Királyi Operaház - Royal Opera House

Rájöttem – az opera tulajdonképpen jó.

A munkahelyem szervezte a lehetőséget hogy életemben először menjek Operába. Nemcsak előadásra, hanem előtte vacsorára, azelőtt meg koktélozással egybekötött kulisszatúrára is hivatalosak voltunk. Hetekig morfondíroztam hogy mit vegyek fel. Először kis cukiszekszi koktélruha vásárlását fontolgattam. Aztán csak nem jött a nyári jó idő, úgyhogy letettem róla. Kiegyeztem magammal egy magassarkú fekete lakkcipővel. Napokig sétálgattam benne otthon, felvettem rövidnadrághoz, farmerhoz, sőt még pizsamához és macinacihoz is, de minden kísérletem hiába volt. A rossz minőségű műbőrt nem lehetett kitágítani egy picit sem, az egyel nagyobb méretből meg kiléptem, úgyhogy Mucifoci eléggé elszontyolodott hogy mennyire ratyin fog kinézni az Operában a munkatársai mellett.

A függöny mögött -  de hol a függöny?? Elképesztő belső terek...

Végül kiegyeztem egy nyárias, időjárásálló szereléssel (és egy kényelmesen bejáratott piros cipőcskével), egy Janó által irodában kreált hajzattal és sok szájfénnyel. Szerencsére a kollégák is irodai ruhákban feszítettek, de egész este alig láttam igazán kiöltözött nőket. Londonban operába/színházba menni nem számít olyan felöltözős eseménynek mint Magyarországon (sőt, színházakban a farmer/sportcipő/pattogatottkukorica teljesen normális)... Amint megérkeztem a Covent Gardeni épület legfelső emeletére, azonnal elkezdett esni az eső. Mivel a vacsora a nyílt teraszon volt, rögtön jobb kedvem lett, a nők közül talán én voltam az egyetlen aki nem fagyott meg!
A kulisszatúra nagyon érdekes volt. Például megtudtam, hogy az operaház körülbelül 970 embert foglalkoztat. A színház maga készíti mindenét. Az összes díszletet, jelmezt, de még paróka-készítő műhelyük is van! Meglepett hogy az épület kibővítése előtt (2000) a szereplőgárda nem a színházban melegített be, hanem kilenc (!) metróállomással arrébb Barons Court-on. A bővítés óta azonban mindenkinek van hely, láttunk is gyakorló balettosokat, akik miatt direkt melegebben tartják a termeket, hogy az izmaik kevésbé legyenek sérülékenyek. Voltunk a színpad mögött is, ami engem leginkább egy óriási csarnokra emlékeztet.

Épp hozzák be a díszletet az első felvonáshoz

Mint kiderült, a háttér padlózata szinte teljesen süllyeszthető. Ez teszi lehetővé, hogy az egyes darabok jeleneteinek díszleteit felépítsék, és a felvonások között egyszerűen csak begördítsék a helyére. Legszívesebben elvesztem volna a díszletek között, de nagyon szigorúan figyeltek arra hogy ne lépjünk rá a süllyeszthető padlóra. Fényképezni sem szabadott (csak nagyon diszkréten), úgyhogy nem a legjobb beállításból vannak a képek, de legalább vannak. Elsétáltunk a színpadi árok mellett, ahova állítólag egy 150 fős zenekart is be tudnak ültetni. (jó passzentosan, de ha befér, hát befér)

A színek nem jönnek vissza, de már az üres nézőtéren ácsorogni is jó!

A nézőteret nem érintette az átépítés, a felújításokat leszámítva minden ugyanolyan és ugyanakkora, mint 150 évvel ezelőtt volt. A mennyezetnek hasonló színe van mint egy Tiffany’s ékszeresdoboznak. Az aranyozott minták körbevonják az erkélyeket. Az itteni meglepetést a Királyi Erkély okozta. Viktória királynő ugyanis nem tartotta nagyon fontosnak hogy ő lássa az előadást, ezért egy olyan erkélyt választott, ahonnan őt látják leginkább (not to see, but to be seen). Az udvarhölgyei pedig tükörből nézték az előadást – mert Viktória nem akarta hogy együtt lássák őket. A kísérők az erkély hátsó sarkában, a színpadnak háttal ültek, a tükör pedig úgy volt beállítva hogy azt a közönség többi része ne lássa. Ha valaki az Operaházban jár és az előadás elején felhangzik a himnusz, az biztosan tudhatja hogy a Királynő is jelen van az előadáson. Mivel a Viktória által választott erkély továbbra is a Királyi családé, egyszerű lesz megtalálni Erzsébetet is.

Legalsó sorban, ahol a fehér pulcsis nő nézelődik - nnna, az a Királyi Erkély

Folyt köv, előadás