Lakást veszünk Londonban

Kedves Család és Barátok, akiknek lehet hogy rosszul esik hogy nem személyesen mesélem ezt:

Idén úgy döntöttünk hogy albérletünk helyett saját otthont keresünk. A lehető legjobbkor vágunk bele, a recesszió és gazdasági válság közepén. Elviekben az ingatlanok értéke történelmi mélyponton, gyakorlatilag ez csak a mi büdzsénknek többszörös értékű propertykről mondható el. A mi célunk, hogy találjunk valamit jelenlegi lakhelyünkhöz közel, legyen legalább két hálószobás, gázfűtéses és gáztűzhelyes, ne legyen magasabb épületben mint öt emeletes, legyen új ablaka és lehetőleg tágas legyen, mert a zombi kis lyukaktól meghülyülök.

Észrevettem magamon, hogyha egy sztorit százezerszer elmesélek, mire a bloghoz jutok, már kifogytak belőlem a mondatok, már nem tudom olyan lelkesen leírni. Így jutottam arra a döntésre, hogy először írásban jelenik majd meg a beszámoló, hogy a nyers élményeket igazán vissza tudjam adni. Így legalább nem kell végighallgatnotok szemtől szembe az összes unalmas beszámolómat minden egyes olyan lakásról amit megnéztünk.

Partnerem a történetek dokumentálásában O. Babarcy Veronika és az ő Nem Art Decor blogja, ahova már eddig is írtam jellegzetes angol dolgokról, de most a lényegesebb információkat ott tudjátok olvasni. Ha úgy tetszik, leadom a szerkesztőmnek a cikket, majd itt a MuciFocin elolvashatjátok az apró betűs dolgokat. Itt majd káromkodok, és használok angol szavakat is, mert míg Veronika igenis utánajár hogy lefordítson egy-egy szót, én erre képtelen vagyok és inkább megtanítok nektek pár angol kifejezést (mert a rekamé szó sem véletlenül terjedt el a magyar nyelvben...)

Az abszolút első lépésekről bővebben olvashattok a Nem Art Decor hasábjain. Kérdésekkel és hozzászólásokkal nyugodtan bombázzatok, őszintén szólva az mindkét blognak jól jönne.

Megértéseteket előre is köszönöm!

MF