A Valentin napról

Az egészet csak a virágárusok és a mohó éttermesek találták ki. Amerikai baromság az egész.
Hülyeség, nyálasoknak.
blah, blah, blah, blah, blah.

Én szeretem a Valentin napot. Kifejezetten tetszenek a kis szív alakú csokik, vagy szív alakú dobozban elrejtett csokik (a négyzetes dobozban és a kerek dobozban levő csokik is tetszenek, nem vagyok ám annyira bonyolult!). A vörös rózsák, és az, amikor Valentin nap előtti, utáni, és persze azon a napon a férfiak csokrokkal tolulnak fel a metróra.

Képtelen vagyok megérteni ezt a nagy ellenállást.

Mi a probléma azokkal akik megünneplik a szerelmüket, a szeretetüket a másik iránt? És miért teszik ugyanezt boldogan karácsonykor?

Karácsonyfa sem volt mindig, az első fát állítólag a 16. században emelték (persze van aki szerint a 7. században már volt karácsonyfa, de ebbe most ne menjünk bele). Az sem terjedt csak úgy el, ukk mukk fukk, az angolokhoz legalábbis csak a 19. században tört be igazán (de akkor egyből rákaptak az amerikaiak is).

Az első Nőnapot 1909-ben tartották (khm, Amerikában), azóta is töretlenül megtartják minden évben, még akkor is ha a magyar munkahelyekről kikoptak a vörös szegfűk és olcsó levesestál ajándékok.

A középkor óta izgatja Európa és Dél Amerika sok országát a névnap...

Ha a Valentin napi vitát nézzük, akkor valójában egyik felsorolt ünnep sem fontos. Hiszen nem csak karácsonykor kell szeretni a szeretteket, nem csak nőnapon lehet elismerni a nők munkáját és nem csak névnapra lehet virágot venni...

Távol essen tőlem hogy a fenti ünnepnapokat leszóljam (még akkor sem, ha a saját névnapomat nem ünneplem, és a nőnap sem bír különösebb jelentőséggel), de mégis felháborít amikor emberek egy kézmozdulattal elhessegetik a Valentin napi kirakatokat és a puszta gondolatát is egy vacsorának.

Azzal nem értek egyet hogy az éttermek errefele órarendszerűen beosztják az estét, általában egy párra másfél óra jut (az asztaltól eltessékelnek, nincs egymás tekintetébe bambulás órákig!), a menüt lecserélik egy 3 opciós menülapra (ami persze különlegesebb, alkalmibb és drágább), a virágosok meg pont kifogynak mindenből, csak 70 centis vörös rózsa marad éppen (5 fontért per szál), de nem ettől lesz Valentin nap a Valentin nap!

Hanem attól, amikor kis (lehetőleg becsomagolt...) csokit rejtünk a párunk táskájába, vagy este vacsorával lepjük meg.

Mindenki a maga módján ünnepel, én nem utasítanék vissza sem csokit, sem virágot, de egy meglepetés miniszünidőt sem, még akkor sem ha az nem pont Február 14-re esik.

A Bálint nap a karácsonyhoz képest talán gyerekcipőben, de a nőnappal szemben viszont élen jár. Többféle sztori is létezik az első valentinokról, de mindegyik a középkorból ered - Olaszországból. Az egyik legenda szerint egy Valentinus nevű pap Rómában szolgált II Claudius Császár uralkodása alatt. Amikor a Császár úgy érzékelte hogy a nőtlen férfiak jobban teljesítenek a csatákban, illegálissá tette a házasságot a fiatal férfiaknak. Valentinus viszont titokban simán összeadta a szerelmeseket, de amikor lebukott, II Claudius jól kivégeztette.
Egy másik verzió szerint Valentin egy római rab volt, aki beleszeretett börtönőrének lányába, és neki küldött egy lapot, amelyet 'a te Valentinod' (your Valentine) kifejezéssel zárt. Az angol nyelvben a mai napig használatos ez a kifejezés, csak úgy, mint a be my Valentine is.

Históriákkal foglalkozó weboldalak szerint az angolok már körülbelül a 17. század óta ünneplik, de a 18. szd közepe óta szélesebb körre is kiterjedt (USA, Ausztrália, Mexikó, Kanada, Franciaország).

Úgyhogy mégsem a virágárusok és éttermesek találták ki. Nem is Amerikából származik. Nincsen 14 évszázados hagyománya, de azért mégiscsak régóta létezik, és a nyelvújítást, szociális dolgok terjedését megállítani senki sem tudja.
Csak azoknak hülyeség és nyálas, akik lehúzzák a rolót a szemük előtt. Ha karácsonykor szabad ünnepi hangulatba kerülni, ha lehet névnapra virágot elvárni, ha építhetünk nyuszifészket, akkor ne hagyjuk ki a Valentin napot sem!

Az angol Bálint napi szokások központjában természetesen a képeslap áll (a britek bármikor tudnak lapot adni, léteznek csakúgy lapok is). Ilyenkor a férfiak akár a kézírásukat is elváltoztatva bélyegzik fel a borítékukat, és kuncognak párjuk  zavarodottságán. A családokban a szülők (főleg) a (kis)gyerekeikkel cserélnek lapot, de nincs is ilyentájt annál izgalmasabb mint iskolából, munkából hazaérve egy piros borítékot találni az ajtó előtt!
Ha eddig nem ünnepelted, de most szeretnéd, akkor mutasd meg a párodnak ezt a bejegyzést. Ha úgy mutatta neked valaki, akkor mielőtt hazaérsz, feltétlen ugorj be a boltba venni egy darab csokit/zacskó csipszet/virágot/pár cipőt vagy foglalj le egy közeli hétvégére egy kirándulást! A lényeg hogy merj szeretni, és merj szerelmet vallani.

Boldog Valentin Napot mindenkinek!