Őrületes Halászat Az Európai Únióban

Tegnap este tévéztünk.

Kilenc óra munka, ki tudja hány óra számítógép, evés és ha még marad energia akkor igenis tévézés! A CSI (szíeszáj) után kezdődött a Hugh Hal Harca (Hugh's Fish Fight,  http://www.fishfight.net/ ). A műsor felhítva figyelmünket arra, hogy bár emberek milliói éheznek a Földön, az Európai Únióban mérhetetlen pazarlás folyik.

Tudtátok hogy az EU keményen szabályozza a halászatot? Nem? Pedig de. Valahol értem a logikájukat, mert meg akarják akadályozni a tengerek kizsákmányolását, de olybá tűnik hogy a döntéshozóknak elképzelésük sincsen hogy hogyan működik a tengeri halászat.

Nem mintha nekem lett volna, de legalább én nem hozok döntést ilyen ügyekben.

Szóval, a halászok kis bárkáikkal hatalmas hullámokon átbukdácsolva az éjszakába hajózva kivetik hálójukat. Hajó cirkál erre-arra, a halak belekeverednek a hálóba, és órákkal később a zsákmányt felvonják a fedélzetre. Tengeri, nagy mennyiségű halászatnál nem úgy megy mint a Balcsin vagy a horgásztavakon hogy most erre, most arra pecázunk, hanem abban a hálóban lesz minden ami éppen arra úszott.

Itt kezdődik a probléma.
Hiába van a halásznak hatalmas fogása, nem vihet mindent ki a partra, mert a kvóta az kvóta. Illetve ha nincs igény egy halra, akkor nem lehet eladni, vagyis meg kell tőle szabadulni. Mit kell tennie a horgásznak? Kidobni a halakat. Nem egyet, nem tízet, hanem legalább százat. Az EU adatai szerint egy napi fogásnak a 40-60%-át. Visszadobják a tengerbe, amikor már megdöglött a hal. Ha még nem döglött meg, akkor majd a visszadobás után fog...

A műsorvezető, Hugh Fearnley-Whittingstall (hjú förnli uittingsztól) a könnyeivel küszködve nézte végig ahogy a megtermett halott példányokat öntötték vissza a habokba (mondjuk a srác szakács is, úgyhogy két irányból is megdöbbentették a látottak).

Erre a halra sem tart igényt az EU

Az egész egy ördögi kör: vásárló nem veszi meg a lepényhalat (meg még fel volt sorolva pár aminek még a nevét sem hallottam). Halász kidobja, mert nem tudja eladni. Vásárló lazacot, tőkehalat és tonhalat választ. Vagyis egyes fajták túl vannak halászva, mások pedig egyáltalán nem.

Ez azonban nem kifogás arra, hogy ha valami állatot fogjul ejtünk akkor azt így vagy úgy de tegyük már hasznossá és ne dobájuk vissza a tetemüket az óceánokba, tengerekbe!

Egy a sok közül

A műsorban rávették a halászokat hogy ne a nyílt vízen dobálják el a felesleget, hanem inkább a parthoz a lehető legközelebb. Így a szabályokat nem megszegve ami halat kisodort a víz, azt szákokkal kifogták és a parton várakozó Hastings város lakosainak megpucolták és azok hazavihették.

Értem én hogy az EU mit akar (hogy ne ürüljenek ki a tengerek), de a huszonegyedik században, amikor emberek milliói éheznek, amikor emberek azért nem vesznek halat mert drága, akkor nem lenne ideje egy szabálymódosításnak? Elvégre senki sem dobál az út szélére borjakat, sertéseket és birkákat. Akkor a halakkal miért lehetne megtenni?
Állítólag amikor felreppen a hír hogy hamarosan kimerülnek a tengeri táplálékok akkor többnyire a már eleve veszélyeztetett példányokat hozzák fel. Ha az EU halászat továbbra is így működik akkor nem lesz probléma semmiféle hallal, mert nem lesznek halak. Csak a fele azért pusztul el hogy visszadobhassák ahonnan kiszedték...

Én nem szeretem a halat, ha már két villányit megeszek akkor örömtáncot járunk. De egyetlen élőlénynek sem szabad végig nem gondolt szabályok miatt elpusztulnia. Nem tudom hogy mi a helyes megoldás, mert nem vagyok képzett ez ügyben, de bízom benne hogy a közelgő, 2012-es reform jó dolgot hoz majd.

Amennyiben te is így gondolod, biggyeszd a neved a weboldalon található rubrikába. Ahol látod hogy Add your name (a lap alja felé), a Name mezőbe a nevedet, az e-mailbe az e-mailcímedet kell írni. Válaszd ki az országodat és pipáld ki az 'I agree to the site Terms and Conditions and Privacy Policy', vagyis hogy elfogadod a weboldal szabályait és a titoktartási eljárást (vagy mi a magyar kifejezés. Hogy nem adják el az adataidat másnak).

MuciFoci a 61735. tiltakozó volt.