Im memoriam Eiko

Amikor egy pillanatra hagytuk hogy az orom toluljon eloterbe, amikor hat honap kihagyas utan Tomi ismet dolgozott, amikor elovettuk az utazasi katalogusokat hogy naszutat nezunk, akkor tortent. Szeretett Eiko kutyank engedve az oregsegnek bekesen es csendben kimult. Anya este, lefekves elott meg megsimogatta. Tudjuk hogy ez az elet rendje, tudjuk hogy Eikonak jobb ez igy, tudjuk hogy nem szenvedett es tudjuk hogy szep elete volt. Megis rettentoen faj hogy en nem olelhettem meg meg egyszer, hogy mar nem fogom erezni a meleg nozijat... Szoljon ez a bejegyzes most eletem elso kutyajarol, Eikorol, a nemet juhaszrol! Draga Kiskutyank! Mar nagyon keszultunk erkeztedre. Apa vett konyvet amit mind a negyen behatoan tanulmanyoztunk. Nagy kerteshazba koltoztunk es mar semmi sem tartott vissza minket attol hogy hozzank koltozz. En taborbol ertem haza, amikor meglattam a konyhaban a hatalmas kutyaeledel konzervet, de bamba nezesemre Anya csak ugy reagalt hogy 'akcios volt, macskaknak vettem' - igaz gyanus volt hogy hogyan eszik meg egy macska akkora adag kajat, de tinedzserkent mit erdekelt ez engem?! Fel oraval kesobb az eletem teljesebb lett, mert hazaerkeztel! Agiek vittek el setalni. Kis szorgomboc voltal es a fuleid szerte-szejjel alltak. A keritest be kellett drotoznunk, mert mindig kiszoktel futkosni, de egy honap utan mar az orrod is alig fert ki ahol azelott kilogtal! Nem telt bele nehany het es jo par ciponek, papucsnak, taviranyitonak mondtunk bucsut, de megtanultuk hogy nem szabad oket elolhagyni. Mindig gondoskodtal hogy tudjuk hogy te egy Igazi Karakter vagy: Amikor a konyha le lett jarolapozva, besetaltal, kedves szemekkel felneztel rank, es behanytal a kellos kozepebe (husvet volt es kaptal sutiveget), amikor Anya hazajott bevasarlasbol, te beugrottal a csomagtartoba, vartad hogy menjunk setalni es a kekszet megtanultad olyan finoman elvenni hogy egy ember is megirigyelhetne azt a mozdulatot. Akarki jott hozzank, mindenkinek volt egy sztorija veled. Mindenkit szeretettel udvozoltel es a magad modjan megoleltel. Ket napig a kozelunkbe sem jottel amikor pajtast kaptal. Peggy sokkal kisebb mint Te, es a kezdeti nagy teatralis hatat forditasok utan vegul jo baratokka lettetek. Az udvar teli lehet az altalad elasott kincsekkel: csipogos jatekokkal es csontokkal. Emlekszel a nyarra amikor az udvar lett lekovezve? Kupacban allt a murva az udvar vegeben egy hetig. Mire a munkasok odaertek, te mar a domb tetejen ugattal mindenkit aki az 'eleskamradhoz' mert nyulni... Oregseged vegul elert. Mar nem kellett rad szolni hogy az emeletre ne menj fel, mert kivancsi kutyusbol figyelo kutyus lettel. A mozgasod nehezkes lett ugyan, de a labdakat es csipogokat meg mindig nem adtad oda. 2010. februar 13-an szombat este Anya beengedett a garazsba, es mielott elment volna aludni, meg megsimogatott Teged. Anyanak feltunt hogy nem olyan meleg a homlokod, mint szokott lenni, de nem tulajdonitott nagyobb jelentoseget, gondolta biztos elfaradtal. Az o keze erintese volt az utolso amit meg ereztel. Valoszinuleg meg lattad ahogy elindul a lakasba es a villany leoltasa utan meg hallottad a szokasos esti, elalvas elotti motoszkalast. A szivunkben mindig is ott leszel, soha nem fogunk elfeledni. Tavasszal Anyaek fat ultetnek emlekedre - szerettuk volna ha az udvarban helyezhetunk vegso nyugalomra, de a ho es hideg nem engedte. Rest in Peace dear Friend!