Március 19-én (jujj, majdnem egy hónapja!) voltam egy újabb utazás kiállításon, még
régebben meséltem hogy igényeltem jegyet.
Maga a kiállítás nem váltotta be a reményeimet, éreztem hogy nem az én területemen vagyok. Szinte csak hostelek voltak, illetve 90%-ban olyan kiállítók, akik nevét és kínálatát elég jól ismerem. Ami meglepett, az megintcsak az ausztrálok nyugodtsága. Igaz, hogy kint napos idő volt, de nem nagyon volt melegebb mint 5 fok, de a srácok vigyorogva álldogáltak flipflopban és rövidnadrágban, és kínálgatták a sosem apadó sörkészletüket az arra járóknak.
Hiányoltam az olcsó utazási opciókat, már nem azért, de manapság ho(s)telt olcsón egyszerű találni az interneten, de igazán olcsó vonat/busz/repjegyekhez már nagy szerencse kell. Hamar körbe is jártuk a kiállítást, egy idő után már céltudatosan kerestem hogy mi van Magyarországról és miket hirdetnek rólunk.
Az összes kelet európai utakat hirdető plakáton szerepelt Lengyelország és Csehország, Horvátország hihetetlenül tör fel, mióta Dubrovnik és Zadar is rendelkezik reptérrel (ahova az Easy Jet is megy), mindenki az Adrián akar vitorlázni. Magyarország egyik plakáton sem volt rajta, sőt, a Nagy Kelet-Európa Körutakon még csak átutazás szintjén sem merült fel...
Elkeseredésemben rátaláltam a
Sziget Festival unalmas standjára. Csak remélem hogy a száz ugyanolyan poszterrel kidekorált standot többen látogatták, mint amennyit én láttam (egy se). Véleményem szerint a szervezők nem fektetek elég figyelmet a vizuális figyelemfelkeltésre. Ha nem tudom hogy mi az a
Sziget Festival, akkor gőzöm sincs arról, hogy az az egyedül ücsörgő figura miért is van ott. Nem akartam ott okoskodni a srácnak, úgyhogy nem kezdtem beszélgetni vele (és ne haragudjon hogy rajta van a képen), de talán jobb lett volna ha falra több információ van kitéve, mint mondjuk dátum és helyszín, ár, és fellépők listája.
Szerencsére nem sokkal később kezdődött a
The Forgotten Eastern European szeminárium. Nem akartam strébernek látszani, ezért rögtön a második sorba ültem, közben folyamatosan pásztáztam az érkezőket. Viszonylag sokan jöttek, és ami tetszett, hogy jópár érdeklődő jegyzetfüzettel és tollal felszerelkezve foglalt helyet. Az
elfeledett kelet európai előadást Craig Mitchell vezette, a Busabout cég Kelet európai ágazatának főnöke. Aki igazán, tiszta szívből szereti a mi környékünket. Minden országról volt jó szava, minden országról tudott mondani valami olyat, amitől a közönség elmosolyodott és halk
húdejólennelátni morajlás futott végig a sorokon.
Én is jegyzeteltem bőszen. Sorrendben ezeket hallottam:
- Többek között a Dél Afrikaiaknak 50 euró a vízum hazánkba. Ez egy hátizsákos utazónak komoly összeg, 50 euróból több éjszakára foglalhatna magának szállást... és akár ez az összeg dönthet arról, hogy hozzánk jön-e az utazó, vagy sem.
- Crime - watch your stuff: hmmm, köszi, hogy rögtön a második dolog a bűnözés volt, és felkérés hogy mindenki figyeljen a holmijára...
- Rossz infrastruktúra - de javul: jelentem, Veszprémben is elkészült a szuper csatornarendszer (egy év késéssel)
- Kelet Európa egy test. A feje a balti államok, a törzse, vagyis az agykosara Lengyelországtól a balkánig, ahol Románia és Magyarország ér véget. Itt megemlítette hogy Magyarország különbözik a többi országtól. Az emberek mások. És megdícsérte a forradalmainkat, majd elmondta hogy KE lábai a balkán területek.
- Ételek: ettől nagyon izgatott lett az előadó, látni véltem a szemében hogy ő itt most legszívesebben mindenkinek adna valami igazi KE ínyencséget. Külön kiemelte a curry-ket Budapestről. Azt nem tudom pontosan hogy mire gondolt, de valószínűleg a pörköltek ezer féle változatára. Vegetáriánusok lehet hogy szenvedni fognak...
- Költségvetés: minden nagyon olcsó, a legolcsóbbak Bosznia, Bulgária és Csehország. A bosnyákoknál elég csak egy buszmegállóba beállni és az öreg nénik már fel is ajánlják a vendégszobájukat.
- Ajánlott időtartam: három hónap az egész terület beutazására
Kelet Európának szüksége van egy kis szeretgetésre. Kell neki egy ölelés, az épületeknek több állapotmegőrző figyelem. Budapest egy igazi építészeti kincs, egy álom valóra válása. Gyönyörű város! A ronda épületeket (khm, a panelokat) is el kell fogadni, meg kell becsülni őket, mint emlékeztetőt egy bizonyos korra.
A nők elképesztően szépek. Az arcuk. A tartásuk. A járásuk. A stílus, ahogy öltözködnek. Európa keleti szegletében Stílus találtatik!
Utazásból visszatérve hozod magaddal a szívmelengető érzést, az emberek kedvességét, az ételek emlékét, a budapesti termálfürdők hangulatát - igazán rendkívüli tapasztalatokat.
Negatívum, ami keserű emlékeztető minden illetékesnek, hogy hova kell energiát és pénzt fektetni:
Trainticket countersellers are ruuuude! They do not speak English! Limit your contact with the public servants!
Craig még hozzátette, hogy a fiatalabb (40-en aluli) korosztály viszonylag jól beszél angolul/németül, de az egyel idősebbek egy másik politikai korszakból valók, és sajnos velük nagyon nehéz dűlőre jutni. A pénztárnál nem segítőkészek, minimális információt sem tudnak adni. Itt nem általánosított, itt Magyarországról, Budapestről beszélt. Nem az a probléma, hogy egy máv/volán dolgozó nem felsőfokon beszél idegen nyelveket, hanem az, hogy a munkáltató/turisztikai minisztérium nem jutott el arra a szintre, hogy igenis érdemes figyelmet fordítani arra, hogy ezek az emberek (nyitvatartási időben legalább egy dolgozó) alapszinten el tudja magyarázni a külföldinek, hogy mennyibe kerül a jegy, hol kell felszállnia, és mikor. Nem megoldás, hogy az utálatosságukkal elriasztják azokat, akik szeretnék megtapasztalni hogy milyen otthon utazni tömegközlekedéssel. Az már egy más kérdés, hogy a tipikus, fásult
nnyónapot 'köszöntést' mikor váltja majd fel egy udvarias
jónapot kívánok, miben segíthetek kérdés... És csak elképzelni tudom, hogy hányszor fordulhatott elő vele hogy vesződnie kellett jegyvásárláskor, mert az aktuális dolgozónak kisebb (kávészünet) és nagyobb (cigiszünet) gondjai is voltak, minthogy egy hazánkba látogatott idegent elkalauzoljon, hogy az az idegen később jöjjön vissza a családjával, és ajánlja az országot barátainak is.
Beszédét azzal zárta hogy negatív utazási élmények mindenhol vannak, de aki nyitott szívvel indul Keletnek, az csupa szép és jó élményekkel lehet gazdagabb. Ezután tehettek fel kérdéseket a jelenlévők, és legnagyobb csalódásomra senki sem érdeklődött Magyarország felől. Kérdeztek Prágáról (már
megint a csehek!), az északi lengyel strandokról, a horvátországi repterekről. Kénytelen voltam hát egy kicsit érdeklődést kelteni.
Mit ajánlanál Magyarországról, Budapesten kívűl? Van valami személyes kedvenced?
Imádom Magyarországot! Ha nem a fővárost, akkor Saint Andrét mondanám (Szentendre), csodálatos városka, fantasztikus kirándulás egy napra! Eger! Van ott egy vár, nagyon impozáns! A híres bikavér is onnan ered. Hallotatok már a bikavérről? (néhányan bólintanak, közben próbálom megtippelni, hány magyar van még rajtam kívül a teremben) Ez egy vörösbor féle. Amikor a várat védték évszázadokal ezelőtt, a katonák kaptak ilyen bort. Az egész napi ostromban elfáradt harcolók állán végigcsurgott a bor, az ellenség meg bepánikolt, hogy miféle vér csorog a nyakukon! Nagyon finom bor! (nevetés fut végig a termen, én ugyan másképp ismerem a sztorit, de ezen ne múljék). Aztán ott a Balaton! Hatalmas tó, ott zajlik nyáron az élet! Az északi részre menjetek pihenni, és borokat kóstolni, a déli oldal pedig diszkóparadicsom! Kiváló, európai szinten elismert klubok találhatók ott, csak sokkal olcsóbb belépőkkel!
Vagyis van az országban potenciál, de a bejegyzésből tisztán látszik, hogy mely területekre lehet, kell és muszáj jobban koncentrálni. Noha szó nem esett róla, én mégis fontosnak tartom megjegyezni, hogy a magyar weboldalak 60%-a hasznavehetetlen. Erre is oda lehet figyelni, főleg azoknak akiknek étterme, szállodája, panziója, kiadó szobája és hasonló üzlete van. Hajrá!
