Csalagút, Brüsszel és Időeltolódás

Vasárnap, fél nyolc.

Tomi Mallorcán (höhö, srácnyaralás), állítólag napi szinten ég le (höhö, srácnyaraláson nincs ott a 'zasszony, aki rendesen, rendszeresen bekenje). Én kicsivel három után hazakeveredtem Gyopiéktól, 'spontán' lent aludtam náluk (még jó, hogy három táskányi cuccal érkeztem meg hozzájuk tegnap este nyolckor), úgyhogy miután betömtem az általa sütött málnás muffinokat (egyszer majd fegyverrel kényszerítem, hogy itt nálunk is csinálja meg, az én keverőmmel, és az itteni fos sütővel), már nem tudtam megenni az Isti croissantját (ez van, ha egy cukrászhoz és szakácshoz megy az ember hétvégézni), úgyhogy azt majd holnap a munkahelyen fogom megenni a kollégák irigy szeme láttára.

A seggem felvette az ülőgarnitúra formáját, az ablakot veri a 11 fokos eső, a fűtést már lekapcsoltam, és a tévében megy a Place in the Sun: Home or Away, amikor pénzüket költeni akaró angol házaspárok nem tudják eldönteni, hogy az eső áztatta Albionban vegyenek új házat, vagy pfff, valahol Spanyolországban (hello?? Június 12-én 11 fok?!), és míg a mostani műsor izgatott házaspárja vigyorogva nézegeti a murciai házakat úszómedencével, én lemásztam a szófáról és a földön ülve melengetem az ölemet a laptoppal. (pedig állítólag a laptop nem is azért melegszik fel, hogy nekem jó legyen...)

Ha már itt ülök melegedni, akkor mutatok is néhány fotót. Képek az első Csalagutas utazásunkról és képek egy brüsszeli lakásból.

Megegyeztünk, hogy legkésőbb 14.30-kor elindulunk. 15.45-kor sikerült is. Aztán dugóban álltunk, aztán végre jött a tábla, hogy hol kell kisorolni az Eurotunnelhez. Furcsa volt, hogy nem volt nagy nyüzsgés, alig láttunk autókat, mintha mindenki tudta volna hogy merre kell menni. A 18.45-ös vonatra kaptunk jegyet (hurrá, elviekben későbbre szólt a jegyünk, de ezt így is terveztem hogy majd felengednek a korábbi járatra), úgyhogy amikor egy nagy parkolóba érve gondolkoztunk hogy merre is kell menni, szerencsénkre a semmi közepén állt egy tábla hogy merre van Franciaország.



Balra vonat!



Báránykák az autópálya mentén



Itt menjél jobbra, itt! ITT!


Nem kellett sokat várni, Tomi felragasztgatta a semmit sem érő fényszóró-tompító matricákat. Otthon mindenki villogtatott ránk hogy 'rosszul' van beállítva a fényszóró, pedig csak az angol autók vannak más utakra kitalálva. A matrica szerintem ezért bolondság, de kötelező, csak úgy mint az autó hátuljára ragasztott országjel matrica is - minek ez, amikor a rendszámon is rajta van...? Én tanulmányoztam a beszállókártyánkat, vagyis hogy a vonaton autók közé lépni tilos, az ablakot lehúzva kell tartani, be kell húzni a kéziféket, stb stb stb. Aztán észrevettem egy hegyoldalba épített lovat, amitől extázisba kerültem (elvégre szabin voltam, és ilyenkor az ember fogékonyabb a környezetére). El is határoztam, hogy utánanézek hogy az angoloknak miért mániája a hegyoldalakba lovakat rajzolni. (Miért lovak? Miért nem lovak és nyuszik?)
Izgatottan vártunk a sorunkra, hogy mi is beparkolhassunk végre ezekbe a vonatokba (tényleg csak 30 perc? tényleg a másik oldalon az autópályára érünk ki? Tudok pisilni a vonaton?), ami aztán percre pontosan el is indult.



Ne parkolj két vagon közé - naná, mert rádcsapják az elektromos kaput...



Hipp, lovacska!

Tomi, most kicsit maradj le, hogy befókuszálhassak a fotóra rendesen...

...és mmmost is egy kép...

... ez pedig már a kiszállás, végállomás.

Sortie! Fel a rámpára, jobbra kanyar, tábla hogy itt a jobb oldalon kell vezetni, Adieu, és máris az autópályán vagy!

A fenti kérdéseimre válaszolva:

• igen, csak 30
• igen
• elviekben igen, gyakorlatilag ilyen redvás vonatos klotyót régen láttam már (akkor még nem is sejtettem hogy a MÁV micsoda örömökben részesít majd otthon)

Miután leszeltük Franciaország bal felső csücskét, igyekeztünk Brüsszelbe. Robi látott vendégül minket éjszakára, és minél hamarabb oda akartunk érni, hogy ne kelljen ránk sokat várnia. Azt ugyan mondta, hogy a lakás elég tágas, és elférünk benne bőven, de ki gondolta volna hogy egy régi brüsszeli parkettás házba megyünk, ahol a kisszoba akkora mint Londonban egy nappali? Ha jól emlékszem, hárman osztoztak a lakáson, és a tulaj marokkói származása miatt szinte mindenhol felbukkant az észak afrikai ország oly jellegzetes vonásainak egyike. Természetesen a többi nemzetiségnek is jutott hely, ha jól megnézed az első képet, akkor fel is fedezed hogy Robi milyen képet választott!

A hosszú folyosó

Az aprócska nappalicska... De mi az a nagy fénycika a háttérben?

Ja kérem, ez is egy lámpa. Vagy csillár?

A karakter egyetlen hibája a nyikorgós parketta. Robi azt mondta hogy ők már meg sem hallják, én a saját zajomtól majdnem frászt kaptam. Nem is mertem kolbászolni, akárhová léptem, nyikorgott minden.

Ez volt a legmarokkóibb sarok. A konyhából nyíló teraszt beépítették, és mindenféle emléktárggyal tömték tele. Nagyon tetszett, főleg, amikor reggel észrevettem, hogy az ablak egy majdnem távoli templomra néz, ami egy dombtetőn állt!

Magyar srác indiai szuvenírjei egy marokkói által berendezett brüsszeli lakásban

Sosem gondoltam volna hogy az ikea ilyen stílushoz is alkalmazható...

Miután kényelmesen kialudtuk magunkat (mert elfelejtkeztünk arról az egy óra időeltolódásról), Tomi nekiállt lecipelni a bőröndöket a harmadik emeletről (ami simán egy magyar panel öt és féledik emeletének felel meg), én addig inkább nézegettem a fából hajlított korlátot és egyebeket.

Micsoda karakter!

Egy emelettel lejjebb

Na? Na mi ez? Na? Postaláda!

Állítólag a ház mögött haladnak vasúti sínek, de mi semmit sem hallottunk

Mivel a kocsit egy parkolóházban hagytuk éjszakára (összevetés egy brüsszeli és egy londoni parkolóház között majd később), 15 percet sétáltunk. Mivel még mindig nem tudtuk hogy egy órával később van, én nyugodtan értékeltem az ébredező pénteki város hangulatát.

A postaládát nem csak a bejárati ajtóra lehet szerelni... mehet a levél egyből a kávézóasztalra is, nem?

Good Morning Brussel...

... Good Morning Sunshine és Üdvözletem, előttünk álló 17 órás út!

Folytatás következik, az autópályák gyönyöreiről (nem, nem olyan gyönyöreiről).

UI: Az angol házaspár nem tudott dűlőre jutni, de valószínűleg a későbbiekben majd Spanyolországban vesznek házat. Szerintem a pasinak hiányozna az English Breakfast és a feleségének meg puhítani kell még egy kicsit. Pedig Spanyolországban úgy lehet kapni angol reggelit mint Magyarországon a Bécsi Szeletet. Mindenhol.