2010. szeptember 17., péntek

Londonba Utazni és Munkát Vállalni

Száz és százezer blogbejegyzést olvastam már ebben a témában, azonban ma reggel úgy döntöttem, én is írok egy ilyet. Engem is folyamatosan megkeresnek ismerősök ismerősei, sőt, az iwiwen még vadidegenek is rámtalálnak hogy tapasztalataim apró morzsáját legyek kedves megosztani velük.

Tervezni
Utazni
Derekasan helyt állni egyedül
Nem nyekeregni
Inkább making the most of it

Angoltudás nélkül meggazdagodók ideje lejárt. Őszintén szólva, szerintem ilyenek nem is voltak, vagy ha igen, lelkük rajta, mert valószínűleg vajaskenyeren éltek hogy minden pennyt félretehessenek. Mint mindenhol, itt is vannak sikersztorik, de mindannyian tudjuk hogy sehol sincs kolbászból a kerítés. Nem tudom hogy áll mostanság otthon egy nyelvvizsga, de amikor én 2002ben érkeztem akkor egy erős középfok egy nagyon jó alapnak felelt meg.
Tapasztalataim szerint azokra tapad leginkább a nyelv, akik anyanyelvükön is beszédesek, a szűkszavúaknak sokkal több energiát kell befektetni.

Ne számíts segítségre. Ettől függetlenül lehet hogy kapsz valakitől, de már nem is számolom az eseteket amikor az otthonról érkezett munkavállaló napokig ül a négy szobás ház közös nappalijában és meg van sértődve hogy neki senki sem segít. Ez nem az az ország ahol a munkahelyre csak úgy be lehet vinni valakit. Ha pedig sikerül, akkor leszel szíves keményen dolgozni, keresni a lehetőséget hogy minden apró részletet tökéletesen csinálj meg, ha valamit nem értesz, akkor kérdezz, de ronts el semmit, stb. Magyarán ne hozz szégyent arra, aki a saját állását kockáztatva beprotezsált téged. Ide sorolnám azt is hogy nem lépsz le munkából egy hét után, mondván sokat kell dolgozni.

Diplomás Felszolgáló. Készülj fel, hogy lehet hogy nem érdekel senkit a diplomád. Sajnos hiába az EUs bizi, hiába a tökéletes nyelvtudás, akkor is lehet hogy már név alapján is elkerül a tevékenységi körödben való munkalehetőség. Ilyenkor lehet, hogy alantasabb munkát kell elvégezni. Két opciód van. Az egyik, hogy kitartasz, és véresre kaparod a körmeidet, de azértis bekerülsz vágyaid munkahelyére. A másik, hogy ideiglenes megoldásként felszolgálsz, gyerekre vigyázol, vasalsz, stb. Csak arra vigyázz, hogy ne gabalyodj bele egyikbe se túl sokáig, mert minél tovább dolgozol itt szakmán kívül, annál nehezebb lesz abba bekerülni. De ne rinyálj hogy téged két diplomával semmibe se vesznek! Itt azt vesznek számításba, aki képes az itteni elvárásoknak megfelelni.

Kicsi a RLakás! Sok pénz, jó albérlet, kevés pénz, hááát... Maradjunk annyiban, hogy vannak házak, ahol akár 13 másik emberrel kell megosztanod a hűtőszekrény keskeny polcait. Persze beköltözhetsz egy csodaszép Belgravia lakásba is, attól függően hogy mik az elvárásaid.

Folytatás következik hamarosan!

4 megjegyzés:

Ági írta...

Várom a folytatást! :)

Kiko írta...

Tök jó összesítés, amit eddig leírtál. Angliában dolgozó ismerőseimtől én is kb. ugyanezeket a tapasztalatokat hallom, és tényleg igaz, hogy nyelvtudás, akarat nélkül, nyávogással senki se várjon csodát... de azt hiszem, ez nem csak Angliára igaz.
A folytatást én is várom :)

ketszazhuszonhat írta...

"már nem is számolom az eseteket amikor az otthonról érkezett munkavállaló napokig ül a négy szobás ház közös nappalijában és meg van sértődve hogy neki senki sem segít"

Már én se. És sokszor pont a talpraesettebbnek tűnők nyomják így, akiket meg ránézésre mulyának gondol az ember azokat sokszor nem is látni mert egész nap állást keresnek, második nap már dolgoznak, egy hónap múlva előléptetik őket, fél év múlva meg már többet keresnek mint én.

De persze így is csak automatizált robotok maradnak, akik mások gondtalan életéért dolgoznak heti negyven órában.

Ditke írta...

"folyamatosan megkeresnek ismerősök ismerősei, sőt, az iwiwen még vadidegenek is rámtalálnak hogy tapasztalataim apró morzsáját legyek kedves megosztani velük."

Ez ismeros... Az ismerosokkel nincs is gond, bar 99%-ban nem komolyan kerdeznek, valojaban eszukben sincs nekivagni. Viszont a vadidegenek neha erdekesek tudnak lenni. Az oke, hogy nehany alapinfot megosztok veluk, de azert nem szoc. intezmeny vagyok es nem is munkakozvetito. Ezt eddig nem mindenki ertette meg. :(