... legalább három hónapja azt sem tudtam hogy hol van.
Mivel nemsokára kocsival megyünk haza, gondoltam ideje lenne előkeríteni - főleg, mert még mindig a lánykori nevemen van. Az angol bobbyknak (ha lenne egyáltalán közúti ellenőrzés) még csak ki tudom magyarázni magam, de pl a holland, német, osztrák - és legfőképpen a magyar rendőrökkel már nem hinném hogy sokra mennék az 'upszi, otthon felejtettem!' felkiáltásommal*.
Annyira ideges lettem a kereséstől, meg voltam győződve róla, hogy elvesztettem valahol, és gondoltam pár hétig pihentetem az ügyet, hátha magától előkerül. Tegnap este bevallottam Tominak hogy elvesztettem, nincs meg, és holnap fel kell hívnom a hivatalt hogy kibekkeljek egy új ingyenes igazolványt a régi helyett.
- Miért nem keresed meg?
- Kerestem. január óta. Nincs meg. Eltűnt. Elhagytam...
- A táskáidban is nézted? (kétkedő tekintet)
- Persze hogy nézem! (sértett tekintet) Többször is! Mindegyikben! (durcás tekintet).
- ...
- Jó, akkor nézd meg te is! Mondom hogy nincs meg, elhagytam!
Az első táskában benne volt a kis kártya, csak úgy, lazán, egyedül, még csak egy zsebkendő sem volt mellette. Utána szóltam neki, hogy lesz szíves előkeríteni a zsebnaptáramat is, mert azt sem találom karácsony óta...
* Errefelé nem vagy köteles sem az autó papírjait, sem a jogsidat magadnál tartani, mert mi van ugye, ha ellopják a táskádat, vagy feltörik a járművet. Nincs személyi igazolvány, mert a jogosítvány és útlevél is bőven elég a személyigazolásra. Nem kell az irataidat magadnál tartani, mert nincsen igazoltatás (illetve most már van egy kettő, de ott sem feltétlen szükséges az okmány).
Éppen ezért én mindent annyira tuti biztos helyen tartok hogy gőzöm sincs hogy mit hova teszek... Amint lesz saját lakásunk, ki fogok találni valami tuti biztos helyet, ami egy hely lesz, és ahova becsületesen minden ilyen fontos dolgot elteszek majd. Ez lehet akár fogadalom is!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: London. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: London. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. március 10., csütörtök
2011. március 9., szerda
A Terv Működik
Főleg, ha győzködöm magam.
Múlt héten vettem tulipánt, most hétfőn nárciszt. Háromszor volt rajtam szoknya az elmúlt hét napban. Láss csodát, a harmadik napsütéses reggelre keltünk! Jó volna azt hinni hogy ez mind az én szoknyáim és virágaim érdeme....
Ma reggelre döntöttek úgy, hogy kinyílnak teljesen. Nem tudom miért örvendezek ennek annyira, mert tudtam hogy ki fognak nyílni, de azért türelmetlenkedtem és óránként megkérdeztem tőlük, hogy mi lesz már?!
Tegnap Tomi elment bevásárolni. Vett kenyeret. Az Asdá-ba ment, nem pedig a Tescoba. Sosem szerettem az asdás kenyereket, mert mindegyiken érzek valami ízesítést, vagy túl szezámos, vagy túl mákos, vagy egyszerűen csak túl... hmm... kenyér íze van.
Erre kibontja a zacskót, éééééssss, ta-daaaaam:
Igazi diétás kenyér. Le a kalóriákkal és vissza a szénhidrátokkal! Íme az Igazi Sovány Kenyér! Suliban úgy tanultuk, hogy a Nyitott Szendvics az a szendvics, aminek nincs teteje. Tegnap este a szendvicsimádó férjem összerakta a kabrió szendvicset:
Ahogy néztem, a fogyasztás kicsit macerás volt, de legalább finom volt és stílszerűen még a sajtban is voltak lyukak.
Sose legyen nagyobb problémám mint pár szelet lyukas kenyér...
Múlt héten vettem tulipánt, most hétfőn nárciszt. Háromszor volt rajtam szoknya az elmúlt hét napban. Láss csodát, a harmadik napsütéses reggelre keltünk! Jó volna azt hinni hogy ez mind az én szoknyáim és virágaim érdeme....
Ma reggelre döntöttek úgy, hogy kinyílnak teljesen. Nem tudom miért örvendezek ennek annyira, mert tudtam hogy ki fognak nyílni, de azért türelmetlenkedtem és óránként megkérdeztem tőlük, hogy mi lesz már?!
Tegnap Tomi elment bevásárolni. Vett kenyeret. Az Asdá-ba ment, nem pedig a Tescoba. Sosem szerettem az asdás kenyereket, mert mindegyiken érzek valami ízesítést, vagy túl szezámos, vagy túl mákos, vagy egyszerűen csak túl... hmm... kenyér íze van.
Erre kibontja a zacskót, éééééssss, ta-daaaaam:
Igazi diétás kenyér. Le a kalóriákkal és vissza a szénhidrátokkal! Íme az Igazi Sovány Kenyér! Suliban úgy tanultuk, hogy a Nyitott Szendvics az a szendvics, aminek nincs teteje. Tegnap este a szendvicsimádó férjem összerakta a kabrió szendvicset:
Ahogy néztem, a fogyasztás kicsit macerás volt, de legalább finom volt és stílszerűen még a sajtban is voltak lyukak.
Sose legyen nagyobb problémám mint pár szelet lyukas kenyér...
2011. március 7., hétfő
Képzelt Riport Egy Angliai Szakemberrel
Hogy hívják az angol szakembert?
Sehogy. Nincs olyan...
Ez lehet hogy általánosító volt és gonosz, de íme az alábbi képzelt riport, amely talán bővebb képet ad.
- Először is, szeretném megköszönni hogy idejéből áldozik rám és a lakásomban marad hogy elbeszélgessünk. Kér egy teát?
- Igazán nem probléma. A következő munkám úgyis délután kettőre volt bejegyezve, és most még csak fél három van. Bőven van időnk! Igen, kérek teát, de abból a dobozból ami a szekrény hátuljában van, az sokkal finomabb mint ami elöl van. Volna esetleg friss tej is? Ezeket a tartós tejeket annyira nem bírja a gyomrom...
(én ekkor elmegyek teát csinálni, és rájövök, hogy a szekrény mélyén tényleg van egy doboz tea, amire nem is emlékeztem. Friss tej nincs, kockáztatok a gyomrával)
- Akkor kezdjük is! Mióta foglalkozik egyszerűbb lakásfelújításokkal?
- Legalább húsz éve. Még fiatalon csináltam egy kertészeti kurzust, és aztán dolgoztam is fél évet kertészként, majd rájöttem, hogy elég jól tudok végülis akármit csinálni, bármit meg tudok oldani. Egyre több és több megrendelőm lett, végül rájöttem hogy a lakásokban melegebb van mint a kertekben, nem fázok annyira, a tea sem hűl ki olyan hamar, ráadásul a munkámnak azonnali látszatja van, nem kell várni hosszú hetekig hogy kinőjön egy darab virág!
- Szokta önmagát képezni?
- Hogyne. A helyi barkácsáruházak prospektusait például mindig megnézem. Tudom hogy milyen új anyagok vannak a piacon, mert munka után a kocsmában jól el szoktunk beszélgetni a haverokkal.
- Meséljen kicsit a munkarendjéről!
- Körülbelül időben megérkezek az adott helyre. Szeretem, ha nincs otthon senki, mert akkor tudok nyugodtan dolgozni. Összedobok magamnak egy teát és felmérem a terepet. Aztán nekiállok dolgozni. Amikor szünetet tartok, teázok, vagy tévézek. Megcsinálom amit meg kell, aztán elmegyek haza - nagyjából ennyi.
- Hogyan készíti elő a munkaterületet?
- Mindenkinek megvan a maga feladata. Vannak a kisegítők és a kisegítettek. A doktor sem áll neki csak úgy műteni, több ember készíti neki elő a beteget. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy az én feladatom mondjuk a csempézés, nem pedig a rendrakás. Váratlanul úgysem esik be a szerelő, tehát a lakásban lakóknak bőven van ideje mindent elpakolni és kitakarítani mielőtt jövök.
(én ekkor odahozom neki a rózsaszín kádkilépőmet és a mosdókagyló melletti rózsaszín kis törölközőt. Én ugyanis azt hittem, hogy a törölközőhöz nem fog nyúlni, a kilépőt meg képes lesz kihajítani a fürdőből.)
- Meg tudná mondani, hogy mik ezek a fehér foltok ezeken a dolgokon?
- Hogyne. Ez itt a kilépőn fugázó, ez pedig a törölközőn szilikon. Hirtelen megszaladt a tubus és nem tudtam máshová törölni a kezemet. De kijönnek ám a foltok, csak be kell áztatni őket, meg jól meg kell dörzsölni és kimosni. Kaphatnék még egy teát? Porzik a torkom...!
(én ekkor elindulok a konyhába, de utánam kiabál még, hogy van-e még abból a fincsi olasz kekszből amit a múltkor is evett. Válaszolok, hogy már nincs, körülbelül pont azóta, hogy ő legutóbb itt járt)
- Folytassuk a beszélgetést! Tehát, ön elvégzi a munkáját, mi a következő lépés?
- Lekapcsolom a villanyt és a kocsmába megyek. Haha, de komolyan! A munkám azzal még nincs elvégezve, hogy én hazamentem. A fugának száradnia kell, a szilikonnak kötnie... Szóval az a biztos, ha mindent úgy otthagyok, ahogy, és másnap amikor visszamegyek akkor legalább nem kell előről kezdenem a dolgaim kipakolását. Több idő teázni, ugye! (kacag)
- Csak akkor pakol el mindent amikor végleg elkészült a munkával? Mi van ha az ott lakók használnák a fürdőszobát?
- Igen, valahogy úgy. A szemetet mondjuk nem szoktam levinni, de hogy a fenti példámmal éljek, maga szerint a doktor viszi el kidobni a kiműtött veseköveket is? Kötve hiszem! Ugyan! Két napot simán ki lehet bírni fürdőszoba nélkül...
- Mi a helyzet a takarítással, az ide-oda cseppent fugázók és egyebek eltávolításával?
- Jajj, azokat nagyon egyszerű leszedni. Egy kis tisztítószer kell hozzá, meg szivacs. Az ott lakóknak ez igazán nem kellene hogy problémát okozzon! Ha meg nem jön le, hát nem jön le. Csak úgy, mint a háborúban, itt is vannak veszteségek!
- Szokott-e valami extra dolgot megcsinálni, csak mert látja hogy arra ott hirtelen szükség lenne, vagy megkérik rá?
- Hát nemrég szóltak, hogy tegyem lejjebb a zuhanfej tartó csövet, hogy valami lakónak kényelmesebb legyen elérnie. Kiszámoltam, hogy nekem pontosan 10 centit kellene mozdítanom a csövön, hogy a feje tetejéig érjen a csőnek az alja. Namármost ez nonszensz, ennyiért nem kockáztatok csempét fúrni!
- Mi van akkor ha az illető nem a feje tetejére akarja a csövet, hanem kicsit lejjebb?
- Ugyan, a lakók sokszor akarnak sok mindent! Én is szeretnék végre úgy dolgozni hogy be se kelljen mennem, de nem kapok meg mindent én se...! Viszont az extra munkához visszatérve, nemrég egy lakásban láttam hogy a szilikont ki kell cserélni a mosdókagylónál, úgyhogy külön kérés nélkül meg is oldottam.
Ezután még elmeséli, hogy mennyire szereti a munkáját, kifejti hogy mennyire szereti a finom borokat, miközben szemezget a szeszespolcommal, majd az órájára nézve az ajtónak ered. A lakásból a saját lábnyomai vezetik ki, és mielőtt beszáll a liftbe, még hallom a csukott bejárati ajtón át is, ahogy felhívja a kliensét hogy őrületes tömeg van az utakon, úgyhogy ma már nem ér oda. Különben is jobb ez így, mert a fugának még száradnia kell.
Sehogy. Nincs olyan...
Ez lehet hogy általánosító volt és gonosz, de íme az alábbi képzelt riport, amely talán bővebb képet ad.
- Először is, szeretném megköszönni hogy idejéből áldozik rám és a lakásomban marad hogy elbeszélgessünk. Kér egy teát?
- Igazán nem probléma. A következő munkám úgyis délután kettőre volt bejegyezve, és most még csak fél három van. Bőven van időnk! Igen, kérek teát, de abból a dobozból ami a szekrény hátuljában van, az sokkal finomabb mint ami elöl van. Volna esetleg friss tej is? Ezeket a tartós tejeket annyira nem bírja a gyomrom...
(én ekkor elmegyek teát csinálni, és rájövök, hogy a szekrény mélyén tényleg van egy doboz tea, amire nem is emlékeztem. Friss tej nincs, kockáztatok a gyomrával)
- Akkor kezdjük is! Mióta foglalkozik egyszerűbb lakásfelújításokkal?
- Legalább húsz éve. Még fiatalon csináltam egy kertészeti kurzust, és aztán dolgoztam is fél évet kertészként, majd rájöttem, hogy elég jól tudok végülis akármit csinálni, bármit meg tudok oldani. Egyre több és több megrendelőm lett, végül rájöttem hogy a lakásokban melegebb van mint a kertekben, nem fázok annyira, a tea sem hűl ki olyan hamar, ráadásul a munkámnak azonnali látszatja van, nem kell várni hosszú hetekig hogy kinőjön egy darab virág!
- Szokta önmagát képezni?
- Hogyne. A helyi barkácsáruházak prospektusait például mindig megnézem. Tudom hogy milyen új anyagok vannak a piacon, mert munka után a kocsmában jól el szoktunk beszélgetni a haverokkal.
 |
| A kartonpapír is tökéletesen elválasztja a csempét, nem kell ide műanyag elosztó... |
- Körülbelül időben megérkezek az adott helyre. Szeretem, ha nincs otthon senki, mert akkor tudok nyugodtan dolgozni. Összedobok magamnak egy teát és felmérem a terepet. Aztán nekiállok dolgozni. Amikor szünetet tartok, teázok, vagy tévézek. Megcsinálom amit meg kell, aztán elmegyek haza - nagyjából ennyi.
- Hogyan készíti elő a munkaterületet?
- Mindenkinek megvan a maga feladata. Vannak a kisegítők és a kisegítettek. A doktor sem áll neki csak úgy műteni, több ember készíti neki elő a beteget. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy az én feladatom mondjuk a csempézés, nem pedig a rendrakás. Váratlanul úgysem esik be a szerelő, tehát a lakásban lakóknak bőven van ideje mindent elpakolni és kitakarítani mielőtt jövök.
(én ekkor odahozom neki a rózsaszín kádkilépőmet és a mosdókagyló melletti rózsaszín kis törölközőt. Én ugyanis azt hittem, hogy a törölközőhöz nem fog nyúlni, a kilépőt meg képes lesz kihajítani a fürdőből.)
- Meg tudná mondani, hogy mik ezek a fehér foltok ezeken a dolgokon?
- Hogyne. Ez itt a kilépőn fugázó, ez pedig a törölközőn szilikon. Hirtelen megszaladt a tubus és nem tudtam máshová törölni a kezemet. De kijönnek ám a foltok, csak be kell áztatni őket, meg jól meg kell dörzsölni és kimosni. Kaphatnék még egy teát? Porzik a torkom...!
(én ekkor elindulok a konyhába, de utánam kiabál még, hogy van-e még abból a fincsi olasz kekszből amit a múltkor is evett. Válaszolok, hogy már nincs, körülbelül pont azóta, hogy ő legutóbb itt járt)
- Folytassuk a beszélgetést! Tehát, ön elvégzi a munkáját, mi a következő lépés?
- Lekapcsolom a villanyt és a kocsmába megyek. Haha, de komolyan! A munkám azzal még nincs elvégezve, hogy én hazamentem. A fugának száradnia kell, a szilikonnak kötnie... Szóval az a biztos, ha mindent úgy otthagyok, ahogy, és másnap amikor visszamegyek akkor legalább nem kell előről kezdenem a dolgaim kipakolását. Több idő teázni, ugye! (kacag)
- Csak akkor pakol el mindent amikor végleg elkészült a munkával? Mi van ha az ott lakók használnák a fürdőszobát?
- Igen, valahogy úgy. A szemetet mondjuk nem szoktam levinni, de hogy a fenti példámmal éljek, maga szerint a doktor viszi el kidobni a kiműtött veseköveket is? Kötve hiszem! Ugyan! Két napot simán ki lehet bírni fürdőszoba nélkül...
- Mi a helyzet a takarítással, az ide-oda cseppent fugázók és egyebek eltávolításával?
- Jajj, azokat nagyon egyszerű leszedni. Egy kis tisztítószer kell hozzá, meg szivacs. Az ott lakóknak ez igazán nem kellene hogy problémát okozzon! Ha meg nem jön le, hát nem jön le. Csak úgy, mint a háborúban, itt is vannak veszteségek!
 |
| Takaítson aki ott lakik |
- Szokott-e valami extra dolgot megcsinálni, csak mert látja hogy arra ott hirtelen szükség lenne, vagy megkérik rá?
- Hát nemrég szóltak, hogy tegyem lejjebb a zuhanfej tartó csövet, hogy valami lakónak kényelmesebb legyen elérnie. Kiszámoltam, hogy nekem pontosan 10 centit kellene mozdítanom a csövön, hogy a feje tetejéig érjen a csőnek az alja. Namármost ez nonszensz, ennyiért nem kockáztatok csempét fúrni!
- Mi van akkor ha az illető nem a feje tetejére akarja a csövet, hanem kicsit lejjebb?
- Ugyan, a lakók sokszor akarnak sok mindent! Én is szeretnék végre úgy dolgozni hogy be se kelljen mennem, de nem kapok meg mindent én se...! Viszont az extra munkához visszatérve, nemrég egy lakásban láttam hogy a szilikont ki kell cserélni a mosdókagylónál, úgyhogy külön kérés nélkül meg is oldottam.
 |
| Így már sokkal kevésbé fog lecsorogni a víz a mosdókagyló mögé! |
Ezután még elmeséli, hogy mennyire szereti a munkáját, kifejti hogy mennyire szereti a finom borokat, miközben szemezget a szeszespolcommal, majd az órájára nézve az ajtónak ered. A lakásból a saját lábnyomai vezetik ki, és mielőtt beszáll a liftbe, még hallom a csukott bejárati ajtón át is, ahogy felhívja a kliensét hogy őrületes tömeg van az utakon, úgyhogy ma már nem ér oda. Különben is jobb ez így, mert a fugának még száradnia kell.
2011. március 4., péntek
Végre Péntek!
Ez a hét is elment. Egy héttel közelebb a tavaszhoz, a nyárhoz, a strandhoz, a napozáshoz. Tegnap láttam Timinél orchideás képeket és gondoltam, én is megmutatom hogy az irodában éppen milyen színű van. Érdekes hogy az orchideáknak fantasztikus színe van, de illata sosincs! Jó hétvégét azoknak akik nem dolgoznak és kitartást azoknak akiknek igen! Vajon megszületik-e az unokahúgom a következő egy héten belül...?
2011. március 3., csütörtök
Honnan Tudod hogy Londoni Magyar Vagy?
Úgy hirtelen eszembe jutott egy lista...
- A metró vonalakat nevük és nem színük alapján azonosítod
- Képes vagy hosszas diskurzusokat folytatni útvonalakról, hétvégi lezárásokról, metrópótló buszokról különböző nehezítésekkel, mint például ’minimális átszállás’ vagy ’csak lift vagy mozgólépcső’
- A belvárosból az éjszaka közepén is hazatalálsz, és tudsz legalább két külön útvonalat
- Néha a metrót is leinted hogy álljon meg előtted
- A peronon ott várod a metrót, ahol az az ajtó fog kinyílni, ami a desztinációdnál a kijárathoz legközelebb esik majd
- Minimum 90 százalékban érted hogy mit mond a metróvezető, vagy a hangosbemondó
- Tudsz legalább két olyan boltot, ahol magyar élelmiszerek kaphatóak
- De legalább öt lengyel boltot fel tudsz sorolni, ahol magyaros jellegű dolgok kaphatók
- A szekrényedben legalább három féle tea áll
- A pirítósodat inkább lekvárral kened, mint fokhagymával
- Számodra természetes, hogy bárhol járj a városban, sosem vagy messze egy ingyenes vécétől vagy egy pint sörtől
- Ugyanígy természetes, hogy a vécében szappan és vécépapír is van, míg a sörből választék
- Étteremben boldogan használsz kuponokat és különben is mindenhol gyűjtesz pontot, ahol csak lehet
- A ’majd otthon felpróbálom’, ’nem tetszik, majd visszaviszem’, ’kirakati darab ezért lealkudom az árát’ és ’inkább mégsem kell’ kijelentések teljesen normálisak a ruházati és elektronikai termékekre
- Ha valamilyen szolgáltatással nem vagy elégedett, nem félsz panaszkodni és kártérítést igényelni
- Ledöbbensz hogy a Ferihegyi Reptéren az útlevélkezelésnél csupán kettő női vécé van, és a vécépapír is kemény (és hogy a takarítók fehér köpenyben dolgoznak)
- Legalább egyszer megpróbáltál fizetni egy vagy két forintosokkal, miután azokat már beszüntették, és a pénztárcádban talán még most is van pár darab
- Sokkol, hogy Magyarországon drágább ruházkodni, taxizni és Heinz ketchupot venni, mint Londonban
- Az ilyen és ehhez hasonló mondatok teljesen normálisak számodra: Az oyster carddal elmentem South Kenig, hogy ott shoppingoljak kicsit, vettem egy summer dresst, meg pumpsot, mert sale volt, és hazafelé signal failure miatt busszal kellett mennem tovább, de nem is volt baj, mert így legalább mire hazaértem, már pont mehettem is a gymbe.
 |
| Zavaros utcakép - Marble Arch, 2011 Március 3 (tejfehér égbolt) |
2011. március 2., szerda
Eseménytelenség
Nincs előrelépés semmilyen ügyben sem.
Se unokahugi, se tavasz, se hétvége, de még fürdőszoba javítás se. Tegnap este megrendezték az elmaradt Chelsea - Manchester meccset (amit a hó miatt kellett eltörölni), úgyhogy mikor máskor lenne valami gebasz a metróközlekedéssel, mint amikor több tízezer szurkoló igyekszik kimenni a stadionba? Hosszú, hosszú évekig vártam a 2012-es Olimpia közeledtét, de egyre inkább elbizonytalanodok. Ha ez történik egy meccsnél, mi lesz amikor egyszerre lesz itt tenisz, úszás, foci, és egyebek?
Azért különösebb probléma nélkül hazajutottam, de mindig elmélázok azon, hogy egyes emberek miért érzik attól jobban magukat hogy egy alacsony nőre támaszkodnak, tapossák a lábát és állandóan belekönyökölnek a nyakába? Miért nem kekeckednek egy hústoronnyal, olyan kíváncsian nézném ahogy egy két méteres izompacsirtának a veséjét pengetnék...
Ma reggel észrevettem hogy elkezdtek nyílni a nárciszok. Nem tudom miért pont most, amikor olyan hideg van amúgy is... meg persze a nap is csak az időjárás előrejelzés oldalakon süt! Ezúton köszönöm a mókusnak, hogy jelenlétével emelte a kép minőségét!
Se unokahugi, se tavasz, se hétvége, de még fürdőszoba javítás se. Tegnap este megrendezték az elmaradt Chelsea - Manchester meccset (amit a hó miatt kellett eltörölni), úgyhogy mikor máskor lenne valami gebasz a metróközlekedéssel, mint amikor több tízezer szurkoló igyekszik kimenni a stadionba? Hosszú, hosszú évekig vártam a 2012-es Olimpia közeledtét, de egyre inkább elbizonytalanodok. Ha ez történik egy meccsnél, mi lesz amikor egyszerre lesz itt tenisz, úszás, foci, és egyebek?
 |
| 2011 március 1, Notting Hill metróállomás |
Ma reggel észrevettem hogy elkezdtek nyílni a nárciszok. Nem tudom miért pont most, amikor olyan hideg van amúgy is... meg persze a nap is csak az időjárás előrejelzés oldalakon süt! Ezúton köszönöm a mókusnak, hogy jelenlétével emelte a kép minőségét!
Közben visszaírtak egy blog-gyűjtő oldalról hogy a blogom bekerült a listájukra. http://blogok.org/szemelyes/mucifoci/ Itt lehet klikkelni és értékelni. Azért csak gyengéden. Elég törékeny vagyok mostanság...
2011. február 28., hétfő
Az úgy volt, hogy szombaton megyünk egy (focis) tévéműsor forgatására. A jegyünkön rajta volt, hogy 18.45kor kezdődik a felvétel, de 17.45kor már ajánlatos sorban állni. A jegyek ugyanis kisorsolás alapon vannak meghirdetve, senki sem fizet értük, viszont nem is garantált a bejutás.
Autóztunk majdnem két órát, és már öt után húsz perccel a sor végére álltunk be, de sajnos másfél óra sorban állás után nem jutottunk be, pedig előttünk már csak harminc ember volt. Háát, nem voltak rám büszkék a fiúk, hogy a hidegben várakoztattam őket hosszú autózás után, de legalább kárpótlásul legközelebb soron kívüli bejutásra jogosító jegyeket kapok majd.
Mi ugyan nem ettünk a sorban, de mások igen...
Vasárnap ragyogó napsütésben elindultunk Kingstonba a Mai barátnőmmel. Szikrázó kék ég, csicsergő madarak... és mire odaértünk húsz perccel később, már sötétszürke felhők voltak felettünk. Hamarosan szakadni is kezdett, úgyhogy a Temze parti séta helyett inkább ebédeltünk, fagyiztunk és kirakatokat nézegettünk. Persze ez pont olyan eső volt, ami nem akart elállni, úgyhogy esernyő híján amíg visszasétáltunk az autóhoz, alaposan eláztam.
Kár, hogy nincs még olyan fürdőkádam, ahol ilyen sütiket lehetne elhasználni! Nem mintha egy szappant is megszagoltam volna, mert egy hatalmas adag meggyes-joghurtos fagyit egyensúlyoztam a kezemben.
2011. február 24., csütörtök
Végre!
A köd oszlani kezd.
Az esős-trutyis-lehangolós tegnap után végre kék(szerű) ég köszöntött ránk. Könnyebb volt felkelni, könnyebb volt elkezdeni a napot, és munkába menet még egy virágzó aranyeső bokrot is láttam!
Azt nem tudom hogy Jégtörő Mátyás hagyománya működik-e Nagy Britanniában is, de ha igen, akkor mostantól biztosan tavasz lesz. (Ugye? UGYE?!)
Nem késett a metró, zenét hallgattam, újságot olvastam és mosolyogva érkeztem be dolgozni.
Este megyek, kipróbálom a hírhedt Nike Edzőtábort (egy órában). A tapasztaltak biztosítottak hogy nem fogom bírni, és kifekszek öt perc után, úgyhogy egyelőre becélzom a 15 percet, aztán majd holnap beszámolok a történtekről - persze csak akkor ha túléltem...
Azt hiszem ma még jövök egyet, mert van valami ami nyomja a lelkemet, de valahogy még érlelnem kell egy kicsit hogy hogyan fogalmazzam meg rendesen.
Addig is, éljenek a nárciszok!
Az esős-trutyis-lehangolós tegnap után végre kék(szerű) ég köszöntött ránk. Könnyebb volt felkelni, könnyebb volt elkezdeni a napot, és munkába menet még egy virágzó aranyeső bokrot is láttam!
 |
| Jó reggelt, London! 2011 Február 24 |
 |
| Kicsit feledteti hogy nem jött össze Porto... |
Nem késett a metró, zenét hallgattam, újságot olvastam és mosolyogva érkeztem be dolgozni.
 |
| Kedvesebb a kilátás mint tegnap délidőben az esernyő alól! |
Este megyek, kipróbálom a hírhedt Nike Edzőtábort (egy órában). A tapasztaltak biztosítottak hogy nem fogom bírni, és kifekszek öt perc után, úgyhogy egyelőre becélzom a 15 percet, aztán majd holnap beszámolok a történtekről - persze csak akkor ha túléltem...
Azt hiszem ma még jövök egyet, mert van valami ami nyomja a lelkemet, de valahogy még érlelnem kell egy kicsit hogy hogyan fogalmazzam meg rendesen.
Addig is, éljenek a nárciszok!
2011. február 9., szerda
Hétvége Képekben
Péntek - Otthon
 |
| Hajvágás, miközben kínai új év megünneplése eredeti kanadában gyártott japán sakéval és az abból készített brazil Sakerinha koktéllal. Sakerinha (szakerinnya) koktélhoz három kiskanál barna cukor, három cikkely lime négy db jégkocka kell, majd összedöngölni és felönteni a képen látható mennyiségig sakéval. Balra Pocky (pokki) szintén japán édesség, a magyar sózatlan ropihoz tudom hasonlítani, ahol a ropi csokiba van mártva |
Szombat - Masala Zone (Earls Court, London)
 |
| Epres Lassi és Fűszeres Kóla - előbbi finom volt, utóbbi háát, érdekes! |
 |
| Kóla mentával, lime-al és fűszerekkel - végülis a curryhez jó volt... (de a víz is jólesett utána!) |
 |
| Gyorsétkeztetős csendélet |
 |
| Grand Thali, balról jobbra körben: Bárány curry, chapati (kenyér), saláta, mangó chutney (lekvárszerűség), korianderpüré, lencsecurry, zöld krumplis curry, csípős zöldséges curry, raita (ízesített joghurt, a chutney mellett ez is enyhíti a csípősséget) és középen a rizst félig kitakarja egz popadom, ami egy ropogós lepény, előételnek fogyasztják |
 |
| Normál Thali - ugyanazok vannak a tálcán mint a nagy adagnak, de én nem kaptam salátát és raitát sem. Én currynek vajas csirkés curryt választottam |
Vasárnap - Maroush (Marokkói Étterem az Edgware Roadon)
 |
| Balra humusz (csicseriborsópüré), jobbra (bocs a betűzésért, nem tudom a hivatalos nevét) baba ganoush (padlizsánpüré) |
 |
Laposkenyér. Olyasmi mint a pitta, csak nem az... |
 |
| Desszert pisztácia, dió, méz és kókusz ízekben - a köztes fogást elfelejtettem lekapni, de az is jó volt! |
 |
| Maroush - esténként élőzene is van, hastáncosokkal |
(Szeretném leszögezni, hogy szoktunk enni otthon is, néha főzünk is magunkra - de ez a hétvége most így alakult)
Szombat esti pubos meccsnézés közben lefoglaltam magam...
 |
| ... és megtaláltam ezt a falat mindenféle pénzzel. Megtalálod a lényeget? |
2011. február 8., kedd
Kiváló Hétnek Ígérkezik Ez A Mostani...
Abból tudod, hogy jó heted lesz, ha ilyen vagy hasonló dolgok történnek veled:
Délután fél ötkor még simán világos volt.
- Munkába menet észreveszed hogy a nárciszok nemcsak a zöld száraikat, de már a virágot rejtő csomagolásukat is mutogatják
- Reggel tízkor munkában összeveszel az egyik (feletted álló)
öntelt hülyévelkollégával, mert megpróbálod neki elmagyarázni, hogy az ő személyes postáját legalább csomagolja be, mielőtt neked adná postázásra. Összeveszés lényege lehet bármi, de kifejezetten jót tesz a vérnyomásnak, ha az említett kolléga azzal 'zárja' a vitát hogy kuss, ez a munkád, benne van a szerződésedben. (Nem, nincs benne, bárhogy is facsarjuk) - Eszel egy körtét és az alja felé, amikor gondosan körberágtad a csumáját, egyszerre próbálsz gépelni egy e-mailt és a következő harapásnál az orrodba dugod a körtét (fuj!)
- Felnézel az előtted heverő kupacnyi elvégezendő feladatodból és látod hogy már fél öt (mehetsz bélyegezni a személyes postát). Plusz löketet ad amikor észreveszed, hogy egész nap egy marék szőlőt, egy félig megevett (orrba feldugott) körtét, egy marék szárított gyümit meg egy marék magot ettél ÉS a marék jelen esetben a saját markod és nem valakié akinek tulajdonképpen két és félszer akkora kezed van mint neked
- Hazaindulván a metróban kejfeljancsit játszol, mert vagy térdhajlaton csapnak egy táskával, vagy a copfodat bólintják meg egy könyökkel.
- Otthonba érkezvén még mindig érzel késztetést elmenni konditerembe, ott 10 perc kemény munkával leparkolsz két autó közé, miközben néznek más autósok ÉS tudod hogy mértanilag képtelenség ennél jobban átlósan beállni
- Mindenféle fájdalom nélkül elvégzed az edzést, hazaérsz, leparkolsz (ezúttal egyenesen, másra nem is lenne hely), majd a lakásba lépvén férjed informál hogy nem ette meg az utolsó falat csokis dán kuglófot, úgyhogy tejszínhab mögé bújtatva el is nyammogod elégedetten.
Délután fél ötkor még simán világos volt.
 |
| Gerakas, Zakynthos, 2008 Július - A Caretta Caretta teknősök tojásai ilyentájt kelnek ki. Hogy a kicsiket megóvják, ilyen kosarakkal jelzik hogy hova nem szabad lépni. Ennek semmi köze az egész bejegyzésemhez, de ki az aki ne akarna nyaralás ilyen-olyan formájáról ábrándozni kicsit? |
2011. január 30., vasárnap
Ismét Mozi...
...de minek?!
 |
| Black Swan - Fekete Hattyú |
Rendben, nem ártott volna előre tájékozódnom hogy miről is szól. Bedőltem a nagy hírverésnek és tegnap este megnéztem.
Aki még nem látta és gondolkozik hogy megy, az válaszoljon az alábbi kérdésekre:
- Akarsz-e egy gyermekét mindenben kontrolláló anyát látni?
- Akarsz-e bepillantást nyerni a lágyrózsaszín balerínák kőkemény életébe?
- Akarod-e végignézni ahogy a főszereplő megőrül?
- Akarod-e látni ahogy egyik balettos a másik balettos arcába belecsap egy körömreszelőt többször is?
- Akarsz-e nézni két balettost szekszelni? (nem látszik cici és nem tütüben vannak)
- Akarod-e látni hogy a fentebb említett kontrolláló anyát a lánya fizikailag bántalmazza?
Ha kettőnél több kérdésre feleltél igennel, akkor hajrá. Annál kevesebb és nem ajánlom. A filmnek nagyon jó filmzenéje van, érdekes volt a szemszög is, de ez az egész horror-beállítás nekem nem jött be. A sztorira és színészi alakításokra én nem adnék Oscar-díjat egyáltalán. A film elvesztette a realitását, amikor Nina szemgolyói pirosba fordultak, miután a hátában fekete tollat talált.
2011. január 28., péntek
Moziban Voltunk...
... és megnéztük 'A Király Beszéde' filmet.
Nem akarok filmkritikus lenni, de elég ritkán látok olyan filmet ami a moziból kijövetel után is elgondolkodtat. Ez egy ilyen film, mindenkinek nagyon ajánlom!
A történet lényege, hogy King George VI hogyan kerül trónra, és miképp birkózik meg a dadogás okozta problémákkal. Rengeteg 'orvos' próbál segíteni rajta, de végül a felesége találja meg azt 'beszéd tereapeautát', aki végre fejleszteni tudja York Hercegének beszédét. Komolyan mondom, együtt izzadtam a Herceggel/Királlyal egy-egy rosszulsikerült beszéde alatt, de zavarba ejtő nyilvános szereplés ide, világhábprú kitörése oda, mégis számtalan humoros jelenet van.
Tetszett hogy bepillantást nyerhettünk a királyi család személyes történetébe, és sokszor elképzeltem hogy vajon mit szólhat a mostani Királynő, amikor nézi ezt a filmet? Ő is megjelenik a filmben bájos kislányként. Vajon mondta-e a Philipnek a film nézése alatt, hogy 'Oh Philip, mindig is szerettem a lovakat' vagy hogy 'Igazán figyelemre méltó, ahogy a nagybátyámat ábrázolják'...
Az is tetszett, hogy rengeteg helyszínt, palotát, környéket felismertem a filmben. Azért szeretnék megnyugtatni mindenkit hogy ennyire nem ködös London. Vagy annyira beépült a város hogy már nincs ilyen gomolygó köd - vagy csak a nagy rohangászásban sosem szentelek elég figyelmet a közvetlen környezetemnek. (Azért amikor November végén eltévedtem a Hyde Parkban mert köd volt, akkor megijedtem, na)
Jó volt látni (vagy csak jól ábrázolták...) hogy igenis létezik családi szeretet királyi körökben is és nagyon tetszett hogy Bertie (VI György) és Lionel (a beszéd specialista) halálukig jó barátságban maradtak.
Idézetek:
VIII Edward: - Ne haragudj, de rettentően elfoglalt voltam.
VI György: - Mégis mivel?!
VIII Edward: - Királykodással...
Szuper színészi alakítások, nagyon jó képbeállítások, sztori ami leköti a figyelmet az utolsó percig... Remélem besöprik majd az Oscar díjakat!
Mozira fel, mindenki nézze meg!!!!
Nem akarok filmkritikus lenni, de elég ritkán látok olyan filmet ami a moziból kijövetel után is elgondolkodtat. Ez egy ilyen film, mindenkinek nagyon ajánlom!
 |
| A magyar plakát |
A történet lényege, hogy King George VI hogyan kerül trónra, és miképp birkózik meg a dadogás okozta problémákkal. Rengeteg 'orvos' próbál segíteni rajta, de végül a felesége találja meg azt 'beszéd tereapeautát', aki végre fejleszteni tudja York Hercegének beszédét. Komolyan mondom, együtt izzadtam a Herceggel/Királlyal egy-egy rosszulsikerült beszéde alatt, de zavarba ejtő nyilvános szereplés ide, világhábprú kitörése oda, mégis számtalan humoros jelenet van.
Tetszett hogy bepillantást nyerhettünk a királyi család személyes történetébe, és sokszor elképzeltem hogy vajon mit szólhat a mostani Királynő, amikor nézi ezt a filmet? Ő is megjelenik a filmben bájos kislányként. Vajon mondta-e a Philipnek a film nézése alatt, hogy 'Oh Philip, mindig is szerettem a lovakat' vagy hogy 'Igazán figyelemre méltó, ahogy a nagybátyámat ábrázolják'...
Az is tetszett, hogy rengeteg helyszínt, palotát, környéket felismertem a filmben. Azért szeretnék megnyugtatni mindenkit hogy ennyire nem ködös London. Vagy annyira beépült a város hogy már nincs ilyen gomolygó köd - vagy csak a nagy rohangászásban sosem szentelek elég figyelmet a közvetlen környezetemnek. (Azért amikor November végén eltévedtem a Hyde Parkban mert köd volt, akkor megijedtem, na)
 |
| Az amerikai plakát |
Idézetek:
VIII Edward: - Ne haragudj, de rettentően elfoglalt voltam.
VI György: - Mégis mivel?!
VIII Edward: - Királykodással...
Szuper színészi alakítások, nagyon jó képbeállítások, sztori ami leköti a figyelmet az utolsó percig... Remélem besöprik majd az Oscar díjakat!
Mozira fel, mindenki nézze meg!!!!
2011. január 25., kedd
Kulcstartók
Haragszom az irodai riasztónkra.
Tavaly július végén költöztünk ide, és azóta más sem történik csak éjszakai telefonhívások. A riasztó saját életet él, akkor éled fel amikor a humán példányok nyugovóra térnek. Téves riasztást sosem kapunk reggel fél hétkor, vagy este nyolckor. Mindig csak az éjszaka közepén. Lehet hogy a szellemek okozzák..? (ez is megérne egy külön bejegyzést, de az utóbbi időben nem történt semmi rendkívüli dolog)
Több, mint kilenc perce csevegek a riasztónk hogylétéről a tartalék irodakulcsot tároló kulcsossal (Kulcstartók???), én beugatok neki, osztom az észt mintha PhD-m lenne riasztóberendezésekből. Elmondom a véleményemet részletesen hogy mit is gondolok a hajnal három órás hívásokról, és a srác csak nyugodt. Még mindig nyugodt. Még mindig nyugodt. Aztán én is lehiggadok. Végülis én nem is vettem észre hogy hívnak, és annyira nem is akartak elérni engem, mert ha akartak volna, hívhatták volna a vezetékest.
Szóval nagyban higgadozok, amikor a srác (még mindig angolul) rákérdez a vezetéknevemre:
- Do you mind if I ask you about your surname? (Bánod ha rákérdezek a vezetéknevedre?)
- No, not at all... (Nem, egyáltalán nem... Megint egy hülye aki nem bír elszakadni a Kiss vezetéknév csókos jelentésétől)
- Where is it from? (Honnan való?)
- From Hungary.
- Oh really? I am Hungarian myself (Tényleg? Én is magyar vagyok)
- No way. Really?! (Kizárt. Tényleg?)
- Really.
- Really???
- Really!!!
- Tényleg?
- Tényleg! (Itt már kezdtem szégyelleni magam hogy nem tudtam mást mondani)
- De akkor miért hívnak Jasonnek?
- Hát... József...
Elég nehezen, de azért megértettem, és esküszöm amíg el nem kezdett folyamatosan beszélni magyarul, azt hittem valami nagyon lelkes karibi (!) alkalmazottal van dolgom. Olyan karibis akcentusa volt. Ha erőltetem az agyam sem tudom megtippelni hogy kelet európai, nem hogy még magyar. Meg is dícsértem az angolját, egyeztettünk riasztóbeli problémákat, és megígérte hogy alaposan utánanéz a mi riasztónknak és holnap visszahív!
Kéremszépen, én itt kiváló ügyfélszolgálatot kapok, és a Kulcstartókról némileg javult a nézetem is.
Körülbelül ennyi és ilyen izgalmak érnek engem mostanában. Itt az ideje valami kirándulás után nézni...
Tavaly július végén költöztünk ide, és azóta más sem történik csak éjszakai telefonhívások. A riasztó saját életet él, akkor éled fel amikor a humán példányok nyugovóra térnek. Téves riasztást sosem kapunk reggel fél hétkor, vagy este nyolckor. Mindig csak az éjszaka közepén. Lehet hogy a szellemek okozzák..? (ez is megérne egy külön bejegyzést, de az utóbbi időben nem történt semmi rendkívüli dolog)
Több, mint kilenc perce csevegek a riasztónk hogylétéről a tartalék irodakulcsot tároló kulcsossal (Kulcstartók???), én beugatok neki, osztom az észt mintha PhD-m lenne riasztóberendezésekből. Elmondom a véleményemet részletesen hogy mit is gondolok a hajnal három órás hívásokról, és a srác csak nyugodt. Még mindig nyugodt. Még mindig nyugodt. Aztán én is lehiggadok. Végülis én nem is vettem észre hogy hívnak, és annyira nem is akartak elérni engem, mert ha akartak volna, hívhatták volna a vezetékest.
Szóval nagyban higgadozok, amikor a srác (még mindig angolul) rákérdez a vezetéknevemre:
- Do you mind if I ask you about your surname? (Bánod ha rákérdezek a vezetéknevedre?)
- No, not at all... (Nem, egyáltalán nem... Megint egy hülye aki nem bír elszakadni a Kiss vezetéknév csókos jelentésétől)
- Where is it from? (Honnan való?)
- From Hungary.
- Oh really? I am Hungarian myself (Tényleg? Én is magyar vagyok)
- No way. Really?! (Kizárt. Tényleg?)
- Really.
- Really???
- Really!!!
- Tényleg?
- Tényleg! (Itt már kezdtem szégyelleni magam hogy nem tudtam mást mondani)
- De akkor miért hívnak Jasonnek?
- Hát... József...
Elég nehezen, de azért megértettem, és esküszöm amíg el nem kezdett folyamatosan beszélni magyarul, azt hittem valami nagyon lelkes karibi (!) alkalmazottal van dolgom. Olyan karibis akcentusa volt. Ha erőltetem az agyam sem tudom megtippelni hogy kelet európai, nem hogy még magyar. Meg is dícsértem az angolját, egyeztettünk riasztóbeli problémákat, és megígérte hogy alaposan utánanéz a mi riasztónknak és holnap visszahív!
Kéremszépen, én itt kiváló ügyfélszolgálatot kapok, és a Kulcstartókról némileg javult a nézetem is.
Körülbelül ennyi és ilyen izgalmak érnek engem mostanában. Itt az ideje valami kirándulás után nézni...
2010. december 3., péntek
Winter Wonderland
 |
| Ma már hóhelyzet volt |
 |
| Legalábbis jobban mint kedden |
 |
| Jó reggelt, London! |
 |
| Jól felöltözve élvezet a hó |
 |
| Ezt rosszul töltöttem fel... |
 |
| Az állomás virágai |
 |
| Útban a Winter Wonderland felé |
 |
| Hyde Park |
 |
| 'Kérlek, ne zavarj! 1 fontot dobjál be...' Nem mertem bedobni, féltem hogy mit találok! |
 |
| Bratwurst Auf Deutschland! |
 |
| Vigyáztak ránk is |
 |
| Wellington Arch |
 |
| Szétfagytam, irány haza! |
A Winter Wonderland az utóbbi években London Német hangulatot idéző karácsonyi élményparkja. Ideiglenes jégpályával, hullámvasutakkal, gyerek körhintákkal és persze sok-sok bratwursttal! Idén nagyobb mint tavalyelőtt volt, több árus van, több játszanivaló is,a hangfalakból üvöltött a német zene, egy helyen volt még német élőzene is de kialakítottak egy angolos, Viktoriánus stílusú büfésort is, hogy a chips, BBQ Chicken és egyéb english ételkülönlegességeknek is méltó helye legyen (az angol soron természetesen volt pub is, ahol szintén élőzene volt). Az árak nem olcsóak, de mutasson nekem valaki egyetlen karácsonyi vásárt/vidámparkot, amelyik az!
MuciFoci ajánlja a londoni Winter Wonderlandet!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)