2011. február 5., szombat

Destinations Show 2011 (Utazás Kiállítás)

Tavaly elfelejtették küldeni nekem az ingyenes meghívót (de kipostázták amikor rákérdeztem). Idén nem volt probléma, és harmadszor vehettem részt az eseményen.



A felállás ugyanaz: óceán színeit idéző szőnyeg, prospektusok, lufik és néptáncosok mindenhol. A levegőben keveredik kicsit az angol frissen sütött kolbászok és görög olívás kenyerek illata. Minden standnál luxus utazást, miniszünidőt, ingyen repülőjegyet, vagy felejtetetlen szafarit lehet nyerni, illetve ezek bármilyen kombinációját - csak bírni kell e-mailcímmel.



Destination Show 2011

Idén sem találkoztam a magyar standdal, bár a legelső alkalommal is annyira szánalmas volt, hogy legszívesebben felhívtam volna a Magyar Turizmus Zrt vezérigazgatóját és megkérdeztem volna a véleményét az országimázs kérdéséről. Főleg, mert míg a mi lábtörlő méretű sarkunkon a színes katalógusokat gondosan őrző kiállítók fanyar és unott arccal méregették a feléjük forduló tekinteteket, addig a szemben lévő kapszulában mosolyogva hajlongott a fiatal japán hölgy, jól utánzott, virágokkal teli műanyag cseresznyeágat lengetve. Persze a franciák is élen jártak. Az ő kiállításvezetőjük kitett rengeteg szórólapot, egy óriási nagy zászlót, meg ki tudja hány üveg bort. Kóstolásra.


FijiMe - Engem fijizz, engem! Én is akarok fidzsire mennnnnniiiiiiii!

Európa egyre kisebb arányban képviselteti magát ezen a kiállításon. Feljövekvőben van a Horvát turizmus (nagyon divatos desztináció lett az utóbbi két évben), Izlandra is sokan csábítottak, Ciprus lassan most már utcánként képviselteti magát. Úgy tűnik, a 2011-es év trendi utazója sutba vágja a bikinijét és Északra igyekszik fényeket, rénszarvasokat és nyáron is hófödte tájakat csodálni (részemről: menjenek. Én maradok a bikininél!)

Nem látogatták sokan őket

Nagyon sok cég hirdetett utakat Afrika különböző pontjaira (viszlát Marokkó, hello Namíbia!). Kínálnak leopárdfigyelő expedíciókat szavannákra, indiai hegyekbe és önkéntes dolgozókat várnak a rezervátumokba.
Nagy érdeklődés vette körül a Maláj, a kínai és természetesen a karibi standokat is. Lehet szurkolni hogy az egyhetes barbadosi luxusutazást MuciFoci nyerje meg. A kitöltött szelvényen kifejtettem abszolút rugalmasságomat. A kérdésre, hogy mikor tudok menni, nemes egyszerűséggel csak odabiggyesztettem hogy BÁRMIKOR.


Afrika hív...

Gazdasági válságban nem dívik ingyen dolgokkal agyontukmálni a kiállítás látogatóit, se egy strandlabda, se toll, se egyéb más abszolút hasznavehetetlen szuvenír. Legnagyobb szomorúságomra már alig lehetett látni (szerezni) tisztességes papírtáskákat is. Mindenhol csak nejlonszatyor. Utálom a nejlonszatyrokat. Azért meg kell jegyezzem hogy a barbadosiak belopták magukat a szívembe, mert tuti táskákat csináltak, de annyira spóroltak vele, hogy Eminek már nem adtak. Csak azért nem hisztiztem mert féltem hogy kiszedik a szelvényemet a dobozból és széttépik. Akkor meg nem nyerek. Gondolom Emi sem. Szóval nagy volt a tét.



India


A kiállítás fénypontja idén a 'taperolós stand' volt. Legalábbis amikor odamentünk, akkor pont egy bagolyról tartott előadást az Animal Man (állatember...) és a kezében volt egy baglyocska is. Aztán elővett egy madárpókot, én majdnem kifeküdtem, Emi vigyorgott, a pók meg csak gonoszul emelgette szőrös lábait a dobozból kivéve. A pók után előkerült valami borzasztó kinézetű kukac. Valami ezerlábú. Nem tudom mert ott már menekülnöm kellett, annyira ronda volt. Azt sem tudom hogy mi a neve, valami barna, vastag (darab szarra hasonlító) állat volt. Mivel nem láttam a saját szememmel hogy a pókot rendesen vissza is tette-e a dobozába, inkább odébb álltunk.




Nyugtasson a gondolat hogy az ötvenezer fontos árban benne van a bőr ülőgarnitúra és a plazmatévé is
 Beültünk pihenni az előadóba, ahol nagyon érdekes beszélgetésen vettünk részt utazás-szakértők között. A vendéglátó Lyn Hughes volt, a Wanderlust magazin alapítója. Lyn és barátai biztattak minden résztvevőt az írásra. A műsor üzenete: nem lehetetlen bekerülni az utazásról írók körébe, de kitartás, eltökéltség és napi gyakorlás kell.



Ugye-ugye? Ugye hogy ezért megérte kitölteni a nyereményszelvényt? A fotóhoz a hátteret  a 39-es busz és egy ismeretlen szőke lány biztosította.

2 megjegyzés:

Foodafok írta...

Kedves MuciFoci
Nem tudom, hogy keveredtem erre az oldalra, de örülök, hogy rád találtam. Nagyon jó hangvételű, gördülékeny olvasmányok. Szuper. Ja, Igen! És szeretném figyelmedbe ajánlani, egy szintén férfi által vezetett gasztroblogot. http://usubufood.blogspot.com/

MuciFoci írta...

Megnéztem, nagyon hasznos és jó blogot vezetsz te is! A Gölődin-t például szívesen kipróbálnám! :)