2011. január 25., kedd

Kulcstartók

Haragszom az irodai riasztónkra.


Tavaly július végén költöztünk ide, és azóta más sem történik csak éjszakai telefonhívások. A riasztó saját életet él, akkor éled fel amikor a humán példányok nyugovóra térnek. Téves riasztást sosem kapunk reggel fél hétkor, vagy este nyolckor. Mindig csak az éjszaka közepén. Lehet hogy a szellemek okozzák..? (ez is megérne egy külön bejegyzést, de az utóbbi időben nem történt semmi rendkívüli dolog)

Több, mint kilenc perce csevegek a riasztónk hogylétéről a tartalék irodakulcsot tároló kulcsossal (Kulcstartók???), én beugatok neki, osztom az észt mintha PhD-m lenne riasztóberendezésekből. Elmondom a véleményemet részletesen hogy mit is gondolok a hajnal három órás hívásokról, és a srác csak nyugodt. Még mindig nyugodt. Még mindig nyugodt. Aztán én is lehiggadok. Végülis én nem is vettem észre hogy hívnak, és annyira nem is akartak elérni engem, mert ha akartak volna, hívhatták volna a vezetékest.

Szóval nagyban higgadozok, amikor a srác (még mindig angolul) rákérdez a vezetéknevemre:
- Do you mind if I ask you about your surname? (Bánod ha rákérdezek a vezetéknevedre?)
- No, not at all... (Nem, egyáltalán nem... Megint egy hülye aki nem bír elszakadni a Kiss vezetéknév csókos jelentésétől)
- Where is it from? (Honnan való?)
- From Hungary.
- Oh really? I am Hungarian myself (Tényleg? Én is magyar vagyok)
- No way. Really?! (Kizárt. Tényleg?)
- Really.
- Really???
- Really!!!
- Tényleg?
- Tényleg! (Itt már kezdtem szégyelleni magam hogy nem tudtam mást mondani)
- De akkor miért hívnak Jasonnek?
- Hát... József...


Elég nehezen, de azért megértettem, és esküszöm amíg el nem kezdett folyamatosan beszélni magyarul, azt hittem valami nagyon lelkes karibi (!) alkalmazottal van dolgom. Olyan karibis akcentusa volt. Ha erőltetem az agyam sem tudom megtippelni hogy kelet európai, nem hogy még magyar. Meg is dícsértem az angolját, egyeztettünk riasztóbeli problémákat, és megígérte hogy alaposan utánanéz a mi riasztónknak és holnap visszahív!

Kéremszépen, én itt kiváló ügyfélszolgálatot kapok, és a Kulcstartókról némileg javult a nézetem is.

Körülbelül ennyi és ilyen izgalmak érnek engem mostanában. Itt az ideje valami kirándulás után nézni...

2 megjegyzés:

Thea írta...

Potyognak a könnyeim!!!
Nem írom, hogy majd írok, ha majd megnyugszom, mert ezzel mindent leírtam! :-D

Agni írta...

Igen, vannak ilyenek:) Ennél már csak az volt rosszabb, mikor egy előttem álló nőcit kicikiztem a szuperben anno, mire kiderült, hogy magyar. Na azóta nem beszélek soha úgy, mintha mások nem értenék:) Jó kis sztori a Jócóval:)