Adásszünet

Hogy angolosan fogalmazzak, Stating the obvious (az egyértelmű kijelentése): nem voltam itt....

Sok minden történt. Sok mindent kellett elrendeznem magamban, küzdések, blablabla, ezek azok a dolgok amik mást nem érdekelnek. Illetve, nem azért jönnek ide hogy azokról olvassanak, még akkor is ha ez az én internetes naplóm, ahova azt írok amit csak akarok, és akinek nincs jobb dolga mint a szavaimat kiforgatni és besértődni a saját maga által kreált hülyeségekbe, annak lelke rajta.
2012 január 15-e van (basszus, ma jöttem rá, hogy pénteken 13-a volt??? És én nem is izgultam??? és nem is történt semmi...), idén Olimpia lesz, sógornőmet eljegyezték (vagyis csak egy), szóval esküvő lesz szeptemberben (éljenek a repjegyárak a Paralimpia idején!), lakást szeretnénk venni (Londonban), konferenciát szervezek, továbbra is élvezem az előléptetésemet és az azzal járó extra munkát, túlórát, stresszt és kellemes kihívásokat, hatvanegy kilóval indítottam az új évet (elég hosszú volt magamhoz térni a Zsűriszolgálat okozta derékproblémákból és tessék), de egy csomó tennivaló van, egy csomó jó dolognak nézek elébe, úgyhogy nincs időm a negatív dolgokon merengeni.

Egyébként mióta ezt eldöntöttem, határozottan kevesebb a mitesszerem, és a hajam is jobban csillog. Sőt, mintha a nadrágom is lazább lenne...

Egy gondolat:

Olyan furcsa, hogy úgy vagyunk a környezetünkbeli emberekkel, mint az ételekkel. Van olyan étel, amit első kóstolásra megutálunk, és azt soha, senki nem tudja úgy elkészíteni hogy megegyük, de van olyan étel, amit elsőre nagyon finomnak találunk, de azóta sem találjuk ugyanazt az ízt, teljesen mindegy hogy hogyan készítik el, vagy tálalják. Vannak olyan ételek, amikből egyszer besokallunk, és aztán jó ideig nem is akarunk belőle többet.

Végre!

A köd oszlani kezd.

Az esős-trutyis-lehangolós tegnap után végre kék(szerű) ég köszöntött ránk. Könnyebb volt felkelni, könnyebb volt elkezdeni a napot, és munkába menet még egy virágzó aranyeső bokrot is láttam!

Jó reggelt, London! 2011 Február 24

Azt nem tudom hogy Jégtörő Mátyás hagyománya működik-e Nagy Britanniában is, de ha igen, akkor mostantól biztosan tavasz lesz. (Ugye? UGYE?!)

Kicsit feledteti hogy nem jött össze Porto...

Nem késett a metró, zenét hallgattam, újságot olvastam és mosolyogva érkeztem be dolgozni.

Kedvesebb a kilátás mint tegnap délidőben az esernyő alól!

Este megyek, kipróbálom a hírhedt Nike Edzőtábort (egy órában). A tapasztaltak biztosítottak hogy nem fogom bírni, és kifekszek öt perc után, úgyhogy egyelőre becélzom a 15 percet, aztán majd holnap beszámolok a történtekről - persze csak akkor ha túléltem...

Azt hiszem ma még jövök egyet, mert van valami ami nyomja a lelkemet, de valahogy még érlelnem kell egy kicsit hogy hogyan fogalmazzam meg rendesen.

Addig is, éljenek a nárciszok!

Éppen Esik

Ultraszar idő van.

Ma is köd (nyolcadik nap!), de most még esővel is fűszerezve van az egész. Az a fajta eső esik, amikor kinézel az ablakon és megnyugszol, hogy már nem esik. Aztán kilépsz a házból és rájössz, hogy igenis esik, méghozzá alattomos mennyiségben. Mivel nincs szél (ami elfújná a ködöt is), ezért csak függőlegesen jön a hideg zuhany - pedig az ilyen elég ritka.

Új telefonom van (juppííí), és ma reggel a metróállomáson meg is örökítettem a vizes, de már hajtásokkal tarkított rózsabokrot. Mint látszik, az új mobilon nincsen makró, pedig az a vízcsepp milyen szép lett volna.

Southfields, 2011 Február 23

Asztalomnál nyűglődve (nem mintha nem lenne tennivaló...) pattant ki a szikra az agyamból, hogy megnézem a Ryanair weboldalát, hátha van valami piszkosul olcsó repülőjegy valahova ahol a hőmérséklet legalább 12 fok, és minimum 60% esély van kék eget látni.
Lassan nagyon büfé leszek Európa reptereiből, és ABC sorrendben haladva meg is találtam az abszolút kedvező ajánlatot. Március 12-i indulás és 14-i kora reggeli érkezés Porto városába (Portugália). Forintra átszámolva kb 15ezer forint a retúr jegy. Tokostul-vonóstul (mármint hogy a tok és vonó belefér a kézipoggyászba).

Miközben sétáltam ki ebédet venni, el is ábrándoztam hogy milyen lehet Portóban, a képek alapján nagyon bájos városnak tűnik, és még saját metrója is van! Ami inkább vasúthálózatnak tűnik, de a jegy a reptérről a városba mindössze másfél euró, és még átszállni sem kell. Valaki meg tudja mondani hogy Budapesten mennyibe kerül Ferihegyről bejutni a belvárosba...?



Kilátás az esernyő alól


Izgatottan hívom a Tomit (aki utál repülni, pont, pont, pont...) és mesélem neki hogy micsoda kincset találtam a neten (főleg, hogy most éppen 18 fok van Portóban!). Mint kiderült, nem tudunk menni mert pont arra a hétre van beosztva terepmunkára (vagyis nem irodában vannak hanem állomásokon méricskélnek), és ilyenkor berendelhetik vasárnap éjszakára is dolgozni. Meg amúgy is... Ő már kinézte hogy hova visz el engem Márciusban Walesbe. Pffff... Nem Porto ugyan (garantáltan nem lesz 12 fok), de azért nem panaszkodhatok.

Azért vitatkoztam vele kicsit hogy miért nem szólt előbb hogy nézeget, mert akkor én nem keresgéltem volna.

Végül megegyeztünk hogy én elkussolok, ő elvisz Walesbe márciusban, áprilisban hazamegyünk, májusi hosszú hétvégét kihasználva elnézünk Edinburgh-ba, és ha még mindig találok valami akciós jegyet valahová a nyárra akkor oda is elmehetünk. Tehát minden nyereményjátékra jelentkezek mint egy őrült. A nagy számok törvénye alapján lassan nyernem kéne valamit...

A Drága Csótány

Felvettem a harcot a kéretlen irodai vendég ellen.

Csütörtök délután el akartam indítani az irodai mosogatógépet. Ahogy kinyitottam a szekrényajtót, egy gusztustalan bogarat láttam szaladgálni benne. Ijedtemben felkaptam a pult tisztító spray-t, és jól lefújkodtam, mire eltűnt egy lyukban. Be is csaptam a szekrényajtót, erre megjelent egy (másik?) ugyanilyen (ugyanaz?) undormány a szekrény külső felén is. Mivel befelé igyekezett, hát lefújkodtam ezt is, majd egy igazi harcosnőként sikítva rohantam ki a konyhából.

Munkatársamnak elmeséltem a történteket és a leírásomból tudni vélte, hogy csótánnyal állunk szemben.

Kis internetes kutakodás után megtudtam, hogy egy csótánnyal rögtön fel kell venni a harcot, mert a nőstények folyamatosan terhesek, és akár 150 kiscsótányt termelnek ki egy év alatt. Az, hogy a dinoszauruszok korából fennmaradt állatok, nem hatott meg.

Felvettem hát a kapcsolatot a CsótányIrtókkal, akik biztosítottak, hogy veszélyben az életünk, az irodát bármikor átvehetik ezek a rovarok, és semmi esetre se aggódjunk. Ők majd megakadályozzák, hogy elterjedjenek. Ha eddig még nem terjedtek el. Merthogy lehet hogy ez csak egy volt amivel én találkoztam, de előfordulhat hogy ahogy leszáll az éj, óriási bulit tartanak és minden felületen végigcepedliznek. Leírásom alapján Német Csótányra tippeltek.

A vérnyomásom vészesen zuhanni kezdett, úgyhogy remegő kézzel írtam alá az emailezett szerződést.

Péntek reggelre mire beértem már be is fújkodtak, ki is tették a csapdákat, és a teljes iroda annyira távoltartotta magát a konyhától mint én a fogorvostól (csak ha nagyon, nagyon muszáj).

Nemsokkal hazaindulásom előtt vettem a bátorságot, hogy alaposan körülnézzek a konyhában. Természetesen akkor rohant velem szembe egy csótány, de már közel sem akkora vehemenciával mint csütörtökön, úgyhogy fél óra múlva meg is győződtem róla, hogy az ellenség bekajálta a számára kitett mérget, és feldobta a szőrös lábait.

Mivel az irodánk elég új, kicsi a valószínűsége, hogy lepetézett egy ilyen bogár. Elképzelhető hogy a csütörtöki bambiszállítmánnyal érkezett. Egyrészt hurrá hogy kintről jött be, másrészt meg kétszer is meggondolom hogy rendeljek-e ettől a cégtől akármit is megint...

Mit nekünk Kafka? A modell egyszeri díja körülbelül 53 ezer forint volt. 

Ijedelem

Papa megint kórházban.

Ezúttal a cukra ment fel vészesen és már két napja próbálják lehozni (több kevesebb sikerrel). Tudom hogy öreg, de nem hagy nyugodni a gondolat hogy vajon akkor is itt tartanánk-e ha tavaly júniusban nem üti el a járdán egy városon belüli kanyart elnéző sofőr? Aki egyébként továbbra is külföldön dolgozik..? Nem értem, nincs valami olyan jogszabály hogyha valakit elgányoltál a járdán és a rendőrség/bíróság próbál az ügy végére jutni akkor nem mész el külföldre dolgozni? Ez csak az én csőrömet cseszi? Vagy most mindenáron bűnbakot keresek hogy miért ment fel úgy az a cukorszint?

Veszprémben látogatási tilalom van a kórházban. Senki nem tud semmit. Mama tudni véli hogy Papára nem figyelnek rendesen, pl se mosdatás, se borotválkozás, se rendesen evés. Én tudni vélem hogyha harminc betegre jut egy nővér akkor nem kap mindegyik lakó megfelelő ellátást. Csak ezzel is nehezen birkózok meg.


Sóhaj.

Hétvége Képekben

Péntek - Otthon

Hajvágás, miközben kínai új év megünneplése eredeti kanadában gyártott japán sakéval és az abból készített brazil Sakerinha koktéllal. Sakerinha (szakerinnya) koktélhoz három kiskanál barna cukor, három cikkely lime négy db jégkocka kell, majd összedöngölni és felönteni a képen látható mennyiségig sakéval. Balra Pocky (pokki) szintén japán édesség, a magyar sózatlan ropihoz tudom hasonlítani, ahol a ropi csokiba van mártva

Szombat - Masala Zone (Earls Court, London)

Epres Lassi és Fűszeres Kóla - előbbi finom volt, utóbbi háát, érdekes!

Kóla mentával, lime-al és fűszerekkel - végülis a curryhez jó volt... (de a víz is jólesett utána!)

Gyorsétkeztetős csendélet



Grand Thali, balról jobbra körben: Bárány curry, chapati (kenyér), saláta, mangó chutney (lekvárszerűség), korianderpüré, lencsecurry, zöld krumplis curry, csípős zöldséges curry, raita (ízesített joghurt, a chutney mellett ez is enyhíti a csípősséget) és középen a rizst félig kitakarja egz popadom, ami egy ropogós lepény, előételnek fogyasztják




Normál Thali -  ugyanazok vannak a tálcán mint a nagy adagnak, de én nem kaptam salátát és raitát sem. Én currynek vajas csirkés curryt választottam



Vasárnap - Maroush (Marokkói Étterem az Edgware Roadon)

Balra humusz (csicseriborsópüré), jobbra (bocs a betűzésért, nem tudom a hivatalos nevét) baba ganoush (padlizsánpüré)

 

Laposkenyér. Olyasmi mint a pitta, csak nem az...

Desszert pisztácia, dió, méz és kókusz ízekben - a köztes fogást elfelejtettem lekapni, de az is jó volt!



Maroush - esténként élőzene is van, hastáncosokkal

(Szeretném leszögezni, hogy szoktunk enni otthon is, néha főzünk is magunkra - de ez a hétvége most így alakult)

Szombat esti pubos meccsnézés közben lefoglaltam magam...

... és megtaláltam ezt a falat mindenféle pénzzel. Megtalálod a lényeget?

Kulcstartók

Haragszom az irodai riasztónkra.


Tavaly július végén költöztünk ide, és azóta más sem történik csak éjszakai telefonhívások. A riasztó saját életet él, akkor éled fel amikor a humán példányok nyugovóra térnek. Téves riasztást sosem kapunk reggel fél hétkor, vagy este nyolckor. Mindig csak az éjszaka közepén. Lehet hogy a szellemek okozzák..? (ez is megérne egy külön bejegyzést, de az utóbbi időben nem történt semmi rendkívüli dolog)

Több, mint kilenc perce csevegek a riasztónk hogylétéről a tartalék irodakulcsot tároló kulcsossal (Kulcstartók???), én beugatok neki, osztom az észt mintha PhD-m lenne riasztóberendezésekből. Elmondom a véleményemet részletesen hogy mit is gondolok a hajnal három órás hívásokról, és a srác csak nyugodt. Még mindig nyugodt. Még mindig nyugodt. Aztán én is lehiggadok. Végülis én nem is vettem észre hogy hívnak, és annyira nem is akartak elérni engem, mert ha akartak volna, hívhatták volna a vezetékest.

Szóval nagyban higgadozok, amikor a srác (még mindig angolul) rákérdez a vezetéknevemre:
- Do you mind if I ask you about your surname? (Bánod ha rákérdezek a vezetéknevedre?)
- No, not at all... (Nem, egyáltalán nem... Megint egy hülye aki nem bír elszakadni a Kiss vezetéknév csókos jelentésétől)
- Where is it from? (Honnan való?)
- From Hungary.
- Oh really? I am Hungarian myself (Tényleg? Én is magyar vagyok)
- No way. Really?! (Kizárt. Tényleg?)
- Really.
- Really???
- Really!!!
- Tényleg?
- Tényleg! (Itt már kezdtem szégyelleni magam hogy nem tudtam mást mondani)
- De akkor miért hívnak Jasonnek?
- Hát... József...


Elég nehezen, de azért megértettem, és esküszöm amíg el nem kezdett folyamatosan beszélni magyarul, azt hittem valami nagyon lelkes karibi (!) alkalmazottal van dolgom. Olyan karibis akcentusa volt. Ha erőltetem az agyam sem tudom megtippelni hogy kelet európai, nem hogy még magyar. Meg is dícsértem az angolját, egyeztettünk riasztóbeli problémákat, és megígérte hogy alaposan utánanéz a mi riasztónknak és holnap visszahív!

Kéremszépen, én itt kiváló ügyfélszolgálatot kapok, és a Kulcstartókról némileg javult a nézetem is.

Körülbelül ennyi és ilyen izgalmak érnek engem mostanában. Itt az ideje valami kirándulás után nézni...

A Hét Beszólása

- Mit kérsz inni?
- Mindegy, csak ne sör legyen!
- Mondjuk rumos kólát?
- Jajj, azt neeee! Inkább Bacardis kólát!

Sóhaj. Puerto Rico... Oda is el kellene jutni egyszer. (hogy én mindig mindent az utazásra tudok visszavezetni?)

Honnan Tudod Hogy Készen Állsz Az Anyaságra?

Amikor már tudsz olyan madártejet csinálni, mint anyukád. (Kivéve, ha anyukád nem csinál madártejet. Ilyen esetben inkább olyan madártejre gondolj, ami ízlett neked. Ha nem szereted a madártejet, gondolj másra)


Már hetek óta gondolkoztam, hogy madártejet kellene csinálni. Egyedül még sosem csináltam, de hogy legalább kilenc éve ettem utoljára, az is biztos.
Most úgy éreztem, eljött az én időm. Nem vacakoltam az internettel, egy viszonylag megbízható forráshoz, a 'Kati Mama Szakácskönyvéhez' fordultam. Eddig sosem tettem így, és már elnézést kedves Kati mama, de ezek után sem fogom.


Felhívás a szakácskönyv és egyéb recept íróknak:

Legyetek oly kedvesek, és amikor evőkanál cukrokról, lisztekről beszéltek, akkor jelöljétek be pontosan hogy csapott, lapos vagy púpos legyen az a kanál!


Jelentem, az én madarammal valami probléma van, mert a kész termék szinte szeletelhető állagú. Egyáltalán nem olyan mint Anyáé! Ráadásul, lekokszolt a lábas aljára (Kati mama, jössz egy gyöngyházbevonatú Bonyhádi lábassal). Persze a leégésről már csak akkor értesültem amikor öntöttem át a Kati mama által javasolt üvegtálba a puding sűrűségű masszát. Pedig a sűrűséggel még meg is békélnék, maximum nem azt mondom hogy hány kanállal kérsz, hanem azt hogy hány gombócot adhatok?

Szóval rendben lesz ez az anyaságra készen állás, de jó lenne hogyha egyesek publikálásukkal nem nehezítenék meg a dolgomat. Üzenem minden próbálkozónak, hogy akik állítják hogy a fehér pamacsokat ki lehet főzni a cukros tejben, mert az nem ég le, azok hazudnak. Jó a sima cukros víz is.



Amikor meg már tudok madártejet csinálni, akkor meg lesz még - gondolom úgy húsz évem - hogy megtanuljak rendesen lekvárt főzni. Lekvárt főzni a nagymamák tudnak igazán.

Itt A Tavasz...

... Hol a Tavasz???

Egyelőre sehol. Nem mondom hogy befagy a Csatorna, de az én fertályam veszélyben van. Pedig állítólag 3-5 fok van.

Azért csak nem adja fel és két héten belül végre megtalálom a nárciszok első zöld leveleit...

Jó dolog viszont, hogy megérkezett szomszédék lánya (vagyis akkor technikailag ő is a szomszédom) a barátnőjével, és már reggel 10kor itt hagyták a bőröndjüket. Most várost néznek (szerintem meg vannak fagyva valahol), majd hatra jönnek vissza és akkor megyünk együtt haza. Kapnak ízelítőt egy csütörtök esti csúcsforgalomból. Vasárnapig maradnak, addig a mi vendégszeretetünket élvezik.

Esküszöm nem ezért nem porszívóztam ki tegnap este... (Az Avatar egy nagyon hosszú film!)

Plain English - Angol Egyszerűen

Hogyan lehet úgy alakítani egy szöveget hogy senki se értse?


Gondolom minden országban megvannak a módszer kedvelői, főleg bankokban és állami szerveknél dolgozók. (Az angolok sem maradtak el, de én megkockáztatnék egy olyan kijelentést hogy az a dolgozó aki alig tud valamit arról amit csinál, de jól adja elő magát, hangzatos szavakat használ, az sokra viheti. Mert a munkatársai, akik ugyanúgy semmit sem tudnak, elhűlve hallgatják a hangzatos szavakat).

Harminc évvel ezelőtt egy Chrissie nevezetű nő megelégelte hogy alig érti a hivatalos dokumentumokat, ezért kivonult a Parlament elé és látványosan megsemmisített állami hivatalos papírokat.

A dolog jól sült el: a bürokraták megértették hogy egyszerűen is lehet jól fogalmazni, és Plain English kampány teljes gőzerővel robog még ma is.

Javaslataik:

• mondataidat tartsd röviden. Az angol nyelvhez javasolják hogy 15-20 szóból álljon egy mondat (beleszámítjuk az előszókat is)
• lényegretörően fogalmazz, ne használj felesleges kifejezéseket (nekem ez magyarul sem megy)
• használd az 'én, te, mi és ti' szavakat, ne beszélj egyes szám harmadik személyben
• van pár nyelvtani tanács is (amit nem tudok lefordítani mert sosem tudtam az angol igeidőket...)
• használj egyértelmű feladatokat (mondjuk: fizesd be a csekket postán Január 20-ig)
• felsorolás helyett használj listát (juhúúú! Már azelőtt listázni kezdtem ezt hogy idáig jutottam a fordításban!)
• végül felsorolnak szavakat amiket tán nem kellene annyit használni (vagyis ne flancolj ha azt akarod hogy megértsék miről beszélsz).

Ez onnan jutott eszembe hogy ma a munkahelyi mosdókba kitettek kézferdőtlenítőket (le az állatinfluenzákkal!). A SELDEN TRUST S márkájú termék oldala ezt ígéri:

Trust S has been developed to meet the requirements of the food, catering and hospitality industries for a completely effective yet quick acting, non-tainting food safe alcohol hand rub, that leaves the hands dry, non-sticky and with no after odour making Trust S equally suitable for medical and care service applications.

A negyvenkilenc szavas leírás magyarul:

**** majd ha lesz türelmem hozzá. Addig is, aki szeretne angolul gyakorolni, próbálkozzon nyugodtan. Előre szólok, hogy a termék ismertetője elveszti értelmét az utolsó 15 szóra. Vagy csak én nem értettem. Lehet hogy szólnom kene Trust S-éknek hogy mi is az a Plain English...


****
Nahát akkor:

A Trust s azért lett kifejlesztve, hogy megfeleljen az élelmiszer-, ételkiszolgáló- és vengéglátóiparnak egy teljes mértékben hatásos, de mégis gyorsan ható, nem színező élelmiszer barát alkhololos kézfertőtlenítő (dörzsölő), ami a kezeket szárazon hagyja, nem lesznek ragacsosak és a szagtalansága teszi a Trust S-t ugyanolyan megfelelőnek orvosi és betegápolási szolgálatokra is.


????????????????

Ilyen fogalmazásért Ancsa néni minket lehet hogy meg is buktatott volna, de az a minimum hogy a szülőkkel másfél órás vészhelyzeti szülőit trombitált volna össze.

Kedd Délelőtt

Csak mert nem esik az eső. Végre...



Csütörtök: eső.
Péntek: eső.
Szombat: sötétség egész nap.
Vasárnap: sötétség egész nap, majd délutántól eső.
Hétfő: folyamatos eső egészen este hatig.

Megkaptuk az idei tavasz első esőzését. Ilyenkor csendben szakad az eső, az utcákon hömpölyög a víz, az emberek gumicsizmában mennek dolgozni és mivel szél sincsen, ezért csak függőlegesen kapjuk a vizet egész nap. Ez az időjárás többnyire január végétől márciusig tart, de addigra a nárciszok már sorra pattintják ki élénk sárga szirmaikat. Parkok, utcasarkok, vidéki utak szegélyei, templomkertek, iskolák ablakai, egyszóval minden kisárgul!

Ma reggelre végre elállt az eső, kéken szikrázik az ég, szegény földigiliszták fulladozva törtek elő a nedves föld alól (jó sokáig bírták). Megfigyeléseim szerint az angol madarak esőben is csipognak, különösen tavasszal és nyáron (sőt, még néha éjszaka is pofáznak, lehet hogy megzavarja őket a közvilágítás?).

Tegnap reggel már másodszor hallottam reggel az élénk csicsergést, úgyhogy most már biztos vagyok benne hogy az idei tél végén járunk, és a tavasz visszafordíthatatlanul közeleg.


Az alábbi képek 2009 március közepén készültek a Green Parkban:

Egyeseket nem zavar a hideg talaj, ha süt a nap, meg virágok is vannak... 

Fogadalom (majd holnaptól, most épp nem aktuális)

Táskát kaptam karácsonyra.

Nagyon szépet, aranyosat, különlegeset... Olyan igazán Mucifocisat, na. Meg is fogadtam hát hogy nem fogom hanyagul dobálni, nőies leszek vele. Nem fogom csak úgy az ágy alá/ablakpárkányra/konyhapultra suhintani, hanem elegánsan leteszem a helyére, amikor hazaértem. És nem fogom telitömni se, mert az nem tesz jót neki.

Vagyis azon kaptam magam hogy alig van meg két hete a táska, már most lóbálom könnyedén, leteszem bárhová (azért egy gyors területellenőrzést itt végrehajtok) és most munkából hazamenet két könyvet is belegyömöszöltem, a pénztárca, esernyő, kulcsok, tartalékharisnya és minden egyéb dolog mellé. Pedig hasztalan kacatokat még nem is tárolok benne. Na, majd jövő héttől!

Most Akkor Mi Van?!

Nem értem hogy mi történik.


Nem is olyan rég (mondhatni a közelmúltban) két ismerősömnek személyes romantikája kezdett kialakulni az én saját szemeim előtt. Éljen! Még akkor is ha mostanában annyira nem is vagyunk napi kapcsolatban hogy akár magamnak le tudjak vonni következtetéseket.

Tegnap estére meg volt beszélve hogy X-el összefutok. Aztán Y befutott X előtt pár perccel. Kicsit összezavarodtam, mert ennyire csak nem lehetek gyagya hogy összekeverjem azt hogy kivel találkozok, de mindegy, Y is jó ismerős és gondoltam majd most jól kiderül hogy mi is a helyzet. Aztán azon vettem észre magam hogy már fél órája csevegünk hárman, de általánosságokról. Persze hogy nem az én dolgom és persze hogy nem kell az orromra kötniük hogy mi van (azért az igazat megvallva sokkal izgibb így az egész hogy mindkettejüket ismerem), és persze hogy jó volt beszélgetni az általánosságokról is, de úgy tűnik jobban bírom az egyenes őszinteséget mint a félmondatokat és félkuncogásos mosolyokat. Mert az egyenes beszédet nem lehet félreértelmezni. Kétszer rákérdeztem hogy akkor most mi van és mind a kétszer hárítottak. Le is rendeztem magamban hogy jó, nem akarnak beszélni róla, de tekintettel arra hogy együtt jelentek meg, csak nem utálják egymást annyira.

Nem sokkal később azonban úgy éreztem magam mintha vizsgáztatva lennék és bár továbbra is nagyon örülök nekik (akárhányadán is álljanak) mégis rosszkedvű maradtam a beszélgetés után. Talán azért mert nem éreztem fairnek hogy amikor az egyiknek négyszemközt viccesen mondtam (legalábbis annak szándékoztam hangzani) hogy 'akkor most már nem kell megkérdeznem tőled hogy mi újság' a válasz egy kurta-furcsa 'szerintem a másik már mindent elmondott' volt.

Hát nem, nem mondott.
Rendben, beszélgettem előtte négyszemközt a másikkal is és az tényleg elmondta hogy az egész képlékeny még, de komolyan gondolta (gondolták) hogy először kikérdezem az egyiket aztán a másikat???

Igazság szerint én mindkettejüket ugyanúgy szeretem továbbra is, ugyanúgy barátként kezelem őket. Ami - számomra - azt jelenti hogy külön-külön is mindegyikük érdekel és attól hogy ők összejöttek még egyenként is egyéniségek és ugyanúgy fog érdekelni a személyes hogylétük mint előtte. Nem értettem (nem értem továbbra sem) hogy ha ennyire nem akar egyik sem beszélgetni velem akkor miért kellett együtt jönniük.

Nem értem mi történik.