Csütörtök délután el akartam indítani az irodai mosogatógépet. Ahogy kinyitottam a szekrényajtót, egy gusztustalan bogarat láttam szaladgálni benne. Ijedtemben felkaptam a pult tisztító spray-t, és jól lefújkodtam, mire eltűnt egy lyukban. Be is csaptam a szekrényajtót, erre megjelent egy (másik?) ugyanilyen (ugyanaz?) undormány a szekrény külső felén is. Mivel befelé igyekezett, hát lefújkodtam ezt is, majd egy igazi harcosnőként sikítva rohantam ki a konyhából.
Munkatársamnak elmeséltem a történteket és a leírásomból tudni vélte, hogy csótánnyal állunk szemben.
Kis internetes kutakodás után megtudtam, hogy egy csótánnyal rögtön fel kell venni a harcot, mert a nőstények folyamatosan terhesek, és akár 150 kiscsótányt termelnek ki egy év alatt. Az, hogy a dinoszauruszok korából fennmaradt állatok, nem hatott meg.
Felvettem hát a kapcsolatot a CsótányIrtókkal, akik biztosítottak, hogy veszélyben az életünk, az irodát bármikor átvehetik ezek a rovarok, és semmi esetre se aggódjunk. Ők majd megakadályozzák, hogy elterjedjenek. Ha eddig még nem terjedtek el. Merthogy lehet hogy ez csak egy volt amivel én találkoztam, de előfordulhat hogy ahogy leszáll az éj, óriási bulit tartanak és minden felületen végigcepedliznek. Leírásom alapján Német Csótányra tippeltek.
A vérnyomásom vészesen zuhanni kezdett, úgyhogy remegő kézzel írtam alá az emailezett szerződést.
Péntek reggelre mire beértem már be is fújkodtak, ki is tették a csapdákat, és a teljes iroda annyira távoltartotta magát a konyhától mint én a fogorvostól (csak ha nagyon, nagyon muszáj).
Nemsokkal hazaindulásom előtt vettem a bátorságot, hogy alaposan körülnézzek a konyhában. Természetesen akkor rohant velem szembe egy csótány, de már közel sem akkora vehemenciával mint csütörtökön, úgyhogy fél óra múlva meg is győződtem róla, hogy az ellenség bekajálta a számára kitett mérget, és feldobta a szőrös lábait.
Mivel az irodánk elég új, kicsi a valószínűsége, hogy lepetézett egy ilyen bogár. Elképzelhető hogy a csütörtöki bambiszállítmánnyal érkezett. Egyrészt hurrá hogy kintről jött be, másrészt meg kétszer is meggondolom hogy rendeljek-e ettől a cégtől akármit is megint...
 |
| Mit nekünk Kafka? A modell egyszeri díja körülbelül 53 ezer forint volt. |
2 megjegyzés:
Pfúj! A pillangókon, szitakötőn, a katicákon kívül minden ízeltlábútól irtózom. csótányt még nem láttam, de teljesen jogosnak tartom a sikítást és az irtást!!!
Az új házunkban szerencsére még nem volt, de a régiben már szinte háziállatként kezeltem őket. Amúgy a tengerparti részek tele vannak velük, nyári estéken az utcán is szép számmal szaladgálnak. A hülye kölkeim meg még meg is simogatnák őket :-(
Megjegyzés küldése