Félsikerből teljes siker

Felhívtam az önkormányzatot hogy mizu a múltkori jelentkezésünkkel, és a kedves néni közölte velem hogy tegnapelőtt megkaptuk a 100%-os kedvezményt a beköltözés előtti időszakra csak még nem ért el hozzám a levél. Szuper!

Most már csak a szomszédokat kell rendbetenni. A nappali szomszédunkban kb öten laknak. De ezt csak most tudtuk meg, hogy kihajoltam az ablakon. Előtte azt hittük hogy ez a liba egyedül lakik és azért este kiabál mert valakivel telefonál, csak néha hallottuk más hangját. Közben meg nem is, a lányzó (szerintünk valahonnan hajdani FÁK területről való) egyszerűen olyan hangosan beszél, hogy mi azt hisszük hogy őt éppen nyúzzák, pedig csak a Happy Birthdayt énekelte a lakótársának.

Felettünk meg egy kutyus lakik, labradortestű (nem az, de olyasmi, valami vadászósféle). Azt nem tudom hogy valaki  miért tart ekkora kutyát ekkora lakásban, de mindenki azzal osztozik a birodalmán amivel akar.
Arról már meséltem hogy a lakás elviekben a miénk, de az őstulajdonos az önkormányzat marad, vagyis mi csak 100 évre lízingeljük az ingatlant. A Lease nemcsak azzal jár hogy be kell tartanunk az őstulaj szabályait, de az őstulajnak is gondoskodnia kell rólunk (pl ha ázik a tető akkor ő intézkedik). Nekünk a lelkünkre kötötték hogy bármiféle felújítás előtt konzultáljunk a Lease Nagy Könyvével, hogy mit szabad és mit nem. Pl nem alászigetelni nem szabad. Ha nincs megfelelően alászigetelve és panasz esetén kiderül, akkor az önkormányzat kötelezheti a lakás tulaját hogy az saját költségen szedje fel a burkolatot és szigetelje le újra. Ezért mi is amikor parkettát (najó, lamináltat) rakattunk le, akkor ügyeltünk a megfelelő szigetelésre és bizony többet is költöttünk rá mint terveztük.
Na, a felettünk levő ezt a részt nem olvasta el, vagy figyelmen kívül hagyta, ugyanis a blöki amikor végigmegy a lakáson, mind a húsz körmének koppanását külön halljuk. Ez a kutyus imád szaladgálni, és szórakoztatja magát. Reggel már hatkor bútorokat tologat, fel és le ugrál az ágyról. Néha azt is halljuk amikor eldobja magának a lasztiját hogy utána rohanhasson (négy széket tolva félre az útjából). A körömkopogása nem zavar (majdnem olyan mintha lenne egy nem létező házi állatunk), de a széktologatás már rohadtul, főleg amikor fél óráig ezzel játszik reggel vagy este.
Vettem olyan kis filc tappancsokat amiket rá lehet ragasztani a szék meg az asztal aljára, de még nem mertem felvinni, mert a hétvégén én büszkén álltam a bejárati ajtóban és négy órán keresztül csak csiszoltam, csak csiszoltam (és csiszoltam). Ettől függetlenül én 11kor kezdtem és 5 után meg sem nyikkantam, közben is tartottam szüneteket, tehát úgy érzem hogy nem nekem kellene szégyelleni magamat a zajoskodásért.