Beachy Head - Az Örök Kedvenc

Sokan amikor elképzelik Angliát, nem csak London, hanem a harsogó zöld füves 'countryside' is eszükbe jut. Békésen 'füvészkedő' bárányok, türelmesen kérődző tehenek, na és persze pubok, pubok és pubok!

Beachy Head pont ilyen, társítva folyamatos, erős széllel (igen, a bokrok már kanyarban nőnek, fák nincsenek), piros-fehér világítótoronnyal és drámai fehér sziklákkal.
Beachy Head Eastbourne mellett található, Dél Kelet Angliában. A nevének meglepően semmi köze az angol 'beach' szóhoz, sokkal inkább játszik szerepet a francia 'Beauchef' vagy 'Beaucheif' szavakhoz, mely jelentése magyarul valahogy így hangzik: szép szakadék a víz parton. Szépnek is szép, szakadéknak is szakadék, egyes pontjain több, mint 160 méter magas - nem is csoda hogy a világ egyik legnagyobb 'egyirányú turizmus' célpontja.

Én 2002-ben jártam ott először, nem sokkal Angliába érkezésem után. Azóta már nagyon sokszor visszatértem, jártam már ott amikor előző este egy autó rohant a szakadékba, láttam már helikopteres mentést, térdig álltam már a kavicsos vízben, de legutóbbi látogatásomkor (múlt hét vasárnap) döbbenten tapasztaltam hogy bizony Nagy Britannia kicsinyedik. Számtalan sok 'éppen leváló' sziklát láttam, de a világháborús maradványok, és az elhunytak emlékére állított emlékpadok eltűnése ridegen emlékeztet hogy hiába egy jó cipő a lábamra, hiába egy szuper utazás, itt akkor is a víz és a szél az úr.

Beachy Head a Seven Sisters része. Ez nem a sziklahegyeket számlálja (mert abból pont nyolc van), hanem a legenda szerint a Hét Nővérre utal, akiknek házuk egy egy hegy tetején állt. Rengeteg filmet forgattak itt, amire szerintem mindenki emlékszik, az a Kevin Costneres Robin Hood film. Emlékszel amikor a film elején csónakkal kiérkezik valami köves tengerpartra és boldogan csókolgatja azt? Nna, az Beachy Head, de a 1987-es James Bond filmben (The Living Daylights) Beachy Head játszotta Gibraltár szerepét.

Aki errefelé jár, feltétlenül tegyen itt egy sétát! Nem kell izgulni  - a sziklák tetején levő Belle Tout világítótornyot 20 évvel ezelőtt beljebb hozták 15 méterrel, így most még biztosan áll a helyén. Hogy miért érdekes ez? Mert tavaly egy vállakozó kedvű házaspár megvette a tornyot és egy Bed and Breakfast hotelecskét alakítottak ki belőle. Az árak nem éppen a legolcsóbbak, de hányszor van lehetőségünk egy kényelmes Világítótoronyban megszállni úgy, hogy még reggelit is adnak?

Klikk a képre

A séta nagyon jól esett, körülbelül 14 kilométert gyalogoltunk, de végigmentünk majdnem az útvonal teljes hosszán. Láttunk nagyon sok nyuszi házat, láttunk egy több ezer éves falu falának romjait, ez körülbelül harminc centi magas volt és teljesen benőtte a fű. Fényképen sajnos nem látszik annyira, de a hegyoldalon állva tisztán látható volt a körvonal. Közelebb érkezve pedig néhol lehetett látni a kőrakást. A falu eredeti méretet nem tudjuk, ugyanis a téglalap negyedik oldala már nem létezik, az réges rég a tengerbe omlott már.

A nap végén boldogan ültünk le egy pubban és amíg a vacsoránkra vártunk, néztük ahogy a Nap a horizontba olvad.

Igen, még a padlószőnyeges WC-t is lefénykepeztem - csak nektek!