Theának

Thea kérdezte hogy mi az öt legkedvesebb gyerekkori ételem.

Öt kedvenc?? Gyerekkorban? Egyszerűbb sorolni tizenötöt amit garantáltan utáltam (és ebből talán 3-at még mindig, a mai napig utálok, és szerintem most már nem is leszünk haverok. Sosem).

1. Tejfölös Krumplileves. Bár középiskolai gasztronómia órán a Palotásné igencsak megfenyegetett hogy azonnal karó jár annak aki krumplit mond és nem burgonyát, a háztartásban márpedig igenis krumpli a krumpli. Ez a leves olyan alföldiesen jó, de leginkább ahogy Anya csinálja: fehéren, sűrűn és teli tésztával. Annyit fejlődtem gyerekkor óta hogy most már képes vagyok kienni a levesből a sárgarépát és nem lilulok bele ha megeszem a fehérrépát is (tipp: ha a fehér répát lereszeljük, nem tudjuk hogy mikor esszük éppen azt!)

2. Táskaleves.  Vagyis kötözött galuskaleves. Jó nagy galuskákkal. Azt hiszem ez úgy készül, hogy a lebbencsleves alapba kötözött galuskát teszünk. A tésztát kinyútjuk, és hagymás paprikás szalonnás maszmókkal megkenjük. Csíkokra vágjuk, összehajtjuk és megcsomózgatjuk. A levesbe téve ezek bazinagyra dagadnak és öröm nézni ahogy a tányér alját kitölti egy csomó. Szintén alföldi étel.

3. Laposhús. A minden lapos hús rántott hús de nem minden rántott hús lapos hús elmélet alapján. Krumplipürével az igazi, de rizibizivel sem rossz!

4. Cékla. Csak úgy egymagában, rosszullevésig.

5. Mustár. Mustároskenyér, valaki?

A fentiekből is látszik hogy miért vannak problémáim a helyes táplálkozással, és ez után nem kell megmagyaráznom azt sem, hogy miért  csak minimum 25 fokos kültéri hőmérsékletben tudok salátát fogyasztani (különben kecskének érzem magam...).

+1. Krumplifőzelék
+2. Húsleves (sok sárgarépával, tésztával, de hús nélkül)
+3. Kocsonya (mint fent, csak tészta nélkül és egy darab lehetőleg sárga nélküli tojással, szigorúan pulóverben, takaróval felszerelkezve!)

Thea, a bundáskenyeret gyerekkoromban ha jól tudom, megettem, de hogy mára már a szagát sem bírom, az biztos!