Előrelépés: Zéró. Esély tervezni: zéró!

Szereplők:
Liam - az ingatlanügynök
Tony - a hiteltanácsadó
ügyvéd - egy cég, ahol egy 5 fős csapat birkózik az ügyünkkel
Pelikán elvtárs -  'az ország helyzete válságos...! - A kurva anyád!'
vendor -  a tulaj, vagyis az eladó
a vendor ügyvédje - mint fent, csak annak az ügyvédje
stressz - ilyen nincs, csak idegroham
Mr Osborne - az angol főmufti, aki holnap vagy meghosszabbítja az illetékszabi határidejét, vagy nem
nyaralás - egy távoli fogalom
Ryanair weboldala - amit a biztonság kedvéért megnézek naponta, hátha van valami lehetőség
Blanka - sógornő, szeptemberben megy férjhez
Kefalónia - a görög sziget, amiről azt hittem hogy csak kavicsos strandja van, de állítólag van homokos is, de én ezt addig nem tudom biztosra amíg valaki meg nem nyugtat, hogy létezik olyan egyszerűen megközelíthető part, ahol a homok nem építkezési homok, és nem is csak kavicsok között nyomokban fellelhető.

1860 óta többször is ebben az aktatáskában vitte a Kancellár a Budget papírjait a Parlamentbe. Ez egy 2010-es kép, amikor Mr Osborne utoljára utaztatta meg a táskát, azóta múzeumban bárki megtekintheti

Liamet mindig elérem, de soha nem hív vissza, mindent úgy kell kihúznom belőle darabonként. Vicces, hogy most ahogy ezt írom, éppen felhívott, hogy a tulaj berepült Spanyolországból, hogy személyesen hozza el ügyvédeinek néhány dokumentumot. Liam minden beszélgetés végén úgy teszi le a telefont, hogy a bye-nál a telefonkagyló már félúton van a készülék felé.
Tony igyekszik nyugtatgatni, hogy az ő általa ajánlott hasznavehetetlen nagyon elfoglalt, de nagyon jó eredményeket elérő ügyvédi iroda mindent megtesz a mi érdekeinkért. Ugyanaz a helyzet mint Liammel, mindig nekem kell telefonálni, mert ők valószínűleg nem tudják melyik gombbal lehet városi vonalat kérni, hogy engem felhívjanak. Hogyan hogy nem, a telefonszámuk 0844-el kezdődik, ami elviekben helyi hívásnak felel meg, gyakorlatilag azonban nem minden mobilcég támogatja ezt, úgyhogy csak az irodából tudom őket hívni, főleg, mert eddig még sosem volt olyan, hogy ne kellett volna várnom legalább 2.5 percet a kapcsolásig (hogy aztán a recepciós tovább kapcsoljon). Az ügyvédünk neve vicces (love, mint szerelem...), aki igazándiból nem is ügyvéd, de valami hasonló, de én nem értem hogy mi a különbség, és mivel az angol bőven megkülönbözteti a solicitort, a lawyert és még ezeregyszáz más fajtáját, ezért inkább bele sem merülök kideríteni. A lényeg, hogy Michaelnek csak utaljuk a pénzt, ő maga nem piszkítja be a kezét azzal, hogy egy rohadt hívást is megeresszen felém, főleg ha már hagytam négy üzenetet. Az emailjeimre mindig visszajön egy válasz, hogy 'levelét tudomásul vettem' (Pelikán elvtárs). Volt olyan, hogy három telefon üzenetet hagytam az ügyvédeknek hogy hívjanak vissza, mert az általuk elküldött egyik 20 oldalas formanyomtatványon nem értettem valamit. Emailjeimet csak tudomásul vették, de ennyi. Az ötödik napon kaptunk egy levelet amelyben ez állt: 'legyenek szívesek a 6 nappal ezelőtt kiküldött papírokat kitöltve visszaküldeni azonnali hatállyal, hogy az önök érdekében munkámat folytatni tudjam' (Pelikán elvtárs).
Múlt héten eljátszottunk egy gyors csikicsukit. Liam véletlenül (?) letette a telefont, aztán az én ügyvédemék nem értették a problémámat, merthogy ők értik hogy mi mindent meg akarunk tenni hogy a bélyegszabi lejárta előtt legyen valami, de nekik a paksamétájukon rajta van hogy URGENT, és különben is, ők nem kapták meg a szerződés piszkozatát a vendor ügyvédjeitől. Liam szerint a piszkozat már postázva volt 2.5 hete. Az ügyvédem szerint nem. A vendor ügyvédje szerint azért nem, mert ők március 8-án kiküldtek egy levelet a miénknek, akik még nem válaszoltak. Az én ügyvédeim szerint ők viszont már március elsején kiküldték a válaszukat.  Legszívesebben Liamet és az összes ügyvédet sarokba állítottam volna. A biztonság kedvéért mindenki kapott egy-egy sárga lapot, és a piros előtt nem lesz második figyelmeztetés, mert úgy széjjelcsapok, hogy a Vörös Tenger ahhoz képest semmi sem volt*.
Jelenleg ott tartunk hogy Tony megígérte hogy az ügy lecsengésekor megpróbál nekünk valami díjcsökkentést kihajtani. Azt hiszem Tony érti, hogy nem hagyom senkinek hogy packázzon velem...

A bélyegszabi március 24-én jár le, vagyis szombaton. Esély arra, hogy az ügyvédek lejátszák a papírfosó meccseiket, hogy a mi ügyvédeink felvehessék a kapcsolatot a papírtologató önkormányzatiakkal hogy leellenőrizzenek pár dolgot ÉS hogy szerződéseket aláírjunk két napon belül: ZÉRÓ. Ez azt jelenti, hogy a lakás vételi árának 1%-át be is kell csengetni az államnak. Persze az elejétől kezdve kérdéses volt hogy határidőn belül leszünk-e (hogy Tonyt idézzem: az lenne a legnagyobb meglepetés), de én optimista típus vagyok és biztam benne. Most újabb dologban bizakodom. Az angol kormány minden év márciusának utolsó szerdáján hozza ki a következő gazdasági év költségvetését (Budget). A 2010-es Budget jelentette be, hogy lesz ez az illetékbélyegszabi két évig, és most van rá némi esély hogy meghosszabbítják. Persze senki hivatalos nem mondta azt hogy lehet, úgyhogy mindeni csak csendben reménykedik a legjobbakban.
Igazság szerint én nagyob bízom benne, mert ugye addig amíg biztosan nem mondják hogy nem, addig az lehet igen is. És ha azt mondják hogy nem, akkor is még rákérdezhetek hogy esetleg nem lehetne-e kivételt tenni. Tegnap Mr Osborne azt nyilatkozta, hogy az új Budget az alacsony és középkeresetűeknek fog kedvezni. Remélem nem felejtette ki az illetékbélyeg szabi meghosszabbítását sem, habár a pletykák szerint bevezethetik az autópályadíjat. Gondolom mindenki másra voksolna hogy mi kerüljön bele ebbe a kis piros dobozkába...

Újabb, divatosabb 'Red Box' 2011-ből. Állítólag a Kancellár amíg részletezi a Parlamentnek a táska tartalmát, bármilyen folyadékot ihat, akár alkoholt is, ami másnak szigorúan tilos az Alsóházban. Az utóbbi 10 évben minden Kancellár vizet ivott.

Mivel most minden a lakástól függ, ezért semmiben sem tervezhetünk, meg amúgy is, ez most egy sűrű év lesz, még sűrűbb mint szokott lenni. Pedig mi nem is fogunk előreláthatólag utazni.

Ha Tonynak igaza van, akkor május elején költözünk. Költözésig értelemszerűen nem mehetünk sehova, még a húsvéti Ryanair akciókat is csak áhítattal nézegettem. Aztán júniusban a hosszú hétvégére hazaugrunk pár napra, majd utána héten lesz a céges konferencia, amit én szervezek (bezony, egyes egyedül!), majd utána jönnek a nővéremék. Pár héttel azután hogy ők hazamennek, kezdődik az Olimpia, de lehet hogy addigra lesz még egy turnus váltás nálunk, és szeptemberre úgy tűnik, már megint van két csapat, akik jönnének hozzánk. Pedig szeptemberben lesz ugye a Blankáék esküvője. Hihetetlen, hogy mindenki egyszerre, idén és most akar utazni...
Szóval hiába vágynék én mondjuk Kefalóniára (is...), nem úgy tűnik hogy idén akármi is lenne belőle. Vagy azért mert az államnak kell befizetni egy csomót, vagy mert nem lesz rá idő, vagy mert az Olimpia miatt olyan horribilis repjegyárak lesznek hogy inkább maradunk. Azért biztos ami biztos, gyűjtök mindenféle pontot, kupont, talán sikerül összehozni valamit valahol, ahol magas faktorú napkrémet kell használni. Jó lesz Amszerdam is. Várj, bővítem a mondatot: jó lesz Amszerdam is, és egy olyan hely is, ahol magas faktorú napkrémet kell használni...