... de legalábbis a London Palladiumban biztos. Múlt héten néztük meg az Ózt, és még mindig odáig vagyok érte! Ha valaki Londonban jár, feltétlenül nézze meg! Az angol miatt nem kell aggódni, két olyan is volt a társaságunkban, akik alig beszélnek angolul, de ők is nagyon élvezték. Elvégre a Wizard of Oz gyerekeknek szól, tehát könnyen követhető, és a látvány mindenkit magával ragad, igazi csemege!
A Palladium színházat 1910-ben adták át, és híres forgó színpadán megfordult számtalan híresség, többek között Ella Fitzgerald, Bing Crosby és Judy Garland. A hatvanas évek óta abszolút zeneközpontú. A híres musicalek (A Muzsika Hangja, Chitty Chitty Bang Bang, Apácashow, stb) mellett koncertek (a Slade miatt egyszer majdnem leszakadt az erkély), koncert- (Marvin Gaye) és tv műsor felvételek helyszíne is.
Most az Ózt játszák itt, és mi is izgatottan vetettük magunkat a jól ismert történetbe. Hogyan lehet egy kiváló darabot úgy színpadra vinni, hogy az előadás mégis izgalmas legyen?
- Mondjuk legyen egy kis mozi is. A tornádós jelenetnél leengedtek egy hatalmas kivetítőt, és amíg a színészeket éppencsak láttuk szaladgálni a színpadon, a vásznon forgószél jött, ami tekergett és szinte beszippantott minket is.
- Csillogás. Az Észak Jó Boszorkánya igazán látványos ruhában pompázott, a legapróbb mozdulatára is csak úgy röpködtek körülötte a csillámok.
- Hóesés. A történet szerint hirtelen hóesés indul meg (a Szivárványon túl ez ugye nem meglepő?). Ekkor a tetőablakon át megannyi pupa papírkockát engedtek a közönségre, és azokat megvilágítva látni tényleg olyan volt, mint amikor télen az éjszakai városban is csak halkan hull a hó.
- Tűz. Hol a gonosz boszi seprűje, hol az Óz várának ajtaja előtt, de valahol mindig volt valami megdöbbentő.
- Kutya. Rendben, mindenki tudja hogy ki az a Totó. Fél Magyarország Totónak hívta a kistestű kutyáját (amíg el nem indult a Dallas és megjelentek a Bobbyk), de ki gondolta volna hogy egy igazi West End Musicalben is használnak élő állatot? A Palladium 4 fehér Westit szerződtetett, és ezek az okos kis kutyusok egy fejbiccentéssel elvarázsolják a nézőket. Ha kell ugatnak, ha kell csöndben ülnek csak, ha kell akkor morognak... Remélem ők is úgy élvezik a szereplést mint ahogy én élveztem az ő szereplésüket.
- Zene. Az a jó musical, amikor libabőrös leszel az ismert daloktól. Az Ózt szinte végig libabőrködtem, és ha szerda nem munkanap lett volna másnap, akkor hajnalig üvöltöm torkomszakadtából valamelyik Soho kocsmában a Somewhere over the Rainbow-t. Miközben persze arról ábrándozok, hogy egyszer nekem is jut egy olyan...
- Piros Cipő! Csillogott, sarka is volt, zoknival is lehet hordani... Mi kell még? Számomra az abszolút befejezés nem az volt, hogy az Oroszlán bátorságot, a Bádogember szívet, a Madárijesztő meg eszet talált... Hanem hogy Dorothy álmából felébredve is megtalálta a piros cipellőket a szekrényben!
A darabhoz különleges pluszt adott, hogy tavaly a BBC tehetségkutató versenyen kereste az új Dorothyt és Totót. Bár a műsort nem követtem, így is jó volt hallani a másodikként befutó Sophie Evans-t énekelni. Ha ő lett második, akkor nem tudom hogy milyen lehet a nyertes...?
Photos by Keith Pattison and Thetheatrebreaksblog. Thx
