Tél, Tavasz, Nyár, Ősz, Bikini

Tél: lila sálamat államig felhúzva, szelet és esőt arcom elől takarva baktatok a metróállomásra. Lila kesztyűm idétlenül kandikál ki a világoszöld síkabát ujja alól, de nincs mit tenni. Nagyon fáztam reggel és a sima fekete szövetkabát nem lett volna elég.

Tavasz: sima fekete szövetkabát második szezonjának végére már szét akar esni. Vicces, hogy pár 10 éve a bikinijeim szóltak szezonra, most meg a téli kabátok? Lila sálam bolyhosodni kezd, pedig február végén vettem. Esernyő a táskában. Elhatározom, hogy asszimilálódok, és sutba vágom a kabátot, a sálat, és pulóverben megyek dolgozni. Egy héten belül megfázok, és átgondolom az egész asszimilálódós tervemet.

Nyár: tavaszi kabátomat (és a lila sálamat!) még mindig felveszem, főleg reggelente. Esernyő nélkül ritkán merek elindulni, mert akkor biztos hogy leszakad az ég. Igaz, akkor is esik ha nálam van az ernyő, úgyhogy egyértelmű megállapítást nem tehetek. A pulóver fixen rajtam van, és az Esprit kimutatta, hogy én hozom az éves profitjuk nagy részét pulóvereket és kardigánokat illetően. Már hűségkártyát is küldtek, pedig nem is kértem.

Ősz: tavaszi kabátomat többször veszem fel, és megpróbálok egyre több és több rétegben aláöltözni. Megfogadom hogy legalább október közepéig nem veszek fel téli kabátot, ezért két héten belül irdatlanul megfázok. Új télikabát kell, lehetőleg ami ujjban jó. Viccelek: kit érdekel az ujja?! Meleg legyen, össze tudjam gombolni a melleimen, levegőt is kapjak és a karjaimat feljebb tudjam emelni mint a vállam. Mindezt anélkül, hogy úgy néznék ki, mint egy menekült az adományruhában. Na ezért nincs minden szezonban új kabátom.

London 2011 Május 26, estefele

Bikini: Büszkén jelentem hogy strandkompatibilis lettem idén nyárra! Hosszú keresgélés (és évek!) után újra új bikinim van. Kék-fehér csíkos, rózsaszín madzaggal. Pont ott fed ahol kell, satöbbi. Már körömlakkom is van hozzá. Kinéztem a szandit is hozzá. Nem mintha a homokban szandiban akarnék sétálgatni.
Eddigi terveink repjegyeink alapján 2011-ben akár tízszer is fel tudom majd venni (és ez kettő utazás, bezony!). Ha az angol nyár kedvező lesz és kipróbálhatjuk valamelyik homokos strandot napfürdőzés céljából, akkor nagyon boldog leszek. Természetesen próbálom megfejelni a sikeres vásárlást, és a sok (már elnézést) de melletlen tervező által alultáplált hölgyeknek készített bimbótakaró között találjak még egy kincset, amiben nem úgy nézek ki mintha a Copacabanán akarnék szambázni. (Nem mintha nem akarnék a Copacabanán szambázni, de az egy másik sztori, másik bejegyzés, és esetleg egy másik bikini is...)

Csütörtök Délután

Az ablakot hangosan rázza délutáni dörgés, majd egy pillanatra a villám fénye zavarja meg az irodai világítást. Az esőfelhők délelőtt óta küzdenek a napsütéssel, egymást váltva fitogtatják erejüket. Majdnem úgy, mint (majdnem) egy éve ilyenkor St Lucián, amikor saját szemükkel láttak először trópusi vihart. Amikor a hirtelen feltámadó szél összegyűjti a felhőket, és málna méretű cseppek kopognak hangosan a pálmafákon. Lényeges különbség, hogy a londoni viharban sem pálmafák, sem hűsítő huszonöt fokok sem hajladoznak.

London 2011 Május 26

Alanyunk az asztalánál ül és próbál koncentrálni az aznapi teendőire, de sehogy sem jut előrébb. Semmihez sincs kedve, mindent halogat. A blogját már legalább egy hete meg sem merte nyitni (nesze neked olvasottsági számláló!). Kérdezte ő magától, hogy írói blokk esete áll-e fenn, de a saját gondolatával is vitatkozni kezdett. Hosszas belső társalgásra volt szükség, hogy rátaláljon a probléma hátterére, vagy legalábbis közelebb jusson a megoldáshoz. Nehéz írni....

...és* itt el is akadt. Hogy lehetne megfogalmazni a lelkében dúló érzelmeket anélkül hogy bárkit is megbántana, vagy az úgy érezné hogy róla szól a bejegyzés? Hogy lehetne újra elkapni az írás fonalát úgy, hogy az olvasó ne érezze az író feszültségét? Alanyunk arra jutott, hogy sehogy. És* egyetlen rohadt negatív (khm, tán szándékosan aljas?!) megjegyzés miatt még több edzésbe menekül, amiért persze még jobban utálja saját magát, és amiért három hete egy napon sem ér haza este 10-nél előbb igazán. Próbál elvonatkoztatni a negativizmus apró barna üvegcséjébe csomagolt, de legalább 75%-os, vitriollal kevert üvegcséjétől esszenciájától, de ehhez az kell, hogy kiálljon magáért.

... és* ez sokkal nehezebb, mint valaha gondolta volna. Egyenes gerincet tartani, elhatárolódni azon elemektől, melyek az utóbbi túlságosan is hosszú időben mintha csak a vesztét akarták volna, egy túlélési program bevezetője lehetne.

Alanyunk tehát próbál ismét magára találni, mert nem akarja hogy a blogja telis-teli legyen olyan alternatív bejegyzésekkel, amik még az emósokat is depresszióba döntené. Vissza akar találni önmagához, de ahhoz először meg kell tanulnia kezelnie dolgokat.

... és* tudja, hogy menni fog, csak fel kell töltődnie.




* és azt is tudja, hogy 'és'-sel nem kezdünk mondatot!

Az Idő Ajándék (?)

Kiderül hogy a közhelyek mögött igenis lehet mélyről jövő bölcsesség.

Sokszor hallani az idő pénz, az idő egy luxus, ami nekem nincs és az idő ajándék kifejezéseket.

2011 Április 9 Wimbledon

Ha valaki ad nekünk egy doboz csokit, ugye nem vágjuk az arcába hogy ezt meg tedd a kukába helyettem, mert én ezt az olcsó (termék nevének megjelölése opcionális) aztán meg nem eszem, ugye? Nem kérdezzük meg az ajándékozótól, hogy miért nem költött ránk többet. Hanem elfogadjuk, hogy az illető gondolt ránk. Hogy erőfeszítést tett, elment a boltba, megvette a csokit, esetleg még be is csomagolta, hogy az nekünk még jobban tetszen. Pénzt költött, ahhoz mérten hogy mennyi volt nála, mennyi állt a rendelkezésére.

Azt hiszem nincs szükség a fenti példát az idővel való gazdálkodásra visszavetíteni.

Udvariasan Várom...

Udvariasan várom hogy merre visznek a gondolataim.

Néhány betűt, esetleg szót lepittyentek, aztán visszanyíl, visszanyíl, visszanyíl. Elveszek a részletekben. Pedig sok minden történt ám az elmúlt hetekben, jó is meg rossz is. Meg olyan is, ami megtörtént, de még nem tudom hogy jó lesz-e vagy inkább rossz.

Ma reggel negyedszerre késtem el (négy napon belül...). Nem értem hogyan... (hétfőn olyan pontosan itt voltam!) Pedig időben felkelek (najó, 3 5 7 10 percet azért ráhúzok), és aztán rögtön készülődök is. Tominak fogkefével a számban bizonygatom, hogy várjon meg, mert mindjárt elkészülök, de annál már ravaszabb, és a saját indulását már nem hajlandó eltolni negyven perccel. Természetesen én meg vagyok győződve róla, hogy mindössze két percet kellene rám várnia (miután már 15 perce csak vár amúgy is).

Fogmosás, arctej (saját ujjakkal bemasszírozva, majd nedves vattával letörlés), arctonik (nedves vattával végigtörölni az arcot), várom hogy száradjon (bedugom a vasalót), fiatalító zselé (mert el vagyok halmozva termékmintával), szemránckrém (mert finoman beszóltak, hogy lehet hogy még nem vagyok harmincon felül, de nem ártana elkezdeni használni - éljenek a termékminták), arckrém, ruhaválasztás (ha lenne időm/erőm vasalni rögtön mosás után, ez a művelet valószínűleg rövidebb ideig tartana). Aztán kiélem belső festő énemet és lelkesen kenegetek az arcomra a sminkesfiókból (tudtátok, hogy ha az alapozót ecsettel viszitek fel, akkor sokkal kevesebb kell belőle, mintha szivaccsal dolgoznátok?), jó esetben nem nyomom a szemhéjtust a szemembe, és nem könnyezem le az addig felkent dolgokat. Aztán már csak fel kell öltözni (nehezítő tényezőként megemlíteném a harisnyakeresést, a morfondírozást a melyik cipő-zokni vagy harisnya kérdésről), de természetesen nem árt ha az inget/pólót/pulóvert úgy veszem fel, hogy az izzadásgátlóval, és műgonddal elkészített arcomat ne kenjem bele a ruhába, különben a vasalót újra dughatom be...

Miután menetre kész vagyok, már csak egy gyors vécévizit (mert ki gondolta volna hogy már megint fog kelleni?), és nyitom az ajtót, majd becsukom. Merthogy víz nélkül már nem merek metrózni. Újra az ajtónál, amikor kiderül hogy zsebkendő is kell. Aztán parfüm. Aztán kézkrém, mert azt a száraz érzést nem viselem el. Aztán félőrültként keresem a kulcsomat, ami végig a zsebemben lapul, amíg szétrobbantom a nappalit. A kulcsot elrakom (jó esetben a telefont is), majd kirohanok az ajtón. Újra keresem a kulcsokat, mert a női táskák 90%-át úgy tervezik hogy csak bányászlámpával lehessen eligazodni bennük, a sötét bélésben képtelenség megtalálni célirányosan bármit. Amikor végre bezárok minden zárat, nem jön a lift. Mert valaki két emelettel feljebb éppen költözik, vagy a még nálam is lassabb barátnőjét/gyerekét várja (vagy csak simán meghibásodott a liftajtó és nem csukódik be. Eredmény ugyanaz, hiába van két lift, nem jön egy sem). Persze a nyolcadikról lépcsőzni nem akarok, mert a végén a testem még azt hinné hogy sportolás van, és mire leérnék, oda lenne a sminkem (és lehet, hogy zihálnék is).

Szerencsére a metróállomást lejtősen tudom megközelíteni, úgyhogy kis golyóként trappolok le a domboldalon. Az állomás előtti akadályokat (dupla babakocsis anyukák, 10 fős iskolás csoport, adomány gyűjtők és újságosztók) már simán veszem (mindenkin átgyalogolok, mintha észre sem venném őket, kivéve a babakocsisokat, akiket előre üdvözlök egy elképesztően szigorú arccal - nem tudom miért gondolják hogy vicces úgy leállni csevegni mobilon, hogy a kocsijuk teljes szélességében blokkolja a járdát). Lerohanok a peronra, átvergődök a tömegen, beállok a kedvenc helyemre... és várok.

...és várok. A hátamon lecsorgó izzadtságtól fázni kezdek, a szépen kifésült hajamat a szél előbb összeborzolja, majd a szájfényemre tapasztja. Ahogy elhúzom a hajamat, a szájfényt végigkenem az arcomon. Még várok egy kicsit. Körülbelül pont annyit, hogy a fenti összes cselekedetemet kényelmesen hajthattam volna végre, de ki tudja előre hogy hogy jön majd a metró?

Amikor végre beáll a szerelvény, felfurakszunk, eksztyúzmizunk, majd utastársaink arcába/derekába/hasába/hónaljába gyúrjuk esernyőnket/könyvünket/újságunkat/kézitáskánkat. Aztán hat megállót 12 perc helyett húsz perc alatt teszünk meg, majd Earl's Courtnál még várunk egy kicsit. Notting Hillnél aki elém áll a mozgólépcsőn azt mentálisan a mélybe taszítom, fizikailag viszont csak dühösen követem. Marble Archnál már a mozgólépcsőn felfele is gyalogolok, minden perc, másodperc számít. Mire felérek az utcára, a combjaimat háromszor akkorának érzem, a szájfényem a hajamban, a homlokom gyönygyözik, a hátamon óriási fekete folt, mert nekinyomtak a bepárásodott metróajtónak ami néha fog néha nem, de végül hol ilyen, hol olyan késéssel beérek dolgozni. Már nem is próbálok kifogásokat találni, már nem is kérdeznek...

A héten a késési rekordomat döntöttem fél órával, ugyanis az amúgy 10 perces késésemet megfejeltem azzal hogy a bérletem az előző este viselt kabátom zsebében maradt, és én ezt kicsit későn vettem észre, mehettem vissza haza.

Holnap szombat, jógát, barátnőzést és szabadban levést tervezek, vasárnap meg kihasználván az extrém áprilisi hőmérsékletet (20C), valószínűleg lenézünk valahova strandra. Az is lehet hogy szombat este pácolok be egy kis husit, és előbányászom a tavalyról megmaradt eldobhatós grilltálcát, és beüzemeljük.

Most pedig mennem kell döntést hozni. El kell döntenem, hogy a fagyasztóban található fél adag gesztenyefagyit betermeljem-e. A másik felét már betermeltem, de azt hiszem, csak én szeretem a gesztenyefagyit az irodában, tehát másnak úgysem kellene. Hmmm...

Kicsi Sztorik

Egyik sem velem történt meg, de a kettőt két napon belül hallottam, gondoltam itt is megosztom. Mindegyik elgondolkoztat, de máshogy.

Helyszín: Székesfehérvár bevásárlóközpont, Női mosdó. Alanyunk klotyóból kilépve táskáját vállán igazgatva indulna a mosdókagyló felé, de egy babakocsi útját állja és már beszél is az anyuka.
- Nem kell harisnya?
- Köszönöm, nem. Most éppen van elég.
- De nézd meg, ilyen szép fekete - és már elő is kap egy fekete neccharisnyát.
- Ááá, neccharisnyát nem hordok - tényleg nem hord!
- Pedig ez szép harisnya! Nem kurvás ám, nézd meg!
- Nézem én, és nagyon szép, de nem hordok neccharisnyát!
- Zoknit?
- Nem kell zokni!!
- Fülbevaló?
- Az sem kell, köszönöm!! - mennyi minden fér még bele annak a babakocsinak a tárolózsákjába?! Az anyukán egyértelműen látszik hogy gondban van. Nem lesz üzlet. Még jó hogy a babakocsi elzárja az ajtót teljesen.
- Az a baj, hogy nem etettem meg a gyereket már két napja szinte. Ma már reggelit sem kapott szegényem... Nem tudna akkor adni esetleg egy kis pénzt? - Szemeket kérlelő pozícióba formálja. Szinte esdekel. Ha már egyszer nem akart venni semmit, legalább adjon készpénzt. Alanyunk felháborodásában előveszi a pénztárcáját. Háromszáz forint van benne.
- Csak ennyit tudok adni, ez az összes pénz ami nálam van. - mondja, és határozottan az anyuka felé nyújtja az összeget. Az összezárja kezét, majd újra kinyitja. Ismét alanyunkra emeli tekintetét.
- Ennyi? Hát mit veszek én ebből ennek a gyereknek???

Alanyunk hirtelen úgy ítélte meg, hogy nem udvariatlanság egy babakocsit keresztben átlépni a gyerek felett, és egy 'azt nem tudom hogy mit tudsz venni belőle, de nálam ennyi volt összesen és mindet neked adtam, osszad be' felkiáltással kézmosás nélkül (!!!!) távozott a mosdóból.

A másik sztoriért viszont egy másik blogba kell mennetek, nem akarom bemásolni, viszont íme a link.

Közben elnézést hogy ilyen keveset jövök, de mostanában elég későn érek haza esténként (legkorábban 9 körül), és akkor már nincs ihlet írni, a munkahelyen pedig lassan forradalmat indítok, mert az elromlott billentyűzetemet lecserélték egy régire, és esküszöm a hajdani gépírónőknek kevesebb dolga volt a billentyűk leütésével, mint nekem. Várom az új kíbórdomat!

A Stressz Kezelése Egyszerűen

Mindenféle hókuszpókusz nélkül. Ez olyan hétvégi kakaó ivós poszt. Vagy zöldtea. Vagy kávé...
Nemrég olvastam egy blogban, hogy az illető előrehaladott terhesség során is küzd a stresszel. Manapság mindenki küzd vele ilyen-olyan szinten, de gondoltam összeszedem az általam próbált és bevált taktikákat.

1. Masszázs: a legegyszerűbb (és legköltségesebb). Mindenkinek hatásos (kivéve terhesség első három hónapjában). A masszírozás jólesik, mert a masszőr kezének érintésével pozitív energiát ad át (ha hiszed, ha nem). Ha a masszőröd rádiót hallgat, vagy elkezd pénzről/politikáról/rossz időjárásról beszélni, akkor finoman kérd meg hogy tegyen be egy nyugodtabb hangvételű zenét (és kussoljon el...)
Tapintásával egyből megtalálja az idegességtől felgyülemlett csomókat a hátadban . Ugyan nem kellemes amikor ezeket szétbombázza, de miután feltápászkodtál az asztalról, sokkal könnyebben mozogsz majd, mert a stressz-csomók nem nyomják az idegeidet, az izmok fel vannak szedve a csontjaidról, plusz a masszázsolajok illata még órákig emlékeztet arra az egy pihenéssel töltött órára.
A masszázsoknak ma már százezer formája van. A Svéd masszázs (frissítő masszázs) célja az izmok és vérkeringés frissítése. Az egyik leggyakoribb módszer, ebben van a tenyér éllel csapkodás (tudod!). A svédekkel ellentétben a tájok nem pucérkodnak, ők ruhástul masszírozzák a vendégeket. A mozdulatok összefogják a jóga, és akupresszúra (akupunktúrás pontok ingerlése kézzel) fogásait. Ha úgy érzed, hogy az izmaiddal minden rendben, de mégis vágysz egy kis kényeztetésre, akkor keress egy masszőrt aki foglalkozik aromaterápiával. Miután elbeszélgetett veled hogy mire kerestek megoldást (alvás-zavar, feszültség, stb), a masszőr különböző olajokat kever hozzá a felvivő olajhoz. Ez a masszázs finom mozdulatokra épül, inkább csak simogatás. Az olajok miatt ez egy drágább masszázs fajta.
Amire nagyon vágyok azonban, az a Watsu masszázs. Ez a Shiatsu és a víz ötvözete. Lényege, hogy a vendég egy medence víztükrén fekszik, kezén és lábán ’karúszókkal’ és a masszőr mellette állva (a vízben) alkalmaz shiatsu mozdulatokat. Rengeteg nyújtás és akupresszúra várható. A budapesti nagy termálfürdőkben is van lehetőség watsura sőt, léteznek páros masszázsok is, amikor kettőtökkel foglalkozik két masszőr! Elég helyigényes masszázs, ezért nem olcsó, de ajándéknak kiváló!

2. Jóga:  rengeteg fajtája van, azt kell megkeresned ami neked a legmegfelelőbb (Ha ezt Veszprémben olvasod akkor mindegy, a várost Etka Anyó uralja...) Többek között létezik Dinamikus (főleg izom munkát igénylő), Hatha (a leggyakoribb, lassú, kezdőknek ideális), Iyengar (Hosszú póztartás, cél a megfelelő testtartás), Bikram (felfűtott teremben, 26 féle pózzal), Ashtanga (nagyon mentális és izom munkát igényel, kezdőknek egyáltalán nem ajánlott). A legtöbb helyen azonban csak megadják hogy 10-kor jóga – ezzel sincs baj, ilyenkor a különböző típusokból használnak különböző pózokat. Garantálom, hogy jóga alatt nem jár máson az eszed (különben borulsz mint a rosszul letámasztott bicikli), és utána egyenesebb tartással  és tisztább gondolatokkal térsz haza. Figyelem: a jóga ugyan megedzi az izmaidat, de fogyni vágyás céljából ne alkalmazd. Ha fáj a fejed, hátad, lábad, akkor viszont igen! Nem baj ha terhes vagy. A jóga a mélyen fekvő izmaidat is kezelésbe veszi. Légzésgyakorlatokkal és kis meditálással pedig a szülőszobában is könnyebben bánsz el a rád váró feladatokkal!

3. Meditáció/Feszültségoldó gyakorlatok: ebben nem vagyok ugyan nagy büfé, de amit tudok, azt most megosztom (csak itt és csak most, csak nektek...). Én hiszek abban hogy pozitív gondolkodással jót tehetünk magunknak. Láttatok már ideggörcsös buddhát, vagy éppen a Dalai Lámát? Nem hát... Ugyan nincs nekik hat hálószobás, Balatoni Örökpanorámás nyaralójuk, és európai szemmel nézve elég puritán életet élnek, mégis boldogok (kivéve ami történt pár éve, de ahhoz hogy szoknyában nekimenjenek a tájoknak is kell mentális erő). Elizabeth Gilberttel (Eat, Pray, Love)ellentétben én nem tudok lótuszülésben egyenes háttal ülni, és az elmémet teljesen kiüríteni.
Segít azonban ha keresel egy nyugodt helyet és kucorodj le (miután kiürítetted a hólyagodat, ittál vizet, stb). Takarózz be, mert ahogy az agyad lenyugszik és a légzésre koncentrálsz, csökken a vérnyomás és hamar fázni kezdesz. Alkalmazd azt ami neked a legjobb. Ha gyertyafény kell, akkor azt. Ha sötétség/félhomály, akkor húzd be a függönyt. Ha kell egy kis zene is, akkor az interneten keress rá (meditation, relaxation music, stb). Miután minden körülmény adott, képzeld magad a kedvenc helyedre. Ez megintcsak az, amit te szeretsz. Erdőben fák között? Tisztáson? Üres strandon? Saját kertedben, vagy valami nyaraláson? Te meditációd, te helyed.
Miután ez megvan, koncentrálj erősen a helyre. Próbáld felidézni a madarak csicsergését, a hullámok csobbanását – mindent, de ne feladatként tekints erre. Próbáld meg hallani a madarakat, hallani a hullámokat. Közben ne engedj be más gondolatot. Ne foglalkozz a mosogatással, a vasalnivalóval. Ha úgy érzed hogy mormolnod kell hogy odatalálj a Kedvenc Helyre, akkor hajrá. Csak az első pár percben érzed magad idiótának, utána hidd el egyre jobb lesz! Amikor már érzed hogy ellazultál, akkor engedhetsz be apró gondolatokat. Például: ismerem a testemet és tudom hogy holnap képes leszek kötélre mászni. Koncentrálj arra, hogy az izmaid engednek az utasításaidnak. Képzeld el, lásd magad kívülről, ahogy mászod a kötelet. Ne találj ki magadnak elérhetetlen célokat, reggelre úgysem leszel 20 kilóval könnyebb, nem lesz kockás a hasad, és valószínűleg nem fogod megnyerni a lottót sem, de hidd el hogy másnap kötélmászás közben extra erőt ad ez a kis agyi előmunka. Elképzelhető, hogy annyira belazulsz a meditációdban, hogy elalszol. Szerintem ez teljesen rendben van, de ha menned kell valahova, nem árt ha beállítasz egy ébresztőt. Ha nem alszol el, akkor hátrálj ki a Kedvenc Helyedről. A madarak csicsergése mellett fordulj meg és lassan indulj haza. Miután megérkeztél, nyújtózkodj, nézegess kicsit körbe, és lassan ülj, majd állj fel.

Feszültség oldó feladat: Ülj le kényelmesen. Csukd be a szemed és képzeld el a testedet. Alaposan, kívülről befelé haladva. A bőrt, az izmokat, a csontokat, mindent. Utasítsd magad a ’befeszülésre’. Érzem ahogy afelkarom megfeszül. Az alkarom követi. Ökölbe szorítom a kezemet és megfeszülnek az izmaim. A csuklóm, a tenyerem, az ujjaim. Az alsó, középső és harmadik ujjperceim. Megfeszül ahátam. A gerincem mentén végig minden izom befeszül. A csípőm, a fenekem¸stb, stb stb. Lassan mondogassad magadnak, és addig, amíg tényleg nem érzed hogy csak az adott terület feszül meg. Hamarosan úgy ülsz ott, mint egy gombóc. Majd utasítsd magadat az ellazulásra és a problémák elengedésére. Ahol abbahagytad – tehát a lábujjaknál – azt engeded el legelőször. Visszafelé haladva az öklöd legyen a legutolsó amit elengedsz. Figyeld meg, hogy bár az elméd elküldte a feloldozást a kezednek, az még mindig görcsösen áll, és szinte erőt kell kifejtened hogy elengedd az ujjaidat. Ez a stressz jele.
Naponta sok mindenen felpumpáljuk magunkat, de ezek (szerintem) 95 százaléka nem méltó az idegeskedésre. Ezzel az egyszerű, rövid (nem kell hozzá 20 perc), akár buszon végezhető feladat sokat fog segíteni hogy ellazulj. Hatásos állásinterjú előtt, vagy bármi más által kiváltott stressz esetén!

+1. Box/Kickbox: nem feltétlen végezhető otthon, és lehet hogy egyeseknek elég egy kiadós gyors futás, lehet hogy éppen Japánban vagy és tudsz tányérokat dobálni, de ha valami igazán hatásosra vágysz, akkor ajánlom a boxot/kickboxingot. Miközben püfölöd a tréner tappancsait, vagy a zsákot, semmi más nem jut eszedbe. Nem egyszer kell ütnöd, hanem három percig folyamatosan. Nagyon hamar megtanulod hogy be kell osztani az erődet. Hogy jól kell irányítanod az öklödet, a lábadat, és gyorsan. Ha lanyhulnak az ütések, és jönnek a gondolatok, kiválaszthatod azt, ami a legjobban felhúzott aznap. Meglátod, menni fog még a maradék két perc! Ha gondolod, nézd meg az interneten az árnyékboxolás (shadow boxing) technikáját.  Anélkül hogy valamit/valakit is megérintenél, nagyon jól tudod a levegőt ütlegelni, és ha jól csinálod, nem csak a stressztől, de még a felesleges zsírtől is megszabadulhatsz!


Elnézést a sokféle betűméretért, de egyszerűen képtelen vagyok kijavítani. Úgy látszik szövegszerkesztőből átmásoláskor besértődik a blogspot szerkesztője...!

Végre!

A köd oszlani kezd.

Az esős-trutyis-lehangolós tegnap után végre kék(szerű) ég köszöntött ránk. Könnyebb volt felkelni, könnyebb volt elkezdeni a napot, és munkába menet még egy virágzó aranyeső bokrot is láttam!

Jó reggelt, London! 2011 Február 24

Azt nem tudom hogy Jégtörő Mátyás hagyománya működik-e Nagy Britanniában is, de ha igen, akkor mostantól biztosan tavasz lesz. (Ugye? UGYE?!)

Kicsit feledteti hogy nem jött össze Porto...

Nem késett a metró, zenét hallgattam, újságot olvastam és mosolyogva érkeztem be dolgozni.

Kedvesebb a kilátás mint tegnap délidőben az esernyő alól!

Este megyek, kipróbálom a hírhedt Nike Edzőtábort (egy órában). A tapasztaltak biztosítottak hogy nem fogom bírni, és kifekszek öt perc után, úgyhogy egyelőre becélzom a 15 percet, aztán majd holnap beszámolok a történtekről - persze csak akkor ha túléltem...

Azt hiszem ma még jövök egyet, mert van valami ami nyomja a lelkemet, de valahogy még érlelnem kell egy kicsit hogy hogyan fogalmazzam meg rendesen.

Addig is, éljenek a nárciszok!

Éppen Esik

Ultraszar idő van.

Ma is köd (nyolcadik nap!), de most még esővel is fűszerezve van az egész. Az a fajta eső esik, amikor kinézel az ablakon és megnyugszol, hogy már nem esik. Aztán kilépsz a házból és rájössz, hogy igenis esik, méghozzá alattomos mennyiségben. Mivel nincs szél (ami elfújná a ködöt is), ezért csak függőlegesen jön a hideg zuhany - pedig az ilyen elég ritka.

Új telefonom van (juppííí), és ma reggel a metróállomáson meg is örökítettem a vizes, de már hajtásokkal tarkított rózsabokrot. Mint látszik, az új mobilon nincsen makró, pedig az a vízcsepp milyen szép lett volna.

Southfields, 2011 Február 23

Asztalomnál nyűglődve (nem mintha nem lenne tennivaló...) pattant ki a szikra az agyamból, hogy megnézem a Ryanair weboldalát, hátha van valami piszkosul olcsó repülőjegy valahova ahol a hőmérséklet legalább 12 fok, és minimum 60% esély van kék eget látni.
Lassan nagyon büfé leszek Európa reptereiből, és ABC sorrendben haladva meg is találtam az abszolút kedvező ajánlatot. Március 12-i indulás és 14-i kora reggeli érkezés Porto városába (Portugália). Forintra átszámolva kb 15ezer forint a retúr jegy. Tokostul-vonóstul (mármint hogy a tok és vonó belefér a kézipoggyászba).

Miközben sétáltam ki ebédet venni, el is ábrándoztam hogy milyen lehet Portóban, a képek alapján nagyon bájos városnak tűnik, és még saját metrója is van! Ami inkább vasúthálózatnak tűnik, de a jegy a reptérről a városba mindössze másfél euró, és még átszállni sem kell. Valaki meg tudja mondani hogy Budapesten mennyibe kerül Ferihegyről bejutni a belvárosba...?



Kilátás az esernyő alól


Izgatottan hívom a Tomit (aki utál repülni, pont, pont, pont...) és mesélem neki hogy micsoda kincset találtam a neten (főleg, hogy most éppen 18 fok van Portóban!). Mint kiderült, nem tudunk menni mert pont arra a hétre van beosztva terepmunkára (vagyis nem irodában vannak hanem állomásokon méricskélnek), és ilyenkor berendelhetik vasárnap éjszakára is dolgozni. Meg amúgy is... Ő már kinézte hogy hova visz el engem Márciusban Walesbe. Pffff... Nem Porto ugyan (garantáltan nem lesz 12 fok), de azért nem panaszkodhatok.

Azért vitatkoztam vele kicsit hogy miért nem szólt előbb hogy nézeget, mert akkor én nem keresgéltem volna.

Végül megegyeztünk hogy én elkussolok, ő elvisz Walesbe márciusban, áprilisban hazamegyünk, májusi hosszú hétvégét kihasználva elnézünk Edinburgh-ba, és ha még mindig találok valami akciós jegyet valahová a nyárra akkor oda is elmehetünk. Tehát minden nyereményjátékra jelentkezek mint egy őrült. A nagy számok törvénye alapján lassan nyernem kéne valamit...

A Drága Csótány

Felvettem a harcot a kéretlen irodai vendég ellen.

Csütörtök délután el akartam indítani az irodai mosogatógépet. Ahogy kinyitottam a szekrényajtót, egy gusztustalan bogarat láttam szaladgálni benne. Ijedtemben felkaptam a pult tisztító spray-t, és jól lefújkodtam, mire eltűnt egy lyukban. Be is csaptam a szekrényajtót, erre megjelent egy (másik?) ugyanilyen (ugyanaz?) undormány a szekrény külső felén is. Mivel befelé igyekezett, hát lefújkodtam ezt is, majd egy igazi harcosnőként sikítva rohantam ki a konyhából.

Munkatársamnak elmeséltem a történteket és a leírásomból tudni vélte, hogy csótánnyal állunk szemben.

Kis internetes kutakodás után megtudtam, hogy egy csótánnyal rögtön fel kell venni a harcot, mert a nőstények folyamatosan terhesek, és akár 150 kiscsótányt termelnek ki egy év alatt. Az, hogy a dinoszauruszok korából fennmaradt állatok, nem hatott meg.

Felvettem hát a kapcsolatot a CsótányIrtókkal, akik biztosítottak, hogy veszélyben az életünk, az irodát bármikor átvehetik ezek a rovarok, és semmi esetre se aggódjunk. Ők majd megakadályozzák, hogy elterjedjenek. Ha eddig még nem terjedtek el. Merthogy lehet hogy ez csak egy volt amivel én találkoztam, de előfordulhat hogy ahogy leszáll az éj, óriási bulit tartanak és minden felületen végigcepedliznek. Leírásom alapján Német Csótányra tippeltek.

A vérnyomásom vészesen zuhanni kezdett, úgyhogy remegő kézzel írtam alá az emailezett szerződést.

Péntek reggelre mire beértem már be is fújkodtak, ki is tették a csapdákat, és a teljes iroda annyira távoltartotta magát a konyhától mint én a fogorvostól (csak ha nagyon, nagyon muszáj).

Nemsokkal hazaindulásom előtt vettem a bátorságot, hogy alaposan körülnézzek a konyhában. Természetesen akkor rohant velem szembe egy csótány, de már közel sem akkora vehemenciával mint csütörtökön, úgyhogy fél óra múlva meg is győződtem róla, hogy az ellenség bekajálta a számára kitett mérget, és feldobta a szőrös lábait.

Mivel az irodánk elég új, kicsi a valószínűsége, hogy lepetézett egy ilyen bogár. Elképzelhető hogy a csütörtöki bambiszállítmánnyal érkezett. Egyrészt hurrá hogy kintről jött be, másrészt meg kétszer is meggondolom hogy rendeljek-e ettől a cégtől akármit is megint...

Mit nekünk Kafka? A modell egyszeri díja körülbelül 53 ezer forint volt. 

Ijedelem

Papa megint kórházban.

Ezúttal a cukra ment fel vészesen és már két napja próbálják lehozni (több kevesebb sikerrel). Tudom hogy öreg, de nem hagy nyugodni a gondolat hogy vajon akkor is itt tartanánk-e ha tavaly júniusban nem üti el a járdán egy városon belüli kanyart elnéző sofőr? Aki egyébként továbbra is külföldön dolgozik..? Nem értem, nincs valami olyan jogszabály hogyha valakit elgányoltál a járdán és a rendőrség/bíróság próbál az ügy végére jutni akkor nem mész el külföldre dolgozni? Ez csak az én csőrömet cseszi? Vagy most mindenáron bűnbakot keresek hogy miért ment fel úgy az a cukorszint?

Veszprémben látogatási tilalom van a kórházban. Senki nem tud semmit. Mama tudni véli hogy Papára nem figyelnek rendesen, pl se mosdatás, se borotválkozás, se rendesen evés. Én tudni vélem hogyha harminc betegre jut egy nővér akkor nem kap mindegyik lakó megfelelő ellátást. Csak ezzel is nehezen birkózok meg.


Sóhaj.

Hétvége Képekben

Péntek - Otthon

Hajvágás, miközben kínai új év megünneplése eredeti kanadában gyártott japán sakéval és az abból készített brazil Sakerinha koktéllal. Sakerinha (szakerinnya) koktélhoz három kiskanál barna cukor, három cikkely lime négy db jégkocka kell, majd összedöngölni és felönteni a képen látható mennyiségig sakéval. Balra Pocky (pokki) szintén japán édesség, a magyar sózatlan ropihoz tudom hasonlítani, ahol a ropi csokiba van mártva

Szombat - Masala Zone (Earls Court, London)

Epres Lassi és Fűszeres Kóla - előbbi finom volt, utóbbi háát, érdekes!

Kóla mentával, lime-al és fűszerekkel - végülis a curryhez jó volt... (de a víz is jólesett utána!)

Gyorsétkeztetős csendélet



Grand Thali, balról jobbra körben: Bárány curry, chapati (kenyér), saláta, mangó chutney (lekvárszerűség), korianderpüré, lencsecurry, zöld krumplis curry, csípős zöldséges curry, raita (ízesített joghurt, a chutney mellett ez is enyhíti a csípősséget) és középen a rizst félig kitakarja egz popadom, ami egy ropogós lepény, előételnek fogyasztják




Normál Thali -  ugyanazok vannak a tálcán mint a nagy adagnak, de én nem kaptam salátát és raitát sem. Én currynek vajas csirkés curryt választottam



Vasárnap - Maroush (Marokkói Étterem az Edgware Roadon)

Balra humusz (csicseriborsópüré), jobbra (bocs a betűzésért, nem tudom a hivatalos nevét) baba ganoush (padlizsánpüré)

 

Laposkenyér. Olyasmi mint a pitta, csak nem az...

Desszert pisztácia, dió, méz és kókusz ízekben - a köztes fogást elfelejtettem lekapni, de az is jó volt!



Maroush - esténként élőzene is van, hastáncosokkal

(Szeretném leszögezni, hogy szoktunk enni otthon is, néha főzünk is magunkra - de ez a hétvége most így alakult)

Szombat esti pubos meccsnézés közben lefoglaltam magam...

... és megtaláltam ezt a falat mindenféle pénzzel. Megtalálod a lényeget?

Kulcstartók

Haragszom az irodai riasztónkra.


Tavaly július végén költöztünk ide, és azóta más sem történik csak éjszakai telefonhívások. A riasztó saját életet él, akkor éled fel amikor a humán példányok nyugovóra térnek. Téves riasztást sosem kapunk reggel fél hétkor, vagy este nyolckor. Mindig csak az éjszaka közepén. Lehet hogy a szellemek okozzák..? (ez is megérne egy külön bejegyzést, de az utóbbi időben nem történt semmi rendkívüli dolog)

Több, mint kilenc perce csevegek a riasztónk hogylétéről a tartalék irodakulcsot tároló kulcsossal (Kulcstartók???), én beugatok neki, osztom az észt mintha PhD-m lenne riasztóberendezésekből. Elmondom a véleményemet részletesen hogy mit is gondolok a hajnal három órás hívásokról, és a srác csak nyugodt. Még mindig nyugodt. Még mindig nyugodt. Aztán én is lehiggadok. Végülis én nem is vettem észre hogy hívnak, és annyira nem is akartak elérni engem, mert ha akartak volna, hívhatták volna a vezetékest.

Szóval nagyban higgadozok, amikor a srác (még mindig angolul) rákérdez a vezetéknevemre:
- Do you mind if I ask you about your surname? (Bánod ha rákérdezek a vezetéknevedre?)
- No, not at all... (Nem, egyáltalán nem... Megint egy hülye aki nem bír elszakadni a Kiss vezetéknév csókos jelentésétől)
- Where is it from? (Honnan való?)
- From Hungary.
- Oh really? I am Hungarian myself (Tényleg? Én is magyar vagyok)
- No way. Really?! (Kizárt. Tényleg?)
- Really.
- Really???
- Really!!!
- Tényleg?
- Tényleg! (Itt már kezdtem szégyelleni magam hogy nem tudtam mást mondani)
- De akkor miért hívnak Jasonnek?
- Hát... József...


Elég nehezen, de azért megértettem, és esküszöm amíg el nem kezdett folyamatosan beszélni magyarul, azt hittem valami nagyon lelkes karibi (!) alkalmazottal van dolgom. Olyan karibis akcentusa volt. Ha erőltetem az agyam sem tudom megtippelni hogy kelet európai, nem hogy még magyar. Meg is dícsértem az angolját, egyeztettünk riasztóbeli problémákat, és megígérte hogy alaposan utánanéz a mi riasztónknak és holnap visszahív!

Kéremszépen, én itt kiváló ügyfélszolgálatot kapok, és a Kulcstartókról némileg javult a nézetem is.

Körülbelül ennyi és ilyen izgalmak érnek engem mostanában. Itt az ideje valami kirándulás után nézni...

A Hét Beszólása

- Mit kérsz inni?
- Mindegy, csak ne sör legyen!
- Mondjuk rumos kólát?
- Jajj, azt neeee! Inkább Bacardis kólát!

Sóhaj. Puerto Rico... Oda is el kellene jutni egyszer. (hogy én mindig mindent az utazásra tudok visszavezetni?)

Honnan Tudod Hogy Készen Állsz Az Anyaságra?

Amikor már tudsz olyan madártejet csinálni, mint anyukád. (Kivéve, ha anyukád nem csinál madártejet. Ilyen esetben inkább olyan madártejre gondolj, ami ízlett neked. Ha nem szereted a madártejet, gondolj másra)


Már hetek óta gondolkoztam, hogy madártejet kellene csinálni. Egyedül még sosem csináltam, de hogy legalább kilenc éve ettem utoljára, az is biztos.
Most úgy éreztem, eljött az én időm. Nem vacakoltam az internettel, egy viszonylag megbízható forráshoz, a 'Kati Mama Szakácskönyvéhez' fordultam. Eddig sosem tettem így, és már elnézést kedves Kati mama, de ezek után sem fogom.


Felhívás a szakácskönyv és egyéb recept íróknak:

Legyetek oly kedvesek, és amikor evőkanál cukrokról, lisztekről beszéltek, akkor jelöljétek be pontosan hogy csapott, lapos vagy púpos legyen az a kanál!


Jelentem, az én madarammal valami probléma van, mert a kész termék szinte szeletelhető állagú. Egyáltalán nem olyan mint Anyáé! Ráadásul, lekokszolt a lábas aljára (Kati mama, jössz egy gyöngyházbevonatú Bonyhádi lábassal). Persze a leégésről már csak akkor értesültem amikor öntöttem át a Kati mama által javasolt üvegtálba a puding sűrűségű masszát. Pedig a sűrűséggel még meg is békélnék, maximum nem azt mondom hogy hány kanállal kérsz, hanem azt hogy hány gombócot adhatok?

Szóval rendben lesz ez az anyaságra készen állás, de jó lenne hogyha egyesek publikálásukkal nem nehezítenék meg a dolgomat. Üzenem minden próbálkozónak, hogy akik állítják hogy a fehér pamacsokat ki lehet főzni a cukros tejben, mert az nem ég le, azok hazudnak. Jó a sima cukros víz is.



Amikor meg már tudok madártejet csinálni, akkor meg lesz még - gondolom úgy húsz évem - hogy megtanuljak rendesen lekvárt főzni. Lekvárt főzni a nagymamák tudnak igazán.

Itt A Tavasz...

... Hol a Tavasz???

Egyelőre sehol. Nem mondom hogy befagy a Csatorna, de az én fertályam veszélyben van. Pedig állítólag 3-5 fok van.

Azért csak nem adja fel és két héten belül végre megtalálom a nárciszok első zöld leveleit...

Jó dolog viszont, hogy megérkezett szomszédék lánya (vagyis akkor technikailag ő is a szomszédom) a barátnőjével, és már reggel 10kor itt hagyták a bőröndjüket. Most várost néznek (szerintem meg vannak fagyva valahol), majd hatra jönnek vissza és akkor megyünk együtt haza. Kapnak ízelítőt egy csütörtök esti csúcsforgalomból. Vasárnapig maradnak, addig a mi vendégszeretetünket élvezik.

Esküszöm nem ezért nem porszívóztam ki tegnap este... (Az Avatar egy nagyon hosszú film!)

Plain English - Angol Egyszerűen

Hogyan lehet úgy alakítani egy szöveget hogy senki se értse?


Gondolom minden országban megvannak a módszer kedvelői, főleg bankokban és állami szerveknél dolgozók. (Az angolok sem maradtak el, de én megkockáztatnék egy olyan kijelentést hogy az a dolgozó aki alig tud valamit arról amit csinál, de jól adja elő magát, hangzatos szavakat használ, az sokra viheti. Mert a munkatársai, akik ugyanúgy semmit sem tudnak, elhűlve hallgatják a hangzatos szavakat).

Harminc évvel ezelőtt egy Chrissie nevezetű nő megelégelte hogy alig érti a hivatalos dokumentumokat, ezért kivonult a Parlament elé és látványosan megsemmisített állami hivatalos papírokat.

A dolog jól sült el: a bürokraták megértették hogy egyszerűen is lehet jól fogalmazni, és Plain English kampány teljes gőzerővel robog még ma is.

Javaslataik:

• mondataidat tartsd röviden. Az angol nyelvhez javasolják hogy 15-20 szóból álljon egy mondat (beleszámítjuk az előszókat is)
• lényegretörően fogalmazz, ne használj felesleges kifejezéseket (nekem ez magyarul sem megy)
• használd az 'én, te, mi és ti' szavakat, ne beszélj egyes szám harmadik személyben
• van pár nyelvtani tanács is (amit nem tudok lefordítani mert sosem tudtam az angol igeidőket...)
• használj egyértelmű feladatokat (mondjuk: fizesd be a csekket postán Január 20-ig)
• felsorolás helyett használj listát (juhúúú! Már azelőtt listázni kezdtem ezt hogy idáig jutottam a fordításban!)
• végül felsorolnak szavakat amiket tán nem kellene annyit használni (vagyis ne flancolj ha azt akarod hogy megértsék miről beszélsz).

Ez onnan jutott eszembe hogy ma a munkahelyi mosdókba kitettek kézferdőtlenítőket (le az állatinfluenzákkal!). A SELDEN TRUST S márkájú termék oldala ezt ígéri:

Trust S has been developed to meet the requirements of the food, catering and hospitality industries for a completely effective yet quick acting, non-tainting food safe alcohol hand rub, that leaves the hands dry, non-sticky and with no after odour making Trust S equally suitable for medical and care service applications.

A negyvenkilenc szavas leírás magyarul:

**** majd ha lesz türelmem hozzá. Addig is, aki szeretne angolul gyakorolni, próbálkozzon nyugodtan. Előre szólok, hogy a termék ismertetője elveszti értelmét az utolsó 15 szóra. Vagy csak én nem értettem. Lehet hogy szólnom kene Trust S-éknek hogy mi is az a Plain English...


****
Nahát akkor:

A Trust s azért lett kifejlesztve, hogy megfeleljen az élelmiszer-, ételkiszolgáló- és vengéglátóiparnak egy teljes mértékben hatásos, de mégis gyorsan ható, nem színező élelmiszer barát alkhololos kézfertőtlenítő (dörzsölő), ami a kezeket szárazon hagyja, nem lesznek ragacsosak és a szagtalansága teszi a Trust S-t ugyanolyan megfelelőnek orvosi és betegápolási szolgálatokra is.


????????????????

Ilyen fogalmazásért Ancsa néni minket lehet hogy meg is buktatott volna, de az a minimum hogy a szülőkkel másfél órás vészhelyzeti szülőit trombitált volna össze.

Kedd Délelőtt

Csak mert nem esik az eső. Végre...



Csütörtök: eső.
Péntek: eső.
Szombat: sötétség egész nap.
Vasárnap: sötétség egész nap, majd délutántól eső.
Hétfő: folyamatos eső egészen este hatig.

Megkaptuk az idei tavasz első esőzését. Ilyenkor csendben szakad az eső, az utcákon hömpölyög a víz, az emberek gumicsizmában mennek dolgozni és mivel szél sincsen, ezért csak függőlegesen kapjuk a vizet egész nap. Ez az időjárás többnyire január végétől márciusig tart, de addigra a nárciszok már sorra pattintják ki élénk sárga szirmaikat. Parkok, utcasarkok, vidéki utak szegélyei, templomkertek, iskolák ablakai, egyszóval minden kisárgul!

Ma reggelre végre elállt az eső, kéken szikrázik az ég, szegény földigiliszták fulladozva törtek elő a nedves föld alól (jó sokáig bírták). Megfigyeléseim szerint az angol madarak esőben is csipognak, különösen tavasszal és nyáron (sőt, még néha éjszaka is pofáznak, lehet hogy megzavarja őket a közvilágítás?).

Tegnap reggel már másodszor hallottam reggel az élénk csicsergést, úgyhogy most már biztos vagyok benne hogy az idei tél végén járunk, és a tavasz visszafordíthatatlanul közeleg.


Az alábbi képek 2009 március közepén készültek a Green Parkban:

Egyeseket nem zavar a hideg talaj, ha süt a nap, meg virágok is vannak... 

Fogadalom (majd holnaptól, most épp nem aktuális)

Táskát kaptam karácsonyra.

Nagyon szépet, aranyosat, különlegeset... Olyan igazán Mucifocisat, na. Meg is fogadtam hát hogy nem fogom hanyagul dobálni, nőies leszek vele. Nem fogom csak úgy az ágy alá/ablakpárkányra/konyhapultra suhintani, hanem elegánsan leteszem a helyére, amikor hazaértem. És nem fogom telitömni se, mert az nem tesz jót neki.

Vagyis azon kaptam magam hogy alig van meg két hete a táska, már most lóbálom könnyedén, leteszem bárhová (azért egy gyors területellenőrzést itt végrehajtok) és most munkából hazamenet két könyvet is belegyömöszöltem, a pénztárca, esernyő, kulcsok, tartalékharisnya és minden egyéb dolog mellé. Pedig hasztalan kacatokat még nem is tárolok benne. Na, majd jövő héttől!

Most Akkor Mi Van?!

Nem értem hogy mi történik.


Nem is olyan rég (mondhatni a közelmúltban) két ismerősömnek személyes romantikája kezdett kialakulni az én saját szemeim előtt. Éljen! Még akkor is ha mostanában annyira nem is vagyunk napi kapcsolatban hogy akár magamnak le tudjak vonni következtetéseket.

Tegnap estére meg volt beszélve hogy X-el összefutok. Aztán Y befutott X előtt pár perccel. Kicsit összezavarodtam, mert ennyire csak nem lehetek gyagya hogy összekeverjem azt hogy kivel találkozok, de mindegy, Y is jó ismerős és gondoltam majd most jól kiderül hogy mi is a helyzet. Aztán azon vettem észre magam hogy már fél órája csevegünk hárman, de általánosságokról. Persze hogy nem az én dolgom és persze hogy nem kell az orromra kötniük hogy mi van (azért az igazat megvallva sokkal izgibb így az egész hogy mindkettejüket ismerem), és persze hogy jó volt beszélgetni az általánosságokról is, de úgy tűnik jobban bírom az egyenes őszinteséget mint a félmondatokat és félkuncogásos mosolyokat. Mert az egyenes beszédet nem lehet félreértelmezni. Kétszer rákérdeztem hogy akkor most mi van és mind a kétszer hárítottak. Le is rendeztem magamban hogy jó, nem akarnak beszélni róla, de tekintettel arra hogy együtt jelentek meg, csak nem utálják egymást annyira.

Nem sokkal később azonban úgy éreztem magam mintha vizsgáztatva lennék és bár továbbra is nagyon örülök nekik (akárhányadán is álljanak) mégis rosszkedvű maradtam a beszélgetés után. Talán azért mert nem éreztem fairnek hogy amikor az egyiknek négyszemközt viccesen mondtam (legalábbis annak szándékoztam hangzani) hogy 'akkor most már nem kell megkérdeznem tőled hogy mi újság' a válasz egy kurta-furcsa 'szerintem a másik már mindent elmondott' volt.

Hát nem, nem mondott.
Rendben, beszélgettem előtte négyszemközt a másikkal is és az tényleg elmondta hogy az egész képlékeny még, de komolyan gondolta (gondolták) hogy először kikérdezem az egyiket aztán a másikat???

Igazság szerint én mindkettejüket ugyanúgy szeretem továbbra is, ugyanúgy barátként kezelem őket. Ami - számomra - azt jelenti hogy külön-külön is mindegyikük érdekel és attól hogy ők összejöttek még egyenként is egyéniségek és ugyanúgy fog érdekelni a személyes hogylétük mint előtte. Nem értettem (nem értem továbbra sem) hogy ha ennyire nem akar egyik sem beszélgetni velem akkor miért kellett együtt jönniük.

Nem értem mi történik.