Amikor a nap könnyesre világítja a szemeit, amikor a napszemüveg ugyanúgy kell, mint a metróbérlet. Amikor a frissen mosott-vágott haj a reggeli szellőben lágyan elemelkedik a tarkóról, és az állomáson szétnézve látszik hogy mindenki hasonlóan boldog gondolatokat ringat a fejében.
A londoni életben nincs jobb a napsütéses, meleg nyári napoknál. A parkok ugyan kisárgulva könyörögnek egy kis esőért, de az irodából kimenekülők a szúrós száraz füvön is boldogan fetrengenek szoknyában. Rögtönzött piknikek alakulnak ki (éljen a szendvicskultúra), és a magassarkú cipők hanyagul ledobva, de türelmesen várják hogy visszakopogjanak az erősen légkondicionált épületekbe. Az Oxford Street boltjaiból harsog a lüktető zene, a kirakatok tömve vannak szoknyákkal, szandálokkal és lenvászon öltönyökkel, és mindenki vásárolni akar. Hirtelen mindenki úgy érzi hogy ez a jó idő most maradni fog, legalább egy hónapig, és mindenki most akar új ruhatárat, de rögtön. Persze nem valószínű, hogy ez a huszonegy fokos meleg kitart 48 óránál tovább, de mégis - az emberek nem tudják visszafogni magukat. Hogy is tehetnék amikor a boltok kínálata végre tükrözi az aktuális időjárást?
A turisták hitetlenkedve emelik szemükhöz a fényképezőt (méghogy esős, hideg Anglia?!), a munkába igyekvő nők meg mosolyognak, ahogy a barnítókrémtől narancssárga lábszáruk körül vidáman fodrozódik a szoknya. A munkába igyekvő férfiak pedig beletörődötten cuppantják le a metrózáskor hátukra ragadt inget, de valahogy mégis úgy tűnik hogy most senki sem bosszankodik, mert Londonban nyár van!
 |
| Hyde Park, 2011 Június 1 |
2 megjegyzés:
Valami hihetetlen gyonyoru ido van! NYAAARR! Legyen nagyon szep hetveged, elvezd a napsutest.
Jajj, de szép leírás, teljesen odaképzeltem magam :)
Megjegyzés küldése