Pénteki napra hírek

1.  Olybá tűnik, hogy megvan a nyertes a fürdőszoba felújításra. Builder #3 annak ellenére hogy a múlt heti egyeztetésre szó nélkül nem jelent meg, kedden pótolta a lemaradást. Jött, méricskélt, kérdezett, javasolt, tanácsolt, néhány kérdéses helyzetet azonnal megoldott. Ha minden jól megy (és miért ne menne), akkor szeptember közepén tud mondani időpontot hogy mikor tud kezdeni októberben. Az egyetlen bibi ezzel, hogy lemaradunk az összes mostani nyár végi akcióról és leárazásról. Jelenleg teljes fürdőszoba szetteket lehet kapni fél áron, de ha ezeket megrendelem most, akkor nem tudom hol tárolni, plusz októberre már lejár a 'meggondoltam magam' garancia, vagyis nem küldhetem vissza csak úgy. Viszont lesz normális fürdőszobánk mielőtt harminc éves leszek. Ez azért nagy dolog.
2. Végre működött az útlevelem határátlépésnél. A magyar hivatalnak csupán három évjébe telt kiküldeni az adataimat nemzetközi vizekre, és a nyaralás után egy kb negyven perces sorbanállást úsztam meg azzal hogy működött. Az elektronikus útlevél egy új találmány, az okmány igénylésekor különböző biztonsági dolgokat raknak bele (ujjlenyomat, írisz fotó meg hasonlók), és az utazó a reptérre érkeztekor nem a határőrös sorba, hanem az automatákhoz áll be. Sokaknak nem működik, sokaknak nincs, sokak félnek az ördögi masináktól. Érdemes akkor is beállni ha tudjuk hogy nem működik (de a lenti képen található jel megvan az útlevél borítóján), mert ha a kapu nem nyílik ki, akkor egy külön pultnál várakozó őrhöz kell odamenni, és a várakozás így is lényegesen kevesebb.

A gép egyébként úgy működik, hogy a szőnyegre felrajzolt tappancsnyomokba bele kell állni, és az útlevelet a lerajzolt módon a fénymásoló szerű üveglapra (szkenner) tenni. Ekkor bekapcsol a kamera, és önmagunk sittes fazonjában gyönyörködhetünk. Szemüveg, kalap, sapka, arcba lógó haj nem jó. Amikor a kamera rájoön hogy ott vagyunk, elkezdi keresni a szemmagasságunkat. Hát mire nekem leért hozzá, már dőltem a nevetéstől, mert a fókusznak igencsak le kellett jönnie hogy szembetalálkozzon velem.
Kicsit ijesztő, de az országba lépésem abszolút emberi kontaktus nélkül ment. Utána a büszkeségtől ott ugráltam a másik oldalon, vártam hogy jöjjön Tomi is (eddig neki sem működött az útlevele, pedig az övé csak másfél éves), ekkor együtt örvendeztünk (csoda hogy nem kapcsoltak le minket), majd a csomagunkra várhattunk másfél órát, mert a szalag elromlott. De legalább a határon gyorsan átjutottunk...

Akinek nem működik, az jelezheti a helyi okmányirodájában, és akkor elviekben ingyen csinálniuk kellene egy újat. Habár a jelek szerint akár három évig is eltarthat mire az adatok feldolgozásra kerülnek. (Most vagy ilyen soknak van útlevele vagy ennyire nem foglalkozik ezzel az a szerv, aki bekasszírozza a 10ezret az okmány kiállítására)