Pozitív Élmények Ferihegyről

Olybá tűnik, mintha nemzeti repterünk dolgozói a bunkóságukat maguk mögött hagyva igazi vendégváró magatartásba kezdtek volna.

Na nem a fehérköpenyes takarítónéni, aki liftből kiszállva, almát csócsálva üvöltött a férfi mosdóba csomagoskocsival igyekvő férfira hogy A kocsit nem szabad bevinni! A kocsit nem viheti be! Helló! A kocsi marad!!! és még akkor is hallottam idegesítő csaholását amikor a férfi udvariasan mondogatta hogy nincs kiírva, nem tudta, stb. Szegény utas. Nem tudhatja hogy Ferihegyen a Fehérköpenyes Takarító Néni az Úr...

Ezek után felvérteztem magam a szokásos útlevél és biztonsági ellenőrzés kontrollra. Részben kaptam amit vártam, ugyanis nyolc ablakból (és ellenőrző kapuból) csak kettő működött, de minden dolgozó udvarias, segítőkész és kedves volt! Unott hangú üdvözlés helyett mosolyt, kaptam a határőrtől (sőt, elmondta hogy reméli hogy jól utazok majd), a szalagnál álló férfi a bőröndömet odafigyelve tette bele a tálcába, türelmesen megvárta amíg a dolgaimat elrendezem, akinek le kellett vennie a csizmáját annak lábzsákot kínált (értitek, lábzsákot, hogy ne kelljen a hideg kövön zokniban császkálni!!!), megköszönte a közreműködést és jó utat kívánt!

Komolyan, nem tudok betelni velük, szinte meghatódtam hogy mennyire rendesek. Ráadásul nem csak magyarokkal, mert előkerült angol nyelvtudás is, amit őszintén szólva az elmúlt nyolc évben most tapasztaltam először. Azt ugyan nem értem hogy miért nem volt nyitva több kapu és miért kellett sokat sorban állni, de ilyen bánásmód mellett nagyon nem lehet hisztizni szerintem.

A beszállás is hamarosan megkezdődött, de én úgy gondoltam (ha már a helyem úgyis megvan) hogy egy újságvásárlásra még van idő. Nagy válogatásomban arra kaptam fel a fejemet hogy név szerint szólítanak a járathoz, de amikor elnézést kérve odaértem az ajtóhoz is csak mondták hogy semmi probléma, még időben vagyok és jó utat és kedves mosoly.

Ezúton is köszönöm Ferihegynek hogy az idei év első utazásához ilyen jól asszisztáltak, és ha ivókutakat is elhelyeznének akkor már tényleg keresgélnem kellene hogy hol tudok beléjük kötni... (esetleg a takinénit lehetne még továbbképezni).

Az út egyébként sima volt, bár majdnem nem engedtek beszállni a kabinbőröndömmel (ami a British Airways által megadott méreteknek felel meg). Sok üres hely volt, ezért a Sztyui nagy nehezen talált helyet egy teljesen üres tárolóban (grrr), és kipróbáltam a fedélzeti alkoholfogyasztást (tényleg sokkal hamarabb árt a szesz), még jó hogy a mellettem ülővel tudtam beszélgetni kicsit. Aztán valaki az első osztályon rosszul lett (kapott oxigént is meg minden!), úgyhogy tipliztünk London felé. Végül a tervezett helyett 10 perccel előbb érkeztünk meg, és vártuk a mentőket. Egyébként nem volt semmi komoly, a lány láthatólag már kezdett magához térni, és jobbulást neki meg minden, de így legalább nem köröztünk a város felett, hanem egyből le is szálltunk.

Tomiék is befutottak ma reggelre autóval, úgyhogy teljes a létszám. A tévében a parfüm és félkész-étel reklámokat felváltották a fogyókúra-, cigarettáról leszoktató- és utazási irodákat hirdető reklámok, egy vagyonba kerül a metrózás, drágult az áram és még ki tudja mi.

Kezdődhet a 2011. Mindenkinek Boldog Új Évet!