Brugge, a Nyugat Velencéje

Az elmúlt hetekben eléggé elhanyagoltam a blogot, ezért utólagosan is elnézést kérek. Azt hittem hogy a nyári szünet ellenére majd tudok rendszeresen jelentkezni, mert ahogy a mondás is tartja mindenki arra szakít időt egy nap amire akar, az ember tervez, a fáradtság meg végez. Mentségemre legyen mondva, hogy az emlúlt egy hónapban küzdöttünk a ‘londoni felkelőkkel’, görög tengerpartokkal és belga csokoládékkal. 

Fordított sorrendben haladnék, először a belgiumi kirándulásról mesélnék kicsit.

Brugge-ben töltöttünk három napot. Londonból nagyon közel van és nagyon könnyen elérhető ez a belga városka. Egy kis földrajz és történelem: a kis település a tengerparttól 20 perces autóútnyira fekszik. Csatornáit évszázadokkal ezelőtt tengervíz töltötte fel (11. század), majd iszaposodás miatt a hajózás és a közvetlen kapcsolat a Csatornával megszűnt. Aztán jött egy vihar, és újabb csatornák alakultak ki, a város ismét élvezhette a fellendült kereskedelem által hozott jólétet. A 16. század elejére azonban az új csatorna is eliszaposodott. Brugge elvesztette hatalmát, és a népessége egyre csak csökkent (a wikipédia szerint a negyedére esett vissza). Aki tehette, elmenekült a pusztuló városból. Három évszázaddal később szinte csak üres, omladozó házfalak támogatták egymást, majd egy novella Brugge, a halott fellendítette a turizmust. George Rodenbach írása olyannyira elterjedt, hogy a 19. század elejére a tehetős francia és angol utazók körében a legnépszerűbb úticél lett. A 20. század közepére a 300 évig üresen álló házak új tulajdonost kaptak, akik az épületeket eredeti méltóságukat megőrizve állították helyre.

Brugge Augusztus 2011

Múlt heti sétánk során számtalan homlokzaton olvashattuk a ház születési évszámát. A keskeny utcákat ma is macskakövek borítják, a boltok felett cirádás cégértáblák lógnak. Csokoládé, csipke és antik boltok dominálják az üzletsorokat. Nagyon kevés világmárka férkőzött be a város falai közé, de aki mégis, az ízlésesen, városképbe illő arculattal várja a vásárlókat. Az eladók rettentő kedvesek, roppant büszkék a lakóhelyükre, és ha valaki ad két percet, rögtön mesélni kezdenek hogy hova érdemes menni, mit kell megnézni és mikor.

Háttértben a Belfry tornya

Szállásadónk, Luc, kitartóan ecsetelte Brugge nevezetességeit, mosolyogva mondta rövidgatyában és szandálban, hogy talán aznap nem esik majd. Én lelkesen megköszöntem a tippet, majd még egy sálat a nyakamra tekerve, széldzsekit állig felhúzva indultam ki a házból. Luc otthona és sok más bruggei ház annyira tetszett, hogy a Nem Art Decor blogjában ki is fejtem bővebben (más kérdés, hogy megjelenik-e).



Gótikus Tetők

Brugge (Bruges angolul, és Brűzsnek mondjuk magyarul) olyannyira kicsi, hogy ha óvatlanul nem figyelünk a térképre, szinte pillanatokon belül kiérünk a városból. Vagy csak nem vesszük észre hogy már órák óta csak megyünk, mert minden sarkon újabb és újabb lehetőségünk van elveszni a titokzatos szűk utcácskákon. Fehér, bordó, kék és natúr tégla házak hegyes, csipkézett tetőkkel sorakoznak csinosan. Muskátlik az ablakokban, biciklik az ajtók előtt. A csatornák partján sétálva a csendet csak egy-egy elhaladó turistákkal tömött csónak zaja keveri fel. Az alacsonyan úszó hajócskákon tekeregnek az utasok, fényképezőn át igyekeznek mindent látni, mindent megnézni. A japánok objektíveik mögül vigyorogva integetnek a parton állóknak. Bruggeben lelassul a turista, Londonhoz képest úgy éreztem, mindenki az ismerősöm. Goede Middag, Hello, Bonjour…

Csokimúzeumban is jártunk

Ezek a flamandok aztán értik a nyelveket. Pár éve Brüsszelben is tapasztaltam, de itt még erősebben kijött, hogy a belgák tudnak folyékonyan németül, franciául, hollandul és angolul is beszélni. Egy karácsonyi-boltban az eladó három nyelven szólította meg a vásárlóját, aki a harmadiknál magához tért és onnan kezdve németül ment a diskurzus. Amikor a csokimúzeumban végre elkezdődött a bonbonkészítési bemutató, a magas sipkás lány először megérdeklődte hogy milyen nyelvekre van igény, majd ennek megfelelően franciául, hollandul és angolul ment az ismertető. A hajókiránduláson ugyanez… Ami furcsa volt viszont, hogy hiába tanultam be pár flamand kifejezést, a kutyát nem érdekelte. Köszöntem flamandul, válaszoltak franciául. Angolul kértem az innivalót, majd németül tették le elém. Amikor megköszöntem németül, akkor franciául búcsúztak.

Meg persze Sörtemplomban is...

Brugge-el csak egy hiba van, legalábbis az én londoni szememmel nézve: rettenetesen drága. Ha valakinek elég a sima csokis vagy cukros gofri, akkor elég csupán 3-4 eurót előkészíteni, de az extrább feltétek, pl cseresznye, banán vagy fagyi már igencsak megdobják a cehhet, ilyenkor már 10 euró sem biztos hogy fedezi az ebédünket, pláne ha még innánk is mellé valamit. A vacsora ehhez méltóan is igen borsos volt. Vannak ugyan fix áras menük, a nagyobb tereken, de amikor az egyikhez odamentünk (ahol a legtöbben ültek), kint már nem volt hely az eső miatt. Amikor beültünk az étterembe, a plafon repedezett volt, a sarkokban pókok és egyéb huncutságok szaladgáltak, az asztalterítő foltos volt, úgyhogy az esetleges hasi problémákat elkerülve inkább kisétáltunk és kerestünk mást.

...a gofri nekem jobban ízlett

A sültkrumpli-rajongóknak brugge egy paradicsom. A belgák nagyon büszkék a krumplijukra és persze a csokijukra. Előbbit majonézzel, utóbbit csak simán, minden mennyiségben fogyasztják. Rengeteg csokoládéházzal találkoztunk. A friss bonbonok mindenféle ízben előfordultak: speculoos (fűszeres keksz), wasabi, szalonna, citromos-borsos – csak hogy a legmeglepőbbeket soroljam fel.

Brugge Thee Huis - a bruggei teaház egyik terméke, a ronda orrszarvús teáskanna

Már nem tudom hány helyen ettünk gofrit és csokit, de a hazahozott édes szuvenírekből (csokik) a legjobban a Chocaholic választéka ízlett. Ha Tomit kérdezzük, akkor viszont a Trappister, Leffe és egyéb söröket illetően kell érdeklődni.

Brüsszelben is láttuk már, hogy a belgák komolyan gondolják a söröket is. Voltak üzletek, ahol minden sör mellé ki volt téve a hozzá illő pohár is vásárlásra. Búzasörök, sima sörök, gyümölcsös sörök, házi sörök… A legnagyobb választékot a Sörtemplom (Temple of Beers), és a Sörfal (The Beerwall) adják.

Mézeskalácsházikók a főtéren

Persze nem csak cuki házikókról, nagy mennyiségű édességről és meghökkentő sörökből áll Brugge. Számtalan gótikus templom, múzeum és kilátó várja a  látogatót. Mi a Belfry (Belfort) tornyot másztuk meg. Tudtuk hogy szép kilátás vár a tetején, tudtuk hogy 366 lépcsőfok vezet fel, de gondoltuk, ha Pisában leküzdöttünk 296 (?) lépcsőfokot, akkor az az extra 70 már meg sem kottyan.

Pedig de. A Belfry 83 métere alatt folyamatosan szűkül, és a tetején már majdhogynem függőlegesen, egyszemélyes szélességű helyen kell megmászni a keskeny lépcsőket. Hátizsákkal, vizes kabátban ez különösen jó, főleg hogy a látogatókat különösebben nem szabályozzák, és a legszűkebb helyen is volt szembeforgalom. A kifejezés, hogy lélegzet-elállító a kilátás, számomra erősen kétértelmű: az első pár percben még mindig a lépcsők okozta kardio-edzés hatásával küszködtem! Plusz, a Belfry 27 méterrel magasabb mint a pisai torony és az Eiffel torony első szintje…

Állítólag télen a kanálisok befagyta után nem sokkal a polgármester bejelenti a korcsolyaszezont és November 25-től Január 3-ig még karácsonyi vásár is lesz. Jó lenne visszatérni!