Böriben a Bíróságon III

Összegezvén az eddigieket: behívtak esküdtszéknek, ez itt Nagy Britanniában bárkivel előfordulhat, aki legalább öt éve rajta van az itteni szavazólistán. Arra pedig mindenkit rátesznek aki angol állampolgár vagy EUs. Annak ellenére hogy ez egy nagyon fontos és megtisztelő feladat, én mégis úgy érzem hogy nem törődnek velünk. Itt megemlíteném azt, hog miután reggel megérkeztünk az általuk megadott időpontra, a váróterem ajtaján senki nem léphet ki, amíg nincs ebédidő. Addig maradnak a kényelmetlen székek és egy büfé, ami drágán árul szart. Viszek saját ennivalót, de mindent nem bírok el (laptop, jegyzetfüzet, stb), sőt a héten már forró vizet sem adtak ingyen, azért is fizetni kellett 40 pennyt. A bíróság ugyan ad napi 5.71 fontnyi keretet költeni, de ez elmegy az ebédre egy innivalóra és adag meleg ételre. Többnyire a meleg étel mennyisége egy kistányérnyi adagnak felel meg. Engem a mennyiség nem zavar, de a csapnivaló minőség, a sósság és az egyértelmű táplálkozási alapelveket semmibe vevő hozzáállás annál inkább (gomba tojással, pizza krumplival, stb).

Tegnap épp ott tartottam hogy az ügyünket aznapra felfüggesztette a bíró. Másnapi, másfél órás késéssel indításunk után hamarosan meghallgathattuk mindkét fél összegzését, vagyis a záróbeszédeket. Közben az ember néha-néha bepillant a dockba, a vádlott faarccal ül az üveg mögött, mellette egy méterre az őr figyel unottan.

Julia Quenzler rajza a Michael Douglas és Catherine Zeta Jones kontra Hello! magazin ügyről. A pár esküvőjéről képek jelentek meg, a magánjogaikat ezzel durván sértve

A bíró nemsokára ki is küldött minket a bíró döntést hozni. Ezúttal a váróterem egy másik sarkából nyíló folyosóra kellett mennünk, ahol egy szobába bezártak bennünket. Nem viccelek, fordult a kulcs, meg minden. A szobában volt egy darab kerek asztal, 12 székkel. A bíró utasításának megfelelően egyöntetű döntést kellett hoznunk, a többség itt nem dönthetett - mindenkinek egyet kellett értenie. Ez nem volt egyszerű, a bíró által feltett két kérdésre kellett választ találnunk az alapján, amilyen bizonyítékokat felvonultattak nekünk. Állítólag nagyon gyorsak voltunk, másfél óra alatt megegyeztünk. Ekkor ki kellett jelölnünk egy foremant (szóvivőt), aki a nevünkben közölte a döntést a bíróval. Lementünk ismét a tárgyalóba, ekkor viszont össze-vissza kellett ülnünk, csak a foremannak van meghatározott helye (aki fizikailag a legközelebb ül a bíróhoz). Felszólításra a szóvivő feláll és a hozzá intézett kérdésekre egyértelmű igennel-nemmel válaszol, majd a végén bejelenti hogy a vádlott szerintünk bűnös vagy nem. Ezután az alperes ügyvédje rögtön egyezkedni kezd, próbál kialkudni valami óvadékot vagy ilyesmit, de az én esetemben a bíró ezt nagyon hamar elhalgattatta, és a zsűrit a teremből kiküldte. Az ítéletet nem tudom, ahhoz állítólag semmi közünk sincs.

Paróka a Stanley cégtől

Semmi kalapács-csapkodás, semmi ügyvédek felugrálása hogy 'tiltakozom!' és a bíró nem ad sem helyet, sem elutasítást ezeknek, semmi dráma. Lehet hogy azért mert az én ügyem ennyire pitiáner volt, de valószínű hogy a filmek túldramatizálják ezt is.
Érdekességek:

• az angol bíróságokon a mai napig tilos fényképezni/videózni, ezért a nyilvánosságot érdeklő ügyeknél az újságok/tv csatornák festőt vagy rajzolót fogadnak fel, aki végigüli a nyilvános ügyet. Ha akar, akkor jegyzetelhet, de miután hazament, akkor viheti vászonra az alkotását, de az esküdtszéket sosem jelenítheti meg.
• a bíró, bár jogilag képzett és fizetett személy, nem rendelkezik fix munkahellyel, több bíróságra is bejár bíráskodni.
• egy ügyvéd paróka (barrister wig) kb 300 fontba, vagyis 90ezer forintba kerül. A felsőbb bíróságokon és ceremóniákon használt bíró paróka több, mint 1100 fontba (330ezer ft) kerül. Lószőrből készülnek.
• A leghosszabb angol pereskedés 10 évig tartott. A McDonalds perelt be két túlságosan lelkes aktivistát (akit érdekel, a googleben nézzen utána a McLibel case-nek)