tényleg olyan volt, mint amikor télen az éjszakai városban is csak halkan hull a hó.

• Tűz. Hol a gonosz boszi seprűje, hol az Óz várának ajtaja előtt, de valahol mindig volt valami megdöbbentő.
• Kutya. Rendben, mindenki tudja hogy ki az a Totó. Fél Magyarország Totónak hívta a kistestű kutyáját (amíg el nem indult a Dallas és megjelentek a Bobbyk), de ki gondolta volna hogy egy igazi West End Musicalben is használnak élő állatot? A Palladium 4 fehér Westit szerződtetett, és ezek az okos kis kutyusok egy fejbiccentéssel elvarázsolják a nézőket. Ha kell ugatnak, ha kell csöndben ülnek csak, ha kell akkor morognak... Remélem ők is úgy élvezik a szereplést mint ahogy én élveztem az ő szereplésüket.

• Zene. Az a jó musical, amikor libabőrös leszel az ismert daloktól. Az Ózt szinte végig libabőrködtem, és ha szerda nem munkanap lett volna másnap, akkor hajnalig üvöltöm torkomszakadtából valamelyik Soho kocsmában a Somewhere over the Rainbow-t. Miközben persze arról ábrándozok, hogy egyszer nekem is jut egy olyan...
• Piros Cipő! Csillogott, sarka is volt, zoknival is lehet hordani... Mi kell még? Számomra az abszolút befejezés nem az volt, hogy az Oroszlán bátorságot, a Bádogember szívet, a Madárijesztő meg eszet talált... Hanem hogy Dorothy álmából felébredve is megtalálta a piros cipellőket a szekrényben!

A darabhoz különleges pluszt adott, hogy tavaly a BBC tehetségkutató versenyen kereste az új Dorothyt és Totót. Bár a műsort nem követtem, így is jó volt hallani a másodikként befutó Sophie Evans-t énekelni. Ha ő lett második, akkor nem tudom hogy milyen lehet a nyertes...?

Photos by Keith Pattison and Thetheatrebreaksblog. Thx

Charity begins at Home

Azaz a Jótékonykodás Otthon kezdődik.

A szekrényajtót már képtelenség volt becsukni. A kisszoba szekrénye is feltelt. A tároló is, majd a fiókok alja kezdte elhagyni a keretet. Elkezdtük egymást piszkálni, hogy ki az igazi mókus és ki halmozza fel a kinőtt, megunt, vagy használhatatlan ruháit. Végül hosszú egyezkedés után (anyósék érkezte előtt) nekiduráltuk magunkat és elszántan kiválogattuk a ruháinkat. Volt egy stoplis pucolós kupac, egy abszolút kidobandó kupac, de szerencsére a legnagyobb halom az a még hordható, de nekünk már nem kell kupac volt. Ez két viszonylag nagy szemeteszsákot tett ki. Először csak a helyi charity shop-ba (cseriti) akartuk levinni, ahova minden, otthon már feleslegessé vált tárgyat le lehet adni, ahol azokat önkéntesek csinosan vállfákra és polcokra helyezve eladják, és a befolyó pénz megy egy-egy jótékony célra. Minden adomány-gyűjtő szervezetnek saját üzlete van, ilyenek az Oxfam, a British Heart Foundation (szívbetegekért), a Barnardo’s (gyerekekért és hajléktalanokért). Egész jó piacuk van ezeknek az üzleteknek, vannak kifejezetten márkás ruhákkal ellátott boltok (pl High Street Kensington környékén), de a külvárosban megtalálhatók a bútorüzletek is. Az adakozó biztos lehet benne, hogy a jó minőségű ruháit és bútorait ezek az üzletek a lehető legjobban értékesítik, vagyis semmi más dolga nincs, mint a tisztára mosott és összehajtogatott ruhákat leadják valamelyik hozzájuk közel eső boltban.

Ez mind szép és jó, csakhogy az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy Magyarországon nagyobb szükség van az ilyen ruhákra. Tavaly novemberben elég sok holmink hazakerült a devecseri iskolába (a sok klotyópapír mellett erre is jutott hely a dobozokban), de akkor azokhoz kerültek a holmik, akiknek szinte mindenük elveszett. Most viszont azokra gondoltam, akiknek ugyan van hol lakniuk, de a ruházkodásra a rezsin és a hiteltörlesztőkön kívül nem futja.

Feltétlen szerettem volna, ha hazamegy legalább egy zsák. Rengeteg árufuvarozó szaladgál London és Budapest (esetleg háztól házig), ezek a cégek mind nagyon eddig még nem küldtem velük még csak egy képeslapot sem, nemhogy zsák ruhát. Az áraik nem (annyira) vészesek, de mégis úgy érzem, hogy ezt a két zsákot nem akarom kifizetni. Úgy kalkuláltam, hogy havonta egyszer (vagy kéthavonta!) előfordul, hogy egy-egy ilyen szállítmányban marad egy kis hely, ahova a jószívű fuvaros előzékenyen betenné az én megunt ruháimat, hogy néhány embernek jusson egy-egy pulóver, vagy szoknya, esetleg lányoknak táska.
Csakhogy senki sem jelentkezett. Van elvétve pár kamionos ismerős, akiről tudom, hogy ő (vagy ismerőse), vagy a cége jár Londonba néha-néha. A félreértés elkerülése végett mondom, hogy nem várom el hogy akárki az állását kockáztassa miattam, és képes lettem volna a két zsákból négy szatyrot összerakni, és egy londoni (környéki) telephelyre elvinni.

Most ugyan gondolhatod, hogy ma már semmi sincs ingyen, de biztos vagy ebben? A szomszédod, ha süt sütit és neked ad három szeletet, az azért van, mert tudja, hogy szereted, és jót akar neked. Tudja, hogy legközelebb, ha te is sütsz, akkor gondolsz majd rá, és viszonzod a kedvességet. De az is lehet, hogy amit ő ad neked sütit, azzal te pont meg tudod kínálni a hozzád váratlanul betoppanó vendégedet, akiről tudod, hogy az a süti a kedvence.

A kulcsszó az önzetlenség. Nem csak karácsonykor, hanem egész évben.

Ha a süti helyére a ruhákat teszem be, akkor a képlet így néz ki: én összeszedem a ruhát, elviszem neked. Te továbbítod szívességből Veszprémbe vagy Budapestre. Ott átveszi egy ismerősünk, aki tudja, hogy hova kell leadni, vagy kinek kell odaadni azokat a ruhákat. Az ismerősünk hamarosan odaadja a zsák ruhát Valakinek, aki ugyan soha nem kérne segítséget, de könnyes szemmel elfogadja a holmikat és tudja, hogy van pár ’új’ ruhája, amit a közelgő hideg időben bizony ki tud majd használni.

Mondom, egyetlen kamionos, fuvaros, vagy autóval éppen hazainduló sem jelentkezett. Senki. Anyósomék és Nagybátyámék hazaindulás előtt ugyan kitömték a bőröndjüket ilyen holmikkal, de még mindig van egy zsák. Sajnálom, hogy azok, akik segíthetnének, nem segítenek. Pedig nem nekem kell a segítség, mert a zsákot ha már megunom kerülgetni, akkor úgyis leviszem a boltba. Mindenki, akinek lenne olyan ismerőse aki tudna egy-két zsák ruhát hazavinni de csak átnézett a felhívásomon, az szégyellje magát, és gondolkozzon el. Tegnap annyit kellett volna csak tenni hogy egy zsáknyi hellyel rendelkezőt és egy zsákkal rendelkezőt összehozzon. Charity begins at Home, mert sosem tudhatod hogy neked mikor lesz akármire szükséged!

Hogyan lehet akármit adományozni?

1. családsegítő központ: úgyis ismer valaki valakit aki ismer valakit aki ott dolgozik. Ha egy családsegítőssel/szociális munkással felveszed a kapcsolatot, még abban is tudnak segíteni, hogy mire van szükség
2. Iskola/óvoda: kérdezd meg az iskolában/óvodában a gyerek tanárát, hogy tud-e olyan tanítványról, akinek a családja örülne a te gyerekeid kinőtt ruháinak (nem feltétlen osztálytárs). A tanárnak csak annyit kell mondania hogy igen, és amikor legközelebb látja a szülőt, annak odaadja. Nem kell megmondani hogy kitől van és ne akarjad tudni hogy kinek megy. Tanárként meg eszedbe ne jusson nagy dobra verni az egészet.
3. Hajléktananszálló: minden városban létezik egy szervezet, ahol a hajléktalanokkal foglalkoznak. Azt tudjuk, hogy sok hajléktalan inkább alszik a mínusz húsz fokban egy parkban, minthogy meleg helyre vonuljon. A szállón viszont hasznát veszik a ruháknak, takaróknak, és ki tudják adni annak aki kéri, még akkor is ha nem ott alszik.
4. Legyél őszinte magaddal I. Az izzadtságfoltos inget, a lyukas zoknit te sem fogadnád el. Egy leszakadt gombot lehet pótolni, egy apró foltot be lehet fedni, de nagyon alaposan válogasd szét, hogy mi az, amit odaadsz rászorulónak!
5. Légy őszinte magaddal II: egy dolog a retró és egy dolog a szekrény mélyén húsz évig tárolt bunda. Ha már húsz éve is rászántad volna magad az adakozásra, akkor most nem így nézne ki a padlásod.
6. Tisztaság: Mindent moss ki, mielőtt átadsz, és hajtogasd össze. Személyes dolgokat (pl bugyi, zokni, harisnya) soha ne adj oda másnak!
7. Elektronika: Ha műszaki cikket adományozol, győződj meg róla, hogy műkodik is, vagy kifejezetten olyannak add tovább, aki az alkatrészekkel is boldog.
8. Bútor: Ha bútort adsz át, akkor előtte tisztítsd (tisztíttasd) ki. Ne feledd: a rászoruló azért rászoruló, mert nincs neki. Az már nem igazán adomány, amire neki jelentős összegeket kell költenie, hogy újra használat-képessé tegye. Ez persze egyén függő, mert lehet hogy valakinek az is hatalmas segítség, ha kap egy kanapét, amit áthuzatol, de van akinek az is sok, hogy egy tisztítógépet béreljen.
9. A te kacatod másnak egy kincs. Sose dobjad csak úgy el!
10. Biztasd ismerőseidet is, hogy ne csak lomtalanításkor nézzék át a lakást/házat, hanem már jóval előtte! Közeleg a karácsony, nálad mi az ami csak a helyet foglalja?

Szellemváros - Wimbledon Zavargástól Tart

Egyes kerületekben (városrészekben) a rendőrség megkérte a boltok és éttermek vezetőit hogy lehetőség szerint zárjanak be. Azt már írtam hogy csupán egy étterem volt nyitva kedden Wimbledonban, de íme egy kis összeállítás hogy mit is láttak az akkor Wimbledonba látogatók. Legalábbis az a kevés aki épp akkor járt arra, mint én...



Esporta  Konditerem - A mostani londoni zavargások miatt és a környéket lehetségesen fenyegető események miatt a klub mára bezárt. Holnap hatkor nyitunk, hacsak  nem akadályoznak meg a körülmények (Mucifoci inkább ne menjen tolmácsnak, mert nagyon bénán fordít).



Odeon Mozi - Ügyféltájékoztató: Ez a mozi ma este zárva lesz. Elnézést a kellemetlenségekért (Semmi gond. Végülis csak a szülinapi mozi esett kútba, de inkább ez, mint egy mozit szétverő tömeg érkezése a film 45. percében)



Rymans papír-írószer - Kedves Ügyfeleink Rajtunk kívül álló körülmények miatt ma délután 2-kor bezárunk. Elnézést kérünk az esetleges kellemetlenségek miatt, és várjuk önöket holnap. Köszönjük a megértésüket.



Starbucks kávézó -  Kedves Ügyfeleink, Azt tanácsolták (a rendőrök), hogy ma 3.30kor zárjunk be. Elnézésüket kérjük a kellemetlenségekért. (Sam, a menedzser még alá is írta)



Ez a kedvencem. A Natwest Bank az angol nemzeti bank. Ők voltak az egyetlenek, akiknek nem futotta nyomtatóra, vagy miközben a bankárok menekültek az üzletből, már csak egy kézzel sebtében papírra vetett üzenetre volt ideje. 'Előre nem látott körülmények miatt bezártunk. Elnézést.' (persze az is lehet, hogy a rendőrök 11 óra 10 perckor szóltak hogy majd zárjanak be, és a bankosok 11 óra 12 perckor már a külső ajtót zárták be...?)

Elys üzletház - Az 1800-as évek óta ugyanott álló üzlet nem lacafacázott, a bugyikon és bikiniken kívül mindent beszedett a kirakatából és letakarta az összes üvegfelületet - kivéve ahol a bugyik voltak.

Elys, Augusztus 10 - tegnap estére már a másik oldalt is betakarták. A hatalmas plakát hirdeti, hogy az üzlet nyitva van, és hogy az ügyfelek bocsássanak meg a kinézetükért, amíg a rendetlenség folytatódik Londonban. Ezt a posztert olvasva egészen biztos voltam benne hogy az üzletek dolgozói között verseny alakult ki, hogy ki tudja a leglényegretörőbben, a legangolosabban és a legbénábban kiírni hogy miért vannak zárva...

Foxtons Ingatlaniroda - Ők biztosra mentek, még a téglafalat is beburkolták farostlemezekkel.

A Centre Court Wimbledon plázája. A bevásárlóközpont előtt álló szoborpár  mintha értetlenül nézne egymásra a kialakult helyzet miatt.

Sem kedden, sem szerda este nem volt botrány Londonban. Hogy az eső miatt, vagy azért mert a tinik nem tudják már hova tenni a lopott cuccokat, nem tudom. Mindenesetre a miniszterék ma megbeszélik a helyzetet a parlamentben, a futballrajongók pedig fogják a fejüket, mert már nem is számolom hanyadik mérkőzést napolják el. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nincs mitől félnünk, én bízom abban hogy az illetékesek megvédenek minket, és úgy gondolom hogy London még mindig nem számít sokkal veszélyesebb városnak mint eddig. Egyértelmű, hogy az ide utazók nem akarnak kirakatokat bedobálni, és a belvárosban az emelkedett rendőri jelenléten és a szirénákon kívül semmi sem utal arra, hogy  egyes városrészekben világháborúhoz hasonló állapotok uralkodtak pár napja. Le a kalappal a pusztított utcák közelében élőknek, akik saját seprűjükkel felszerelkezve részt vettek a takarításban.

Azt pedig, hogy miként kerültem a Kossuth Rádióba, majd egy külön bejegyzésben mesélem el...