Another One Bites the Dust

Szó szerint: egy újabb porfogó...

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy Londonban sem (Nagy Britannia más területein meg pláne nem) kolbászból van a kerítés, és a járdák sem arannyal vannak lekövezve.

Legújabb versenyzőnk mindössze hat nap itt lét után döntött úgy, hogy itt túl sokat kell küzdeni a talponmaradásért, komplikált bankszámlát nyitni, el kell intézni a hivatalos teendőket és ráadásul (ami a legszemetebb dolog az egészben), hogy a kalandornak magának (saját magának!) kell munkát keresnie.

Hősünk rögtön az első akadálynál elveszett.

Bárki legyél, bárhonnan is olvassál, az alábbiakat vésd az eszedbe, de jó mélyen:

Angliában NEM lehet középfokú nyelvtudás, és felsőfokú akarat, és mesterfokozatú rugalmasság nélkül munkát találni, és berendezkedni.

Ha valaki a fenti alapvető feltételeknek nem felel meg (kéretik szigorú önkritikát gyakorolni), akkor az inkább fizessen be az Easy, vagy más olcsóbb kategóriájú hostelbe, nyelje le a keserű békát hogy az itteni szállások ötször annyiba kerülnek mint Magyarországon, fogadja el, hogy a repjegy sincs ingyen (habár a Ryanair mostanában nagyon elérhető).

Inkább fizess ki 100ezer forintot egy hosszú hétvégére és ismerkedj meg a várossal, minthogy hidakat lángolva magad mögött hagyva idegyere, és aztán csorogjon belőled a sopánkodás, a kesergés és a 'bezzeg otthon ez mennyivel jobb' című unalmas monológ áradat, hogy aztán fejed vállaid közé húzva csillagászati összegekért vehess újabb repjegyet haza, hogy remélhetőleg csendben elhagyd az országot.

Ne felejtse el egy Kalandor sem, hogy a Magyar Nagykövetség egy diplomáciai jelenség, nem pedig rászorulókat előre nem megfelelően tájékozódóakat ingyen hazaszállítók.
Az itt élő és dolgozó magyarok ugyanúgy megküzdöttek mindenért, mint ahogy neked is kell. Bizonyos szintig természetesen segítjük egymást, de nagyon sokan lustán, vagy mások kihasználásának céljával érkeznek, ezért sokan elvesztettük a hitünket honfitársainkban.
Ha valakin látjuk az őszinte akarást, lehetőségeinkhez mérten segítünk. Ellenben ha te az első kezed ügyébe kerülő tv kapcsolóval hadonászol hogy mennyire szar itt élni, akkor inkább vegyél egy jegyet Budapestre, de csak oda (tőlünk szimpátiát úgysem nyersz. Mi már tudjuk hogy sokat esik és sokszor borús. Tudjuk hogy a bürokrácia itt is durva. Tudjuk hogy hangos. Tudjuk hogy sokan vannak, stb)

Végül egy mozaikszó kifejtve, hogy könnyebb legyen megtanulni az angliai egyszeregyet:

Legyen nyelvtudás
Óvakodj azoktól akik könnyű életet és kezdést ígérnek
Feltétlen akarjál sikeres lenni, persze normális léptekkel
Akkor se add fel, ha már hetek óta nem láttad a Napot a felhők miatt
Szeresd az új otthonodat, és az is szeretni fog téged

Hidd el, saját tapasztalatból beszélek!

Az Angliai (nem sopánkodó, panaszkodó) Magyarok nevében is köszönöm!

És most már sokkal, de sokkal jobban érzem magam! Örülök ha a segítségére lehettem bárkinek is! Puszcsi*

*ez egy új, 2011-es elköszönési forma, nemrég tanultam a facebookon egy fiatal ismerőstől. Tökéletesen ideillik. :)