Mi az az Oyster Card? A londoniak bérlete. Kis műanyag, bankkártya méretű lapocska. A beléptető kapuknál van az olvasója, ahhoz csak hozzáérintjük és már nyílik is a kapu, már ahol van. Azzal töltjük fel amivel akarjuk: heti, havi, éves bérlet, vagy csak teszünk rá pár fontot és azt leutazhatjuk. Aki csak 'feltölti' az Oysterét, annak be és kilépéskor is kötelező csipogni, különben az automata csalást neszel, és puff, már meg is büntette a kártyatulajdonost a lehető legdrágább készpénzzel vásárolt jegynek megfelelő értékkel, ami körülbelül háromszorosa a jegymentes Oysteres díjnak.
Viszont, díjazom a lehetőséget, hogy amennyiben az utazásom egyértelműen metróhibából adódóan 15 perccel tovább tart mint kellene, akkor egy helyes kis kérdőívet kitöltök és kapok 2,7 fontos kompenzációt. Pár éve még négy font volt a jutalék és kipróbáltam: egy éves gyűjtési időszak alatt összejött egy egyhavi bérletre való. Ki van ez találva.
Tegnapelőtt reggel mindenféle késések voltak a metrón a reggeli csúcsidőben. Délután tudtam meg, hogy három állomáson is áramszünet volt. Valahogy így történtek a dolgok:
Reggeli csúcsforgalom. Semmi különleges, csak a szokásos tömeg, mindenki próbál mindenkit megelőzni, a lassan haladókat udvariasan felkenni a szűk folyosó falára, a nagyobb táskákba belerúgni, az alacsony embereket véletlenül észre nem véve átgyalogolni rajtuk hogy aztán az amúgy is szupertömött szerelvénybe egy félkedves 'beljebb mennél kérlek' után testet kanyarba hajlítva, kényelmetlen testtartásban olvassuk a reggeli ingyenes újságot. (Ettől eltérő cselekedet csak összezavarja a Commutereket és könnyen kerülhetünk a falra kentek csoportjába)
Mind the gap. Mind the closing doors, Don't lean on the doors* stb, stb, stb. Vonat végre nagy rázások közepette elindul. Normális esetben mire eléri a következő állomást, hogyhogynem az utasok összerázódnak annyira hogy még legalább 5 ember fel tud passzírozódni, de nem a tegnap hétfő reggelen.
Mert ugyebár áram nélkül még a metró sem megy. Persze erről a szerelvényekben nyomorgó 4000 utas mit sem tudott, elég gyakran előfordul hogy ilyen-olyan okok miatt várni kell az alagútban. Aztán egyszercsak kiderült hogy áramszünet van (ezt a kifejezést pedig egyetlen londoni sem kultiválja, miután a 2005-ös terrortámadáskor is ez volt az alapszöveg). A londoni metró belvárosi szakaszain szinte sehol sincsen térerő, mert annyira mélyen van. Légkondícionáló nincs, mert az 1800-as évek elején kialakított rendszerben nincs hely hogy a vonatok tetejére még bármit tegyenek. A levegő meg gyorsan fogy ha nagy tömeg van kis helyen és ha nem mennek a vonatok, nagyon levegőmozgás sincsen.
Két óra várakozás után végre kiszabadították őket - állítólag körülbelül kétezer utasnak a dolgozók által zseblámpával megvilágított síneken kellett begyalogolni a legközelebbi állomásra, ahol felszólítottak minden távozót, hogy az Oyster Carddal csippantsanak ki, nehogy valaki bliccelni próbáljon...
Tegnap reggel a problémák megismétlődtek, bár ezúttal nem a Jubilee, hanem a Victoria Line volt az érintett, és 'csak' 7-800 embernek kellett kirándulnia az alagutakban. Az indok: három Victoria vonat motorja is bedöglött, ezért kellett két óra hogy kiszabadítsák a beragadt utasokat. Mondjuk ezek az új vonatok sokkal tágasabbak, és legalább nem a belvárosban, hanem még a kettes zónában döglöttek be, úgyhogy nem voltak kitéve akkora kellemetlenségeknek, mint a hétfő reggeli utasok.
Eddig még szerencsém volt, sosem ragadtam be ennyire két állomás között, de biztos vagyok benne hogy én lennék az első aki toalettért kezd könyörögni. Vízért nem, mert az mindig van nálam - ezt mindenkinek erősen javaslom - , de fontos tudni hogy a londoni metróállomások nagy részén nincsen nyilvános mosdó (felháborító!).
* Mind the gap (májnd zö gep): vigyázz a peron és a vonat közötti réssel! Az újabb szerelvények nem illeszkednek a peronhoz és néha elég nagyot kell lépni. A metrónál még annyira nem is zavaró de a vasútállomásokon egy kisgyerek vagy egy vékonyabb ember simán beeshet!
Mind the closing doors (májnd zö klózing dórsz): vigyázz az ajtók záródnak
Don't lean on the doors (dont lín on zö dórsz): ne támaszkodj az ajtóknak. Tetszik, nem tetszik ha az ajtóknak sok ember nekifeszül akkor az ajtó azt hiszi hogy valami (valaki) oda be van ragadva és nem megy addig amíg az ki nincs véve onnan. Ha sokáig azt hiszi hogy van ott valami (valaki) akkor leállítja a teljes szerelvényt, mert úgy értelmezi hogy meghibásodás történt. Ez meg azt jelenti hogy nagy nehezen bevánszorgunk a következő állomásra, ahol a vonatunkat kivonják a forgalomból. Úgy 30 perces késéssel számolhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése