Londoni Zavargások - Londonból Nézve

Szombat este óta (augusztus 6) egyre több és több támadás éri Londont és az ország több városát. A cassus belli már rég nem fontos, nem is emlékszünk rá igazán. A tettek, a rablások, lopások, randalírozások sokkal inkább lekötik az itt élők - és persze a média - figyelmét.

Mi jól vagyunk
A hozzánk legközelebb eső zavargások is több kilométerre voltak tőlünk. Egy ismerősömről sem hallottam akinek baja esett volna, még azoknak sem, akik a 'tűzvonal közelében' laknak. A hírportálokon és újságokban közölt megdöbbentő fotókon én is meglepődtem. Nagyon sok helyszínt felismertem, de tudom, hogy az érintett utcáktól kicsivel arrébb minden rendben van (kivéve hogy a rendőrség lezárt néhány utcát).
London soha nem hagyja el magát. A metró elleni terrortámadás másnapján is sokan munkába indultak és az emberek nem engedték hogy megfélelmítsék őket. Az igazi nagy balhé Londonban hétfő este volt. Kedden reggel már megjelentek az útmunkások, hogy a kiégetett autók helyén a fellazult betont újraerősítsék. Az adott környék lakói saját seprűjüket és gumikesztyűiket fogva kivonultak hogy segítsenek az önkormányzatoknak a takarításban.


Vízágyú és gumibogyók
Magyarként furcsa, hogy a rendőrség továbbra sem alkalmaz sem vízágyút, sem gumilövedéket. Elszántak a hitükben, mely szerint az erőszakot nem erőszakkal akarják megfékezni. A rendőrök mindössze egy darab gumibottal és bilinccsel felszerelkezve vették fel a harcot a lopás ízére rákapott tinikkel. Közben megjegyzem, hogy a Metropolitan Police (MET) állománya közül minden 5 alkalmazottból egynek van kiképzése hasonló esetekre. Csoda hogy három napon át közük sem volt az egészhez...?

Az ellenség
A vélemények leginkább ebben térnek el. Ha az indexet olvasom, ami tele van londoni magyarok beszámolójával, akkor egyértelmű, hogy az egészet bevándorlóknak és feketéknek köszönhetjük. Ha az angol híreket olvasom, akkor egyértelmű, hogy a randalírozás résztvevői hátrányos (anyagi) helyzetből származó angol fiatalokról van szó.
Mint mindig, megint egyszerű ráhúzni a vizeslepedőt a bevándorlókra. De ki az a bevándorló? Az, akinek családja már több generáció óta itt él, biztosan nem az. Az sem feltétlen bevándorló, aki nem tiszta angol kiejtéssel beszél. Engem kifejezetten zavar ez a megállapítás. Tetszik nem tetszik, a pusztítást angol tinédzserek csinálták. A bőrszínpaletta igenis színes és nem egyszerűsíthető le feketére vagy fehérre!

Nem volt mit tenniük, mert bezártak az ifjúsági központok
Igen, ezt is olvastam. Hogy ez az egész azért történik, mert a kormány túl sok pénzt vett vissza az oktatásból és az önkormányzatoknak kiutalt juttatásokból ezáltal a szegényebb diákok nem jutottak be egyetemre és még az őket nyári szünetben lefoglaló intézményeket is bezárták. Mi van?! Ki az aki komolyan elhiszi, hogy azok a diákok akik tisztességesen tanultak, azok  most a szünetben megvadultak és kirakatokat törnek be és kirabolnak egyfontos boltokat, ahonnan rohannak ki összesen 1200 forint értékű csipsszel a pulcsijukban?! Miközben állítólag az eseményeket blackberry telefonokon szervezték... Én azok közé tartozom akik úgy érzik, ezeket a tetteket a lusta, dolgozni nem akaró 10-25 évesek követték el, akiket a tanulás soha nem érdekelt és valószínűleg soha nem is fog. Nincs magyarázat arra, hogy anyukák a gyerekeikkel mentek mobiltelefonokat lopni. Nincs kifogás azoknak a 30-on felülieknek sem akik részt vettek ebben az egészben.

Az üzletek
Az ifjúságról eleinte azt gondolták, hogy válogatás nélkül minden üzletet kifosztottak. Legyen szó fodrászüzletről, élelmiszerboltról, Charity shopokról (turkáló, aminek teljes bevétele segélyegyesületeknek megy), falakból kifúrt bankautomatákról, éttermekről vagy sportruházatról. Aztán kiderült hogy a könyvesboltok mindenhol szinte érintetlenek maradtak.


Erősítés
Kifejezetten sajnálom az angol politikusokat. A miniszteren kívűl a média még beszámolt másokról is, akik Toszkánában süttették a hasukat (privát villa, saját medencével, stb, stb, stb). És akkor haza kellett jönniük korábban ez miatt. Kár, hogy ilyen eseteknél derül ki, hogy az államfő hozhat csak döntést a rendőrség megerősítéséről. Szerintem nevetséges, hogy azért haza kellett jönnie a miniszternek hogy kiadhassa az ukázt a londoni rendőrök majdnem megtriplázására. Ha én lennék politikus akit hazarendelnek nyaralásról rendkívüli ülés miatt, lehet hogy egyedül rohannék neki az üzletsorokat szétszedő tiniknek... Viszont, tegnap délután a belváros teli volt rendőrökkel. Lépten-nyomon fiatalokat igazoltattak. Az Oxford street üzletei ugyan nyitva voltak, de az emberek inkább siettek haza. Engem is korábban engedtek el munkából, de a metró már délután fél ötkor tömve volt (egy órával korábban a szokottnál). Senki sem tudta hogy mire számítson, de jó érzés volt látni a bobbykat mindenhol.

Különös szülinap egy Szellemvárosban
Tegnap este moziba szerettünk volna menni, miután visszavittük a kikölcsönzött DVD-t a vacsora előtt. Leparkoltunk a titkos helyünkön (Wimbledon egyik utcáján ahol ingyen lehet parkolni hat után), majd meglepve néztünk körül. A konditerem zárva volt, csak úgy mint a vele szemben levő élelmiszerbolt is. Normális esetben a bevásárló kocsik az üzleten kívül vannak lezárva, de most bepakoltak mindent, és a kosarakkal, nagy hordozó rácsokkal barikádoztak el mindent a pénztársorig.
Ahogy közeledtünk a mozi felé, úgy halványodtak a reményeink. A boltok, éttermek bezártunk címkével az ajtójukon álltak sötéten. Némely kirakaton ablakosok dolgoztak, mint a filmekben amikor hurrikánra készülnek, itt is farostlemezeket erősítettek fel az ablakkeretekre. Mindenki bezárt. A mozi is.  Két étterem volt nyitva, az egyik mire az ajtóhoz értünk volna, bezárt. Még mindig elszántak voltunk, hogy a szülinap az szülinap, úgyhogy miután végigbámészkodtam egy megbilincselést (Tomi átparkolt máshova, inkább fizettünk a parkolásért csak közelebb legyünk a kocsihoz ha menni kell hirtelen), és egy másik, türelmes rendőr beszélgetését egy matt részeg tinivel (aki mindenáron meg akarta fogni a policeman karizmát), végül Wimbledon egyetlen nyitva tartó éttermében, az olasz vendéglőben találtunk menedékre. Nem voltunk egyedül, elég sok asztalnál ültek. Az olasz pincérek fél szemüket az utcán tartották, és beszedték a mozdítható hirdetőtábláikat. A milánói szarvas szelet és a calzone viszont nagyon finom volt.  Moziba meg majd elmegyünk máskor. Plusz bónusz hogy nem tört ki semmi zavargás Wimbledonban tegnap este.