Tosca az Operában

II. felvonás

Pénteken meséltem az Operaházról. Itt az ideje elújságolnom a többi élményemet is.

Felgördült a nehéz bársony függöny, valaki leszaladt a lépcsőn és már énekelt is. Csak énekelt. Még mindig énekelt. Valaki más lejött még a lépcsőn és az is énekelt. Az első negyed óra furcsa volt, hogy az istennek nem hallgatnak már el, de aztán hozzászoktam és belenyugodtam.
A sztori leegyszerűsítve: A szerelmes B-be és rettenetesen féltékeny. B belekeveredik illegális dolgokba és C jól fel akarja akasztani. Igenám, de C teljesen odavan A-ért, és hajlandó némi testi egyezkedés fejében szabadon engedni B-t. A úgymond beleegyezik, de aztán végül máshogy intézi el C-t. Akasztás helyett más lesz, de annak sem lesz jó vége, úgyhogy A-nak sincs jó vége. Taps...
Ezt onnan tudom, hogy volt surtitles. Új szót tanultam. Mi magyarul feliratnak mondjuk a szöveget, ami alul megy, az angol azt subtitles-nek hívja. Angolul a felirat tehát surtitles, mert felül megy. Vagyis a színpad felett volt egy kivetítő, ahol diszkréten kiírták angolul az olasz énekekek szövegét.

A főszereplők:
A - Floria Tosca, bögyös, barna hajú szoprán
B - Mario Caravadossi, buggyos nacis teltpocakos tenor
C - Scarpia Báró, köpenyes Meatloaf hasonmás, tenor

Azt nem hinném hogy operát dúdolgatnék a jövőben (bár Tominak megvillantottam rejtett tehetségemet), viszont erősen megmaradt bennem hogy ilyen erőteljes éneklés közepette is tudnak a szereplők ügyelni a mimikára. Tosca például a legnagyobb áriák kieresztése közben is képes volt bólogatni, lépkedni, karjait felemelni... És azt el is felejtettem mondani, hogy az előadás azzal kezdődött, hogy a szinház dolgozója elnézést kért az esetleges hangi hibákért, de Tosca aznap olyan dáthás volt, hogy alig bírt állni. Én ebből semmit nem vettem észre, ha én vagyok náthás akkor még annyira sem énekelek mint amúgy és pláne nem tudnék mikrofon nélkül beteríteni egy majdnem 2300 fős közönséget...

Állójegyek/ülőjegyek...

A darab három felvonásból állt. Az első 48, a második 45, a harmadik pedig 25 perces volt. Talán ez tette emészthetővé az egészet. Hogy nem énekeltek folyamatosan két órán keresztül, hanem fél órás szünetek alatt volt idő koktélozni kibeszélni az előző jeleneteket.

A bal felső sarokban egy kicsit látszik a zöld plafon. Azon a soron csak állóhelyek vannak, de az alatta levő két szint színpadhoz közelebbi részeiben sincsenek székek

Nekem tetszett, jól éreztem magam, úgy érzem, gazdagabb lettem az élménnyel. Mivel a kulisszatúrát vezető hölgy annyira bizton állítgatta hogy operába menni olcsóbb mint musicalre, utánanéztem a jegyeknek. Egy musicalre 15-90 font között van jegy, de mindenki ül. Az operaházban a jegyek 10 fonttól indulnak, egy erkély akár 600 fontba is kerülhet! Megjegyzem, 10-15 fontért az operába indulók állójegyet kapnak. Kis fenéktámasztós oszlopocskákat erősítettek a padlóra az állónézők kényelme érdekében. Mi nem erkélyen ültünk hanem lent a színpadhoz közel, szuper kilátással.

Legközelebb balettre szeretnék elmenni.