Országimázs

Nesze neked Turisztikai Szakállamtitkárság!

Éppen feliratkoztam egy hétvégi utazáskiállításra, ezúttal az Ausztrál (aussie), Dél Afrika (saffa), Új Zéland (kiwi) fiatal utazói által kedvelt és becsült magazin szervezésében. A TNT ingyenesen jelenik meg hetente egyszer, és a város több ezer pontján megtalálhatóak.

Amikor jó pár éve megérkeztem Angliába, nem is értettem hogy miért van itt ilyen sok fiatal ezekből az országokból, és kellett kis idő míg leesett, hogy amíg mi Magyarországon KISZ üdülőkbe és kisdobos kendőre vágytunk, addig ezek a srácok tervezgették hogy egyszer ellátogatnak majd Nagy Britanniába, ahova történelmük (és nem ritkán rokoni szál) köti őket.
Amíg a magyar fiatalok egyetem kezdése előtt ledolgozzák a zoknijukat hogy legyen albérletre elég, vagy egyetem után véresre kaparják a körmüket hogy legyen végre munkájuk, a Brit Nemzetközösség (Commonwealth) ifjai szüleiket kérlelik hogy engedjék (és támogassák) őket egy kis kalandra, a gap year-re (gep jíer), vagyis a lukas évre. Ez nagyjából annyit jelent, hogy egy bőrönddel nekiindulnak a világnak és ott próbálnak szerencsét. Dolgoznak ugyan, de éppen csak annyit hogy legyen miből utazni, és az adott környékből minél többet felfedezni. Angolt tanítanak Afrikában, könyvelnek Londonban, nővérkednek Amerikában, vagy kocsmákban sört csapolnak. Mottó: work hard, play harder (uörk haaard, pléj haaardör), vagyis dolgozz szorgosan, játsz szorgosabban.

Ezek azok a fiatalok, akik egymás között lelkesen megbeszélik hogy hova érdemes utazni. Megbeszélik hogy hol lehet olcsón megszállni rendes körülmények között és tudják hogy hogy lehet a legolcsóbban eljutni a müncheni Oktoberfestre.

Ezek azok a fiatalok, akiket rohadtul nem érdekel Magyarország. Nézegettem a fórumot, és a kelet európai országokat illető témák között nem találtam egyetlen egyet sem, amely kifejezetten velünk foglalkozna.

Egy valaki simán csak Hungry-nak hívja az országot. Mondjuk, legalább a kedvencei között sorolta fel... A másik javasolja a túrát Lengyelországból Csehországon át Szlovákiába, majd onnan Horvátországba. Hello? És velünk mi lesz? Hát senkit nem érdekel már a csikós, aki egy seggel két lovat ül meg? Nem akar senki vizespohárból bort (fröccsöt inni) a pontosan huszonkettő borvidékünk valamelyikén?

A hungary.com weboldal nagyon büszke a hagyományainkra, a 22 borvidékre, a legendás magyar vendéglátásra (mire, az egymilliós vacsoraszámlára?), a budapesti gyógyfürdőkre (van ám élet Budapesten kívül is...), a magyar ruhatervezőkre (mintha az átlag meg tudná azkat venni csak úgy) és lelkesen ajánlgatja az egyes régiók legszebb városait (Veszprém nincs köztük), de nagyon finoman tesz arról említést hogy tömegközlekedni hely és nyelvismeret nélkül szinte képtelenség, főleg hétvégén...

Most regisztrálhatok be a TNT oldalára és próbálkozok felhívni a figyelmet Magyarországra. Közben az illetékes hivatalnokok meg talán elgondolkozhatnának hogy az elmúlt 50 évben alkalmazott stratégián javítani kellene...

És különben is, mit jelent az, hogy szakállamtitkárság?