Basszák meg a magyar politikusok. Nem a mostaniak, hanem az összes, (legalább)a rendszerváltásig visszamenőleg. Egy angliai magyar nyivákolása következik.
Én a kis józan paraszti eszemmel nem tudom felfogni hogy a magukat befolyásosnak gondoló - valójában apró szemétdomb tetején kurkászó - kis mitugrász egyetemről parlamentbe ült pócok (mindenki döntse el hogy melyik milyen póc) pofa nélkül behazudják hogy az egyetlen vagyonuk egy rozsdás wartburg a kert végében. Tényleg azt akarja mondani hogy elhiszi a nép (akinek az adójából ő vette a rozsdás vareszt) hogy a félig rosszul szabott pierre cardin öltönye többet ér mint a kocsija? És tényleg a magyar állam, az adóhivatal, a polgármesteri hivatal, a besúgó hivatal, a szomszéd Juli néni, de még az aktuális miniszterelnök is rábólint? Mi van itt kéremszépen?! (Építkezés. Felcsúton. Bazi nagy stadion. Hogy nem tudod hol a pinyóban van Felcsút? Én sem. De még csak meg sem akarom nézni. Mert épp elég hogy a magyar nemzet által megválasztott párt betegesen hataloméhes miniszterelnöke onnan származik. Fel is út, le is út...)
Ilyesmi híreket olvasok a neten. Miközben párhuzamosan ezzel jönnek a hírek hogy kik cigányoznakzsidóznak és mennyire. Mintha ők nem lennének emberek és mintha a saját szomszédságában nem tudna mutatni mindenki legalább öt olyat akinek esze ágában sincs elmenni dolgozni. (hangsúlyozom, aki direkt nem akar dolgozni menni)
Dúl a rasszizmus Magyarországon, divat lett nyíltan ujjal mutogatni mindenki másra, és feltételezem hogy Fazekas Mihály Lúdas Matyi verse 2013-ban bizony nem jelenhetne meg. Pedig Matyi is cigánygyerek volt, és bár (khm, khm) lopott is, csalt is, a szíve mégis jobban a helyén volt mint mondjuk a Döbröginek.
Azt hogy Magyarország lassan Döbrögikkel van tele senkit sem lep meg.
Hanem az utóbbi időben egyre többet hallom hogy bennünket külföldi magyarokat megfutamodó beszariaknak, disszidánsoknak vagy éppen 'elkényelmesedett kis hülyéknek' tartanak. Legutóbb Presser Gábor adott egy interjút amiből az index azt emelte ki hogy Pressert kirázza a hideg a külföldre települő magyarokról. Lassan nyílt utálatnak van álcázva az irántunk érzett irigység...
Elsősorban az angliai magyarokról beszélek amikor az mondom hogy vannak olyanok akik tényleg politikai menekülteknek vallják magukat (na ők azért körülnézhetnének Szíriában vagy Afrikában), de a többség azért jött ide amiért Csollány Szilveszter is ment Izlandra: a biztos megélhetés miatt. Vagy mint én, aki jött nyelvet tanulni, aztán kíváncsi lett, megtetszett és maradt végül rádöbbent hogy már nem tud hazamenni.
Nem akar kacsalábon forgó palotát akar magának minden külföldre induló. Elmúltak már azon idők amikor mindenki gyors meggazdagodás érdekében minden szaros munkát elvállalt és minden pennyt félrerakva két év megfeszített tempó után hazatért szülőhazájába, hogy ugyanazt a szart kapja hazájától mint előtte, csak a segge alatt van egy kifizetett panellakás (ami igenis nagy szó, de attól függetlenül még kapja a pofonokat rendesen). Mert a két év alatt a többség rájön hogy lehet élni máshogy is, nem az elitnek jár ki az új ruha, az étterem, az utazás, hanem az átlagpistának is, akinek igényei párban vannak a fizetésével.
Ezt mi magyarok egyébként nagyon jól csináljuk, a legtöbben nagyon jól be tudjuk osztani ami van.
Legalábbis eddig ez így volt.
Az új tendencia azonban mást mutat, egy sokkal sokkolóbb, lerombolóbb képet.
Szarban van a haza.
Azzal hogy mi eljöttünk otthonról, nagyon sok dologról önként lemondtunk. A havas teleket követő illatos tavaszról. A meleg, napos nyári napokról. A hamisíthatatlan vasárnapi ebédekről. A szoros családi és baráti kapcsolatokról, a megasztár fos műsoráról és még sorolhatnám. Ahhoz hogy tudjunk félretenni, másokkal osztjuk meg otthonunkat (ha úgy tetszik bazi nagy albérleten osztozunk vadidegenekkel) és szépen lassan, de haladunk előre. Az itteni államnak nem érdeke hogy az utolsó fityinget is kiszedje a zsebünkből, de helyettük ezt megteszi a Magyar Állam és a magyar politikusok.
Értetlenül állok a hírek előtt hogy a tanárok jövedelmét csökkentik. Hogy egy nővér kevesebbet keres mint egy kukás. És olyan kurtítások vannak a bevételeken hogy már nyögni sem tud az ember és ha már a szőnyeget is kiszedték alóla akkor nincs ki segítsen, csak a külföldi magyar. Adott esetben én pl be vagyok szarva hogy mi van ha bevállalunk egy gyereket és kiderül hogy az otthoniaknak szüksége van ránk? Legyintsünk - mint az orbánék - hogy ugyan, meg tudtok élni havi negyvenezerből is?!
Sokan, sokszor említették már hogy előbb utóbb a viktorék megoldják hogy megsarcolják a külföldi magyarokat. Most megoldották. Még egy kis adó, még egy kis járulék, munkahelyet váltani (vagy megszűnés után újat találni) lehetetlen, dögöljetek éhen kedves állampolgárok, nekem kell a pénz a felcsúti stadionra.
Én mindenkinek azt mondom hogy tanuljatok nyelvet és menjetek. Nem kell hazáról beszélni ha az nem ad neked semmit, csak elvesz tőled. Imádom a Balatont, a Cseszneki Várat, Veszprém, Győr és Tokaj környéke gyönyőrű, de az egészet elrontja a kurva politika.
Szüleim generációja egy elveszett nemzedék, évekig építették a kommunizmust (nem mintha akarták volna), majd évekig próbálkoztak a kapitalizmus építésével de 2013ra mindenki seggre került aki 1995-re nem tudott meggazdagodni.
Az én generációm (a harminc évesek) megosztódik, van aki boldogan él otthon - valószínűleg az ő szülei a 95-ös határvonalat egész jól bírták akkor - és van aki boldogan hagy hátra mindent. A nálam fiatalabb generáció pedig - nekem olybá tűnik - hogy lemond mindenről, magáról és egy szebb jövőről. Vajon ők lesznek-e azok akik bevallják hogy audijuk van és nem wartburgjuk? Vajon ők lesznek-e annyira tökösek hogy a vízfejű parlamentet lecsökkentsék a nemzet nagyságának megfelelő arányokra?
Vajon ők lesznek-e olyan munkáltatók hogy pozíciójukat nem kihasználva tényleg autópályát építenek, vagy éppen 50-en felülieket is munkába felvesznek?
Vagy kialakul egy apatikus nemzet, ahol a gazdagság-szegénység ollója olyan nyitott lesz mint Brazíliában és az Alföld egy bazi nagy favella lesz?
Utálom a magyar 'vállalkozó' kifejezést. Már a nevében is benne van hogy kis kalandor hülye aki azt hiszi hogy kitörhet a szarból (hah! Pedig mennyire nem). Az angolban a kifejezés self employed, vagyis önmaga alkalmazottja. Mennyivel találóbb kifejezés!
Végül: továbbra is ámulattal nézek hogy Veszprémben képtelenség elhelyezkedni irodában, tisztességes feltételek mellett. Ahol nem vágják az ember arcába az interjú végén hogy hát igen, a versenyképes fizetés havi 35ezer forint fix, a többi jutalék ami zepter edények és bioptron lámpák eladásából jön be, de eladni csak a főnök adhat el. Ha a főnök ilyen rendes akkor oldja meg egyedül az egészet.
Mi lesz veled Magyarország, mi lesz veletek magyarok?
UI: Csollányékat szeretettel várjuk Nagy Britanniában. Könnyebb a hazajutás Budapestre látogatni, fogorvosi asszisztensre mindig van szükség csak úgy mint tisztességes sportoktatókra.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Complaining. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Complaining. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. február 16., szombat
2012. augusztus 20., hétfő
De szeretnék builder lenni...
Builder lenni és minden lakásfelújítást saját magam fél kézzel megoldani.
Úgy terveztük, hogy a fürdőszobát majd csak jövőre újítjuk fel, addig csak minden más ki lesz szépen festve, csinosítgatunk kevés pénzből látványosan minden mást, és a számomra egyik legfontosabb helyiséget majd csak megtanuljuk annak kezelni, ami. Eltökélt szándékom volt, hogy képes leszek csak bemenni, fürödni, fogat mosni, és távozni. Hogy nem rendezek másfél órás pancsolásokat, nem gyújtok gyertyát, nem rakok össze három hosszabbítót hogy kis lejátszóról zenét hallgassak amíg önmagamat Kleopátrának képzelve szépülgetek.
A wc azonban segít, hogy ez az állapot ne tartson sokáig. Először csak nem lehetett lehúzni, mert nem volt jó a lehúzó. Kicseréltük. Akkor rájöttünk, hogy kb 10 perc míg a régi tartály feltelik. Akkor szóltunk a vizesnek hogy ha már itt van (és úgyis fizetünk neki horribilis 80 fontos díjat), ugyan vessen már egy pillantást a rötyire és javítsa meg izibe.
Szakemberünk izzadt, szakemberünk csőtakaró dobozt bontott, mire jött a verdikt hogy 1. a vizet nem lehet elzárni a wcbe menet (csak ha az egész házban elzárják!) 2. a szifon cserélésre szorul, de az egyes pont miatt egy ilyen munka kb 200 font (hetvenezer ft).
Mondtam neki hogy köszönöm az áldozatos munkáját, de tegyen vissza mindent ahol volt, inkább várunk a tartállyal. Elvégre csak 8 hónapot kell várni a felújításig, nem igaz?
Emberünk távozása utáni negyedik napon a lehúzó nem működött, aztán amikor éppen vendégeink voltak, a wc úgy döntött hogy folyatni kezd. A túlfolyón. Ami a fal másik oldalán, a hűtő és a szárítógép közelében van.
A kis huncut szerelő elfelejtette visszaigazítani rendesen a szifon valamelyik részét, úgyhogy az a kék lufi ami a tartályban van, nem jön fel elég magasra és nem zárja el a tartályba eresztő vizet. Szuper két hetünk volt amíg a vendégek össze-vissza szórakoztak a lehúzóval, mi meg vödörszámra öntöttük ki a másik oldalon felfogott vizet. Másik szerelő ismét állított a csavarnivalókon, ezúttal meg is nyugodhattunk.
Legalább 4 napra, amikor újabb vendégek jöttek, s az egész indult előlről.
Kicsit pörgetek, mert ennek sosem lesz vége. Szóval a fürdő katasztrófa, nyaralás után hazatérve másnap wc-t szereltünk, körülötte felmostunk, és betelt a pohár.
Elkezdtem egyeztetni különböző builder csapatokkal, felsorolom a tapasztalatokat:
Lehet hogy viccelt, de én nem vártam ki a 10 napot, hogy beszélhessek a partnerével...
(csak egy tipp a hasonló üzletembereknek. Ne az ügyfél hívogasson, hanem te elkéred a számát, átveszel annyi infót amennyit csak tudsz, és amint az illetékes jelen van, azonnal visszahívatni az ügyfelet!)
Már egyeztettünk hogy mikor jön megint konkretizálni a dolgokat, de erre a találkozóra még nem került sor.
A srác nem győzött elnézést kérni, és bár akartam mondani neki hogy a leállósávban nem szabad a kocsiban ülve várni a felmentést, nem szóltam semmit, csak megegyeztünk csütörtök este 7-ben. Tominak szóltam hogy ne menjen el otthonról, ő is legyen ott a megbeszélésen és nem győztem elnézést kérni tőle 6.50kor amikor megtudtam hogy a builder nem jön, ezúttal azért mert dugóba került. Olyan nagy dugóba hogy inkább haza is megy, minthogy eljöjjön hozzánk. Ajánlatát hogy vasárnap jön elutasítottam és megmondtam neki hogy a jövőben se fáradjon. Erre ő megsértődött, hogy nem tehet a defektről és a dugóról, meg hogy ő vidéken lakik (tőlünk 120 km-re!), és ezt igazán megérthetném. Nem mondtam neki hogy ha már most ezt csinálja velünk akkor mit csinálna ha ő kapná a munkát, csak annyival zártam le a beszélgetést, hogy én egy helyi megbízható munkaerőt keresek és ezek szerint ő nem az. Még büszke is voltam magamra hogy angolul milyen szépen megfogalmaztam.
(Tipp a hasonló üzletembereknek: mindenki kaphat defektet, mindenki kerülhet dugóba. De ne nézd az ügyfelet hülyének, esetünkben az autópályáról hozzánk elérni éjszaka is legalább 40 perc, akkor ő csúcsidőben hogyhogy 45 perccel érkezés előtt mondja le?!)
Szóval a keresés folytatódik.
De szeretnék builder lenni, hogy tudjak fürdőszobát felújítani!
Úgy terveztük, hogy a fürdőszobát majd csak jövőre újítjuk fel, addig csak minden más ki lesz szépen festve, csinosítgatunk kevés pénzből látványosan minden mást, és a számomra egyik legfontosabb helyiséget majd csak megtanuljuk annak kezelni, ami. Eltökélt szándékom volt, hogy képes leszek csak bemenni, fürödni, fogat mosni, és távozni. Hogy nem rendezek másfél órás pancsolásokat, nem gyújtok gyertyát, nem rakok össze három hosszabbítót hogy kis lejátszóról zenét hallgassak amíg önmagamat Kleopátrának képzelve szépülgetek.
A wc azonban segít, hogy ez az állapot ne tartson sokáig. Először csak nem lehetett lehúzni, mert nem volt jó a lehúzó. Kicseréltük. Akkor rájöttünk, hogy kb 10 perc míg a régi tartály feltelik. Akkor szóltunk a vizesnek hogy ha már itt van (és úgyis fizetünk neki horribilis 80 fontos díjat), ugyan vessen már egy pillantást a rötyire és javítsa meg izibe.
Szakemberünk izzadt, szakemberünk csőtakaró dobozt bontott, mire jött a verdikt hogy 1. a vizet nem lehet elzárni a wcbe menet (csak ha az egész házban elzárják!) 2. a szifon cserélésre szorul, de az egyes pont miatt egy ilyen munka kb 200 font (hetvenezer ft).
Mondtam neki hogy köszönöm az áldozatos munkáját, de tegyen vissza mindent ahol volt, inkább várunk a tartállyal. Elvégre csak 8 hónapot kell várni a felújításig, nem igaz?
Emberünk távozása utáni negyedik napon a lehúzó nem működött, aztán amikor éppen vendégeink voltak, a wc úgy döntött hogy folyatni kezd. A túlfolyón. Ami a fal másik oldalán, a hűtő és a szárítógép közelében van.
A kis huncut szerelő elfelejtette visszaigazítani rendesen a szifon valamelyik részét, úgyhogy az a kék lufi ami a tartályban van, nem jön fel elég magasra és nem zárja el a tartályba eresztő vizet. Szuper két hetünk volt amíg a vendégek össze-vissza szórakoztak a lehúzóval, mi meg vödörszámra öntöttük ki a másik oldalon felfogott vizet. Másik szerelő ismét állított a csavarnivalókon, ezúttal meg is nyugodhattunk.
Legalább 4 napra, amikor újabb vendégek jöttek, s az egész indult előlről.
Kicsit pörgetek, mert ennek sosem lesz vége. Szóval a fürdő katasztrófa, nyaralás után hazatérve másnap wc-t szereltünk, körülötte felmostunk, és betelt a pohár.
Elkezdtem egyeztetni különböző builder csapatokkal, felsorolom a tapasztalatokat:
Builder #1
Builder 1-et jó ismerős ajánlotta. Magyar. A céget eredetileg gázbojler kicserélésével kerestem fel, de az ajánló szerint mindent megcsinálnak és nagyon szépen és nagyon (de nagyon) menő házakban dolgoznak. A névjegykártyán megadott weboldal nem működött, a vezetékes számot senki sem vette fel (üzenetrögzítő nincs), a megadott két mobilszám közül az egyik kikapcsolva, a másikat felveszi valaki. Elmondom hogy ki vagyok és mit akarok. Kiderült hogy nem jó számot hívtam, ez a srác nem azzal foglalkozik amit én keresek, csak a partnere (de akkor miért van az ő száma is megadva mint információ?). Partner épp nyaral, hívjam később, kb 5 nap múlva, addigra már visszajön. De annyira jól ajánlották ezt a csapatot, hogy 3 nappal később megint rácsörögtem. Akkor a partnerről azt az infót kaptam, hogy még 10 nap míg visszajön a nyaralásból. De eddigre már a srácot is érdekelte hogy mit telefonálgatok ennyire, úgyhogy elkezdtünk beszélgetni a helyzetről, a lakásról. Mondtam hogy most a boiler, később az egész. És akkor a srác ezt mondta: Figyelj, mi megcsinálunk bármit. A partnerem szakmája nem villanyszerelő, van valami alap papírja de egyébként ne számíts nagy dolgokra. Egy konnektorcsere azért még menni fog.Lehet hogy viccelt, de én nem vártam ki a 10 napot, hogy beszélhessek a partnerével...
(csak egy tipp a hasonló üzletembereknek. Ne az ügyfél hívogasson, hanem te elkéred a számát, átveszel annyi infót amennyit csak tudsz, és amint az illetékes jelen van, azonnal visszahívatni az ügyfelet!)
Builder #2
Egy párosról van szó, az interneten találtunk egymásra. Néhány emailváltás után házhoz jöttek a nekünk megfelelő időpontban és alaposan körbejártuk a fürdőszoba témát. Kiderült, hogy fingom nincs az egész builderségről, nem tudom semmiről hogy mennyibe kerül, és az csak egy dolog hogy megveszem a wc-t, ahhoz még kellenek csövek is meg egyéb ingyombingyomok, amihez megintcsak nem értek, ezért nem tudok kalkulálni sem. Ők ebben segítettek, ajánlottak, de míg én mindenre bólintottam hogy kell, kell kell!, addig kiderült hogy még a legalapabb fürdő is többe kerül mint azt én gondoltam. Pedig kaptunk egyből mindenféle digitalizált rajzot, hogy így meg úgy néz ki majd a fürdőparlúrom. Szinte éreztem a levendula illatú fürdővíz aromáját és láttam magam ahogy lágy fényben közelítek a vakító fehér kádhoz miközben valami lágy klasszikus zene szól a háttérben. Amikor elkezdtük a levelezést, akkor még nekik is a jövő évet mondtam, és ahogy haladtak a dolgok egyre sürgősebb lett a dolog, és mire eljutottunk volna az árak konkretizálásához kiderült, hogy ők jövő évig nem érnek rá egyáltalán. Amiről én elfelejtkeztem. A fürdőszobai képem darabokra hullott.Builder #3
A hármas versenyző Lengyelországból érkezett. Ő rakta le a padlószőnyeget az első látogatók érkezése előtt 3 órával, ő jött el reggel 7re hogy beengedjem redőnyt szerelni. Ő csinálta meg a csöpögő wc-t, és ő mondta meg hogy annyira rossz a wc tartály dizájnja hogy a legöbbet csak kalapáccsal lehet segíteni rajta, ha jó apróra zúzzuk az egészet vele. Evidens volt, hogy őt is megkérdezem a felújításról. Abszolút rugalmas hozzáállása van, és egyből tudott körülbelüli árat mondani az átalakításról.Már egyeztettünk hogy mikor jön megint konkretizálni a dolgokat, de erre a találkozóra még nem került sor.
Builder #4
Egy angol is van itt, bizony. Őt is jó ismerős ajánlotta, az általa elvégzett munkát láttam is, és tetszett is. Hát persze hogy felhívtam. Hétfőn beszéltem meg vele egy szerdai este 7-es találkozót, amit ő nagyon 6.15kor le is mondott, szerencsétlen autópályás defekt miatt. Azt ugyan nem értettem hogyha ő ott ül az autópálya szélén akkor miért van olyan csend a háttérben, de az angol 'benefit of the doubt' hozzáállást alkalmaztam, 'a bizonytalanság előnye' vagyis egyszer bárkinek lehetnek olyan dolgai ami miatt ez-az nem jön össze.A srác nem győzött elnézést kérni, és bár akartam mondani neki hogy a leállósávban nem szabad a kocsiban ülve várni a felmentést, nem szóltam semmit, csak megegyeztünk csütörtök este 7-ben. Tominak szóltam hogy ne menjen el otthonról, ő is legyen ott a megbeszélésen és nem győztem elnézést kérni tőle 6.50kor amikor megtudtam hogy a builder nem jön, ezúttal azért mert dugóba került. Olyan nagy dugóba hogy inkább haza is megy, minthogy eljöjjön hozzánk. Ajánlatát hogy vasárnap jön elutasítottam és megmondtam neki hogy a jövőben se fáradjon. Erre ő megsértődött, hogy nem tehet a defektről és a dugóról, meg hogy ő vidéken lakik (tőlünk 120 km-re!), és ezt igazán megérthetném. Nem mondtam neki hogy ha már most ezt csinálja velünk akkor mit csinálna ha ő kapná a munkát, csak annyival zártam le a beszélgetést, hogy én egy helyi megbízható munkaerőt keresek és ezek szerint ő nem az. Még büszke is voltam magamra hogy angolul milyen szépen megfogalmaztam.
(Tipp a hasonló üzletembereknek: mindenki kaphat defektet, mindenki kerülhet dugóba. De ne nézd az ügyfelet hülyének, esetünkben az autópályáról hozzánk elérni éjszaka is legalább 40 perc, akkor ő csúcsidőben hogyhogy 45 perccel érkezés előtt mondja le?!)
Szóval a keresés folytatódik.
De szeretnék builder lenni, hogy tudjak fürdőszobát felújítani!
2012. június 21., csütörtök
Durrogások II. És a Helyi Önkormányzat
Végre eljött a nap, amikor bejelnthettem büszkén az Önkormányzatnak hogy költöztünk, tulajok vagyunk és alig várjuk hogy fizethessük nekik a council taxet, vagyis a kommunális adót.
Örömöm és büszkeségem hamar alább hagyott és bosszúságba átcsapott:
Örömöm és büszkeségem hamar alább hagyott és bosszúságba átcsapott:
- Mikor történt meg a szerződéscsere?Panaszlevél elküldve. Lassan fel kell fogadnom egy panaszkodó asszisztenst, mert ennyi panaszlevelet már én is alig bírok megfogalmazni. Nem vagyok hajlandó fizetni kommunális adót (utcai villany, szemét, takarítás, stb) olyan lakásért ahol ott sem voltam. Természetesen kifizetem az adót az előző helyre, mert ott használtam a hulladékgyűjtőt, stb de az előző tulaj rendetlensége miatt nem vagyok hajlandó a saját zsemembe nyúlni. Nem, nem és nem!
- Május 23-án
- És mikor kapták meg a kulcsokat?
- Május 31-én.
- Volt-e a lakásban bármilyen bútor, ágy, vagy kanapé ez idő alatt?
- Igen, sajnos az előző tulaj minden szemetet ott hagyott.
- Köszönöm. Akkor úgy számolom hogy önök május 23-tól fizetnek kommunális adót, mert hivatalosan azon dátumtól kezdve önök a tulajok.
- Már elnézést, de miért fizessek én bármilyen adót olyan időpontért amikor ott sem voltam, be sem mehettem mert kulcsom sem volt?!
- Azért, mert az előbb azt válaszolta hogy volt bútor a lakásban ez idő alatt. Amennyiben akár egy darab ágy vagy kanapé van a lakásban, akkor az a lakás köteles kommunális adót fizetni.
- Hogy micsoda?
- Igen, ez így van. De tudunk ajánlani egy 10%-os kedvezményt.
- Nem fizetek.
- Pedig kell.
- De nem. Hol tehetek panaszt?
- Hogy kívánja, levélben, emailben, faxon, vagy telefonon?
- Email megfelel. És mondja, az Önöket ott nem zavarja hogy olyanért akarnak velem fizettetni amihez hozzá sem nyúlhattam azon periódusban?
- Nem. Ez a szabály. Ön válaszolta azt hogy volt bútor a lakásban.
2012. június 20., szerda
Durrogások I és a Csőszájú Izék
Tegnap este írt egy emailt az előző lakásból a főbérlő. Aki ugye mindenünket lefikkantotta és minden személyes tárgyunkat szemét kifejezéssel illette a férjével együtt.
A nappaliban jó pár éve leszedtük az ajtót. Bután volt felszerelve és egy csomó helyet levett a térből. Beraktuk a hálószobába a szekrény mögé. Igenám, de a kilincs nem fért be. Leszedtem. (imádok kilincseket leszerelni) Az összes tartozékot beletettem egy tasakba, és aztán a következő öt évre el is felejtkeztem róla.
Természetesen a főbérlő legnagyobb gondja a hiányzó kilincs volt. Rendben, neki a lakás úgy kellett vissza ahogy ő adta (khm, azért arra nem kért meg, hogy a kicserélt dolgokat is szereljük le), de úgy éreztem hiába mondtam hogy megvan a kilincs, csak nem tudom melyik dobozban, ő ebből semmit sem hisz el. Mégis mit gondolt, mit csinálok majd az ő 1975-ös ronda ajtókilincsével?!
Felajánlottam neki hogyha nem lesz meg a kilincs (de miért is dobtam volna el egy kilincset), akkor veszek neki másikat. Az egy kicsit megnyugtatta, de tegnap este megint fellángoltak az érzelmei a kibszott kilincsért.
Szerencsére az emailt én csak ma olvastam és tegnap este mi az ő tudta/kérése nélkül is megtaláltuk a hiányzó darabot. Kenje a hajára...
Lehet hogy most azért vagyok ilyen feszült mert megtudtam hogy kb 8-9 kiadó lakása van Londonban, emellett van egy saját nagy háza és egy valószínűleg szintén egy nem lerobbant vityilló valahol Franciaország csinos kis zugában.
Némileg enyhíti a mérgem, hogy Lucát karácsonykor megfertőztük a Manamanával. Szegény Ágiék nagyon próbálták a gyermekük létét megóvni a televízió, laptop, internet, mobiltelefon és egyéb 'mi is anélkül nőttünk fel' dolgoktól, mi meg a Tomival egy kialakuló hisztit elnyomtunk még Decemberben egy youtube videóval.
Ma reggel jött az email, hogy Luca napjában legalább tízszer kéri a Manamanát, már ki tudja mondani. Ez azért megmosolyogtat, na. Bár ciki hogy a szülők elvei ellen mentünk, de senki sem gondolta volna hogy az akkor 9 hónapos gyerek hogy rákattan... (és az Angry Bird-et most meg sem említem)!
Lucának, hogy itt is meglegyen!
A nappaliban jó pár éve leszedtük az ajtót. Bután volt felszerelve és egy csomó helyet levett a térből. Beraktuk a hálószobába a szekrény mögé. Igenám, de a kilincs nem fért be. Leszedtem. (imádok kilincseket leszerelni) Az összes tartozékot beletettem egy tasakba, és aztán a következő öt évre el is felejtkeztem róla.
Természetesen a főbérlő legnagyobb gondja a hiányzó kilincs volt. Rendben, neki a lakás úgy kellett vissza ahogy ő adta (khm, azért arra nem kért meg, hogy a kicserélt dolgokat is szereljük le), de úgy éreztem hiába mondtam hogy megvan a kilincs, csak nem tudom melyik dobozban, ő ebből semmit sem hisz el. Mégis mit gondolt, mit csinálok majd az ő 1975-ös ronda ajtókilincsével?!
Felajánlottam neki hogyha nem lesz meg a kilincs (de miért is dobtam volna el egy kilincset), akkor veszek neki másikat. Az egy kicsit megnyugtatta, de tegnap este megint fellángoltak az érzelmei a kibszott kilincsért.
Szerencsére az emailt én csak ma olvastam és tegnap este mi az ő tudta/kérése nélkül is megtaláltuk a hiányzó darabot. Kenje a hajára...
Lehet hogy most azért vagyok ilyen feszült mert megtudtam hogy kb 8-9 kiadó lakása van Londonban, emellett van egy saját nagy háza és egy valószínűleg szintén egy nem lerobbant vityilló valahol Franciaország csinos kis zugában.
Némileg enyhíti a mérgem, hogy Lucát karácsonykor megfertőztük a Manamanával. Szegény Ágiék nagyon próbálták a gyermekük létét megóvni a televízió, laptop, internet, mobiltelefon és egyéb 'mi is anélkül nőttünk fel' dolgoktól, mi meg a Tomival egy kialakuló hisztit elnyomtunk még Decemberben egy youtube videóval.
Ma reggel jött az email, hogy Luca napjában legalább tízszer kéri a Manamanát, már ki tudja mondani. Ez azért megmosolyogtat, na. Bár ciki hogy a szülők elvei ellen mentünk, de senki sem gondolta volna hogy az akkor 9 hónapos gyerek hogy rákattan... (és az Angry Bird-et most meg sem említem)!
Lucának, hogy itt is meglegyen!
2012. április 12., csütörtök
Another One Bites the Dust
Szó szerint: egy újabb porfogó...
Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy Londonban sem (Nagy Britannia más területein meg pláne nem) kolbászból van a kerítés, és a járdák sem arannyal vannak lekövezve.
Legújabb versenyzőnk mindössze hat nap itt lét után döntött úgy, hogy itt túl sokat kell küzdeni a talponmaradásért, komplikált bankszámlát nyitni, el kell intézni a hivatalos teendőket és ráadásul (ami a legszemetebb dolog az egészben), hogy a kalandornak magának (saját magának!) kell munkát keresnie.
Hősünk rögtön az első akadálynál elveszett.
Bárki legyél, bárhonnan is olvassál, az alábbiakat vésd az eszedbe, de jó mélyen:
Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy Londonban sem (Nagy Britannia más területein meg pláne nem) kolbászból van a kerítés, és a járdák sem arannyal vannak lekövezve.
Legújabb versenyzőnk mindössze hat nap itt lét után döntött úgy, hogy itt túl sokat kell küzdeni a talponmaradásért, komplikált bankszámlát nyitni, el kell intézni a hivatalos teendőket és ráadásul (ami a legszemetebb dolog az egészben), hogy a kalandornak magának (saját magának!) kell munkát keresnie.
Hősünk rögtön az első akadálynál elveszett.
Bárki legyél, bárhonnan is olvassál, az alábbiakat vésd az eszedbe, de jó mélyen:
Angliában NEM lehet középfokú nyelvtudás, és felsőfokú akarat, és mesterfokozatú rugalmasság nélkül munkát találni, és berendezkedni.
Ha valaki a fenti alapvető feltételeknek nem felel meg (kéretik szigorú önkritikát gyakorolni), akkor az inkább fizessen be az Easy, vagy más olcsóbb kategóriájú hostelbe, nyelje le a keserű békát hogy az itteni szállások ötször annyiba kerülnek mint Magyarországon, fogadja el, hogy a repjegy sincs ingyen (habár a Ryanair mostanában nagyon elérhető).
Inkább fizess ki 100ezer forintot egy hosszú hétvégére és ismerkedj meg a várossal, minthogy hidakat lángolva magad mögött hagyva idegyere, és aztán csorogjon belőled a sopánkodás, a kesergés és a 'bezzeg otthon ez mennyivel jobb' című unalmas monológ áradat, hogy aztán fejed vállaid közé húzva csillagászati összegekért vehess újabb repjegyet haza, hogy remélhetőleg csendben elhagyd az országot.
Ne felejtse el egy Kalandor sem, hogy a Magyar Nagykövetség egy diplomáciai jelenség, nem pedig rászorulókat előre nem megfelelően tájékozódóakat ingyen hazaszállítók.
Az itt élő és dolgozó magyarok ugyanúgy megküzdöttek mindenért, mint ahogy neked is kell. Bizonyos szintig természetesen segítjük egymást, de nagyon sokan lustán, vagy mások kihasználásának céljával érkeznek, ezért sokan elvesztettük a hitünket honfitársainkban.
Ha valakin látjuk az őszinte akarást, lehetőségeinkhez mérten segítünk. Ellenben ha te az első kezed ügyébe kerülő tv kapcsolóval hadonászol hogy mennyire szar itt élni, akkor inkább vegyél egy jegyet Budapestre, de csak oda (tőlünk szimpátiát úgysem nyersz. Mi már tudjuk hogy sokat esik és sokszor borús. Tudjuk hogy a bürokrácia itt is durva. Tudjuk hogy hangos. Tudjuk hogy sokan vannak, stb)
Óvakodj azoktól akik könnyű életet és kezdést ígérnek
Feltétlen akarjál sikeres lenni, persze normális léptekkel
Akkor se add fel, ha már hetek óta nem láttad a Napot a felhők miatt
Szeresd az új otthonodat, és az is szeretni fog téged
Hidd el, saját tapasztalatból beszélek!
Az itt élő és dolgozó magyarok ugyanúgy megküzdöttek mindenért, mint ahogy neked is kell. Bizonyos szintig természetesen segítjük egymást, de nagyon sokan lustán, vagy mások kihasználásának céljával érkeznek, ezért sokan elvesztettük a hitünket honfitársainkban.
Ha valakin látjuk az őszinte akarást, lehetőségeinkhez mérten segítünk. Ellenben ha te az első kezed ügyébe kerülő tv kapcsolóval hadonászol hogy mennyire szar itt élni, akkor inkább vegyél egy jegyet Budapestre, de csak oda (tőlünk szimpátiát úgysem nyersz. Mi már tudjuk hogy sokat esik és sokszor borús. Tudjuk hogy a bürokrácia itt is durva. Tudjuk hogy hangos. Tudjuk hogy sokan vannak, stb)
Végül egy mozaikszó kifejtve, hogy könnyebb legyen megtanulni az angliai egyszeregyet:
Legyen nyelvtudásÓvakodj azoktól akik könnyű életet és kezdést ígérnek
Feltétlen akarjál sikeres lenni, persze normális léptekkel
Akkor se add fel, ha már hetek óta nem láttad a Napot a felhők miatt
Szeresd az új otthonodat, és az is szeretni fog téged
Hidd el, saját tapasztalatból beszélek!
Az Angliai (nem sopánkodó, panaszkodó) Magyarok nevében is köszönöm!
És most már sokkal, de sokkal jobban érzem magam! Örülök ha a segítségére lehettem bárkinek is! Puszcsi*
*ez egy új, 2011-es elköszönési forma, nemrég tanultam a facebookon egy fiatal ismerőstől. Tökéletesen ideillik. :)
2012. március 28., szerda
Utálom Az Ügyvédeket
Mert egyelőre úgy tűnik, hogy mindegyik egy papírfosó aktakukac, amelyik képtelen felemelni a telefont, vagy az ujjaival emailt pötyögni, az helyett, levelezgessen. Az ügyvédek valószínűleg időt szarnak, de nekem úgy tűnik hogy ők azt hiszik hogy a spanyolviaszt is az ő bélműködésüknek köszönhetjük.
Tisztelet a kivételnek (miért, van olyan?!), de az ügyvéd-féle emberfajta mások idején és persze pénzén csücsül, ténylegesen tizedannyit dolgozik mint egy munkanélküli (ide a papírfosás nem számít bele), és még neki áll feljebb amikor számonkérik.
Elhiszem én, hogy ők a törvénynek felelnek meg azzal, hogy nyomozást folytatnak a mi pénzügyeink kapcsán, hogy honnan szedtük a pénzt a lakásünkhoz az önrészre. Nos, velük ellentétben mi nem pénzt fújunk az orrunkból, úgyhogy úgy csináltuk mint minden más normális ember: félreraktunk. Minden hónapban, becsületesen. Ha hozzányúltunk a félrerakott pénzhez, amint lehetett, visszaraktuk. Az egészet, meg ha lehetett, még egy kicsit. Mert minden penny számít.
Aztán egyik évben a bank javasolta, hogy nyissunk egy mellékszámlát, mert az jobban kamatozik, úgyhogy az összes addig félretett pénzt oda átutalták. Ez ugyanahhoz a főszámlához tartozik, annyi különbséggel, hogy jobb a kamatja.
Az ügyvédeink szemében azonban pénzmosókká váltunk, mert nem tudtuk igazolni hogy honnan van az a nagy összeg, ami a mellékszámlára hirtelen rákerült. Huszonöt perce beszélgettünk mire kiderült hogy miről van szó. Én az ügyvédeknek jó hiszemben átadtam az elmúlt egy évről a bankszámlakivonatot. Az ügyvéd lecsapott a nagy összegre, mint én a földön talált egy pennysekre szoktam. Én március 16-án küldtem el az emailt az ügyvédnek, aki március 26-án kiküldött nekem egy levelet hogy az általam megadott információ nem kielégítő.
Pelikán elvtárs...
Nem arról van itt szó hogy pénzt mosnánk (néha azt gondolom az talán egyszerűbb is lenne), és azzal sincs problémám hogy rákérdeznek és nyomoznak az üggyel kapcsolatban.
Hanem azt megmagyarázná-e nekem valaki, hogy 2012-ben, a mobiltelefonok, vezetékestelefonok, emailek és mobil emailek korszakában mi a szargombócért nem tudnak velem az imént felsorolt elérhetőségek egyikén kapcsolatba lépni, és miért kellett elteljen 5 teljes munkanapnak eltelnie hogy lépjenek az ügyben??? Öten dolgoznak egy csoportban, mind az öten ültek egy teljes munkanapot mielőtt továbbadta volna? És érezzem magamat megtisztelve hogy az ötödik dolgozó esetleg nem a kukába rakta a levelet, hogy aztán újrainduljon a kör??
És miért van az, hogy az ingatlanügynök nekem panaszkodik hogy ő nem tud semmit az ügy menetéről, és hogy akárhányszor hívja az ügyvédünket, azok nem veszik fel/cseszik visszahívni?! (mondjuk legalább nem csak velünk csinálják ezt).
Akivel beszéltem lányzó, fél óra után már elég lemondó hangnemben volt. Csak megígérte hogy nem fog többször előfordulni hogy nem hívnak vissza, ha üzenetet hagyunk.
Mucifoci a szemeit összeszűkítve figyel. Mondhatni obzervál, és jegyzetel. Mucifoci egy büdös kanyit sem akar fizetni ennek a kontárbandának tiszteletdíjként. Én érdemlek tiszteletdíjat, hogy egyáltalán eddig nem fordultam az itteni fogyasztóvédelmi hivatalhoz.
Mert nem az ügyvédek szarták a spanyol viaszt. Sem Nagy Britanniában sem máshol. Ők csak azt hiszik. De ha végre az emberek nem hagynák hogy lökdössék őket ezek a példányok, akkor ugyanúgy, mint az orvosoknak a hálapénzt, a zsíroskezű ügyvédeket is ki lehetne iktatni.
Tisztelet a kivételnek (miért, van olyan?!), de az ügyvéd-féle emberfajta mások idején és persze pénzén csücsül, ténylegesen tizedannyit dolgozik mint egy munkanélküli (ide a papírfosás nem számít bele), és még neki áll feljebb amikor számonkérik.
Elhiszem én, hogy ők a törvénynek felelnek meg azzal, hogy nyomozást folytatnak a mi pénzügyeink kapcsán, hogy honnan szedtük a pénzt a lakásünkhoz az önrészre. Nos, velük ellentétben mi nem pénzt fújunk az orrunkból, úgyhogy úgy csináltuk mint minden más normális ember: félreraktunk. Minden hónapban, becsületesen. Ha hozzányúltunk a félrerakott pénzhez, amint lehetett, visszaraktuk. Az egészet, meg ha lehetett, még egy kicsit. Mert minden penny számít.
Aztán egyik évben a bank javasolta, hogy nyissunk egy mellékszámlát, mert az jobban kamatozik, úgyhogy az összes addig félretett pénzt oda átutalták. Ez ugyanahhoz a főszámlához tartozik, annyi különbséggel, hogy jobb a kamatja.
Az ügyvédeink szemében azonban pénzmosókká váltunk, mert nem tudtuk igazolni hogy honnan van az a nagy összeg, ami a mellékszámlára hirtelen rákerült. Huszonöt perce beszélgettünk mire kiderült hogy miről van szó. Én az ügyvédeknek jó hiszemben átadtam az elmúlt egy évről a bankszámlakivonatot. Az ügyvéd lecsapott a nagy összegre, mint én a földön talált egy pennysekre szoktam. Én március 16-án küldtem el az emailt az ügyvédnek, aki március 26-án kiküldött nekem egy levelet hogy az általam megadott információ nem kielégítő.
Pelikán elvtárs...
Nem arról van itt szó hogy pénzt mosnánk (néha azt gondolom az talán egyszerűbb is lenne), és azzal sincs problémám hogy rákérdeznek és nyomoznak az üggyel kapcsolatban.
Hanem azt megmagyarázná-e nekem valaki, hogy 2012-ben, a mobiltelefonok, vezetékestelefonok, emailek és mobil emailek korszakában mi a szargombócért nem tudnak velem az imént felsorolt elérhetőségek egyikén kapcsolatba lépni, és miért kellett elteljen 5 teljes munkanapnak eltelnie hogy lépjenek az ügyben??? Öten dolgoznak egy csoportban, mind az öten ültek egy teljes munkanapot mielőtt továbbadta volna? És érezzem magamat megtisztelve hogy az ötödik dolgozó esetleg nem a kukába rakta a levelet, hogy aztán újrainduljon a kör??
És miért van az, hogy az ingatlanügynök nekem panaszkodik hogy ő nem tud semmit az ügy menetéről, és hogy akárhányszor hívja az ügyvédünket, azok nem veszik fel/cseszik visszahívni?! (mondjuk legalább nem csak velünk csinálják ezt).
Akivel beszéltem lányzó, fél óra után már elég lemondó hangnemben volt. Csak megígérte hogy nem fog többször előfordulni hogy nem hívnak vissza, ha üzenetet hagyunk.
Mucifoci a szemeit összeszűkítve figyel. Mondhatni obzervál, és jegyzetel. Mucifoci egy büdös kanyit sem akar fizetni ennek a kontárbandának tiszteletdíjként. Én érdemlek tiszteletdíjat, hogy egyáltalán eddig nem fordultam az itteni fogyasztóvédelmi hivatalhoz.
Mert nem az ügyvédek szarták a spanyol viaszt. Sem Nagy Britanniában sem máshol. Ők csak azt hiszik. De ha végre az emberek nem hagynák hogy lökdössék őket ezek a példányok, akkor ugyanúgy, mint az orvosoknak a hálapénzt, a zsíroskezű ügyvédeket is ki lehetne iktatni.
2012. március 15., csütörtök
Március 15
- Amikor teli torokból, de monotonul szavalják iskolások a Szózatot, és Petőfiék 12 pontját (a szomorú hangzású Himnuszunk előtt)
- Amikor a néptáncosokról kiderül, mivel is foglalkoznak Augusztus 20-a után (mert a néptánc az évente csak három, négy alkalommal élvezi a reflektorfényt)
- Amikor az Index zsurnalisztái felébresztik a londoni lakókat hogy tudják-e ki az a Lajos Kossuth majd rossz képet tesznek be cikk alá, és elfelejtik kitakarni a rendszámot (de legalább az index riporterét kiutaztatték Engalandba, vagy egy itteni lány otthoni újságírói karriert indít cikkjével)
- Amikor lengyeleket utaztatnak (ki tudja milyen pénzből) Budapestre hogy legyen ki hallgassa az ünnepséget.
Ez az a bejegyzésem, ami valószínűleg évek múltán is felháborodással tölt. Nem lenne kinek végighallgatnia a sok felszínes üres közhelyeket amit Viktorék mesélnek ma, ezért behoznak vonatnyi lengyelt, hogy legyen aki csápoljon? Aki úgysem érti hogy mivel tömik a fejét? Ki fizetett a sok építőmunkásnak látszó jobboldali 'nyaralónak'?
Gondolom titkos jelre majd beindul az OKLASKI (taps), a HURRA (hurrá) és természetesen egy-egy jól elhelyezett KOCHAM CIE, VIKTOR! is elhangzik majd, hogy aztán a nemzetközi média is megtanulja hogy a lengyelek bizony szeretik a magyar vezírt... Legutóbb hasonló jeleneteket a Balaton Retró kockáin láttam, habár akkor a 80-as években jártunk, és elviekben egy teljesen más politikai világban.
Elviekben....
2012. február 15., szerda
A Zajos Szomszéd II
Hét hónap. Legalább 15 panasz. Két kopogás az ajtón. Hátrány: néha a szám széle is remeg az idegességtől. Előny: néha csak azért megyek le a uszodába/edzésre, hogy ne halljam. Igen, zajszomszédunkról van szó, megint.
Júliusban még mindig nem tudtuk hogy honnan jön a zaj. Tulaj javasolta hogy fülünket tapasszuk a plafonra (?????), de szerencsére minden megoldódott egy forró angliai nyári estén. A levegő külső hőmérséklete még mindig felülről kaparta a 23 fokot (este 8kor!) és melegünk volt. Kinyitottuk a teraszajtót. Rá tíz percre, pont amikor becsukni készültem a teraszon dohányzó másik szomszéd miatt, az alattunk levő is kinyitotta a teraszajtaját, hogy az aktuális futballmeccs gólját a lakótelepnek kikiáltsa. Még jó, hogy éppen voltak nála (pont véletlenül) legalább huszan, így a hangzavarból egyértelmű lett hogy honnan jön a zaj.
Gotcha! Minden klappol! De nem, még mindig nem, most sem... Számtalan telefonhívás az önkormányzatnak, esedezés, fenyegetés, kemény Muci, szenvedő Muci... és semmi. Az önkormányzatunk egy balfsz, aki arra sem képes hogy egy panaszt normálisan kövessen. Szarakodnak mindenen, az idegeim rongyból állnak, Tomi nem érti néha hogy amikor hazajön, miért üvölt a tévé (azért, mert ha nem tudok elmenni itthonról, akkor én is bömböltetek bármit, csak hogy ne halljam hogy ők ott lent mit hallgatnak), én meg már mindent megpróbáltam ami a logika könyvében van.
Ezek a rafinált disznók a 30-as lakásban sosem üvöltetik a zenét 15 percnél tovább. Ekkor csend van úgy tíz percig, majd ismét. Aztán ez ismétlődik későig... Az önkormányzat ha kijön (és tegyük fel hogy idetalál, mert ez is nehezükre esik), akkor az esetek 70%-ban pont lemarad a zajról. Ha nem, akkor vagy nem elég hangos (és kapom a kioktatást a másokkal való együttélésről), vagy ha elég hangos, akkor céltudatosan elvonul az officer hogy megírja a jelentést (amit szerintem mielőtt befejez, el is veszít). Sakk-matt.
Nem csak én vagyok egyedül a hülye szomszédokkal, a nyáron Chipmunk is küzdött egy vasbarommal, de az ő története viszonylag hamar megoldódott, az enyém viszont szombat este, február 11-én került csúcspontjára.
Január 19-én munkából hazaérve tettem egy (ki tudja már hanyadik) feljelentést. Közöltem a telefonban, hogy én most elmegyek, mert nem bírom idegileg ezt a hacacárét, de a legutóbbi alkalommal egyeztetett dolgok alapján kérek értesítést hogy hogy ment a vizit. Majd fogtam magam és elmentem edzésre. Mivel aznap este kuss volt, teljesen megnyugodtam, erre a héten kaptam egy levelet az önkormányzattól, hogy sajnálják, de aznap este nem tudtak zajt megállapítani. Ahogy Pelikán elvtárs is mondta volt: A kurva anyád!
Betelt a pohár (a nemzetközi helyzet fokozódik), és ma este, miután délután négy óta hallgatjuk a lengyel Top 50-et, kikerestem a neten a kerületi önkormányzat lakásügyi igazgatójának a nevét és emailcímét, becímeztem azt a mackót is amelyik aláírta a levelet, bemásoltam a tulajt, majd nekiálltam gépelni. Az összes problémámat rájuk (mármint az önkormányzatra) borítottam, miközben élőben tudósítottam az aktuális helyzetről. Négy körül Tomi lement szólni hogy mi nem akarjuk egy emelettel feljebb hallgatni a radio polska-t (egyébként semmi bajom a lengyelekkel, de ez a helyzet miatt lényeges, mert még csak nem is angolul pofáznak a számok között). Mogorva arcú lány lehalkította, majd egy órával később hazaért a pasira, aki csinált egy Barney Stinsont, vagyis elfogadta a kihívást, és a zene még hangosabban szólt.
Este kilenc után már hívtam a councilt (Mucit senki sem ültetheti a sarokba), és meg fogtok lepődni, de egészen 11 óra 15 percig az önkormányzat nem tudta saját fülével tapasztalni a problémát. Ez azért volt, mert először rossz címre mentek (WTF?), másodszor azért mert a srác kifogott egy pont csendes 5 percet (pedig ha hatot várt volna!), harmadszorra viszont már érezték a telefonban is hogy velem most tényleg nem lehet kecmecelni, úgyhogy nem egy, hanem kettő (!) officert is kiküldtek, akik szerencsére azonnal hallották a zajt, de mivel kedves emberek és látták hogy Tomi épp a futball összefoglalót nézné, azonnal lementek és kérték Zajszomszédékat hogy kussoljanak el a ....
Tehát így állunk.
Lakásügyben egyelőre nincs előrelépés, nem is voltunk már három hete új helyen nézelődni. Stagnál a piac, engem idegesítenek az ügynökök... Viszont itt lassan rám szakad a radiátor (de tényleg!), a sütő a héten nyugdíjazta a grillezőjét, szabira küldte az érintkezését, úgyhogy jó lenne már találni valamit. Pedig még keressük is, de egyelőre még mindig az egyes kockán topogunk.
Reméljük sikerül hatost dobni és kilépni a játékmezőre végre!
...és akkor olyan bulit csapok, hogy ittas állapotomban lehet hogy véletlenül eldugok valahol egy olyan vakondriasztót mint Chipmunk szomszédjának volt, és vihogva integetek búcsút ettől a lakástól másnap.
Júliusban még mindig nem tudtuk hogy honnan jön a zaj. Tulaj javasolta hogy fülünket tapasszuk a plafonra (?????), de szerencsére minden megoldódott egy forró angliai nyári estén. A levegő külső hőmérséklete még mindig felülről kaparta a 23 fokot (este 8kor!) és melegünk volt. Kinyitottuk a teraszajtót. Rá tíz percre, pont amikor becsukni készültem a teraszon dohányzó másik szomszéd miatt, az alattunk levő is kinyitotta a teraszajtaját, hogy az aktuális futballmeccs gólját a lakótelepnek kikiáltsa. Még jó, hogy éppen voltak nála (pont véletlenül) legalább huszan, így a hangzavarból egyértelmű lett hogy honnan jön a zaj.
Gotcha! Minden klappol! De nem, még mindig nem, most sem... Számtalan telefonhívás az önkormányzatnak, esedezés, fenyegetés, kemény Muci, szenvedő Muci... és semmi. Az önkormányzatunk egy balfsz, aki arra sem képes hogy egy panaszt normálisan kövessen. Szarakodnak mindenen, az idegeim rongyból állnak, Tomi nem érti néha hogy amikor hazajön, miért üvölt a tévé (azért, mert ha nem tudok elmenni itthonról, akkor én is bömböltetek bármit, csak hogy ne halljam hogy ők ott lent mit hallgatnak), én meg már mindent megpróbáltam ami a logika könyvében van.
Ezek a rafinált disznók a 30-as lakásban sosem üvöltetik a zenét 15 percnél tovább. Ekkor csend van úgy tíz percig, majd ismét. Aztán ez ismétlődik későig... Az önkormányzat ha kijön (és tegyük fel hogy idetalál, mert ez is nehezükre esik), akkor az esetek 70%-ban pont lemarad a zajról. Ha nem, akkor vagy nem elég hangos (és kapom a kioktatást a másokkal való együttélésről), vagy ha elég hangos, akkor céltudatosan elvonul az officer hogy megírja a jelentést (amit szerintem mielőtt befejez, el is veszít). Sakk-matt.
Nem csak én vagyok egyedül a hülye szomszédokkal, a nyáron Chipmunk is küzdött egy vasbarommal, de az ő története viszonylag hamar megoldódott, az enyém viszont szombat este, február 11-én került csúcspontjára.
Január 19-én munkából hazaérve tettem egy (ki tudja már hanyadik) feljelentést. Közöltem a telefonban, hogy én most elmegyek, mert nem bírom idegileg ezt a hacacárét, de a legutóbbi alkalommal egyeztetett dolgok alapján kérek értesítést hogy hogy ment a vizit. Majd fogtam magam és elmentem edzésre. Mivel aznap este kuss volt, teljesen megnyugodtam, erre a héten kaptam egy levelet az önkormányzattól, hogy sajnálják, de aznap este nem tudtak zajt megállapítani. Ahogy Pelikán elvtárs is mondta volt: A kurva anyád!
Betelt a pohár (a nemzetközi helyzet fokozódik), és ma este, miután délután négy óta hallgatjuk a lengyel Top 50-et, kikerestem a neten a kerületi önkormányzat lakásügyi igazgatójának a nevét és emailcímét, becímeztem azt a mackót is amelyik aláírta a levelet, bemásoltam a tulajt, majd nekiálltam gépelni. Az összes problémámat rájuk (mármint az önkormányzatra) borítottam, miközben élőben tudósítottam az aktuális helyzetről. Négy körül Tomi lement szólni hogy mi nem akarjuk egy emelettel feljebb hallgatni a radio polska-t (egyébként semmi bajom a lengyelekkel, de ez a helyzet miatt lényeges, mert még csak nem is angolul pofáznak a számok között). Mogorva arcú lány lehalkította, majd egy órával később hazaért a pasira, aki csinált egy Barney Stinsont, vagyis elfogadta a kihívást, és a zene még hangosabban szólt.
Este kilenc után már hívtam a councilt (Mucit senki sem ültetheti a sarokba), és meg fogtok lepődni, de egészen 11 óra 15 percig az önkormányzat nem tudta saját fülével tapasztalni a problémát. Ez azért volt, mert először rossz címre mentek (WTF?), másodszor azért mert a srác kifogott egy pont csendes 5 percet (pedig ha hatot várt volna!), harmadszorra viszont már érezték a telefonban is hogy velem most tényleg nem lehet kecmecelni, úgyhogy nem egy, hanem kettő (!) officert is kiküldtek, akik szerencsére azonnal hallották a zajt, de mivel kedves emberek és látták hogy Tomi épp a futball összefoglalót nézné, azonnal lementek és kérték Zajszomszédékat hogy kussoljanak el a ....
Tehát így állunk.
Lakásügyben egyelőre nincs előrelépés, nem is voltunk már három hete új helyen nézelődni. Stagnál a piac, engem idegesítenek az ügynökök... Viszont itt lassan rám szakad a radiátor (de tényleg!), a sütő a héten nyugdíjazta a grillezőjét, szabira küldte az érintkezését, úgyhogy jó lenne már találni valamit. Pedig még keressük is, de egyelőre még mindig az egyes kockán topogunk.
Reméljük sikerül hatost dobni és kilépni a játékmezőre végre!
...és akkor olyan bulit csapok, hogy ittas állapotomban lehet hogy véletlenül eldugok valahol egy olyan vakondriasztót mint Chipmunk szomszédjának volt, és vihogva integetek búcsút ettől a lakástól másnap.
2011. szeptember 19., hétfő
Charity begins at Home
Azaz a Jótékonykodás Otthon kezdődik.
A szekrényajtót már képtelenség volt becsukni. A kisszoba szekrénye is feltelt. A tároló is, majd a fiókok alja kezdte elhagyni a keretet. Elkezdtük egymást piszkálni, hogy ki az igazi mókus és ki halmozza fel a kinőtt, megunt, vagy használhatatlan ruháit. Végül hosszú egyezkedés után (anyósék érkezte előtt) nekiduráltuk magunkat és elszántan kiválogattuk a ruháinkat. Volt egy stoplis pucolós kupac, egy abszolút kidobandó kupac, de szerencsére a legnagyobb halom az a még hordható, de nekünk már nem kell kupac volt. Ez két viszonylag nagy szemeteszsákot tett ki. Először csak a helyi charity shop-ba (cseriti) akartuk levinni, ahova minden, otthon már feleslegessé vált tárgyat le lehet adni, ahol azokat önkéntesek csinosan vállfákra és polcokra helyezve eladják, és a befolyó pénz megy egy-egy jótékony célra. Minden adomány-gyűjtő szervezetnek saját üzlete van, ilyenek az Oxfam, a British Heart Foundation (szívbetegekért), a Barnardo’s (gyerekekért és hajléktalanokért). Egész jó piacuk van ezeknek az üzleteknek, vannak kifejezetten márkás ruhákkal ellátott boltok (pl High Street Kensington környékén), de a külvárosban megtalálhatók a bútorüzletek is. Az adakozó biztos lehet benne, hogy a jó minőségű ruháit és bútorait ezek az üzletek a lehető legjobban értékesítik, vagyis semmi más dolga nincs, mint a tisztára mosott és összehajtogatott ruhákat leadják valamelyik hozzájuk közel eső boltban.
Ez mind szép és jó, csakhogy az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy Magyarországon nagyobb szükség van az ilyen ruhákra. Tavaly novemberben elég sok holmink hazakerült a devecseri iskolába (a sok klotyópapír mellett erre is jutott hely a dobozokban), de akkor azokhoz kerültek a holmik, akiknek szinte mindenük elveszett. Most viszont azokra gondoltam, akiknek ugyan van hol lakniuk, de a ruházkodásra a rezsin és a hiteltörlesztőkön kívül nem futja.
Feltétlen szerettem volna, ha hazamegy legalább egy zsák. Rengeteg árufuvarozó szaladgál London és Budapest (esetleg háztól házig), ezek a cégek mind nagyon eddig még nem küldtem velük még csak egy képeslapot sem, nemhogy zsák ruhát. Az áraik nem (annyira) vészesek, de mégis úgy érzem, hogy ezt a két zsákot nem akarom kifizetni. Úgy kalkuláltam, hogy havonta egyszer (vagy kéthavonta!) előfordul, hogy egy-egy ilyen szállítmányban marad egy kis hely, ahova a jószívű fuvaros előzékenyen betenné az én megunt ruháimat, hogy néhány embernek jusson egy-egy pulóver, vagy szoknya, esetleg lányoknak táska.
Csakhogy senki sem jelentkezett. Van elvétve pár kamionos ismerős, akiről tudom, hogy ő (vagy ismerőse), vagy a cége jár Londonba néha-néha. A félreértés elkerülése végett mondom, hogy nem várom el hogy akárki az állását kockáztassa miattam, és képes lettem volna a két zsákból négy szatyrot összerakni, és egy londoni (környéki) telephelyre elvinni.
Most ugyan gondolhatod, hogy ma már semmi sincs ingyen, de biztos vagy ebben? A szomszédod, ha süt sütit és neked ad három szeletet, az azért van, mert tudja, hogy szereted, és jót akar neked. Tudja, hogy legközelebb, ha te is sütsz, akkor gondolsz majd rá, és viszonzod a kedvességet. De az is lehet, hogy amit ő ad neked sütit, azzal te pont meg tudod kínálni a hozzád váratlanul betoppanó vendégedet, akiről tudod, hogy az a süti a kedvence.
A kulcsszó az önzetlenség. Nem csak karácsonykor, hanem egész évben.
Ha a süti helyére a ruhákat teszem be, akkor a képlet így néz ki: én összeszedem a ruhát, elviszem neked. Te továbbítod szívességből Veszprémbe vagy Budapestre. Ott átveszi egy ismerősünk, aki tudja, hogy hova kell leadni, vagy kinek kell odaadni azokat a ruhákat. Az ismerősünk hamarosan odaadja a zsák ruhát Valakinek, aki ugyan soha nem kérne segítséget, de könnyes szemmel elfogadja a holmikat és tudja, hogy van pár ’új’ ruhája, amit a közelgő hideg időben bizony ki tud majd használni.
Mondom, egyetlen kamionos, fuvaros, vagy autóval éppen hazainduló sem jelentkezett. Senki. Anyósomék és Nagybátyámék hazaindulás előtt ugyan kitömték a bőröndjüket ilyen holmikkal, de még mindig van egy zsák. Sajnálom, hogy azok, akik segíthetnének, nem segítenek. Pedig nem nekem kell a segítség, mert a zsákot ha már megunom kerülgetni, akkor úgyis leviszem a boltba. Mindenki, akinek lenne olyan ismerőse aki tudna egy-két zsák ruhát hazavinni de csak átnézett a felhívásomon, az szégyellje magát, és gondolkozzon el. Tegnap annyit kellett volna csak tenni hogy egy zsáknyi hellyel rendelkezőt és egy zsákkal rendelkezőt összehozzon. Charity begins at Home, mert sosem tudhatod hogy neked mikor lesz akármire szükséged!
Hogyan lehet akármit adományozni?
1. családsegítő központ: úgyis ismer valaki valakit aki ismer valakit aki ott dolgozik. Ha egy családsegítőssel/szociális munkással felveszed a kapcsolatot, még abban is tudnak segíteni, hogy mire van szükség
2. Iskola/óvoda: kérdezd meg az iskolában/óvodában a gyerek tanárát, hogy tud-e olyan tanítványról, akinek a családja örülne a te gyerekeid kinőtt ruháinak (nem feltétlen osztálytárs). A tanárnak csak annyit kell mondania hogy igen, és amikor legközelebb látja a szülőt, annak odaadja. Nem kell megmondani hogy kitől van és ne akarjad tudni hogy kinek megy. Tanárként meg eszedbe ne jusson nagy dobra verni az egészet.
3. Hajléktananszálló: minden városban létezik egy szervezet, ahol a hajléktalanokkal foglalkoznak. Azt tudjuk, hogy sok hajléktalan inkább alszik a mínusz húsz fokban egy parkban, minthogy meleg helyre vonuljon. A szállón viszont hasznát veszik a ruháknak, takaróknak, és ki tudják adni annak aki kéri, még akkor is ha nem ott alszik.
4. Legyél őszinte magaddal I. Az izzadtságfoltos inget, a lyukas zoknit te sem fogadnád el. Egy leszakadt gombot lehet pótolni, egy apró foltot be lehet fedni, de nagyon alaposan válogasd szét, hogy mi az, amit odaadsz rászorulónak!
5. Légy őszinte magaddal II: egy dolog a retró és egy dolog a szekrény mélyén húsz évig tárolt bunda. Ha már húsz éve is rászántad volna magad az adakozásra, akkor most nem így nézne ki a padlásod.
6. Tisztaság: Mindent moss ki, mielőtt átadsz, és hajtogasd össze. Személyes dolgokat (pl bugyi, zokni, harisnya) soha ne adj oda másnak!
7. Elektronika: Ha műszaki cikket adományozol, győződj meg róla, hogy műkodik is, vagy kifejezetten olyannak add tovább, aki az alkatrészekkel is boldog.
8. Bútor: Ha bútort adsz át, akkor előtte tisztítsd (tisztíttasd) ki. Ne feledd: a rászoruló azért rászoruló, mert nincs neki. Az már nem igazán adomány, amire neki jelentős összegeket kell költenie, hogy újra használat-képessé tegye. Ez persze egyén függő, mert lehet hogy valakinek az is hatalmas segítség, ha kap egy kanapét, amit áthuzatol, de van akinek az is sok, hogy egy tisztítógépet béreljen.
9. A te kacatod másnak egy kincs. Sose dobjad csak úgy el!
10. Biztasd ismerőseidet is, hogy ne csak lomtalanításkor nézzék át a lakást/házat, hanem már jóval előtte! Közeleg a karácsony, nálad mi az ami csak a helyet foglalja?
A szekrényajtót már képtelenség volt becsukni. A kisszoba szekrénye is feltelt. A tároló is, majd a fiókok alja kezdte elhagyni a keretet. Elkezdtük egymást piszkálni, hogy ki az igazi mókus és ki halmozza fel a kinőtt, megunt, vagy használhatatlan ruháit. Végül hosszú egyezkedés után (anyósék érkezte előtt) nekiduráltuk magunkat és elszántan kiválogattuk a ruháinkat. Volt egy stoplis pucolós kupac, egy abszolút kidobandó kupac, de szerencsére a legnagyobb halom az a még hordható, de nekünk már nem kell kupac volt. Ez két viszonylag nagy szemeteszsákot tett ki. Először csak a helyi charity shop-ba (cseriti) akartuk levinni, ahova minden, otthon már feleslegessé vált tárgyat le lehet adni, ahol azokat önkéntesek csinosan vállfákra és polcokra helyezve eladják, és a befolyó pénz megy egy-egy jótékony célra. Minden adomány-gyűjtő szervezetnek saját üzlete van, ilyenek az Oxfam, a British Heart Foundation (szívbetegekért), a Barnardo’s (gyerekekért és hajléktalanokért). Egész jó piacuk van ezeknek az üzleteknek, vannak kifejezetten márkás ruhákkal ellátott boltok (pl High Street Kensington környékén), de a külvárosban megtalálhatók a bútorüzletek is. Az adakozó biztos lehet benne, hogy a jó minőségű ruháit és bútorait ezek az üzletek a lehető legjobban értékesítik, vagyis semmi más dolga nincs, mint a tisztára mosott és összehajtogatott ruhákat leadják valamelyik hozzájuk közel eső boltban.
Ez mind szép és jó, csakhogy az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy Magyarországon nagyobb szükség van az ilyen ruhákra. Tavaly novemberben elég sok holmink hazakerült a devecseri iskolába (a sok klotyópapír mellett erre is jutott hely a dobozokban), de akkor azokhoz kerültek a holmik, akiknek szinte mindenük elveszett. Most viszont azokra gondoltam, akiknek ugyan van hol lakniuk, de a ruházkodásra a rezsin és a hiteltörlesztőkön kívül nem futja.
Feltétlen szerettem volna, ha hazamegy legalább egy zsák. Rengeteg árufuvarozó szaladgál London és Budapest (esetleg háztól házig), ezek a cégek mind nagyon eddig még nem küldtem velük még csak egy képeslapot sem, nemhogy zsák ruhát. Az áraik nem (annyira) vészesek, de mégis úgy érzem, hogy ezt a két zsákot nem akarom kifizetni. Úgy kalkuláltam, hogy havonta egyszer (vagy kéthavonta!) előfordul, hogy egy-egy ilyen szállítmányban marad egy kis hely, ahova a jószívű fuvaros előzékenyen betenné az én megunt ruháimat, hogy néhány embernek jusson egy-egy pulóver, vagy szoknya, esetleg lányoknak táska.
Csakhogy senki sem jelentkezett. Van elvétve pár kamionos ismerős, akiről tudom, hogy ő (vagy ismerőse), vagy a cége jár Londonba néha-néha. A félreértés elkerülése végett mondom, hogy nem várom el hogy akárki az állását kockáztassa miattam, és képes lettem volna a két zsákból négy szatyrot összerakni, és egy londoni (környéki) telephelyre elvinni.
Most ugyan gondolhatod, hogy ma már semmi sincs ingyen, de biztos vagy ebben? A szomszédod, ha süt sütit és neked ad három szeletet, az azért van, mert tudja, hogy szereted, és jót akar neked. Tudja, hogy legközelebb, ha te is sütsz, akkor gondolsz majd rá, és viszonzod a kedvességet. De az is lehet, hogy amit ő ad neked sütit, azzal te pont meg tudod kínálni a hozzád váratlanul betoppanó vendégedet, akiről tudod, hogy az a süti a kedvence.
A kulcsszó az önzetlenség. Nem csak karácsonykor, hanem egész évben.
Ha a süti helyére a ruhákat teszem be, akkor a képlet így néz ki: én összeszedem a ruhát, elviszem neked. Te továbbítod szívességből Veszprémbe vagy Budapestre. Ott átveszi egy ismerősünk, aki tudja, hogy hova kell leadni, vagy kinek kell odaadni azokat a ruhákat. Az ismerősünk hamarosan odaadja a zsák ruhát Valakinek, aki ugyan soha nem kérne segítséget, de könnyes szemmel elfogadja a holmikat és tudja, hogy van pár ’új’ ruhája, amit a közelgő hideg időben bizony ki tud majd használni.
Mondom, egyetlen kamionos, fuvaros, vagy autóval éppen hazainduló sem jelentkezett. Senki. Anyósomék és Nagybátyámék hazaindulás előtt ugyan kitömték a bőröndjüket ilyen holmikkal, de még mindig van egy zsák. Sajnálom, hogy azok, akik segíthetnének, nem segítenek. Pedig nem nekem kell a segítség, mert a zsákot ha már megunom kerülgetni, akkor úgyis leviszem a boltba. Mindenki, akinek lenne olyan ismerőse aki tudna egy-két zsák ruhát hazavinni de csak átnézett a felhívásomon, az szégyellje magát, és gondolkozzon el. Tegnap annyit kellett volna csak tenni hogy egy zsáknyi hellyel rendelkezőt és egy zsákkal rendelkezőt összehozzon. Charity begins at Home, mert sosem tudhatod hogy neked mikor lesz akármire szükséged!
Hogyan lehet akármit adományozni?
1. családsegítő központ: úgyis ismer valaki valakit aki ismer valakit aki ott dolgozik. Ha egy családsegítőssel/szociális munkással felveszed a kapcsolatot, még abban is tudnak segíteni, hogy mire van szükség
2. Iskola/óvoda: kérdezd meg az iskolában/óvodában a gyerek tanárát, hogy tud-e olyan tanítványról, akinek a családja örülne a te gyerekeid kinőtt ruháinak (nem feltétlen osztálytárs). A tanárnak csak annyit kell mondania hogy igen, és amikor legközelebb látja a szülőt, annak odaadja. Nem kell megmondani hogy kitől van és ne akarjad tudni hogy kinek megy. Tanárként meg eszedbe ne jusson nagy dobra verni az egészet.
3. Hajléktananszálló: minden városban létezik egy szervezet, ahol a hajléktalanokkal foglalkoznak. Azt tudjuk, hogy sok hajléktalan inkább alszik a mínusz húsz fokban egy parkban, minthogy meleg helyre vonuljon. A szállón viszont hasznát veszik a ruháknak, takaróknak, és ki tudják adni annak aki kéri, még akkor is ha nem ott alszik.
4. Legyél őszinte magaddal I. Az izzadtságfoltos inget, a lyukas zoknit te sem fogadnád el. Egy leszakadt gombot lehet pótolni, egy apró foltot be lehet fedni, de nagyon alaposan válogasd szét, hogy mi az, amit odaadsz rászorulónak!
5. Légy őszinte magaddal II: egy dolog a retró és egy dolog a szekrény mélyén húsz évig tárolt bunda. Ha már húsz éve is rászántad volna magad az adakozásra, akkor most nem így nézne ki a padlásod.
6. Tisztaság: Mindent moss ki, mielőtt átadsz, és hajtogasd össze. Személyes dolgokat (pl bugyi, zokni, harisnya) soha ne adj oda másnak!
7. Elektronika: Ha műszaki cikket adományozol, győződj meg róla, hogy műkodik is, vagy kifejezetten olyannak add tovább, aki az alkatrészekkel is boldog.
8. Bútor: Ha bútort adsz át, akkor előtte tisztítsd (tisztíttasd) ki. Ne feledd: a rászoruló azért rászoruló, mert nincs neki. Az már nem igazán adomány, amire neki jelentős összegeket kell költenie, hogy újra használat-képessé tegye. Ez persze egyén függő, mert lehet hogy valakinek az is hatalmas segítség, ha kap egy kanapét, amit áthuzatol, de van akinek az is sok, hogy egy tisztítógépet béreljen.
9. A te kacatod másnak egy kincs. Sose dobjad csak úgy el!
10. Biztasd ismerőseidet is, hogy ne csak lomtalanításkor nézzék át a lakást/házat, hanem már jóval előtte! Közeleg a karácsony, nálad mi az ami csak a helyet foglalja?
2011. június 3., péntek
No Comment, grrrr
A blogspot most már lassan két hete próbál rájönni hogy miért nem működik a hozzászólás funkció.
Pedig én úgy meg akartam dícsérni Tracey pavlova sütijét. Akartam írni Zsebibaby-nek, hogy ott is gratulálok Zsombihoz. Chipmunknak pár vígasztaló szót, Theának meg legalább egy hónapja adós vagyok egy visszajelzéssel az Ostoros rétest illetően (igen, tényleg szívtam vele, tényleg szidtalak, de a végén a második adagra már szuperül összejött és mindenki agyondícsérte), Álomtej és kollegáinál folyamatosan zajlik az élet, plusz Kovtama egyik bejegyzése miatt írtam egy e-mailt Patricia Atkinsonnak, a Clos d'Yvigne szőlőskert tulajdonosának és A Szőlőkirálynő című könyv szerzőjének, hogy ugyan már mesélje el, hogy hol lehet megvenni a könyvből készült filmet valahol. Az írónő asszisztense válaszolt is, örült a megkeresésnek, de film eddig nem készült, noha Patricia nagyon örülne ennek. (Visszaírtam, hogy köszi, és bocsi hogy ciki voltam). Továbbá köszi a könyvajánlásokat, a végén még én is ajánlok pár könyvet ami ideális nyárra.
Sssatöbbi, sssatöbbi, sssatöbbi. Jó lenne már ha rendben lenne a kommentelősdi, mert hiányzik. Olyan mintha nem olvasnám többé az ismerőseim irományait, pedig ez nem is így van. Azért remélem hogy ez a bejegyzés most tisztáz pár dolgot... és hogy a címzettek meg is találják ezt a bejegyzést...
Pedig én úgy meg akartam dícsérni Tracey pavlova sütijét. Akartam írni Zsebibaby-nek, hogy ott is gratulálok Zsombihoz. Chipmunknak pár vígasztaló szót, Theának meg legalább egy hónapja adós vagyok egy visszajelzéssel az Ostoros rétest illetően (igen, tényleg szívtam vele, tényleg szidtalak, de a végén a második adagra már szuperül összejött és mindenki agyondícsérte), Álomtej és kollegáinál folyamatosan zajlik az élet, plusz Kovtama egyik bejegyzése miatt írtam egy e-mailt Patricia Atkinsonnak, a Clos d'Yvigne szőlőskert tulajdonosának és A Szőlőkirálynő című könyv szerzőjének, hogy ugyan már mesélje el, hogy hol lehet megvenni a könyvből készült filmet valahol. Az írónő asszisztense válaszolt is, örült a megkeresésnek, de film eddig nem készült, noha Patricia nagyon örülne ennek. (Visszaírtam, hogy köszi, és bocsi hogy ciki voltam). Továbbá köszi a könyvajánlásokat, a végén még én is ajánlok pár könyvet ami ideális nyárra.
Sssatöbbi, sssatöbbi, sssatöbbi. Jó lenne már ha rendben lenne a kommentelősdi, mert hiányzik. Olyan mintha nem olvasnám többé az ismerőseim irományait, pedig ez nem is így van. Azért remélem hogy ez a bejegyzés most tisztáz pár dolgot... és hogy a címzettek meg is találják ezt a bejegyzést...
2011. március 29., kedd
Az Óraátállításról
Király! Csak nem látom értelmét...
Én azok közé tartozom aki nem gondolja hogy olyan sokat lehet megtakarítani vele. Merthogy ma már nincs olyan hogy a gyárakban lámpa nélkül dolgozzanak. Meg légkondi is van. És a fűtés a nappaliban most nyolcig nem kapcsol le magától.* És különben is. Itt Nagy Britanniában semmi szükség nincs a természetes fényt használni indoknak az óraátállítás mellett. Merthogy ugye a felhőzet miatt nem igazán jutunk természetes fényhez amúgy sem. Szóval simán kibírnánk átállítás nélkül, én meg főleg.
* Hőtárolós elektromos radiátor van a nappaliban. Én két opció közül választhatok: bekapcsoljon-e, vagy se. Automatikus éjszakai működésével pénzt takarít meg, mert éjszaka (23.00-06.00) kevesebb az áramdíj. Éjszaka fűt, közben felmelegíti a hőtéglákat, és napközben leengedi a meleget (vagyis pont mire hazaérek munkából, addigra hűl ki a lakás, de ez most más téma).Tegyük fel, hogy én tegnap este úgy döntöttem, hogy kapcsoljon be. Naná, hogy hajnal egyig nem kapcsolt be. Vagyis használnom kellett a hősugárzó részt.
Reggel fél nyolckor úgy kapcsoltam ki az egészet, mert még mindig vígan fűtött. Én már nem kérdezem hogy hogyan állítódott el (mert nincs is állítónk...), hogy ki találta ezt fel (pedig biztos férfi volt, mert mi nők, khm ennél logikusabbak volnánk, nemde?) ...
Én azok közé tartozom aki nem gondolja hogy olyan sokat lehet megtakarítani vele. Merthogy ma már nincs olyan hogy a gyárakban lámpa nélkül dolgozzanak. Meg légkondi is van. És a fűtés a nappaliban most nyolcig nem kapcsol le magától.* És különben is. Itt Nagy Britanniában semmi szükség nincs a természetes fényt használni indoknak az óraátállítás mellett. Merthogy ugye a felhőzet miatt nem igazán jutunk természetes fényhez amúgy sem. Szóval simán kibírnánk átállítás nélkül, én meg főleg.
* Hőtárolós elektromos radiátor van a nappaliban. Én két opció közül választhatok: bekapcsoljon-e, vagy se. Automatikus éjszakai működésével pénzt takarít meg, mert éjszaka (23.00-06.00) kevesebb az áramdíj. Éjszaka fűt, közben felmelegíti a hőtéglákat, és napközben leengedi a meleget (vagyis pont mire hazaérek munkából, addigra hűl ki a lakás, de ez most más téma).Tegyük fel, hogy én tegnap este úgy döntöttem, hogy kapcsoljon be. Naná, hogy hajnal egyig nem kapcsolt be. Vagyis használnom kellett a hősugárzó részt.
Reggel fél nyolckor úgy kapcsoltam ki az egészet, mert még mindig vígan fűtött. Én már nem kérdezem hogy hogyan állítódott el (mert nincs is állítónk...), hogy ki találta ezt fel (pedig biztos férfi volt, mert mi nők, khm ennél logikusabbak volnánk, nemde?) ...
2011. március 16., szerda
Országimázs
Nesze neked Turisztikai Szakállamtitkárság!
Éppen feliratkoztam egy hétvégi utazáskiállításra, ezúttal az Ausztrál (aussie), Dél Afrika (saffa), Új Zéland (kiwi) fiatal utazói által kedvelt és becsült magazin szervezésében. A TNT ingyenesen jelenik meg hetente egyszer, és a város több ezer pontján megtalálhatóak.
Amikor jó pár éve megérkeztem Angliába, nem is értettem hogy miért van itt ilyen sok fiatal ezekből az országokból, és kellett kis idő míg leesett, hogy amíg mi Magyarországon KISZ üdülőkbe és kisdobos kendőre vágytunk, addig ezek a srácok tervezgették hogy egyszer ellátogatnak majd Nagy Britanniába, ahova történelmük (és nem ritkán rokoni szál) köti őket.
Amíg a magyar fiatalok egyetem kezdése előtt ledolgozzák a zoknijukat hogy legyen albérletre elég, vagy egyetem után véresre kaparják a körmüket hogy legyen végre munkájuk, a Brit Nemzetközösség (Commonwealth) ifjai szüleiket kérlelik hogy engedjék (és támogassák) őket egy kis kalandra, a gap year-re (gep jíer), vagyis a lukas évre. Ez nagyjából annyit jelent, hogy egy bőrönddel nekiindulnak a világnak és ott próbálnak szerencsét. Dolgoznak ugyan, de éppen csak annyit hogy legyen miből utazni, és az adott környékből minél többet felfedezni. Angolt tanítanak Afrikában, könyvelnek Londonban, nővérkednek Amerikában, vagy kocsmákban sört csapolnak. Mottó: work hard, play harder (uörk haaard, pléj haaardör), vagyis dolgozz szorgosan, játsz szorgosabban.
Ezek azok a fiatalok, akik egymás között lelkesen megbeszélik hogy hova érdemes utazni. Megbeszélik hogy hol lehet olcsón megszállni rendes körülmények között és tudják hogy hogy lehet a legolcsóbban eljutni a müncheni Oktoberfestre.
Ezek azok a fiatalok, akiket rohadtul nem érdekel Magyarország. Nézegettem a fórumot, és a kelet európai országokat illető témák között nem találtam egyetlen egyet sem, amely kifejezetten velünk foglalkozna.
Egy valaki simán csak Hungry-nak hívja az országot. Mondjuk, legalább a kedvencei között sorolta fel... A másik javasolja a túrát Lengyelországból Csehországon át Szlovákiába, majd onnan Horvátországba. Hello? És velünk mi lesz? Hát senkit nem érdekel már a csikós, aki egy seggel két lovat ül meg? Nem akar senki vizespohárból bort (fröccsöt inni) a pontosan huszonkettő borvidékünk valamelyikén?
A hungary.com weboldal nagyon büszke a hagyományainkra, a 22 borvidékre, a legendás magyar vendéglátásra (mire, az egymilliós vacsoraszámlára?), a budapesti gyógyfürdőkre (van ám élet Budapesten kívül is...), a magyar ruhatervezőkre (mintha az átlag meg tudná azkat venni csak úgy) és lelkesen ajánlgatja az egyes régiók legszebb városait (Veszprém nincs köztük), de nagyon finoman tesz arról említést hogy tömegközlekedni hely és nyelvismeret nélkül szinte képtelenség, főleg hétvégén...
Most regisztrálhatok be a TNT oldalára és próbálkozok felhívni a figyelmet Magyarországra. Közben az illetékes hivatalnokok meg talán elgondolkozhatnának hogy az elmúlt 50 évben alkalmazott stratégián javítani kellene...
És különben is, mit jelent az, hogy szakállamtitkárság?
Éppen feliratkoztam egy hétvégi utazáskiállításra, ezúttal az Ausztrál (aussie), Dél Afrika (saffa), Új Zéland (kiwi) fiatal utazói által kedvelt és becsült magazin szervezésében. A TNT ingyenesen jelenik meg hetente egyszer, és a város több ezer pontján megtalálhatóak.
Amikor jó pár éve megérkeztem Angliába, nem is értettem hogy miért van itt ilyen sok fiatal ezekből az országokból, és kellett kis idő míg leesett, hogy amíg mi Magyarországon KISZ üdülőkbe és kisdobos kendőre vágytunk, addig ezek a srácok tervezgették hogy egyszer ellátogatnak majd Nagy Britanniába, ahova történelmük (és nem ritkán rokoni szál) köti őket.
Amíg a magyar fiatalok egyetem kezdése előtt ledolgozzák a zoknijukat hogy legyen albérletre elég, vagy egyetem után véresre kaparják a körmüket hogy legyen végre munkájuk, a Brit Nemzetközösség (Commonwealth) ifjai szüleiket kérlelik hogy engedjék (és támogassák) őket egy kis kalandra, a gap year-re (gep jíer), vagyis a lukas évre. Ez nagyjából annyit jelent, hogy egy bőrönddel nekiindulnak a világnak és ott próbálnak szerencsét. Dolgoznak ugyan, de éppen csak annyit hogy legyen miből utazni, és az adott környékből minél többet felfedezni. Angolt tanítanak Afrikában, könyvelnek Londonban, nővérkednek Amerikában, vagy kocsmákban sört csapolnak. Mottó: work hard, play harder (uörk haaard, pléj haaardör), vagyis dolgozz szorgosan, játsz szorgosabban.
Ezek azok a fiatalok, akik egymás között lelkesen megbeszélik hogy hova érdemes utazni. Megbeszélik hogy hol lehet olcsón megszállni rendes körülmények között és tudják hogy hogy lehet a legolcsóbban eljutni a müncheni Oktoberfestre.
Ezek azok a fiatalok, akiket rohadtul nem érdekel Magyarország. Nézegettem a fórumot, és a kelet európai országokat illető témák között nem találtam egyetlen egyet sem, amely kifejezetten velünk foglalkozna.
Egy valaki simán csak Hungry-nak hívja az országot. Mondjuk, legalább a kedvencei között sorolta fel... A másik javasolja a túrát Lengyelországból Csehországon át Szlovákiába, majd onnan Horvátországba. Hello? És velünk mi lesz? Hát senkit nem érdekel már a csikós, aki egy seggel két lovat ül meg? Nem akar senki vizespohárból bort (fröccsöt inni) a pontosan huszonkettő borvidékünk valamelyikén?
A hungary.com weboldal nagyon büszke a hagyományainkra, a 22 borvidékre, a legendás magyar vendéglátásra (mire, az egymilliós vacsoraszámlára?), a budapesti gyógyfürdőkre (van ám élet Budapesten kívül is...), a magyar ruhatervezőkre (mintha az átlag meg tudná azkat venni csak úgy) és lelkesen ajánlgatja az egyes régiók legszebb városait (Veszprém nincs köztük), de nagyon finoman tesz arról említést hogy tömegközlekedni hely és nyelvismeret nélkül szinte képtelenség, főleg hétvégén...
Most regisztrálhatok be a TNT oldalára és próbálkozok felhívni a figyelmet Magyarországra. Közben az illetékes hivatalnokok meg talán elgondolkozhatnának hogy az elmúlt 50 évben alkalmazott stratégián javítani kellene...
És különben is, mit jelent az, hogy szakállamtitkárság?
2011. március 9., szerda
A Terv Működik
Főleg, ha győzködöm magam.
Múlt héten vettem tulipánt, most hétfőn nárciszt. Háromszor volt rajtam szoknya az elmúlt hét napban. Láss csodát, a harmadik napsütéses reggelre keltünk! Jó volna azt hinni hogy ez mind az én szoknyáim és virágaim érdeme....
Ma reggelre döntöttek úgy, hogy kinyílnak teljesen. Nem tudom miért örvendezek ennek annyira, mert tudtam hogy ki fognak nyílni, de azért türelmetlenkedtem és óránként megkérdeztem tőlük, hogy mi lesz már?!
Tegnap Tomi elment bevásárolni. Vett kenyeret. Az Asdá-ba ment, nem pedig a Tescoba. Sosem szerettem az asdás kenyereket, mert mindegyiken érzek valami ízesítést, vagy túl szezámos, vagy túl mákos, vagy egyszerűen csak túl... hmm... kenyér íze van.
Erre kibontja a zacskót, éééééssss, ta-daaaaam:
Igazi diétás kenyér. Le a kalóriákkal és vissza a szénhidrátokkal! Íme az Igazi Sovány Kenyér! Suliban úgy tanultuk, hogy a Nyitott Szendvics az a szendvics, aminek nincs teteje. Tegnap este a szendvicsimádó férjem összerakta a kabrió szendvicset:
Ahogy néztem, a fogyasztás kicsit macerás volt, de legalább finom volt és stílszerűen még a sajtban is voltak lyukak.
Sose legyen nagyobb problémám mint pár szelet lyukas kenyér...
Múlt héten vettem tulipánt, most hétfőn nárciszt. Háromszor volt rajtam szoknya az elmúlt hét napban. Láss csodát, a harmadik napsütéses reggelre keltünk! Jó volna azt hinni hogy ez mind az én szoknyáim és virágaim érdeme....
Ma reggelre döntöttek úgy, hogy kinyílnak teljesen. Nem tudom miért örvendezek ennek annyira, mert tudtam hogy ki fognak nyílni, de azért türelmetlenkedtem és óránként megkérdeztem tőlük, hogy mi lesz már?!
Tegnap Tomi elment bevásárolni. Vett kenyeret. Az Asdá-ba ment, nem pedig a Tescoba. Sosem szerettem az asdás kenyereket, mert mindegyiken érzek valami ízesítést, vagy túl szezámos, vagy túl mákos, vagy egyszerűen csak túl... hmm... kenyér íze van.
Erre kibontja a zacskót, éééééssss, ta-daaaaam:
Igazi diétás kenyér. Le a kalóriákkal és vissza a szénhidrátokkal! Íme az Igazi Sovány Kenyér! Suliban úgy tanultuk, hogy a Nyitott Szendvics az a szendvics, aminek nincs teteje. Tegnap este a szendvicsimádó férjem összerakta a kabrió szendvicset:
Ahogy néztem, a fogyasztás kicsit macerás volt, de legalább finom volt és stílszerűen még a sajtban is voltak lyukak.
Sose legyen nagyobb problémám mint pár szelet lyukas kenyér...
2011. március 7., hétfő
Képzelt Riport Egy Angliai Szakemberrel
Hogy hívják az angol szakembert?
Sehogy. Nincs olyan...
Ez lehet hogy általánosító volt és gonosz, de íme az alábbi képzelt riport, amely talán bővebb képet ad.
- Először is, szeretném megköszönni hogy idejéből áldozik rám és a lakásomban marad hogy elbeszélgessünk. Kér egy teát?
- Igazán nem probléma. A következő munkám úgyis délután kettőre volt bejegyezve, és most még csak fél három van. Bőven van időnk! Igen, kérek teát, de abból a dobozból ami a szekrény hátuljában van, az sokkal finomabb mint ami elöl van. Volna esetleg friss tej is? Ezeket a tartós tejeket annyira nem bírja a gyomrom...
(én ekkor elmegyek teát csinálni, és rájövök, hogy a szekrény mélyén tényleg van egy doboz tea, amire nem is emlékeztem. Friss tej nincs, kockáztatok a gyomrával)
- Akkor kezdjük is! Mióta foglalkozik egyszerűbb lakásfelújításokkal?
- Legalább húsz éve. Még fiatalon csináltam egy kertészeti kurzust, és aztán dolgoztam is fél évet kertészként, majd rájöttem, hogy elég jól tudok végülis akármit csinálni, bármit meg tudok oldani. Egyre több és több megrendelőm lett, végül rájöttem hogy a lakásokban melegebb van mint a kertekben, nem fázok annyira, a tea sem hűl ki olyan hamar, ráadásul a munkámnak azonnali látszatja van, nem kell várni hosszú hetekig hogy kinőjön egy darab virág!
- Szokta önmagát képezni?
- Hogyne. A helyi barkácsáruházak prospektusait például mindig megnézem. Tudom hogy milyen új anyagok vannak a piacon, mert munka után a kocsmában jól el szoktunk beszélgetni a haverokkal.
- Meséljen kicsit a munkarendjéről!
- Körülbelül időben megérkezek az adott helyre. Szeretem, ha nincs otthon senki, mert akkor tudok nyugodtan dolgozni. Összedobok magamnak egy teát és felmérem a terepet. Aztán nekiállok dolgozni. Amikor szünetet tartok, teázok, vagy tévézek. Megcsinálom amit meg kell, aztán elmegyek haza - nagyjából ennyi.
- Hogyan készíti elő a munkaterületet?
- Mindenkinek megvan a maga feladata. Vannak a kisegítők és a kisegítettek. A doktor sem áll neki csak úgy műteni, több ember készíti neki elő a beteget. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy az én feladatom mondjuk a csempézés, nem pedig a rendrakás. Váratlanul úgysem esik be a szerelő, tehát a lakásban lakóknak bőven van ideje mindent elpakolni és kitakarítani mielőtt jövök.
(én ekkor odahozom neki a rózsaszín kádkilépőmet és a mosdókagyló melletti rózsaszín kis törölközőt. Én ugyanis azt hittem, hogy a törölközőhöz nem fog nyúlni, a kilépőt meg képes lesz kihajítani a fürdőből.)
- Meg tudná mondani, hogy mik ezek a fehér foltok ezeken a dolgokon?
- Hogyne. Ez itt a kilépőn fugázó, ez pedig a törölközőn szilikon. Hirtelen megszaladt a tubus és nem tudtam máshová törölni a kezemet. De kijönnek ám a foltok, csak be kell áztatni őket, meg jól meg kell dörzsölni és kimosni. Kaphatnék még egy teát? Porzik a torkom...!
(én ekkor elindulok a konyhába, de utánam kiabál még, hogy van-e még abból a fincsi olasz kekszből amit a múltkor is evett. Válaszolok, hogy már nincs, körülbelül pont azóta, hogy ő legutóbb itt járt)
- Folytassuk a beszélgetést! Tehát, ön elvégzi a munkáját, mi a következő lépés?
- Lekapcsolom a villanyt és a kocsmába megyek. Haha, de komolyan! A munkám azzal még nincs elvégezve, hogy én hazamentem. A fugának száradnia kell, a szilikonnak kötnie... Szóval az a biztos, ha mindent úgy otthagyok, ahogy, és másnap amikor visszamegyek akkor legalább nem kell előről kezdenem a dolgaim kipakolását. Több idő teázni, ugye! (kacag)
- Csak akkor pakol el mindent amikor végleg elkészült a munkával? Mi van ha az ott lakók használnák a fürdőszobát?
- Igen, valahogy úgy. A szemetet mondjuk nem szoktam levinni, de hogy a fenti példámmal éljek, maga szerint a doktor viszi el kidobni a kiműtött veseköveket is? Kötve hiszem! Ugyan! Két napot simán ki lehet bírni fürdőszoba nélkül...
- Mi a helyzet a takarítással, az ide-oda cseppent fugázók és egyebek eltávolításával?
- Jajj, azokat nagyon egyszerű leszedni. Egy kis tisztítószer kell hozzá, meg szivacs. Az ott lakóknak ez igazán nem kellene hogy problémát okozzon! Ha meg nem jön le, hát nem jön le. Csak úgy, mint a háborúban, itt is vannak veszteségek!
- Szokott-e valami extra dolgot megcsinálni, csak mert látja hogy arra ott hirtelen szükség lenne, vagy megkérik rá?
- Hát nemrég szóltak, hogy tegyem lejjebb a zuhanfej tartó csövet, hogy valami lakónak kényelmesebb legyen elérnie. Kiszámoltam, hogy nekem pontosan 10 centit kellene mozdítanom a csövön, hogy a feje tetejéig érjen a csőnek az alja. Namármost ez nonszensz, ennyiért nem kockáztatok csempét fúrni!
- Mi van akkor ha az illető nem a feje tetejére akarja a csövet, hanem kicsit lejjebb?
- Ugyan, a lakók sokszor akarnak sok mindent! Én is szeretnék végre úgy dolgozni hogy be se kelljen mennem, de nem kapok meg mindent én se...! Viszont az extra munkához visszatérve, nemrég egy lakásban láttam hogy a szilikont ki kell cserélni a mosdókagylónál, úgyhogy külön kérés nélkül meg is oldottam.
Ezután még elmeséli, hogy mennyire szereti a munkáját, kifejti hogy mennyire szereti a finom borokat, miközben szemezget a szeszespolcommal, majd az órájára nézve az ajtónak ered. A lakásból a saját lábnyomai vezetik ki, és mielőtt beszáll a liftbe, még hallom a csukott bejárati ajtón át is, ahogy felhívja a kliensét hogy őrületes tömeg van az utakon, úgyhogy ma már nem ér oda. Különben is jobb ez így, mert a fugának még száradnia kell.
Sehogy. Nincs olyan...
Ez lehet hogy általánosító volt és gonosz, de íme az alábbi képzelt riport, amely talán bővebb képet ad.
- Először is, szeretném megköszönni hogy idejéből áldozik rám és a lakásomban marad hogy elbeszélgessünk. Kér egy teát?
- Igazán nem probléma. A következő munkám úgyis délután kettőre volt bejegyezve, és most még csak fél három van. Bőven van időnk! Igen, kérek teát, de abból a dobozból ami a szekrény hátuljában van, az sokkal finomabb mint ami elöl van. Volna esetleg friss tej is? Ezeket a tartós tejeket annyira nem bírja a gyomrom...
(én ekkor elmegyek teát csinálni, és rájövök, hogy a szekrény mélyén tényleg van egy doboz tea, amire nem is emlékeztem. Friss tej nincs, kockáztatok a gyomrával)
- Akkor kezdjük is! Mióta foglalkozik egyszerűbb lakásfelújításokkal?
- Legalább húsz éve. Még fiatalon csináltam egy kertészeti kurzust, és aztán dolgoztam is fél évet kertészként, majd rájöttem, hogy elég jól tudok végülis akármit csinálni, bármit meg tudok oldani. Egyre több és több megrendelőm lett, végül rájöttem hogy a lakásokban melegebb van mint a kertekben, nem fázok annyira, a tea sem hűl ki olyan hamar, ráadásul a munkámnak azonnali látszatja van, nem kell várni hosszú hetekig hogy kinőjön egy darab virág!
- Szokta önmagát képezni?
- Hogyne. A helyi barkácsáruházak prospektusait például mindig megnézem. Tudom hogy milyen új anyagok vannak a piacon, mert munka után a kocsmában jól el szoktunk beszélgetni a haverokkal.
 |
| A kartonpapír is tökéletesen elválasztja a csempét, nem kell ide műanyag elosztó... |
- Körülbelül időben megérkezek az adott helyre. Szeretem, ha nincs otthon senki, mert akkor tudok nyugodtan dolgozni. Összedobok magamnak egy teát és felmérem a terepet. Aztán nekiállok dolgozni. Amikor szünetet tartok, teázok, vagy tévézek. Megcsinálom amit meg kell, aztán elmegyek haza - nagyjából ennyi.
- Hogyan készíti elő a munkaterületet?
- Mindenkinek megvan a maga feladata. Vannak a kisegítők és a kisegítettek. A doktor sem áll neki csak úgy műteni, több ember készíti neki elő a beteget. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy az én feladatom mondjuk a csempézés, nem pedig a rendrakás. Váratlanul úgysem esik be a szerelő, tehát a lakásban lakóknak bőven van ideje mindent elpakolni és kitakarítani mielőtt jövök.
(én ekkor odahozom neki a rózsaszín kádkilépőmet és a mosdókagyló melletti rózsaszín kis törölközőt. Én ugyanis azt hittem, hogy a törölközőhöz nem fog nyúlni, a kilépőt meg képes lesz kihajítani a fürdőből.)
- Meg tudná mondani, hogy mik ezek a fehér foltok ezeken a dolgokon?
- Hogyne. Ez itt a kilépőn fugázó, ez pedig a törölközőn szilikon. Hirtelen megszaladt a tubus és nem tudtam máshová törölni a kezemet. De kijönnek ám a foltok, csak be kell áztatni őket, meg jól meg kell dörzsölni és kimosni. Kaphatnék még egy teát? Porzik a torkom...!
(én ekkor elindulok a konyhába, de utánam kiabál még, hogy van-e még abból a fincsi olasz kekszből amit a múltkor is evett. Válaszolok, hogy már nincs, körülbelül pont azóta, hogy ő legutóbb itt járt)
- Folytassuk a beszélgetést! Tehát, ön elvégzi a munkáját, mi a következő lépés?
- Lekapcsolom a villanyt és a kocsmába megyek. Haha, de komolyan! A munkám azzal még nincs elvégezve, hogy én hazamentem. A fugának száradnia kell, a szilikonnak kötnie... Szóval az a biztos, ha mindent úgy otthagyok, ahogy, és másnap amikor visszamegyek akkor legalább nem kell előről kezdenem a dolgaim kipakolását. Több idő teázni, ugye! (kacag)
- Csak akkor pakol el mindent amikor végleg elkészült a munkával? Mi van ha az ott lakók használnák a fürdőszobát?
- Igen, valahogy úgy. A szemetet mondjuk nem szoktam levinni, de hogy a fenti példámmal éljek, maga szerint a doktor viszi el kidobni a kiműtött veseköveket is? Kötve hiszem! Ugyan! Két napot simán ki lehet bírni fürdőszoba nélkül...
- Mi a helyzet a takarítással, az ide-oda cseppent fugázók és egyebek eltávolításával?
- Jajj, azokat nagyon egyszerű leszedni. Egy kis tisztítószer kell hozzá, meg szivacs. Az ott lakóknak ez igazán nem kellene hogy problémát okozzon! Ha meg nem jön le, hát nem jön le. Csak úgy, mint a háborúban, itt is vannak veszteségek!
 |
| Takaítson aki ott lakik |
- Szokott-e valami extra dolgot megcsinálni, csak mert látja hogy arra ott hirtelen szükség lenne, vagy megkérik rá?
- Hát nemrég szóltak, hogy tegyem lejjebb a zuhanfej tartó csövet, hogy valami lakónak kényelmesebb legyen elérnie. Kiszámoltam, hogy nekem pontosan 10 centit kellene mozdítanom a csövön, hogy a feje tetejéig érjen a csőnek az alja. Namármost ez nonszensz, ennyiért nem kockáztatok csempét fúrni!
- Mi van akkor ha az illető nem a feje tetejére akarja a csövet, hanem kicsit lejjebb?
- Ugyan, a lakók sokszor akarnak sok mindent! Én is szeretnék végre úgy dolgozni hogy be se kelljen mennem, de nem kapok meg mindent én se...! Viszont az extra munkához visszatérve, nemrég egy lakásban láttam hogy a szilikont ki kell cserélni a mosdókagylónál, úgyhogy külön kérés nélkül meg is oldottam.
 |
| Így már sokkal kevésbé fog lecsorogni a víz a mosdókagyló mögé! |
Ezután még elmeséli, hogy mennyire szereti a munkáját, kifejti hogy mennyire szereti a finom borokat, miközben szemezget a szeszespolcommal, majd az órájára nézve az ajtónak ered. A lakásból a saját lábnyomai vezetik ki, és mielőtt beszáll a liftbe, még hallom a csukott bejárati ajtón át is, ahogy felhívja a kliensét hogy őrületes tömeg van az utakon, úgyhogy ma már nem ér oda. Különben is jobb ez így, mert a fugának még száradnia kell.
2011. február 22., kedd
2011. február 16., szerda
Hogyan Utáltassuk Meg Magunkat A Kollégáinkkal?
De főleg a titkárnőkkel és asszisztensekkel.
Lista kezdő menedzsereknek, frissen kinevezett csoportvezetőknek és általában mindenkinek, aki legalább egy emberrel feljebb áll a céges hierarchián.
A teljesség igénye nélkül:
Lista kezdő menedzsereknek, frissen kinevezett csoportvezetőknek és általában mindenkinek, aki legalább egy emberrel feljebb áll a céges hierarchián.
A teljesség igénye nélkül:
- Ne köszönj meg semmit. Elvégre ha valakinek az a munkája ami, akkor ne várjon érte köszönetet. Se tanár, se orvos, főleg ha titkárnő.
- Ne tanulj meg semmiféle irodai berendezést használni. Ha ki kell nyomtatnod egy húsz oldalas dokumentumot, mennyivel egyszerűbb azt továbbítani és speciális igényeidet benyújtani, mint magadnak megcsinálni.
- Ne vedd fel a telefonod. Inkább várd meg, amíg az illető aki kapcsolná, az üzenetet vegyen át. Amint megkapod az e-mailt, rögtön kérdezz vissza. Ha nincs szám, akkor azt. Ha nincs ott pontosan hogy miért hívott az illető, akkor azt. Ha semmi más nem jut eszedbe, akkor írj vissza hogy tovább kellett volna csörgetnie, mert az asztalodnál voltál.
- Azzal a címszóval, hogy te nagyon elfoglalt vagy, sose válaszolj e-mailekre két órán belül. Viszont este 10kor mindig küldj valakinek egy három soros üzenetet, hogy az illető érezze hogy te még késő este is dolgozol.
- Természetesen nyaralásról jelentkezz be, de lehetőleg csak a főnöknek, a többieknek elég csak visszaérkezted után szóban elejteni valami olyasmit hogy 'igen, szuper volt a nyaralás, a tenger szikrázóan csillogott, a reggelinél például mindig az asztaltól néztük a huncut delfineket. Azért volt tele annyi gépelési hibával az üzenetem a főnöknek is!'
- A tárgyalásaidat mindig úgy intézd hogy bemutathasd erődet a klienseknek. Például, telefonálj ki, és kérj cukorszirupos hangon egy extra üveg vizet. Amikor megérkezik a víz, kérj még tejet a kávéhoz. Amikor megérkezik a tej, akkor nagyokat sóhajtva jelezd hogy nincs koffeinmentes kávé. Természetesen akkor is kérj vizet/tejet/kávét ha van elég a tárgyalóban.
- Sose tedd vissza a helyére amit használsz. Legyen az tűzőgép, fel nem használt fejléces papír, vagy a kávésdoboz.
- Ne tedd be a mosogatógépbe a használt poharadat, tányérodat.
- Ha rád szólnak hogy pakold el, akkor sunyiba fektesd be a tányért a felső polcra. A poharakat pedig ne lefordítva állítva, hanem szigorúan fektetve helyezd az alsó kosárba!
- Sose húzd le a vécét rendesen. Chipmunk-19 már kifejtette ezt egyszer, nem tudok mást hozzáfűzni. Talán annyit hogy az elkövető csak azt hiszi hogy senki sem tudja hogy ő volt, de valójában mindenki tudja pontosan hogy ki rondázta össze a klotyót.
 |
| Ügyvezető, Főelőadók, Egyes csoportok... és a többiek |
2011. február 13., vasárnap
Morfondír...
... A fogkrémekről:
Gyanítom, hogy valaki valahol árusít olyan fogkrémet, aminek habja ha rácsöppen a mosdókagyló szélére és a csapra, akkor másnapra magától eltűnik. Nálunk most valahogy ez a szituáció van kialakulóban, kivéve hogy én mosom le a csapot más után, és valahogy nem érzem hogy az elkövető észrevenné hogy ez a varázslat bizony emberi beavatkozás segítségével történik meg. Ebből gondolom hogy léteznie kell valami szuperfogkrémnek. Én is szeretnék olyat használni. Utálom azzal kezdeni a fogmosást hogy más után mosom le a trutymót.
Faksznis vagyok.
Gyanítom, hogy valaki valahol árusít olyan fogkrémet, aminek habja ha rácsöppen a mosdókagyló szélére és a csapra, akkor másnapra magától eltűnik. Nálunk most valahogy ez a szituáció van kialakulóban, kivéve hogy én mosom le a csapot más után, és valahogy nem érzem hogy az elkövető észrevenné hogy ez a varázslat bizony emberi beavatkozás segítségével történik meg. Ebből gondolom hogy léteznie kell valami szuperfogkrémnek. Én is szeretnék olyat használni. Utálom azzal kezdeni a fogmosást hogy más után mosom le a trutymót.
Faksznis vagyok.
2011. február 4., péntek
Hogyan Utáltassuk Meg Magunkat Egy Magas Nővel
Avagy visszavágó elbeszélés egy korábbi bejegyzésre.
Elég régóta gondolkozom hogy hogyan lehetne a posztomat kontrázni, de valahogy nem sikerül hasonló hangnemet megütni. Az e-mail amit kaptam dühvel, szomorúsággal és tehetetlenséggel telt. Olvasása után sem tudom eldönteni hogy akarnék-e inkább nagyon magas lenni, a nagyon alacsony helyett?
Történetünk az elején kezdődik, amikor Panni 73 centivel és öt és fél kilóval megszületett (megjegyzem, egy átlagos gyerek 50-60 centivel születik és akkoriban, amikor még nem szedtek mindenféle 'vitaminokat' a terhes kismamák, a születési súlyok olyan 3-4.5 kiló körül mozogtak). Kilenc hónaposan már tudott szaladni is, és két évesekre tervezett cipőket, ruhákat hordott.
Az első döbbenet az óvodában érte: a másság elfogadására abszolút nem tanított gyerekek többek között zsiráfgondozónak és óriásbébinek csúfolták. Minden sorból szó szerint kilógott, nem találta a helyét sehol máshol, csak a kosárpályán. Ott végre átlagosnak (majdhogynem alacsonynak!) számított, és csapatával az Európa Bajnokságig jutottak. A 11 éves Panni utolsó kosarával nyernek, amit az ellenfél Csehszlovák játékosa verekedéssel jutalmazott. Gerincével együtt Panni kosárlabda-karrierje is kettétörött. Az általános iskolát 180 centi magasan végezte.
Orvosok jóslata szerint akár 208 centire is megnőhet, de a baleset miatt a növés megállt 191 cm-nél. Középiskolás korára már kezd hozzászokni, és tanulgatja elengedni a füle mellett a viccesnek szánt alázkodó beszólásokat. Inkább feltűnnek neki az apróbb, dühítőbb problémák.
Íme a korántsem teljes lista, hogy hogyan utáltassuk meg magunkat egy Magas Nővel:
Idézet Pannitól:
Végezetül pár link, ami a Magas Nőnek talán jól jön:
Elég régóta gondolkozom hogy hogyan lehetne a posztomat kontrázni, de valahogy nem sikerül hasonló hangnemet megütni. Az e-mail amit kaptam dühvel, szomorúsággal és tehetetlenséggel telt. Olvasása után sem tudom eldönteni hogy akarnék-e inkább nagyon magas lenni, a nagyon alacsony helyett?
Történetünk az elején kezdődik, amikor Panni 73 centivel és öt és fél kilóval megszületett (megjegyzem, egy átlagos gyerek 50-60 centivel születik és akkoriban, amikor még nem szedtek mindenféle 'vitaminokat' a terhes kismamák, a születési súlyok olyan 3-4.5 kiló körül mozogtak). Kilenc hónaposan már tudott szaladni is, és két évesekre tervezett cipőket, ruhákat hordott.
Az első döbbenet az óvodában érte: a másság elfogadására abszolút nem tanított gyerekek többek között zsiráfgondozónak és óriásbébinek csúfolták. Minden sorból szó szerint kilógott, nem találta a helyét sehol máshol, csak a kosárpályán. Ott végre átlagosnak (majdhogynem alacsonynak!) számított, és csapatával az Európa Bajnokságig jutottak. A 11 éves Panni utolsó kosarával nyernek, amit az ellenfél Csehszlovák játékosa verekedéssel jutalmazott. Gerincével együtt Panni kosárlabda-karrierje is kettétörött. Az általános iskolát 180 centi magasan végezte.
Orvosok jóslata szerint akár 208 centire is megnőhet, de a baleset miatt a növés megállt 191 cm-nél. Középiskolás korára már kezd hozzászokni, és tanulgatja elengedni a füle mellett a viccesnek szánt alázkodó beszólásokat. Inkább feltűnnek neki az apróbb, dühítőbb problémák.
Íme a korántsem teljes lista, hogy hogyan utáltassuk meg magunkat egy Magas Nővel:
- Ahogy az alacsony nőknél, úgy itt is kell okoskodni a szakembereknek. Elvégre a konyhabútoros és fürdőszobás úgyis tudja hogy hova kell szerelni azt a szekrényt és egy jó szakember sosem teszi magasabbra a zuhanyrózsát mint ahogy az ő karjának kényelmes!
- Ágyeladók figyelem: tessék szépen fapofával bámulni ahogy a Magas Nő megjegyzi, hogy rövid az ágy. Biztosítsad, hogy nem rövid az ágy, eddig még sosem panaszkodott senki. Amikor otthagyod az ágyon, lehetőleg ne akadj el a térdtől lelógó lábszárakban!
- Buszon, metrón, vonaton, villamoson és trolin ripakodj rá hogy miért nem figyel hogy hova lép (a Magas Nő vagy lefelé figyel a lába alá, vagy egyenesen, nehogy nekimenjen egy reklámtáblának)
- Kérdezd meg a Magas Nőtől, miért nem tömegközlekedik! (azért, mert miközben ő kérdőjel pozitúrában áll, valaki a melleit használja fejpárnának.)
- Bizonygassad hogy magas férfiak is tudnak autót vezetni. Igaz hogy a férfiak nem szoktak szoknyában autózni, de végülis melyik férfi ne örülne a buszról lepillantva meglátni a Magas Nőt bugyiban kormányozni?! (aki nem érti: rohadt nehéz bizonyos szoknyákban beterpeszteni)
- Jegyezd meg neki hogy 'Milyen jó neked hogy ilyen magas vagy!' (például sosem kell neki létra a függönyfelrakáshoz, vagy ablakpucoláshoz)
- Hívd el vásárolni és tedd hozzá hogy a múltkor is mennyit költöttél olyan cuccokra, amik 'hirtelen nagyon jól álltak és nem bírtad otthagyni'
- Boltosok, figyelem! Ha beérkezik hozzátok a Magas Nő, akkor azonnal utasítsátok tovább a molett részlegre, mielőtt felborít valami ruhakupacot, amit aztán nektek megint össze kell hajtogatni
- Ha befér a próbafülkébe, akkor ajánljad neki a 4XL-es nadrágokat, mert az legalább leér a bokájáig. Aztán lépj hátra elégedetten és jegyezd meg hogy 'igen, seggben kicsit eláll... (röhögés), de hosszra tökkkkéletes!'
- Ha harisnyát keres akkor próbáld meg rásózni a duciharisnyát, és bizonygassad, hogy hosszra is tágulnak ezek, nem csak széltére
- Ha már Magas Nő, akkor magas árak is. Nem fontos hogy a kisebbekre tervezett ruhák semmivel sem olcsóbbak (sőt), de ha a Magas Nő rákérdez akkor széttárt karokkal teátrálisan azt kell válaszolni hogy 'nem tehetek róla, sokkal több anyag kell hogy egy ekkora testet betakarjunk!'
- Ruhatervezőként minden ruhára, amit elszabtál, biggyeszd ki a 'Magas Méret' címkét. Maga Nőnek pedig jegyezd meg, hogy azért megy keresztbe a mellvonal a mellbimbóján mert ő túl magas.
- Cipőboltosként küldjed át a férficipőkhöz és tedd hozzá hogy 'bár ekkora méretben szerintem férficsuka se lesz'
- Ha kesztyűt adsz el, akkor mondjad meg neki kerek-perec hogy ekkora kezekre a kertészeti árudában talál magának kesztyűt, de te yetikkel nem foglalkozol!
- Ha férfi vagy, szaladj el előle. Csak fuss. Közben kiabálj hogy 'Szörny! Magasabb mint én, Szööööööörny!!!!'
Idézet Pannitól:
A szőkeség biztos nagy előny lenne, de nem annak, aki született barna!
Végezetül pár link, ami a Magas Nőnek talán jól jön:
- Long Tall Sally - Magas Nőkre ruhák, cipők és kiegészítők. Európai címekre 10 fontért (12.50 euróért) szállítanak ki
- Molnár Andrea magyar cipőtervező márkája, a SESELS, extra pici és extra nagy méretekben is kapható. Tessék lecsapni a most még viszonylag elérhető árakra! Még a cipő sarkának magasságát is a vevő dönti el, mi kell még?!
- A Tall Girls is szállít Európába, egy csomag díja 12 angol font. Tipp: keresd a 'sale' feliratot a magas csajok oldalán is, és rendelj az akciók idején!
2011. január 19., szerda
Plain English - Angol Egyszerűen
Hogyan lehet úgy alakítani egy szöveget hogy senki se értse?
Gondolom minden országban megvannak a módszer kedvelői, főleg bankokban és állami szerveknél dolgozók. (Az angolok sem maradtak el, de én megkockáztatnék egy olyan kijelentést hogy az a dolgozó aki alig tud valamit arról amit csinál, de jól adja elő magát, hangzatos szavakat használ, az sokra viheti. Mert a munkatársai, akik ugyanúgy semmit sem tudnak, elhűlve hallgatják a hangzatos szavakat).
Harminc évvel ezelőtt egy Chrissie nevezetű nő megelégelte hogy alig érti a hivatalos dokumentumokat, ezért kivonult a Parlament elé és látványosan megsemmisített állami hivatalos papírokat.
A dolog jól sült el: a bürokraták megértették hogy egyszerűen is lehet jól fogalmazni, és Plain English kampány teljes gőzerővel robog még ma is.
Javaslataik:
Ez onnan jutott eszembe hogy ma a munkahelyi mosdókba kitettek kézferdőtlenítőket (le az állatinfluenzákkal!). A SELDEN TRUST S márkájú termék oldala ezt ígéri:
Trust S has been developed to meet the requirements of the food, catering and hospitality industries for a completely effective yet quick acting, non-tainting food safe alcohol hand rub, that leaves the hands dry, non-sticky and with no after odour making Trust S equally suitable for medical and care service applications.
A negyvenkilenc szavas leírás magyarul:
**** majd ha lesz türelmem hozzá. Addig is, aki szeretne angolul gyakorolni, próbálkozzon nyugodtan. Előre szólok, hogy a termék ismertetője elveszti értelmét az utolsó 15 szóra. Vagy csak én nem értettem. Lehet hogy szólnom kene Trust S-éknek hogy mi is az a Plain English...
****
Nahát akkor:
A Trust s azért lett kifejlesztve, hogy megfeleljen az élelmiszer-, ételkiszolgáló- és vengéglátóiparnak egy teljes mértékben hatásos, de mégis gyorsan ható, nem színező élelmiszer barát alkhololos kézfertőtlenítő (dörzsölő), ami a kezeket szárazon hagyja, nem lesznek ragacsosak és a szagtalansága teszi a Trust S-t ugyanolyan megfelelőnek orvosi és betegápolási szolgálatokra is.
????????????????
Ilyen fogalmazásért Ancsa néni minket lehet hogy meg is buktatott volna, de az a minimum hogy a szülőkkel másfél órás vészhelyzeti szülőit trombitált volna össze.
Gondolom minden országban megvannak a módszer kedvelői, főleg bankokban és állami szerveknél dolgozók. (Az angolok sem maradtak el, de én megkockáztatnék egy olyan kijelentést hogy az a dolgozó aki alig tud valamit arról amit csinál, de jól adja elő magát, hangzatos szavakat használ, az sokra viheti. Mert a munkatársai, akik ugyanúgy semmit sem tudnak, elhűlve hallgatják a hangzatos szavakat).
Harminc évvel ezelőtt egy Chrissie nevezetű nő megelégelte hogy alig érti a hivatalos dokumentumokat, ezért kivonult a Parlament elé és látványosan megsemmisített állami hivatalos papírokat.
A dolog jól sült el: a bürokraták megértették hogy egyszerűen is lehet jól fogalmazni, és Plain English kampány teljes gőzerővel robog még ma is.
Javaslataik:
- mondataidat tartsd röviden. Az angol nyelvhez javasolják hogy 15-20 szóból álljon egy mondat (beleszámítjuk az előszókat is)
- lényegretörően fogalmazz, ne használj felesleges kifejezéseket (nekem ez magyarul sem megy)
- használd az 'én, te, mi és ti' szavakat, ne beszélj egyes szám harmadik személyben
- van pár nyelvtani tanács is (amit nem tudok lefordítani mert sosem tudtam az angol igeidőket...)
- használj egyértelmű feladatokat (mondjuk: fizesd be a csekket postán Január 20-ig)
- felsorolás helyett használj listát (juhúúú! Már azelőtt listázni kezdtem ezt hogy idáig jutottam a fordításban!)
- végül felsorolnak szavakat amiket tán nem kellene annyit használni (vagyis ne flancolj ha azt akarod hogy megértsék miről beszélsz).
Ez onnan jutott eszembe hogy ma a munkahelyi mosdókba kitettek kézferdőtlenítőket (le az állatinfluenzákkal!). A SELDEN TRUST S márkájú termék oldala ezt ígéri:
Trust S has been developed to meet the requirements of the food, catering and hospitality industries for a completely effective yet quick acting, non-tainting food safe alcohol hand rub, that leaves the hands dry, non-sticky and with no after odour making Trust S equally suitable for medical and care service applications.
A negyvenkilenc szavas leírás magyarul:
**** majd ha lesz türelmem hozzá. Addig is, aki szeretne angolul gyakorolni, próbálkozzon nyugodtan. Előre szólok, hogy a termék ismertetője elveszti értelmét az utolsó 15 szóra. Vagy csak én nem értettem. Lehet hogy szólnom kene Trust S-éknek hogy mi is az a Plain English...
****
Nahát akkor:
A Trust s azért lett kifejlesztve, hogy megfeleljen az élelmiszer-, ételkiszolgáló- és vengéglátóiparnak egy teljes mértékben hatásos, de mégis gyorsan ható, nem színező élelmiszer barát alkhololos kézfertőtlenítő (dörzsölő), ami a kezeket szárazon hagyja, nem lesznek ragacsosak és a szagtalansága teszi a Trust S-t ugyanolyan megfelelőnek orvosi és betegápolási szolgálatokra is.
????????????????
Ilyen fogalmazásért Ancsa néni minket lehet hogy meg is buktatott volna, de az a minimum hogy a szülőkkel másfél órás vészhelyzeti szülőit trombitált volna össze.
2011. január 13., csütörtök
Ebédszünet a Power Plate-n és a BKV-val
Sok minden fér bele egy órába, főleg akkor ha kicsit meg is hosszabbítjuk azt.
A Power Plate (páör pléjt) kifejezés magyarul talán Rezgő Lemeznek mondható, bár ahogy nézem a weboldalukon, vibrációs tréningnek hívják, ami szerintem annyira hangzik barátságosan mint egy kiadós fogfúrás a fogorvosnál. A lényege az, hogy van egy kapaszkodó, meg egy rezgő lemez. A lemezt különböző fokozatokra és időszakokra lehet beállítani és általánosan egy feladatsor 30-45-60 másodpercig tart.
Ízületekre nincs negatív hatása, bármennyire rezegjen is.
A rezgés erősségéről egyelőre úgy tudok fogalmazni hogy a leggyengébben csak a csontjaim kezdtek csörögni, a harmadik, legerőseb fokozatok viszont azt hittem hogy elpattogok magamtól tovább mint amikor a Kengyelfutó Gyalogkakukkban a Préri Farkas megpróbálta felfúrni a betont. Maradjunk annyiban, hogy a mosógép centrifuga programja régen kutyafüle a PP legalacsonyabb beállításához képest is.
A trükkje a dolognak az, hogy nem kell ácsorogni, és megvannak a pozíciók amikben nem ráz annyira. Még mindig nem tudtam elképzelni hogy mégis mi ez a bohóckodás itt (a talpas vibrátor izén), hanem az első gyakorlatnál rá kellett jöjjek: itt komoly izommunkára lesz szükség!
Ahogy rezeg mindenünk, sokkal jobban kell dolgozzunk hogy összetartsuk magunkat, ezért egy edzés csupán 20, vagy 30 percig tart. Lehet rajta guggolgatni, fel- meg lelépegetni, fekvőtámaszkodni rá (és annak minden gonosz formációja), sőt, még el is lehet dőlni rajta és egy kis hasizommal kínozni magunkat (vagy szépíteni, kinek ahogy tetszik).
Az utolsó pár perc azonban masszázs kényezteti a fáradt izmokat (egyébként ezen 'gyakorlatokban' nagyon jó voltam, pöpecül felférek a lemezre!). Például: rezgést fel kell állítani a legmagasabb fokozatra, lefeküdni hanyatt a gép elé (vagy ha van az a kispad hozzá akkor arra), vádlikat feldobni a tálcára és zzzzzzzzz... Utána pózt lehet váltani, de az alapos rázogatás segít, hogy a méreganyaok kimenjenek az izomrostokból (éljen! éljen!) és hogy ne legyen izomláz. Ez utóbbit majd meglátjuk, de MuciFoci erősen javasolja, hogy Power Plate óra után ne siessünk sehova (főleg ne magassarkúban) mert a lábaink nem engedelmeskednek. Vagy csak egy picit. De azt sem igazán arra amerre kellene.
Oltári büszke voltam magamra, igazi sportcicának éreztem magam (most komolyan: ebédszünetben kondizni!!!), leülök az asztalomhoz, falatozom a jól megérdemelt (khm, egészséges) ebédet és közben olvasgatom a híreket otthonról.
1. Ki a csuda az a Tarlós István???? (hja, BP főpolgármestere. Egyáltalán, minek kell főpolgármester? Polgármester nem elég?)
2. Segítség nélkül még idén bedől a BKV (hmmm, szar ügy, de legalább jöhetnek versenytársak, nem?)
3. Arra a kérdésre, hogy mit vár a főváros a kormánytól, azt mondta: egyetlen dolog van, amiben a kormány segítségét kérik, és az éppen a BKV. Kifejtette: azt szeretnénk, ha a kormány beszállna a Budapesti Közlekedési Központba tulajdonosként 50 százalékban, szanálná a BKV 77 milliárd forintos közvetlen banki adósságát, és megadná a cég működtetéséhez szükséges hiányzó 19 milliárd forintot. (öööö... legalább őszinte az összegeket illetően. De mi köze ehhez a kormánynak?)
4. Emlékeztetett rá (a Tarlós bácsi): a közlekedési cég banki adósságát még Medgyessy Péter kormánya idején szanálták, azóta a cég nemcsak újratermelte deficitét, hanem "meg is fejelte". A BKV közvetlen banki adóssága 77 milliárd forint, a belső adóssága 800 milliárd, ami abból adódik, hogy - mint fogalmazott - "az amortizációs pótlásokra fittyet hánytak". (István bácsi, nekem ilyen kijelentésekkel nem segít. Ki hányt fittyet mire? A BKV a kormányra? Tulajdonképpen mindegy is. Mi köze ehhez az egészhez a kormánynak?)
5. az utasoknak nem szabad megérezniük a BKV esetleges pénzügyi bedőlését, mint mondta, az állam és a főváros dolga, hogy a működési feltételeket biztosítsák.
Tiszta szívből sajnálom az utasokat akik esetleg nem tudnak eljutni dolgozni, mert valakik valahol nyaralót építettek közpénzből, de mi van??? A BKV teljes neve BUDAPESTI Közlekedési Vállalat. Akkor hogy jön ahhoz egy budapesti főpolgármester hogy az államtól követelje a működési feltételeket? Mikor érdekelte utoljára az államot hogy Veszprémben nincsen tömeközlekedés este 10 után? Rendben, Veszprémben este 10 után tömegről nagyon nem is lehet beszélni, de talán pont ezért. Értem én hogy az adózás egy nagy lavórba megy bele, amiből aztán mindenki kap egy kanálnyit, de legbelül berzenkedem hogy a vidéki adókból kellene eltartani egy olyan vállalatot, amelynek vezetői nyilvánvalóan alkalmatlanok a munkájuk ellátására. Van egy ötletem. Ki kell rúgni mindegyiket, végkielégítés összege nem haladhatja meg egy buszsofőr egy havi fizetésének összegét (műszakpótlékok nélkül), és felvenni a helyükre tisztességes dolgozni akaró, sikerorientált (nem nyaraló orientált!) lehetőleg képzett egyéneket. Akik aztán minden reggel busszal/metróval/trolival/villamossal/földalattival mennének munkába.
Néha érzem hogy annyira naív vagyok mint egy szemeit éppen kinyitott kiscica.
A Power Plate (páör pléjt) kifejezés magyarul talán Rezgő Lemeznek mondható, bár ahogy nézem a weboldalukon, vibrációs tréningnek hívják, ami szerintem annyira hangzik barátságosan mint egy kiadós fogfúrás a fogorvosnál. A lényege az, hogy van egy kapaszkodó, meg egy rezgő lemez. A lemezt különböző fokozatokra és időszakokra lehet beállítani és általánosan egy feladatsor 30-45-60 másodpercig tart.
Ízületekre nincs negatív hatása, bármennyire rezegjen is.
A rezgés erősségéről egyelőre úgy tudok fogalmazni hogy a leggyengébben csak a csontjaim kezdtek csörögni, a harmadik, legerőseb fokozatok viszont azt hittem hogy elpattogok magamtól tovább mint amikor a Kengyelfutó Gyalogkakukkban a Préri Farkas megpróbálta felfúrni a betont. Maradjunk annyiban, hogy a mosógép centrifuga programja régen kutyafüle a PP legalacsonyabb beállításához képest is.
A trükkje a dolognak az, hogy nem kell ácsorogni, és megvannak a pozíciók amikben nem ráz annyira. Még mindig nem tudtam elképzelni hogy mégis mi ez a bohóckodás itt (a talpas vibrátor izén), hanem az első gyakorlatnál rá kellett jöjjek: itt komoly izommunkára lesz szükség!
Ahogy rezeg mindenünk, sokkal jobban kell dolgozzunk hogy összetartsuk magunkat, ezért egy edzés csupán 20, vagy 30 percig tart. Lehet rajta guggolgatni, fel- meg lelépegetni, fekvőtámaszkodni rá (és annak minden gonosz formációja), sőt, még el is lehet dőlni rajta és egy kis hasizommal kínozni magunkat (vagy szépíteni, kinek ahogy tetszik).
Az utolsó pár perc azonban masszázs kényezteti a fáradt izmokat (egyébként ezen 'gyakorlatokban' nagyon jó voltam, pöpecül felférek a lemezre!). Például: rezgést fel kell állítani a legmagasabb fokozatra, lefeküdni hanyatt a gép elé (vagy ha van az a kispad hozzá akkor arra), vádlikat feldobni a tálcára és zzzzzzzzz... Utána pózt lehet váltani, de az alapos rázogatás segít, hogy a méreganyaok kimenjenek az izomrostokból (éljen! éljen!) és hogy ne legyen izomláz. Ez utóbbit majd meglátjuk, de MuciFoci erősen javasolja, hogy Power Plate óra után ne siessünk sehova (főleg ne magassarkúban) mert a lábaink nem engedelmeskednek. Vagy csak egy picit. De azt sem igazán arra amerre kellene.
Oltári büszke voltam magamra, igazi sportcicának éreztem magam (most komolyan: ebédszünetben kondizni!!!), leülök az asztalomhoz, falatozom a jól megérdemelt (khm, egészséges) ebédet és közben olvasgatom a híreket otthonról.
1. Ki a csuda az a Tarlós István???? (hja, BP főpolgármestere. Egyáltalán, minek kell főpolgármester? Polgármester nem elég?)
2. Segítség nélkül még idén bedől a BKV (hmmm, szar ügy, de legalább jöhetnek versenytársak, nem?)
3. Arra a kérdésre, hogy mit vár a főváros a kormánytól, azt mondta: egyetlen dolog van, amiben a kormány segítségét kérik, és az éppen a BKV. Kifejtette: azt szeretnénk, ha a kormány beszállna a Budapesti Közlekedési Központba tulajdonosként 50 százalékban, szanálná a BKV 77 milliárd forintos közvetlen banki adósságát, és megadná a cég működtetéséhez szükséges hiányzó 19 milliárd forintot. (öööö... legalább őszinte az összegeket illetően. De mi köze ehhez a kormánynak?)
4. Emlékeztetett rá (a Tarlós bácsi): a közlekedési cég banki adósságát még Medgyessy Péter kormánya idején szanálták, azóta a cég nemcsak újratermelte deficitét, hanem "meg is fejelte". A BKV közvetlen banki adóssága 77 milliárd forint, a belső adóssága 800 milliárd, ami abból adódik, hogy - mint fogalmazott - "az amortizációs pótlásokra fittyet hánytak". (István bácsi, nekem ilyen kijelentésekkel nem segít. Ki hányt fittyet mire? A BKV a kormányra? Tulajdonképpen mindegy is. Mi köze ehhez az egészhez a kormánynak?)
5. az utasoknak nem szabad megérezniük a BKV esetleges pénzügyi bedőlését, mint mondta, az állam és a főváros dolga, hogy a működési feltételeket biztosítsák.
Tiszta szívből sajnálom az utasokat akik esetleg nem tudnak eljutni dolgozni, mert valakik valahol nyaralót építettek közpénzből, de mi van??? A BKV teljes neve BUDAPESTI Közlekedési Vállalat. Akkor hogy jön ahhoz egy budapesti főpolgármester hogy az államtól követelje a működési feltételeket? Mikor érdekelte utoljára az államot hogy Veszprémben nincsen tömeközlekedés este 10 után? Rendben, Veszprémben este 10 után tömegről nagyon nem is lehet beszélni, de talán pont ezért. Értem én hogy az adózás egy nagy lavórba megy bele, amiből aztán mindenki kap egy kanálnyit, de legbelül berzenkedem hogy a vidéki adókból kellene eltartani egy olyan vállalatot, amelynek vezetői nyilvánvalóan alkalmatlanok a munkájuk ellátására. Van egy ötletem. Ki kell rúgni mindegyiket, végkielégítés összege nem haladhatja meg egy buszsofőr egy havi fizetésének összegét (műszakpótlékok nélkül), és felvenni a helyükre tisztességes dolgozni akaró, sikerorientált (nem nyaraló orientált!) lehetőleg képzett egyéneket. Akik aztán minden reggel busszal/metróval/trolival/villamossal/földalattival mennének munkába.
Néha érzem hogy annyira naív vagyok mint egy szemeit éppen kinyitott kiscica.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)