Ma reggel esküvőn voltam Weybridgeben. Persze majdnem lekéstem az egészet. Úgy tűnik hogy nekem nem szabad olyan időpontokat mondani hogy fél tíz, meg negyed tizenegy, mert csak belezavarodok és vagy tíz, vagy tizenegyre módosul az emlékezetemben. Vagy 11.30-ra.
8.47am
- Na helló, akkor 11re leszek Waltonban, felveszel kocsival?
- Nem lesz az későn?
- Lehet, de a hajmosással kicsit elcsúsztam...
- Ne húzzál fel, tízkor kezdünk!
- Nem fél tizenkettőkor?
- NEM!
- Biztos?
- Nem...
- Ok, akkor felhívom Andrist mert szerintem fél 12kor kezdünk.
- Helló! Tizenegy harminckor kezdünk ugye?
- Nem, tízkor...
8.49am
Telefon lecsap, hajszárítás közben öltözködés, sminkcuccok beszórása a táskába a váltócipő mellé, félig vizes hajjal ellenőrzés neten a vonatokat illetően, halovány remény dédelgetése, mely szerint a 9.06am vonatot még elcsippantom Wimbledonban (akkor is, ha az út Wimbledonig a háztól legalább 20 perc). Öltözködés. Miközben a csizmámat igazgatom a lábamon még gyorsan szárítok egyet a hajamon. Ha a hajszárító a WCig elérne, még pisilnék is egyet.
9.08am
Futás után leérek a metróállomásra. Két fokban csak nekem gyöngyözik a homlokom. Mivel Wimbledon még két megálló, reményeim az óra hatos vonatra szertefoszlanak. Minek futottam akkor? Kalkulálok, hogy a) a vonat elviekben 9.54-re odaér. Hat perc csak elég lesz odaérni a Registry Office-ba. b) Ha pár percet kések is, na bumm, csak megvárnak. Ugye..?
9.42am
A vonat késett hat percet. Nyilvánvalóan nem tudják hogy én esküvőre megyek. Mindegy, a peronon legalább kifestettem magam. Igaz sem az alapozót, sem a szemceruzámat nem vittem el magammal. Reménykedek hogy a vasalót kihúztam.
Nem is vasaltam.
10am
Megérkezek Waltonba. Kint állok az utcán, sehol senki. Azt sem tudom hol a hivatal. Mindegy. Zsoltiék jönnek, elmegyünk a hivatalhoz.
Andrisék sehol. Andris a telefonban úgy hallatszik mint aki akkor kelt fel. Mindegy, én nyugodt vagyok. Elvégre, mindenki előtt én értem oda elsőnek.
Andrisék berobognak tíz után húsz perccel. Menyasszony ragyog, mert boldog és mert fázik. Fotózkodunk az előszobában levő karácsonyfa előtt.
Aztán lehiggadunk.
Andris és Ally élvezték a házastársakká válás pillanatait miközben tanúkkal együtt öt kíváncsi rokon és barát kattogtatta a fényképezőt, illetve pergette a videót.
A 'terem' annyira pici volt, hogy a násznép a falhoz nyomott székeken foglalt helyet. Magyar szokással ellentétben itt volt egy szószék, ahonnan az Anyakönyv-vezető prédikált, volt egy aláíró asztal háttérben egy óriási brit zászlóval. Ennél az asztalnál ült az adminisztrátor, akit nem szabadott fényképezni és aki mosolyogva felügyelte hogy mindenki ott ír-e alá ahol kell.
A szertartás menete: pár bement, mi meg kint vártunk. Körülbelül, mint az orvosi rendelőben (egy szép orvosi rendelőben). Aztán bemehettünk (semmi fakszni zenével vagy egyebekkel), én értem be utolsónak, úgy néztem ki mint Sancho Panza. Sál, kabát, táska, élesre töltött fényképező, valami kameratáska amit kint találtam az előtérben, ajándék... Na mindegy, lassan kezdek hozzászokni hogy mindig rám kell várni.
Leültünk, kért minket az akv hogy mikor ne fotózzunk (???), aztán bele is csaptunk a lecsóba.
Először a vőlegény, majd a menyasszony tett fogadalmat hogy sehol máshol nem házas. Aztán megfogadták amit meg kell, a radiátorról felkapták a gyűrűket, végül jöhetett a smacizás. Miközben a Királynő rútul figyelt a falról. Merthogy a brit házasságkötés alapeleme, hogy a Queen fotója a falon van. Nem is lenne ezzel baj, ha diszkréten lenne a falon, és nem randítana bele minden egyes fényképbe a 70-es években készült kép, vagy ha legalább bizalomgerjesztően somolyogna a néni, de neeeeeeem.
Az esküvő után kimentünk fotózkodni, szegény Ally fázott mint egy kiskutyus, úgyhogy a lehető legrövidebb idő alatt be is fejeztük és mentünk ebédelni.
Mikor a vasútállomáson vártam a londoni vonatomra, gyorsan felhívtam Ally új anyósát. Elmeséltem neki, hogy milyen aranyos volt az ifjú pár és hogy mennyire kedves menye van. Meg hogy szép volt a szertartás.
Meg hogy örültem hogy ott lehettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése