Böriben a Bíróságon II

Ott tartottam hogy nem élvezem a Zsűrizést. Még mindig nem, de most már legalább csupán két napom van hátra (elviekben). Azóta nem hívtak be egy ügyre sem, viszont a derekam egyre rosszabb,  felfázást is összeszedtem, úgyhogy igazán kiváló a helyzet arrafele.

Mivel új ügyem nincs, ezért csak arról az egyről tudok beszámolni, ahol bent voltam.

Azt már írtam mút héten hogy olyan a váróterem, mint egy szigorúan zárt körű napközi, vagy mint egy reptéri váró, ahova miután becsekkoltál, nem mehetsz sehova, mert a gépedre kell várnod, ami adott esetben késhet akár 5-6 órát is.
Miután az előző nap megadott időpontban megérkeztem, nagy lendülettel vetettem bele magam a várakozásba. Már eltelt legalább 15 perc amikor rohadtul elkezdtem unni magam, de a koszos székek, a rongyossá olvasott újságok valahogy nem kötöttek le. Persze volt nálam könyv is, telefon is, víz és keksz is, de ha valaki várt már gépre legalább négy órát az tudja miről beszélek amikor azt mondom hogy semmi sem tudott igazán lekötni. Ha olvasnék, akkor biztosan percenként beindul a hangosbemondó, olyan fontos kijelentésekkel, hogy 'van három új ügyünk mára, és amint tudunk, leküldünk benneteket a tárgyalókba'. Déltől indul az aktuális izgalom. Elviekben 12.40 és 14.00 között van ebédidő, de percre pontosan délben a büfé ételmelegítő lámpáit felkapcsolják, és az aznapi kulináris gyönyöröket kipakolják. A várakozó zsűri persze nem ehet - mint azt egy újabb hangosbemondás bejelenti -, mert a bíró bármikor dönthet úgy, hogy még ebédidő előtt beesketi a zsűrijét, vagy a vádlott hamar kitalálja hogy felesleges a szájtépés, bevallja hogy bűnös és akkor rohanni kell ítéletet hozni.

Amikor a tárgyalóban a helyzet úgy hozza hogy szükség van zsűrire, akkor feltelefonálnak a váróba. A bíróság menedzser rajtaütés-szerűen felolvas 16 nevet. Ilyenkor a felolvasott 16nak össze kell gyűlnie. Itt újabb névsorolvasás (a keresztnevem elhangzásakor már hangosan igenelek, hogy megkíméljem az adott olvasót a vezetéknevem problémáitól), majd ukkmukkfukk irány le a tárgyaló. Első alkalommal mentem is mint egy szófogadó bárányka. A tárgyalóteremhez az usher (ásher, szolga) vezet le minket, fekete talárszerű köpenye lobog a fenekéről jobbra-balra. Amikor leérünk a lépcsőn, felsorakoztat minket. Kiköpeti a rágókat. A flakonjainkat elrakatja velünk a táskánkba. Szúrós tekintettel a egyesével a szemünkbe néz és felszólít hogy a telefonokat kapcsoljuk ki, a lenémítás nem elég. Elmondja, hogy amikor bemegyünk, a vádlott előtt kell felvonulnunk és soha, semmilyen körülmények között nem mehetünk át közvetlen a bíró előtt.
Elfordul és esküszöm hirtelen visszaperdül hogy még egyszer végignézzen minket alaposan. Mint az oviban a karácsonyi ünnepély előtt.

Ekkor lenyomja a kilincset és kinyitja az ajtót. Indulnánk befelé utána, de nem, az usher hirtelen megáll és meghajol a bírónak! Nem nagyon, de épp eléggé. Amikor befejezte a pukedlizést, bemehetünk mi is, és a vádlott padjától fél méterre átsétálunk a termen és leülünk a nézőközönség helyére.
A vádlottat felállítják és közlik vele hogy itt bizony most zsűrizés lesz, úgyhogy szépen figyelje csak meg hogy micsoda zsűri lesz most itt neki kisorsolva. A nevünkkel ellátott kártyákat összekeverik és felolvassák az első 12 nevet. A szerencsés kisorsoltakból lesz a zsűri, akik (miután megint átmentek a vádlott előtt) egyesével elfoglalják a helyüket. A tárgyalás végéig minden zsűritagnak ez lesz a hivatalos helye, minden alkalommal ugyanoda kell visszaülni.
A vádlott lehetőséget kap hogy tiltakozzon a véletlenszerűen odakerült zsűri elé. Ha nem kekeckedik, akkor megkezdődik a felesketés. Laminált kártyákon előkerülnek a fogadalmak, a vallásosak a bibliára teszik az aktuális fogadalmat, az ateisták (és jehovák) viszont csak simán felolvassák a fogadalmukat. Akinek nem megy a nyilvános olvasás, annak a szolga készségesen felolvassa tagonként, hogy a zsűritag elismételgethesse utána. Minden egyes zsűritag egyenként fogadkozik.

Miután a zsűri a lehető legkényelmesebben elhelyezkedett (a kényelmetlen székeken), a 4 nem kiválasztott elhagyhatja a termet. A szolga visszavezeti őket a váróba, hogy azok nyugodtan tudjanak tovább várni, a felesketett zsűri pedig feszülten elkezd figyelni, hogy miért is vannak ott.

A tárgyalók, ahol eddig én megfordultam, mind lambériával beburkolt tágas helységek voltak. Ez a lambéria dolog és a magas plafon annyira elnyeli a hangot, hogy az ügyvédek tőlem 4 méterre képesek voltak úgy beszélgetni, hogy semmit nem hallottam belőle.

A bíró egy pulpituson ül, jó széles asztala van, és olyan magas palánk van előtte, hogy éppen hogy mellkastól felfele kilátszik. Fekete talárján gondosan eligazgatva lóg az az ingjére kötött fehér keresztgallér, és parókát visel. Mivel ez nem olyan magasfokú bíróság, ezért a parókák sem akkorák: itt a bíró is az ügyvédekkel megegyező hosszúságú műhajat visel, amolyan dauerolt copfos-félét. A férfi bíróknál ez nem is olyan szembetűnő, mert rövid hajuk nem látszik, de viccesen néznek ki a hosszú hajú bíró/ügyvédnők, akiknek copfos parókájuk alól a saját copfos hajuk tűnik elő.

Tehát a bíró ül mindenki felett. Tőle jobbra ülünk mi, a zsűri (vagyis az esküdtszék), balra pedig a tanúpad áll. Ez pedig mint kiderült, itt nem is pad, hanem egy támasz, mert nincs benne szék, csak egy könyöklő. A bíró előtt ülnek az asszisztensek. Gondolom régebben ők gépelték az elhangzottakat, ma már arról gondoskodnak hogy a tárgyalást rögzítő felvevőben legyen elég kazetta (és egyes zsűritársaim szerint facebookoznak is, mert a bíró tuti nem lát le annyira!). Az ő asztaluk előtt van egy kis átjáró, majd utána kezdődnek az ügyvédek padsora. Az asztalsor egyik végében (vagyis a bírótól balra, a tanúpadhoz közelebb) ül a vádló ügyvéd, a másik oldalon pedig (vagyis a zsűrihez közelebb) a vádlott ügyvédje. Ilyen asztalókból van egymás mögött három sor, eddig nem voltam egy olyan ügyön sem, ahol a helyek betöltöttek lettek volna. A tanúk kint várakoznak, a tanúvallomások elhangzásáig nem figyelhetik a tárgyalást.
Az ügyvédek mögött, a bírótól a legtávolabb pedig a vádlott ül, a dockban. Eddig láttam olyan dockot, ahol úgy egy méter magas fa(kerítés) és 20 centis üveglap választotta el őt a teremtől, de láttam olyat is, ahol a vádlottat nem csak fa, hanem plafonig tartó, körülbelül egy méter széles és másfél centi vastag üveglapok választották le. Az üveglapok közötti 5 cm résen át halgatta a vádlott a tárgyalást és az ügyvéd ha gyorsan beszélni akart vele akkor ezen a kis résen át bonyolították le az egyeztetést.

Az ügy kivesézése nagyon színháziasan zajlik. A bíró az esküdtszék felé fordulva ismerteti a helyzetet. Megköszöni hogy ott vagyunk és figyelmeztet hogy senkinek sem beszélhetünk az ügyünkről amíg az véget nem ér, de a döntéshozás minden részlete titkos marad - mindörökké.
Az asszisztensek egyike feláll és felolvassa a zsűrinek a vádakat. Felénk fordul és tiszta angollal beszél, de nagyon körülményesen, pl így: a 2011-es év január hónak első napjának tizenegyedik órájában XY London Izébigyó Utcájának tizenharmadik száma alatt, a Cukorfalat nevű, spániel típusú kutyájának a fülét megsimogatta. Erre mi csak ülünk (és nézünk mint Jenő a moziban), és várjuk udvariasan hogy a vád elkezdje az álláspontját kifejteni.

Esetemben a prosecution felpattant, és miután a bírónak bólintott, felénk fordult és lassan, tagoltan (de ő is mindig csodaszép angollal) elkezdett beszélni. A dockban ülő bőrkabátos személyt hamis tanúzással vádolták (perverting the course of justice), egészen pontosan hamis alibiben. Egészen addig nem is volt gondja a vádlottunknak, míg az, akinek a alibit nyújtotta, fel nem adta magát. Onnantól borult a bili, és próbálta menteni a menthetőt - váltig állította hogy a tanúvallomását felvevő rendőr félreértette őt. Amikor befejezte, felállt a védelem ügyvédje is. Hát neki nemhogy a tej megaludt volna a szájában, de egy olívafa bogyót is termelt volna. A pár sorral fentebb lilával írt mondatot most olvasd ki úgy, hogy minden második szó után három, és minden vessző után öt másodperc szünetet tartasz.

Ezzel meg is magyaráztam hogy miért tartott ez a tárgyalás 3 napig. Össze vissza küldözgettek minket. Többször is előfordult hogy a váróban kiadták az ukázt hogy irány lefele a tárgyalóba. Mire lelépcsőztünk három emeletet, addigra jöhettünk is vissza fel, de egyszer nem küldtek minket fel, hanem csak a 'gyorsváróba'. Ez egy icipici szobácska, ahol 14 szék van, és egy vécé. A sárgás falakon sötét foltok ki tudja hány ott várakozó zsűritag támaszkodó fejének nyoma.  Itt várakoztattak minket több mint egy órán át. Rám jellemző módon, pont akkor akartam pisilni menni, amikor már terelgettek vissza a tárgyalóba. Mivel elég késő volt már, meg nem is kellett annyira, hát gondoltam egy órát kibírok.

Hiba volt. A hivatalos tárgyalási idő lejártakor már szinte görcsöltem, úgyhogy kénytelen voltam az ushert odahívni hogy engedjen ki pisilni. Odasusog a nőci, és kérdezi sokkoltan hogy mi a gondom. Halkan mondom neki hogy ki kell mennem.
- De miért?
- Mert pisilnem kell.
- Ok, megkérdezem a bírót.
Szuper. A bírót? Usher odamegy a bíróhoz, és fejével felém jelezgetve időt kér. Bíró erre felém fordulva:
- Jajj, nemsokára végzünk! Fel és alperes, mennyi időre van szükségük, tarthatunk szünetet?
- Bíró Úr, csupán 5-10 percre van szükségem.
- Kedves Zsűri, 5-10 perc rendben van, tud annyit várni?
- Ööööö, rendben bíró úr, de csak maximum 10 percet!

Mindenkit megnyugtatok, hogy 15 perc múlva a tárgyalást aznapra felfüggesztették, és én egyben felértem a mosdóba.