Az Első Megtekintett Lakás

Szóval, 23-án este hétre voltunk hivatalosak lakást nézni.
Direkt előbb odamentünk, hogy legyen időnk alaposan körbejárni az utcát. A metróállomáshoz nagyon közel van ez az utca, ezért különösen kíváncsi voltam, hogy milyen lesz közelről az egész.

Takaros házsorok, körülbelül 10-15 évesek. Az utca végén régebbinek látszóak, naná hogy nekünk oda szól a meghívás. Rengeteg garázs van, szépen elrejtve az utcaképből és azt is megfigyeltem hogy angol szokásoktól eltérően még arra is van hely, hogy az ember kényelmesen rákanyarodjon arra a garázsra. Új nyílászárók, kaputelefon, a ház mögött zöld gyep (nyári grillezésre és füvön fetrengésre kiváló), a külső forgalmas utca zaja nem hallatszik be, úgyhogy kívülről csupa-csupa jó pontot kap az épület.

Az ügynök is befutott pontosan, és már kezdte is a mondókáját. Mire észbe kaptam, már csörtettünk is fel az elsőre, ő rohant elsőnek, én meg tipliztem utána, mert annyira próbátam figyelni arra, amit mond - csakhogy a lépcsőház (kép jobb alsó sarka és az az feletti ablakok) annyira visszhangzott, hogy mikor utolértem és rámnézett kérdően, akkor csak mosolyogtam és azt mondtam hogy 'Yes, it is OK'
Egy szinten négy lakás van, és a bejárati ajtók kettesével egymás mellett állnak egy oldalon. Olyan szűkös volt.
Beléptünk a lakásba, és rámjött az a ficergő érzés, hogy legszívesebben a falakat puszta kézzel széttoltam volna. Rendben, a hirdetésből már gondoltam hogy ez a lakás nem a Versailles-i Palotákkal fog vetekedni, de azért abban reménykedtem hogy nem lapjával kell a folyosón közlekedni.

Első szoba balra egy kis szoba volt (single room), Tomi szerint még dolgozónak is necces lenne, mert keresztben nem lehet letenni egy íróasztalt, hosszában meg az ajtó nekinyitódna a bent ülőnek. Vendég/gyerekszobának használni meg képtelenség.
Második szoba balra volt a master bedroom (hálószoba), ennek nagyját az ágy töltötte ki, de volt egy megfelelő méretű beépített szekrény is. Ágy körül körbemenni megint csak lapjával...
Harmadik szoba balra volt a nappali/étkező/konyhai átjáró. Számunkra annyira értelmetlen elrendezése van ennek a lakásnak azzal, hogy a kicsi konyha a nappaliból nyílik! Sem egy étkezőasztal, sem egy kényelmes ülőgarnitúra nem fér el sehogy. A konyhában meg semmiféle extra tároló, se spejz, se kamra, márpedig nekünk ez elengedhetetlen (legalábbis most még, aztán majd meglátjuk, ki nevet a végén!).
A fürdőszoba a folyosó végén egyenesen volt. Vagyis pisilés közben nagyon egyszerűen lehet szemmel tartani a bejárati ajtót (esetleg a szembeszomszéd ajtaját, de akár az épület két végéből is lehet integetni egymásnak a kádban ülve... Az állapota is izgi volt, eddig találkoztam zöld káddal (ez a mienk volt Veszprémben, és nagyon funky volt - 1989-ben), kék káddal (Tomi albérlete Győrben) és most itt Londonban találkoztam kapucsínó-színűvel is!

A külsőségek után jöttek az igazán érdekes dolgok. Hogy az épületnek csak az utcai homlokzatán cseréltek ablakokat, hátul mindenhol a régi fa keret volt. És penészes. Nem nagyon, de mégis.

Nem volt radiátor. Sehol. Kiderült, hogy itt Ceiling Heating van. Mi? Plafon fűtés. Jól olvasod, nem padló, hanem plafon. A csövek feletted fűtenek. Lehet hogy Angliában a meleg lefelé és nem felfelé száll?

Lease (lísz). Vagyis lízing. Ezt kicsit bonyolult lesz megfogalmaznom, mert bár hasonló elven működik, mintha lízingelnénk egy autót, kivéve, hogy itt a lakás sosem lesz a miénk. Hanem amikor lejár a lease, akkor meg kell hosszabbítani a tulajnál. Ez körülbelül 15-20ezer font. A lease ezen a lakáson még 112 évig van, de tudni kell, hogy egy 75-85 éves lease-szel rendelkező ingatlant már lehetetlen eladni. Ilyenkor az eladó vagy meghosszabbítja a lease-t, vagy annak költségét elengedi az eladási árból. Nem mintha ebben a lakásban akarnánk lakni annyi ideig, de állítólag már a 90 éves lease-szel is nehéz boldogulni...

Végül megköszöntük a lehetőséget és eljöttünk, azt már biztosan tudjuk, hogy ez nem a mi lakásunk volt, tehát az állás
Albérlet 1 - Saját Lakás 0

Kiko és Batka7 is említi az osztrák bérlés/vásárlás megoldást. Esküszöm, már nem tudom pontosan megmondani, hogy mi, de állítólag ezek mögött van valami nagyon gonosz üzleti húzás ami miatt csak a tulaj jár jól, a lakó egyáltalán nem.
Ezeknek a programoknak az a lényege, hogy a vásárló az ingatlant nem veszi meg 100%-ban, hanem csak annak 30-40-50%-át és a fennmaradó összeget albérlet formájában törleszti, vagy valami hasonló. Mindig amikor lejár a hitele az adott részesedésre, vehet fel új hitelt.
Csakhogy az új hitel a lakás adott piaci értékére vonatkozik, tehát ha én most feliratkozok a programra és a lakás értéke 10 forint, az 10 év múlva az infláció és egyebek miatt már inkább 18, vagyis több hitelt fizetek mire a lakás teljes egészében az én tulajdonomba kerül. Ha mást hallok ez ügyben akkor megírom.

Kiko említette hogy 'a világ nagyvárosaiban egy lepukkadt, 1-2 szobás lakás annyiba kerül, mint vidéken egy családi ház'. Naja.
Íme egy cikk a londoni napi újságból, az Evening Standard-ből: 1963-ban az egy hálószobás lakások mérete 45.5 négyzetméter volt, a két hálószobásoké 57.8, és a három hálósoké 73.5 négyzetméter. Manapság ezek a méretek 27.8, 41.3 és 61 négyzetméter. Négyzetméterenként kb 150 fontos spórol meg az építő. A fordított cikk szerint, egy 27.8nm-s lakás megépítése 45ezer fontba kerül, viszont a 45.5-es 63%-al többe, 73.500-ba (2010-ben egy újépítésű egy hálószobás lakás szerintem simán van 200ezer font).

Egy frissebb cikkből -
A kormány 'dizájn figyelő' egyesülete és a Bizottság az Épületekért és Beépített Övezetekért (CABE) szerint a 2003-2006 között épült londoni/dél kelet angliai otthonok lakóinak 57%-a panaszkodik megfelelő tárolóhelyek hiányára; 47 százalékuknak nincs elég helyük a bútoraiknak, és 1/3-a olyan apró konyhával rendelkezik, amibe még egy pirítóst vagy mikrót sem lehet betenni.

Egy átlagos brit lakás 77nm, egy dán viszont 138.7nm. Kíváncsi vagyok, hogy a magyar ingatlanpiac hogyan áll a brithez képest..?


Akit érdekel íme egy-két ingatlanközvetítő linkje:
Kinleigh
Foxtons
Knight Frank
Harrods, csak hogy legyen egy igazán exkluzív is

Albérlet vs Saját Lakás

Egészen eddig meg sem fordult a fejemben (fejünkben) hogy itt nézzünk lakást. Inkább gyűjtöttünk szorgosan, mondván, ha majd eljön az ideje, akkor itt felveszünk személyi hitelt, abból otthon veszünk egy lakást és aztán azt kiadjuk, és az abból becsordogáló összeget majd beleolvasztjuk az innen hazaköltözéskor szükséges büdzsébe, amiből majd otthon választunk egy másik ingatlant és voila, záros határidőn belül két ingatlanunk is lesz.

Csakhogy a kegyetlen valóság rákényszerített, hogy kivegyem a biliből a kezem. Hogy pontosabban fogalmazzak, rákényszerített, hogy kimásszak a biliből, teljes egészemben. 

A hazaköltözés időpontja immáron (ha Tomi időszámítását veszem) körülbelül negyedik éve tolódik, de két éve biztosan. Részletekbe felesleges is belemenni. Legjobban úgy tudom összegezni, mintha futóversenyen lennénk és valaki (aljas szemét) mindig hátrébb és hátrébb tolja a célvonalat.

A kaput azonban az tette be, hogy bár már nagyon sok ismerősünkkel beszélgettünk erről, egyik sem jelezte, hogyha Magyarországon valaki albérletet ad ki, akkor az köteles 20% adót fizetni. ???????
Rendben van, végülis logikus. Ahogy körbekérdezek, hirtelen mindenki emlékezni tűnik, hogy hallott valamit, egyesek még tanácsokkal is elláttak hogy hol a kiskapu a rendszerben, én meg úgy vagyok vele, hogy jobb erről előre tudni, nem úgy mint az ismerős, aki egyszercsak megkapta a felszólítást a büntetés befizetésére.

Rögtön billentyűzetet ragadtam és kiderült, hogy az angoloknál is adóköteles, de úgy, hogy Albérleti bevételi díj mínusz reális ráfordítások (a british kiskapu!) egyenlő adózandó összeg. Hogy ne bonyolítsák túl a helyetet, a bevétel egy az egyben hozzáadódik a tulaj éves jövedelméhez, így az adósávok is könnyebben nyomonkövethetők. Mondjuk szerintem amúgy sem nehéz észben tartani, hogy 38ezer font alatti éves jövedelem esetén 20, az felett pedig 40% terheli a dolgozót. Azt hiszem van még egy harmadik is (vagy csak beszéltek róla), de az nekem már olyan sok, hogy inkább nem is hergelném vele magamat, főleg nem most.

Természetesen a Magyar Állam nem tartja indokoltnak hogy az állampolgárait megfelelően tájékoztassa. Minek, ha egyszer lehetnek sunyi bunkó parkolóőrök akik csak csendben lapítanak és amint valaki ferdén áll be, vagy vacakol a gyereküléssel már meg is büntették?!
Rohadtul nem tetszik hogy semmiféle információt nem lehet beszerezni a neten, ha veszem is az energiát és fáradtságot, akkor egy tíz perces telefonálásból 7 azzal telik el hogy éppen/mindjárt/rögtön kapcsolnak, 2 azzal hogy bunkók velem, a maradék egy meg azzal hogy én sipákolok hogy nem igaz hogy egy Okmányiroda ne tudjon legalább a helyes irányba terelni! Csak egy példa, tudja valaki pontosan hogy a Nagy Britanniában dolgozó magyarok milyen magyarországi orvosi ellátásra jogosultak? Senki? Hja kérem, ez valószínűleg megint a sunyi parkólóőrök aknamunkája.

Most bedobok egy otthonról importált cickafarkfű teát, hogy lehiggadjak és visszatérjek az eredeti témámhoz.

Szóval. Ha otthon albiadó van, és azt mi ki is fizetjük (mert nem akarnám hogy folt essen a becsületünkön) akkor sajnabajna az egész fáradtság már nem érné meg. Mert én kitaláltam hogy nem lőcsölném családtagra, barátra az egész kiadási cécót, hanem egy ügynökségre. (Ismerőstől sem várnám el ingyen hogy nekem termelje a pénzt).

Mondom is Tominak. Fiiiigyuuu máááár, menjünk már el, és kérdezzünk már rá hogy itt milyen feltételei vannak a lakásvásárlásnak! Többektől halljuk hogy inkább vettek itt, minthogy albérletet fizessenek.

Kedden munka után el is mentünk egy neves londoni Estate Agenthez. Kedvesen fogadott minket, de karjait széttárva mondta hogy ő nagyon szívesen megmutatja nekünk az egész repertoárt, de előbb inkább beszéljünk a 'hiteltanácsadóval' aki majd megmondja hogy mennyi pénzünk is van. Úgyhogy át is ültünk egy asztallal jobbra. Ki is derült öt percen belül, hogy:

• a matekhoz hülyébb vagyok, mint gondoltam, pedig középiskola óta tudom hogy reménytelen vagyok (vagy csak Tomi időzítette bombajól a bólogatásokat, én egy idő után próbáltam a vicceket elkapni, és azokon kacagni)
• az eddig félretett pénzünk egy normális lakás foglalójára sem elég. A foglalónál szeretik a bankok, ha az a választott lakás értékének 30%-a. Azért ha nagyon muszály akkor kibírják kevesebbel is, csak akkor a kamattal csiklandozzák a vásárló füle tövét.
• nem elég hogy az ember kamatot fizet, a 'termékért', vagyis a Hitelért is fizetni kell. Amit így hirtelen nekünk ajánlott új barátunk, az 995 font volt.
• a szerződéshez ügyvédet kell fogadni, aki kb 400-1500 fontba kerül
• a szerződéshez, hitelhez egy 'Felmérőt' is fel kell fogadnunk, aki felméri, hogy milyen állapotban van az ingatlan. Olyasmi mint az értékbecslő, de a felmérő bácsi az tudni fogja a tetőszerkezet problémáit, a fűtéscsövek rozsdásságát, stb, stb, stb. Felmérő Bácsi nem 'vészes' csak egy ezres (környéke)
• nem kell aggódnunk, mert lehet hogy a Hitelhez bedobnak ingyen egy felmérőt és ügyvédet
• az ingatlanügynökségnek a sikeres szerződéskötés után 400 font közvetítési díjat kell fizetnünk
• nem kell aggódnunk, ez a díj ez ugyanannyi ha egy lepukkant studiot, vagy 12 szobas Mansiont veszünk
• Ingatlan vásárlás után kell fizetni a Stamp Duty díjat, vagyis az Illetéket. Az illetéket az állam januárig eltörölte a 250ezer fontnál olcsóbb ingatlanoknál, amúgy a vételár 1%-a terheli a vevőt. 250K felett viszont már 8%. Itt meg is találtam a hibát a rendszerben. Már nem azért, de csak nekem szúrja a szememet hogy 260ezer fontért egy három hálószobás, tágas kertes házat kapok vidéken, itt a közvetlen környéken meg örülhetek egy két apró szobás kert nélküli lakásnak?! Mondjuk, Ha odajutunk, akkor biztos hogy megvétózom, és kirinyálok extra kedvezményt...

A lényeg azonban az, hogy Csütörtökön, 2010 Szeptember 23-án megnéztünk egy ingatlant.