2010. október 1., péntek

Winter Whispers...

Téli Suttogások...

Igen, tudom  hogy még csak Október van, annak is csak az első napja.
De mégis, ahogy reggel egyre többször van köd, egyre vágyakozóbban nézek a fiókban várakozó firenzei puha piros bőrkesztyűmre, ahogy az első reggeli hideg csípi az orromat, csak eszembe jut hogy alig pár hónap és jogosan üvölthetem a Jingle Bells-t a zuhany alatt.

Chalet Elise, Francia Alpok
Oh I always dream of a White Christmas! Gyerekkori emlékeket vágyok átélni felnőtt fejjel, amikor a karácsony a kövér hópelyhek égből figyeléséről (még mindig jön, még mindig!), a csálé karácsonyfák rajzolásáról, Csendes Éjről és persze az ajándékokról szólt. Amikor még büszkén, bordákig felhúzott melegítőbe betűrt pólóban és papucsban énekeltem teli torokból az aktuális óvodában/iskolában tanult dalokat. Emlékszem, egyszer karácsonykor jött értünk a Papa és elvitt minket sétálni. A Boglárka utca teljesen be volt borítva hóval, de mi hárman és a szánkó határozottan mentünk tovább. A sétából visszaérve érte Ágit és engem a sokk, hogy míg mi szánkóztuk a Jézuska meg hozott fát, ajándékot, mindent!

Oxford Street (lLondon) Decemberben
Nem szeretem a karácsony előtti tolongást és feszített tempót. Az ember órákig caflat az értelmetlen karácsonyi vásár latyakjában, idióta 'feldolgozások' harsognak a húsz éves hangszórókból, nincs parkolóhely, a boltban mindenki idegbeteg mert ponty kell, káposzta kell, kenyér kell és ha nem veszed el a kesztyűs kezedet az utolsó ötven kiló lisztről, bizisten rátolom a púpos kosaramat a lábadon, még akkor is ha alig tudom mozdítani!
A konyhát nem csak a tűzhely és a sütő melegíti, hanem a keverőgépek hajszolt motorja is, az ember próbál nem belelépni a padlón hűlő piskótába, kiderül, hogy a kedvenc karácsonyfadísz eltört a dobozában, a karácsonyfaégő, amit az imént vettünk ki a dobozából és pöpecül működött az a fára téve már nem kapcsol be, a margarin, amit éppenhogy csak puhára kellett volna melengetni, teljesen kiolvadt (mondjuk ez csak bosszúság, mert a boltban már úgyis beszereztünk legalább három kilónyit).

Tetszik az amerikai/angol szokás, hogy a karácsonyfát nem szenteste díszítik, hanem már akár hetekkel előtte. Kiteszik az egyéb dekorációkat és várják, hogy a karácsony megérkezzen az ünnepi otthonba. Náluk a szenteste az nem feltétlenül a családról szól, inkább barátokkal töltenek el egy kellemes estét. Másnap van a családi pulykaevészet áfonyalekvárral, tepsis burgonyával, párolt kelbimbóval és répával. Desszertnek eszik a Christmas Pudding-ot, ami ma már rengeteg fajtában kapható, de eredetileg egy félgömb alakú gyümölcsös piskóta. Vacsi után kikészítik a rövidet (Port), meg a kekszet/sütit a Télapónak, és 26-án reggel bontanak ajándékokat. Elviekben. Merthogy ahány ház, annyi szokás...

The White Company karácsony illatú gyertyája

Az ideális karácsonyom nem a főzés és rohangálás körül forog, hanem a nyugalom, a pihenés és a szerettekkel való igazán együtt töltött idő. Ha tehetném, akkor délután hóembert építenénk. Utána mindenki felvenne mindenféle karácsonyi ruhát amit a divatmagazinok sugallnak, úgy mint nőknek kasmírpulóver, skót szoknya, férfiaknak gyapjú pulóver és szövetnadrág (ami egyébként hülyeség, mert a nők mindig fáznak, a férfiaknak meg az az első dolguk hogy levegyék a pulcsit mert melegük van), kacagunk, elénekeljük a Wham!-től a Last Christmas-t, teliesszük magunkat azzal ami éppen van (lehet akár pizza is), elfogyasztjuk a sütiket amiket hoztunk, ajándékozunk, utána lobogó kandallótűz mellett sakkozunk, kártyázunk, kimegyünk ismét tenni egy esti sétát a friss, ropogós havon (éjféli mise opcionális), majd visszatérve megesszük a maradék pizzát és eszünk még egy kicsit a sütikből, végül kockás flannel pizsamába és vastag zokniba bújva az illatos ágyban nyugovóra térünk.


'... but the fire is so delightful!'

Oh the weather outside is frightful,
But the fire is so delightful,
And since we've no place to go,
Let It Snow! Let It Snow! Let It Snow!

It doesn't show signs of stopping,
And I've bought some corn for popping,
The lights are turned way down low,
Let It Snow! Let It Snow! Let It Snow!

When we finally kiss goodnight,
How I'll hate going out in the storm!
But if you'll really hold me tight,
All the way home I'll be warm.

The fire is slowly dying,
And, my dear, we're still good-bying,
But as long as you love me so,
Let It Snow! Let It Snow! Let It Snow!

5 megjegyzés:

Ági írta...

Meghoztad a karácsonyi hangulatomat! :) Már rég volt ilyen, hogy október elején ilyen történt volna velem... de az idei különleges karácsony lesz! Már alig várom!

MuciFoci írta...

:)

Norika írta...

Hjjjjaaaajjjj....és még egyszer, hjajjjjj. :) :) :)

Viki írta...

:) Az ideális karácsony képünk nagyon hasonló. Kíváncsi vagyok az idei milyen lesz a kis kuckónkban (remélem addigra már legalább 80%-osnak mondható lesz a készültségi foka), valószínűleg már hozzánk is jön a család, nemcsak mi megyünk hozzájuk. Hogy mennyire lesz "ideális", hát család függő és nem biztos, hogy azonosak az elképzeléseink sajnos.:)

Boroka írta...

Jaj, ez az irasod de jol esett. :)
Annyira hogy majdhogynem zokon vettem, amikor kineztem az ablakon es nem volt feher ho. :)