2011. február 18., péntek

Inzulin

Köszönet.

Jó érzés volt hogy amikor telefonáltam, udvariasan, segítőkészen bántak velem. Jó érzés volt hogy a második kapcsolásnál is akihez kerültem (kkkkáttes beegyógy), annak is megenyhült a hangja és segített.

Megnyugtatott hogy akivel végül beszéltem, az idejét nem sajnálva, egyértelműen, őszintén beszélt velem. Hogy kihallottam a hangjából hogy a páciensét nem csak egy cafat húsként, hanem emberként kezeli.

Papa jövő héten a rehabilitációs osztályra kerül, Mama meg megtanul inzulint adagolni.



Ezúton köszönöm minden illetékesnek, a telefont kapcsolóknak, az orvosoknak és az itt jókívánságukat kifejezőknek. Beleértve azt is, akihez legelőször fordultam és nagy  információ éhségem közepette még csak annyit sem mondtam neki hogy boldog névnapot, Lívi!

Nincsenek megjegyzések: