Képzelt Riport Egy Angliai Szakemberrel

Hogy hívják az angol szakembert?
Sehogy. Nincs olyan...

Ez lehet hogy általánosító volt és gonosz, de íme az alábbi képzelt riport, amely talán bővebb képet ad.

- Először is, szeretném megköszönni hogy idejéből áldozik rám és a lakásomban marad hogy elbeszélgessünk. Kér egy teát?
- Igazán nem probléma. A következő munkám úgyis délután kettőre volt bejegyezve, és most még csak fél három van. Bőven van időnk! Igen, kérek teát, de abból a dobozból ami a szekrény hátuljában van, az sokkal finomabb mint ami elöl van. Volna esetleg friss tej is? Ezeket a tartós tejeket annyira nem bírja a gyomrom...

(én ekkor elmegyek teát csinálni, és rájövök, hogy a szekrény mélyén tényleg van egy doboz tea, amire nem is emlékeztem. Friss tej nincs, kockáztatok a gyomrával)

- Akkor kezdjük is! Mióta foglalkozik egyszerűbb lakásfelújításokkal?
- Legalább húsz éve. Még fiatalon csináltam egy kertészeti kurzust, és aztán dolgoztam is fél évet kertészként, majd rájöttem, hogy elég jól tudok végülis akármit csinálni, bármit meg tudok oldani. Egyre több és több megrendelőm lett, végül rájöttem hogy a lakásokban melegebb van mint a kertekben, nem fázok annyira, a tea sem hűl ki olyan hamar, ráadásul a munkámnak azonnali látszatja van, nem kell várni hosszú hetekig hogy kinőjön egy darab virág!
- Szokta önmagát képezni?
- Hogyne. A helyi barkácsáruházak prospektusait például mindig megnézem. Tudom hogy milyen új anyagok vannak a piacon, mert munka után a kocsmában jól el szoktunk beszélgetni a haverokkal.

A kartonpapír is tökéletesen elválasztja a csempét, nem kell ide műanyag elosztó...

- Meséljen kicsit a munkarendjéről!
- Körülbelül időben megérkezek az adott helyre. Szeretem, ha nincs otthon senki, mert akkor tudok nyugodtan dolgozni. Összedobok magamnak egy teát és felmérem a terepet. Aztán nekiállok dolgozni. Amikor szünetet tartok, teázok, vagy tévézek. Megcsinálom amit meg kell, aztán elmegyek haza - nagyjából ennyi.
- Hogyan készíti elő a munkaterületet?
- Mindenkinek megvan a maga feladata. Vannak a kisegítők és a kisegítettek. A doktor sem áll neki csak úgy műteni, több ember készíti neki elő a beteget. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy az én feladatom mondjuk a csempézés, nem pedig a rendrakás. Váratlanul úgysem esik be a szerelő, tehát a lakásban lakóknak bőven van ideje mindent elpakolni és kitakarítani mielőtt jövök.

(én ekkor odahozom neki a rózsaszín kádkilépőmet és a mosdókagyló melletti rózsaszín kis törölközőt. Én ugyanis azt hittem, hogy a törölközőhöz nem fog nyúlni, a kilépőt meg képes lesz kihajítani a fürdőből.)

- Meg tudná mondani, hogy mik ezek a fehér foltok ezeken a dolgokon?
- Hogyne. Ez itt a kilépőn fugázó, ez pedig a törölközőn szilikon. Hirtelen megszaladt a tubus és nem tudtam máshová törölni a kezemet. De kijönnek ám a foltok, csak be kell áztatni őket, meg jól meg kell dörzsölni és kimosni. Kaphatnék még egy teát? Porzik a torkom...!

(én ekkor elindulok a konyhába, de utánam kiabál még, hogy van-e még abból a fincsi olasz kekszből amit a múltkor is evett. Válaszolok, hogy már nincs, körülbelül pont azóta, hogy ő legutóbb itt járt)

- Folytassuk a beszélgetést! Tehát, ön elvégzi a munkáját, mi a következő lépés?
- Lekapcsolom a villanyt és a kocsmába megyek. Haha, de komolyan! A munkám azzal még nincs elvégezve, hogy én hazamentem. A fugának száradnia kell, a szilikonnak kötnie... Szóval az a biztos, ha mindent úgy otthagyok, ahogy, és másnap amikor visszamegyek akkor legalább nem kell előről kezdenem a dolgaim kipakolását. Több idő teázni, ugye! (kacag)
- Csak akkor pakol el mindent amikor végleg elkészült a munkával? Mi van ha az ott lakók használnák a fürdőszobát?
- Igen, valahogy úgy. A szemetet mondjuk nem szoktam levinni, de hogy a fenti példámmal éljek, maga szerint a doktor viszi el kidobni a kiműtött veseköveket is? Kötve hiszem! Ugyan! Két napot simán ki lehet bírni fürdőszoba nélkül...
- Mi a helyzet a takarítással, az ide-oda cseppent fugázók és egyebek eltávolításával?
- Jajj, azokat nagyon egyszerű leszedni. Egy kis tisztítószer kell hozzá, meg szivacs. Az ott lakóknak ez igazán nem kellene hogy problémát okozzon! Ha meg nem jön le, hát nem jön le. Csak úgy, mint a háborúban, itt is vannak veszteségek!

Takaítson aki ott lakik

- Szokott-e valami extra dolgot megcsinálni, csak mert látja hogy arra ott  hirtelen szükség lenne, vagy megkérik rá?
- Hát nemrég szóltak, hogy tegyem lejjebb a zuhanfej tartó csövet, hogy valami lakónak kényelmesebb legyen elérnie. Kiszámoltam, hogy nekem pontosan 10 centit kellene mozdítanom a csövön, hogy a feje tetejéig érjen a csőnek az alja. Namármost ez nonszensz, ennyiért nem kockáztatok csempét fúrni!
- Mi van akkor ha az illető nem a feje tetejére akarja a csövet, hanem kicsit lejjebb?
- Ugyan, a lakók sokszor akarnak sok mindent! Én is szeretnék végre úgy dolgozni hogy be se kelljen mennem, de nem kapok meg mindent én se...! Viszont az extra munkához visszatérve, nemrég egy lakásban láttam hogy a szilikont ki kell cserélni a mosdókagylónál, úgyhogy külön kérés nélkül meg is oldottam.

Így már sokkal kevésbé fog lecsorogni a víz a mosdókagyló mögé!

Ezután még elmeséli, hogy mennyire szereti a munkáját, kifejti hogy mennyire szereti a finom borokat, miközben szemezget a szeszespolcommal, majd az órájára nézve az ajtónak ered. A lakásból a saját lábnyomai vezetik ki, és mielőtt beszáll a liftbe, még hallom a csukott bejárati ajtón át is, ahogy felhívja a kliensét hogy őrületes tömeg van az utakon, úgyhogy ma már nem ér oda. Különben is jobb ez így, mert a fugának még száradnia kell.