Olimpia Londoni Szemeimmel

Londoni magyar vagyok.

És kicsit puffogok az Olimpia miatt. Pedig hogy vágytam rá mindig is! Annyira messzinek tűnt még az elején. 2005 óta ezen zümmög a város (a jog elnyerése utáni napon először azt hittük, a terrortámadás azért van mert egyesek nem örültek velünk), de mostantól még jobban felerősödött a hang. Már nincs is fél év...

Azt hiszem, sokat fogok még dünnyögni írni a 2012-es Olimpiáról. Hiszen, ez egy fantasztikus lehetőség. Abban a városban élek, ahol olimpia lesz. A lakhelyünktől egy állomásra, vagy gyalog negyed órára lesz a tenisz. Teli lesz sportrajongókkal London és a vidék. Állítólag, egy hétre annyiért lehet kiadni egy lakást, amennyiért normális esetben egy hónapra. A GDP megemelkedik majd. Dőlni fog be a pénz a város kasszájába. London két plusz két hétre a világ közepe lesz.

Csakhogy a londoniak többsége menekülni akar. Először is, az utak amúgy is szűkek, nem véletlenül vezették be a dugópénzt (congestion charge). De most még ezek nagy részét lezárják, hogy csináljanak belvárosi olimpiai autópályákat (olympic highway) hogy a sportolók gond nélkül odaérjenek a helyszínekre. Meg az edzők. Meg a VIP-k. Aztán kiderült hogy ezeket az utakat a fő támogatók (pl coca cola) és azok csókosai is használhatják. Vagyis az eredmény ugyanaz, a sportoló ugyanúgy nem ér oda. (Csodálkoztok hogy az itt lakók nem érzik úgy hogy azok után hogy a jegyekkel jól kijátszották őket, nem akarnak részt venni az egész hajcihőben?)

Aztán jön a metrórettegés. Többször is meséltem már, hogy Londonban reggel munkába jutni és este onnan haza nem egyszerű, igencsak passzentos mutatványok vannak néha, és hatalmas tömeggel kell megküzdeni. Hiába lesz az Olimpia nyáron, így is (márelnézést, de) kurvasokan  leszünk. Én meg be vagyok szarva hogy összetaposnak vagy préselnek olyanok akik egy vagyont adtak ki a jegyükért és éppen oda akarnak érni kapunyitásra.
Erre kitalálta a polgármester hogy gyalogoljunk munkába (anyád. 10 kilométer csak oda!) Aztán jött hogy á, nem kell végig gyalogolni, csak mondjuk pár metróállomást. Ez is jó, mert ha reggel egy állomást vissza kell gyalogolnom, akkor az 2km, aztán hazafele megint séta egy állomással előbbre (mert a megszokott állomás a várható tömeg miatt csak kilépésre lesz nyitva), ami egy újabb km-t jelent.
Azt említettem hogy legrosszabb becslések szerint kb fél órát kell majd várni hogy egy metróra felférjek?

Reggel gyaloglás másik állomásra: 20 perc
Metróra felfurakodni: 30 perc
Menetidő átszállásig: 30 perc
Átszállás: 30 perc
Utazás munkahelyig: 10 perc
Munkahelyig: 5 perc
125 perc (jelenleg 45)

Este gyaloglás másik állomásra 15 perc
Metróra felférni: 30 perc
Átszállásig: 10 perc
Átszállás: 30 perc
Utazás befejeztéig: 30 perc
Hazaséta: 10 perc
125 perc (jelenleg 45)

Persze mindez csak akkor működik majd ilyen gördülékenyen, ha nem lesz jelzőrendszer meghibásodás, vagy hasonló (haha, lesz. Mindig van).

A héten már újabb javaslatok érkeztek a városvezetéstől, pl dolgozzunk otthonról (megint az alacsony beosztásúak szívnak), menjünk haza később (mondom én!), biciklizzünk (tömeges öngyilkosság, még normál közlekedésnél sem, nem amikor a fél város le van zárva!) de bármit csinálunk, NE menjünk el az országból.

Gondoltátok volna hogy a felmérések szerint londoniaknak csupán KETTŐ százaléka várja az olimpiát? És hogy legalább 70%-a próbál menekülni? Én menekülnék is meg nem is. A tömeget nem kívánom, de kíváncsi vagyok a hangulatra. Utazásra esélyem sincs, a repjegyek és nyaralások ára igencsak felment. Maradunk tehát Londonban az Olimpiára, és reméljük hogy szuper idő lesz majd és a parkok teli lesznek Londont és sportot imádó turistákkal.
...És remélem hogy a főnököm megengedi, hogy pár napot otthonról dolgozhassak, még akkor is ha az egyik legkissebb szemcse vagyok a munkahely gépezetében.

Ámen.

(További Olimpiai Pletykákkal hamarosan jelentkezem megint!)