De szeretnék builder lenni...

Builder lenni és minden lakásfelújítást saját magam fél kézzel megoldani.

Úgy terveztük, hogy a fürdőszobát majd csak jövőre újítjuk fel, addig csak minden más ki lesz szépen festve, csinosítgatunk kevés pénzből látványosan minden mást, és a számomra egyik legfontosabb helyiséget majd csak megtanuljuk annak kezelni, ami. Eltökélt szándékom volt, hogy képes leszek csak bemenni, fürödni, fogat mosni, és távozni. Hogy nem rendezek másfél órás pancsolásokat, nem gyújtok gyertyát, nem rakok össze három hosszabbítót hogy kis lejátszóról zenét hallgassak amíg önmagamat Kleopátrának képzelve szépülgetek.

A wc azonban segít, hogy ez az állapot ne tartson sokáig. Először csak nem lehetett lehúzni, mert nem volt jó a lehúzó. Kicseréltük. Akkor rájöttünk, hogy kb 10 perc míg a régi tartály feltelik. Akkor szóltunk a vizesnek hogy ha már itt van (és úgyis fizetünk neki horribilis 80 fontos díjat), ugyan vessen már egy pillantást a rötyire és javítsa meg izibe.

Szakemberünk izzadt, szakemberünk csőtakaró dobozt bontott, mire jött a verdikt hogy 1. a vizet nem lehet elzárni a wcbe menet (csak ha az egész házban elzárják!) 2. a szifon cserélésre szorul, de az egyes pont miatt egy ilyen munka kb 200 font (hetvenezer ft).
Mondtam neki hogy köszönöm az áldozatos munkáját, de tegyen vissza mindent ahol volt, inkább várunk a tartállyal. Elvégre csak 8 hónapot kell várni a felújításig, nem igaz?

Emberünk távozása utáni negyedik napon a lehúzó nem működött, aztán amikor éppen vendégeink voltak, a wc úgy döntött hogy folyatni kezd. A túlfolyón. Ami a fal másik oldalán, a hűtő és a szárítógép közelében van.

A kis huncut szerelő elfelejtette visszaigazítani rendesen a szifon valamelyik részét, úgyhogy az a kék lufi ami a tartályban van, nem jön fel elég magasra és nem zárja el a tartályba eresztő vizet. Szuper két hetünk volt amíg a vendégek össze-vissza szórakoztak a lehúzóval, mi meg vödörszámra öntöttük ki a másik oldalon felfogott vizet. Másik szerelő ismét állított a csavarnivalókon, ezúttal meg is nyugodhattunk.

Legalább 4 napra, amikor újabb vendégek jöttek, s az egész indult előlről.

Kicsit pörgetek, mert ennek sosem lesz vége. Szóval a fürdő katasztrófa, nyaralás után hazatérve másnap wc-t szereltünk, körülötte felmostunk, és betelt a pohár.

Elkezdtem egyeztetni különböző builder csapatokkal, felsorolom a tapasztalatokat:

Builder #1

Builder 1-et jó ismerős ajánlotta. Magyar. A céget eredetileg gázbojler kicserélésével kerestem fel, de az ajánló szerint mindent megcsinálnak és nagyon szépen és nagyon (de nagyon) menő házakban dolgoznak. A névjegykártyán megadott weboldal nem működött, a vezetékes számot senki sem vette fel (üzenetrögzítő nincs),  a megadott két mobilszám közül az egyik kikapcsolva, a másikat felveszi valaki. Elmondom hogy ki vagyok és mit akarok. Kiderült hogy nem jó számot hívtam, ez a srác nem azzal foglalkozik amit én keresek, csak a partnere (de akkor miért van az ő száma is megadva mint információ?). Partner épp nyaral, hívjam később, kb 5 nap múlva, addigra már visszajön. De annyira jól ajánlották ezt a csapatot, hogy 3 nappal később megint rácsörögtem. Akkor a partnerről azt az infót kaptam, hogy még 10 nap míg visszajön a nyaralásból. De eddigre már a srácot is érdekelte hogy mit telefonálgatok ennyire, úgyhogy elkezdtünk beszélgetni a helyzetről, a lakásról. Mondtam hogy most a boiler, később az egész. És akkor a srác ezt mondta: Figyelj, mi megcsinálunk bármit. A partnerem szakmája nem villanyszerelő, van valami alap papírja de egyébként ne számíts nagy dolgokra. Egy konnektorcsere azért még menni fog.
Lehet hogy viccelt, de én nem vártam ki a 10 napot, hogy beszélhessek a partnerével...
(csak egy tipp a hasonló üzletembereknek. Ne az ügyfél hívogasson, hanem te elkéred a számát, átveszel annyi infót amennyit csak tudsz, és amint az illetékes jelen van, azonnal visszahívatni az ügyfelet!)

Builder #2

Egy párosról van szó, az interneten találtunk egymásra. Néhány emailváltás után házhoz jöttek a nekünk megfelelő időpontban és alaposan körbejártuk a fürdőszoba témát. Kiderült, hogy fingom nincs az egész builderségről, nem tudom semmiről hogy mennyibe kerül, és az csak egy dolog hogy megveszem a wc-t, ahhoz még kellenek csövek is meg egyéb ingyombingyomok, amihez megintcsak nem értek, ezért nem tudok kalkulálni sem. Ők ebben segítettek, ajánlottak, de míg én mindenre bólintottam hogy kell, kell kell!, addig kiderült hogy még a legalapabb fürdő is többe kerül mint azt én gondoltam. Pedig kaptunk egyből mindenféle digitalizált rajzot, hogy így meg úgy néz ki majd a fürdőparlúrom. Szinte éreztem a levendula illatú fürdővíz aromáját és láttam magam ahogy lágy fényben közelítek a vakító fehér kádhoz miközben valami lágy klasszikus zene szól a háttérben. Amikor elkezdtük a levelezést, akkor még nekik is a jövő évet mondtam, és ahogy haladtak a dolgok egyre sürgősebb lett a dolog, és mire eljutottunk volna az árak konkretizálásához kiderült, hogy ők jövő évig nem érnek rá egyáltalán. Amiről én elfelejtkeztem. A fürdőszobai képem darabokra hullott.

Builder #3

A hármas versenyző Lengyelországból érkezett. Ő rakta le a padlószőnyeget az első látogatók érkezése előtt 3 órával, ő jött el reggel 7re hogy beengedjem redőnyt szerelni. Ő csinálta meg a csöpögő wc-t, és ő mondta meg hogy annyira rossz a wc tartály dizájnja hogy a legöbbet csak kalapáccsal lehet segíteni rajta, ha jó apróra zúzzuk az egészet vele. Evidens volt, hogy őt is megkérdezem a felújításról. Abszolút rugalmas hozzáállása van, és egyből tudott körülbelüli árat mondani az átalakításról.
Már egyeztettünk hogy mikor jön megint konkretizálni a dolgokat, de erre a találkozóra még nem került sor.

Builder #4

Egy angol is van itt, bizony. Őt is jó ismerős ajánlotta, az általa elvégzett munkát láttam is, és tetszett is. Hát persze hogy felhívtam. Hétfőn beszéltem meg vele egy szerdai este 7-es találkozót, amit ő nagyon 6.15kor le is mondott, szerencsétlen autópályás defekt miatt. Azt ugyan nem értettem hogyha ő ott ül az autópálya szélén akkor miért van olyan csend a háttérben, de az angol 'benefit of the doubt' hozzáállást alkalmaztam, 'a bizonytalanság előnye' vagyis egyszer bárkinek lehetnek olyan dolgai ami miatt ez-az nem jön össze.
A srác nem győzött elnézést kérni, és bár akartam mondani neki hogy a leállósávban nem szabad a kocsiban ülve várni a felmentést, nem szóltam semmit, csak megegyeztünk csütörtök este 7-ben. Tominak szóltam hogy ne menjen el otthonról, ő is legyen ott a megbeszélésen és nem győztem elnézést kérni tőle 6.50kor amikor megtudtam hogy a builder nem jön, ezúttal azért mert dugóba került. Olyan nagy dugóba hogy inkább haza is megy, minthogy eljöjjön hozzánk. Ajánlatát hogy vasárnap jön elutasítottam és megmondtam neki hogy a jövőben se fáradjon. Erre ő megsértődött, hogy nem tehet a defektről és a dugóról, meg hogy ő vidéken lakik (tőlünk 120 km-re!), és ezt igazán megérthetném. Nem mondtam neki hogy ha már most ezt csinálja velünk akkor mit csinálna ha ő kapná a munkát, csak annyival zártam le a beszélgetést, hogy én egy helyi megbízható munkaerőt keresek és ezek szerint ő  nem az. Még büszke is voltam magamra hogy angolul milyen szépen megfogalmaztam.
(Tipp a hasonló üzletembereknek: mindenki kaphat defektet, mindenki kerülhet dugóba. De ne nézd az ügyfelet hülyének, esetünkben az autópályáról hozzánk elérni éjszaka is legalább 40 perc, akkor ő csúcsidőben hogyhogy 45 perccel érkezés előtt mondja le?!)

Szóval a keresés folytatódik.

De szeretnék builder lenni, hogy tudjak fürdőszobát felújítani!

Félsikerből teljes siker

Felhívtam az önkormányzatot hogy mizu a múltkori jelentkezésünkkel, és a kedves néni közölte velem hogy tegnapelőtt megkaptuk a 100%-os kedvezményt a beköltözés előtti időszakra csak még nem ért el hozzám a levél. Szuper!

Most már csak a szomszédokat kell rendbetenni. A nappali szomszédunkban kb öten laknak. De ezt csak most tudtuk meg, hogy kihajoltam az ablakon. Előtte azt hittük hogy ez a liba egyedül lakik és azért este kiabál mert valakivel telefonál, csak néha hallottuk más hangját. Közben meg nem is, a lányzó (szerintünk valahonnan hajdani FÁK területről való) egyszerűen olyan hangosan beszél, hogy mi azt hisszük hogy őt éppen nyúzzák, pedig csak a Happy Birthdayt énekelte a lakótársának.

Felettünk meg egy kutyus lakik, labradortestű (nem az, de olyasmi, valami vadászósféle). Azt nem tudom hogy valaki  miért tart ekkora kutyát ekkora lakásban, de mindenki azzal osztozik a birodalmán amivel akar.
Arról már meséltem hogy a lakás elviekben a miénk, de az őstulajdonos az önkormányzat marad, vagyis mi csak 100 évre lízingeljük az ingatlant. A Lease nemcsak azzal jár hogy be kell tartanunk az őstulaj szabályait, de az őstulajnak is gondoskodnia kell rólunk (pl ha ázik a tető akkor ő intézkedik). Nekünk a lelkünkre kötötték hogy bármiféle felújítás előtt konzultáljunk a Lease Nagy Könyvével, hogy mit szabad és mit nem. Pl nem alászigetelni nem szabad. Ha nincs megfelelően alászigetelve és panasz esetén kiderül, akkor az önkormányzat kötelezheti a lakás tulaját hogy az saját költségen szedje fel a burkolatot és szigetelje le újra. Ezért mi is amikor parkettát (najó, lamináltat) rakattunk le, akkor ügyeltünk a megfelelő szigetelésre és bizony többet is költöttünk rá mint terveztük.
Na, a felettünk levő ezt a részt nem olvasta el, vagy figyelmen kívül hagyta, ugyanis a blöki amikor végigmegy a lakáson, mind a húsz körmének koppanását külön halljuk. Ez a kutyus imád szaladgálni, és szórakoztatja magát. Reggel már hatkor bútorokat tologat, fel és le ugrál az ágyról. Néha azt is halljuk amikor eldobja magának a lasztiját hogy utána rohanhasson (négy széket tolva félre az útjából). A körömkopogása nem zavar (majdnem olyan mintha lenne egy nem létező házi állatunk), de a széktologatás már rohadtul, főleg amikor fél óráig ezzel játszik reggel vagy este.
Vettem olyan kis filc tappancsokat amiket rá lehet ragasztani a szék meg az asztal aljára, de még nem mertem felvinni, mert a hétvégén én büszkén álltam a bejárati ajtóban és négy órán keresztül csak csiszoltam, csak csiszoltam (és csiszoltam). Ettől függetlenül én 11kor kezdtem és 5 után meg sem nyikkantam, közben is tartottam szüneteket, tehát úgy érzem hogy nem nekem kellene szégyelleni magamat a zajoskodásért.

Félsiker

Két hete meséltem, hogy összerúgtam a port a helyi önkormányzattal. Ahogy a középiskolás osztályfőnököm is megmondta vala, túl fejlett az igazságérzetem (szinte bóknak vettem, pedig nem is annak szánta).

A sztori lényege, hogy a kommunális adót nem akarom befizetni olyan időszakra, amikor nem is volt kulcsunk a lakásunkhoz még. Merthogy az önkormányzat szerint kellene. Vitáztunk egy kicsit, majd panaszt tettem. Azóta kiderült hogy nemcsakhogy arra az időre nem kell fizetnem, de addig amíg be nem költöztünk és a lakás lakhatatlan volt, még jelentkezhetek külön 100%-os engedményért. Már készültem reklamálni megint az önkormányzatnak, de szerencsére visszaírtak ma délután pont ezekkel a dolgokkal.
Azonnal ki is töltöttem és már vissza is küldtem a jelentkezést a május 31-június 17-ig való eltörlésre, úgyhogy már csak idők kérdése és elrendeződik az ügy. Jó úton vagyunk.

A lakásfelújítás képeit a Nem Art Decor hasábjain láthatjátok.

Közben itt üzennék a lakásfelújítással foglalkozó Barbaráéknak, hogy pár napja írtam emailt amire még mindig nem jött válasz és attól tartok hogy a megadott emailcím nem működik.

Felfedezés

A hétvégén kinéztem egy szennyeskosarat. 42 font, vagyis olyan 15ezer forint. Címkéje van, de a márkát nem ismerem. Szép fehér fonott szögletes kosár, benne világoskék alapon fehér pettyes huzat. De negyvenkét font.

Erre ma hazafelé a metrón állt előttem egy lány egy barna szögletes fonott kosárral, benne natúr színű huzat. Akárhogy kukucskáltam, nem láttam a címkén az árat, de a szatyor a Zara Home-ból való.

Ezek szerint én vagyok a legeslegutolsó a világon aki eddig csak elsétált a Zara Home kirakata előtt mondván hogy ott bent biztos drága cuccok vannak, mert soha meg sem néztem semmit ott. A weboldaluk szerint a kosár 15 font (5300ft), ami mégis barátibb!

Most belendültem. Hátha!

Elegem van a Problémákból

Elég volt.

Hétfő este úgy döntöttünkem, hogy egy szoba ajtót lecserélni nem lehet nagy ügy. Elvégre csak kicsavarozni kell zsanérokat, az újabbakat kicsit feljebb szerelni és kész, nem?

Nem.

A keret és az ajtó sokszor le lett festve, legalább 3mm vastag rétegben állnak a különböző színek. Kiderült, hogy véső és reszelő kellene. Nincs, leszarom. Jó lesz a laposhegyű csavarhúzó is. Meg kalapács. Nem érdekel hogy 7 óra elmúlt. A ház előtt bevezették a Wimbledon Tenisz idejére a speciális parkoló zónát amire az engedélyt mi természetesen nem kaptuk meg. Hétfő óta minden nap megbarmolnak minket, tök mindegy hogy hányszor hívtam az önkormányzatot. A felső szomszéd minden este átrendezi a járólapon a lakást, az egy dolog hogy a kutyájának körmének kopogását halljuk (blöki nem problémás, sőt viccesnek is találom a kis kocogó hangot), de az este 11-es széktologatást már rohadtul utálom. Úgyhogy nekem ne szóljon senki, ha este 7kor szobrászkodni támad kedvem az ajtókerettel.

Szépen kivertem a lyukat. Stresszlevezetésnek jó volt látni ahogy a ronda rétegek alól előtűnik végre a nyers fa. Tomi - már elég idegesen megcsinálta a felső zsanérnak a helyet. Eredmény: az én zsanérlyukam kb 3-4 mm mély, domborzatát tekintve Mátra. Tomi zsanérhelye 0,5mm mély és lapos mint a befagyott Balaton. Eddigre már nagyon akartunk aludni, mert kilenc is elmúlt már. Mindegy hogy nem egyenes, mindegy hogy milyen, csak rakjuk már fel hogy legalább be tudjuk csukni az ajtót éjszakára, két hét után először.

A zsanérokat én bolond lelkesen becsavartam a keretbe. Nem baj hogy itt-ott ferde a csavar, ahogy elnézem más elviekben hozzá értő emberek munkáját, az enyém eddig semmiben sem tért el nagyon az övékétől. A probléma ott kezdődött, hogy egy fix zsanérhoz hozzáigazítani egy libegő ajtót képtelenség!
Negyed óra ingerült 'told-feljebb-tartsd-most jó-ne már!- bszki tartsd már-most-ne!-jaj!-na még egyszer-nem fizetek másnak azért hogy egy szaros ajtót beigazítson-nna, talán-jó-ezaz-a murva életbe- kár hogy az eredeti törött zsanért nem lehetett csak megragasztani-francba-******* ******' után egy mozdulattal betettem az ajtót az ablak mellé a sarokba, felsöpörtem a kudarc nyomait, és 10 percen belül már írtam az sms-t Pistinek:

Megpróbáltuk lecserélni a zsanérokat a hálószoba ajtókon. Nem sikerült. Mikor érsz rá?

Szombaton jön szerelni.

Ma elkezdett csöpögni a wc tartály túlfolyóra. Ki a mosókonyhába. Ahol a hűtő és szárítógépek vannak, plusz még legalább 5 kartondoboznyi elcsomagolásra váró holmink. Még jó hogy a vendégek épp otthon voltak amikor a probléma jelentkezett és megkezdték a katasztrófaelhárítást. Egyelőre egy 10 literes vödör elég, de nálam már betelt.

Letojom a felújítást, letojom hogy a konyhában billeg egy-két járólap, Kefalónia, Mallorca és Kos között vacillálok. Last minute. Főnökeink áldásukat adták, úgyhogy most kis időre hanyagolom a problémákat és elveszek a homokos strandok keresésében. Majd referálok hogy mire jutottam.

Még Egy Padlószőnyeg

A büdös szőnyeg ma már a múlté. Most már csak ocsmány járólap van a konyhában, a fürdőben és a wc-ben, de azon kívül a legrégebbi padlóburkolat is mindössze 10 napos.

Tegnap este mentünk szőnyeget venni, és bár felkészültem, és harcoltam, egy nyamvadt pennyt sem tudtam lealkudni az árból és a végén még a srác kártyaolvasója is beszart, úgyhogy lemaradtam az Airmiles* pontokról is. Megvettük viszont a legolcsóbb szőnyeget, szinte fehéret választottam. Ez majd egy jó tapasztalat lesz hogy akarjak-e valaha még ilyen baromságot, mert ugye amikor megemlítem a világos szőnyeg kérdését, akkor a nők 90%-a elájul és padlóra zuhanás közben még elsuttog egy figyelmeztetést a világos szőnyeg takarítási kihívásairól.

Pedig én nem is 20 évre választok szőnyeget. Jelen esetben olyan fél évre... Merthogy a kandallót még mindig ki kell szedni, és nem akartunk lerakatni minőségit, hanem kifejezetten olyat kerestem ami viszonylag jól néz ki, nem éget le a vendégeim előtt és le lehet rá feküdni. Ez az opció került 145 fontba, plusz az alátét és lerakatás (200 mindennel együtt). Nem mondom hogy szívesen adtam ki ennyit rá, de így legalább megszűnik a büdös szag (legalábbis remélem!!), és vehetünk pár bútort a nappaliba ami felszámol a kisszobában álló zsákokból és dobozokból párat.

A takarítógépet amit használtunk, mindenkinek ajánlom. Nagyon jól felszedte a koszt és a foltokat is, nagyon hamar száradt (nagyon hangos is volt..), szerintem fogom használni a jövőben is, hogy a szőnyeg színétől kifekvő látogatók igazán tiszta padlóra omoljanak.

Ja és a lengyel srác aki ma lerakta a szőnyeget feltette nekünk a redőnyt is a szobába, a borotválkozó tükröt és a zuhanyfüggönyrudat a fürdőbe.

Igaz a zuhanyfüggöny még nem érkezett meg, de még megérkezhet ötig. Most 16.18 van...


16.27 - megérkezett! a függöny pont olyan színű amilyet akartam, a lámpakapcsoló himbilimbihez meg még nemcsak új zsinór, de használati utasítás is jött, úgyhogy létráról talán még én is meg tudom oldani a cserét. Ha nem akkor este sötét lesz, de legalább tudunk úgy zuhanyozni hogy a kádból nem megy ki a víz, és nekem nem kell meggyanítanom mindenkit hogy a kádon kívül állva zuhanyoztak.

A Kilincs

Szerda este beugrottunk a bazi nagy házban lakó főbérlőhöz és leadtuk neki a kilincset.

Nem azt mondom hogy vártam volna hogy behív egy teára, tudom hogy angoléknál ez nem így szokás, de azért azt reméltem hogy egy lazább párbeszéd lezajlik a lakást illetően. Semmi extra, csak valami olyasmi hogy 'Köszönöm az elmúlt hat év és 8 hónapban a bizalmatokat, sok sikert kívánok a saját lakáshoz' és én válaszoltam volna neki hogy 'Ó, igazán nagyon kedves vagy, mi köszönjük a lehetőséget. Nagyon sok minden történt velünk az elmúlt évek alatt és örülök hogy a te lakásod fele vetett a sors' Ezután következhetett volna mondjuk egy udvarias, angolos félölelés, és mosolygó elválás.

Ezzel szemben, a barátságos labrador nyitott volna ajtót ha hagyják. Amíg a fekete kutyus végignyalta a kézfejünket és lecsóválta a farkát a hátáról, addig a gazdi az ajtót is alig nyitotta ki. Azért bekukucskáltam amennyire lehetett, és meg is állapítottam hogy jó helyre került az a kb 72ezer font amit neki ennyi idő alatt kifizettünk. Csak az előszobájába befért volna a mi saját nappalink...

Kilincs átvéve, kutya beterelve, ajtó becsukva.

Nem baj. Ő semmivel sem különb mint én. Mire annyi idős leszek mint ő most, addigra lehet hogy nekünk is lesz hasonlóan szép házunk. Csak jobb tapétával az előszobában.

Durrogások II. És a Helyi Önkormányzat

Végre eljött a nap, amikor bejelnthettem büszkén az Önkormányzatnak hogy költöztünk, tulajok vagyunk és alig várjuk hogy fizethessük nekik a council taxet, vagyis a kommunális adót.

Örömöm és büszkeségem hamar alább hagyott és bosszúságba átcsapott:

- Mikor történt meg a szerződéscsere?
- Május 23-án
- És mikor kapták meg a kulcsokat?
- Május 31-én.
- Volt-e a lakásban bármilyen bútor, ágy, vagy kanapé ez idő alatt?
- Igen, sajnos az előző tulaj minden szemetet ott hagyott.
- Köszönöm. Akkor úgy számolom hogy önök május 23-tól fizetnek kommunális adót, mert hivatalosan azon dátumtól kezdve önök a tulajok.
- Már elnézést, de miért fizessek én bármilyen adót olyan időpontért amikor ott sem voltam, be sem mehettem mert kulcsom sem volt?!
- Azért, mert az előbb azt válaszolta hogy volt bútor a lakásban ez idő alatt. Amennyiben akár egy darab ágy vagy kanapé van a lakásban, akkor az a lakás köteles kommunális adót fizetni.
- Hogy micsoda?
- Igen, ez így van. De tudunk ajánlani egy 10%-os kedvezményt.
- Nem fizetek.
- Pedig kell.
- De nem. Hol tehetek panaszt?
- Hogy kívánja, levélben, emailben, faxon, vagy telefonon?
- Email megfelel. És mondja, az Önöket ott nem zavarja hogy olyanért akarnak velem fizettetni amihez hozzá sem nyúlhattam azon periódusban?
- Nem. Ez a szabály. Ön válaszolta azt hogy volt bútor a lakásban.

 Panaszlevél elküldve. Lassan fel kell fogadnom egy panaszkodó asszisztenst, mert ennyi panaszlevelet már én is alig bírok megfogalmazni. Nem vagyok hajlandó fizetni kommunális adót (utcai villany, szemét, takarítás, stb) olyan lakásért ahol ott sem voltam. Természetesen kifizetem az adót az előző helyre, mert ott használtam a hulladékgyűjtőt, stb de az előző tulaj rendetlensége miatt nem vagyok hajlandó a saját zsemembe nyúlni. Nem, nem és nem!