2011. január 6., csütörtök

Most Akkor Mi Van?!

Nem értem hogy mi történik.


Nem is olyan rég (mondhatni a közelmúltban) két ismerősömnek személyes romantikája kezdett kialakulni az én saját szemeim előtt. Éljen! Még akkor is ha mostanában annyira nem is vagyunk napi kapcsolatban hogy akár magamnak le tudjak vonni következtetéseket.

Tegnap estére meg volt beszélve hogy X-el összefutok. Aztán Y befutott X előtt pár perccel. Kicsit összezavarodtam, mert ennyire csak nem lehetek gyagya hogy összekeverjem azt hogy kivel találkozok, de mindegy, Y is jó ismerős és gondoltam majd most jól kiderül hogy mi is a helyzet. Aztán azon vettem észre magam hogy már fél órája csevegünk hárman, de általánosságokról. Persze hogy nem az én dolgom és persze hogy nem kell az orromra kötniük hogy mi van (azért az igazat megvallva sokkal izgibb így az egész hogy mindkettejüket ismerem), és persze hogy jó volt beszélgetni az általánosságokról is, de úgy tűnik jobban bírom az egyenes őszinteséget mint a félmondatokat és félkuncogásos mosolyokat. Mert az egyenes beszédet nem lehet félreértelmezni. Kétszer rákérdeztem hogy akkor most mi van és mind a kétszer hárítottak. Le is rendeztem magamban hogy jó, nem akarnak beszélni róla, de tekintettel arra hogy együtt jelentek meg, csak nem utálják egymást annyira.

Nem sokkal később azonban úgy éreztem magam mintha vizsgáztatva lennék és bár továbbra is nagyon örülök nekik (akárhányadán is álljanak) mégis rosszkedvű maradtam a beszélgetés után. Talán azért mert nem éreztem fairnek hogy amikor az egyiknek négyszemközt viccesen mondtam (legalábbis annak szándékoztam hangzani) hogy 'akkor most már nem kell megkérdeznem tőled hogy mi újság' a válasz egy kurta-furcsa 'szerintem a másik már mindent elmondott' volt.

Hát nem, nem mondott.
Rendben, beszélgettem előtte négyszemközt a másikkal is és az tényleg elmondta hogy az egész képlékeny még, de komolyan gondolta (gondolták) hogy először kikérdezem az egyiket aztán a másikat???

Igazság szerint én mindkettejüket ugyanúgy szeretem továbbra is, ugyanúgy barátként kezelem őket. Ami - számomra - azt jelenti hogy külön-külön is mindegyikük érdekel és attól hogy ők összejöttek még egyenként is egyéniségek és ugyanúgy fog érdekelni a személyes hogylétük mint előtte. Nem értettem (nem értem továbbra sem) hogy ha ennyire nem akar egyik sem beszélgetni velem akkor miért kellett együtt jönniük.

Nem értem mi történik.

Nincsenek megjegyzések: