Pedig csak a neved írtam le és máris kicsordult a könnyem...
Csak nézek magam elé és tolulnak fel az emlékek. 1996 tavaszán születtél és nyáron kerültél hozzánk. Nem akart felállni a füled, és porcosodást elősegítő táplálék kiegészítőt kellett szedned. Utáltad a pórázt és képtelenség volt sétálni vinni, de a kocsiban utazást mindig is szeretted. Cipők, távirányítók, virágosládák, megannyi csipogós játékok és vissza soha nem hozott fadarabok estek fogaid áldozatául.
A környékbeli sünök lassan egy éve randalírozhatnak a kertben, mert már nem ugatod meg őket. Már nem riasztasz fel mindenkit az éjszaka közepén mert egy béka tévedt a teraszra. Nem őrzöd a házat, legalábbis fizikailag nem...
Az emlékedre állított kis fa szépen cseperedik és nem tudok elmenni mellette anélkül hogy ne gondolnék rád. Még mindig hiányzol. Már kétszer voltunk otthon mióta te már nem laksz ott és még mindig üresnek érzem nélküled az udvart. Nem tudom hogy valaha elmúlik-e ez az érzés.
Látom a többiek, főleg Peggy és Cicu szemében is a kort. De azt is tudom hogy nekik is hiányzol. Peggy nincs kivel ugasson akkorákat, Cicu meg... ah, tudod, mindig ő rakott téged helyre, ha azt hitted hogy minden macskával lehet játszani.
Igazándiból mindenkinek hiányzol. Bárhol jártunk, bárhol voltunk, bármit csináltunk, mindenhol ott voltál velünk. A szívünkben. Nemsokára kijön a Bohóc is a Fiókból, őt is biztos imádnád. Minden gyereket imádtál. Ők meg téged. Még akkor is ha soha, senkinek, semmilyen körülmények között, szívhez szóló könyörgés és jutalomfalat ellenére sem adtad vissza az aktuális kedvenc játékodat.
Remélem sokat játszol még most is. Biztos vagyok benne hogy sok csont van (azok a jó nagyok, amiket mindig elástál), sok süti (de legalább epres szaloncukor) és nyuszi, akiket kergethetsz (de nem elkapni! A nyuszik a barátaink!!!). Remélem hogy van egy tó, ahova be tudsz szaladni egyet pancsikolni. És egy napos terasz, ahol éppen csak annyira van meleg hogy a bundádat melengesse. Meg persze teniszlabdák. Mindenféle színben, gyártmányban és koszossági állapotban.
Szeretünk Kiskutyus, attól függetlenül, hogy már nem simogathatunk meg a kezünkkel 2010 Február 14-e óta.
3 megjegyzés:
Hello Eiko!!! Remélem, a kutyikkal jó kis társadalmat alkottok, és boldogon játszol a mi Gombócunkkal és Dödinkkel :-))))
A tavalyi bejegyzésedet is megkönnyeztem, és most is.
Azt hiszem, hogy mindenki - aki valaha is egy kutyus boldog gazdija lehetett - most együtt érez Veled. És annyira remélem, hogy tényleg létezik egy kutyamennyország, ahol a kutyusaink továbbélnek és boldogok...:(
Ui.: örülök, hogy napsütéses idő volt ma Nálatok. Látod? Jelzett Eiko, hogy jól van és boldog. Nem is lehet más, ha már egyszer így szerették életében,és szeretik most is :)
@ Batka: egészen biztos vagyok benne!
@ Kiko: ugye? Én is ezt mondtam magamnak pont! Vasárnap eső és szürkeség. Hétfőn szikrázó napsütés, kedden és ma is, szerdán a vasárnapi idő ismétlődik...
Megjegyzés küldése