Még akkor is ha ez egy icipicit túlzás is, de mégis.
O Babarczy Veronika még fiatal, de már nagyon sikeres blogjába kaptam lehetőséget írni. Ő kérdezett meg hogy lenne-e kedvem hozzá, és én majdnem elbaltáztam az egészet, de hetedik próbálkozásra, egy dinnyés-áfonyás-almás
-agyerősítős gyümölcslé elfogyasztása után végre sikerült egy olyan cikket írnom, ami megfelelt az én elvárásaimnak. Ezután Veronika kicsit megregulázta a soraimat, mert ezt az itteni olvasók is tudják hogy sokszor van helyesírási, nyelvtani és egyéb hibám.
Ma reggel pedig megjelent. Én meg eufóriában vagyok. Még jobban, mint amikor 12 évesen a veszprémi Naplóba írtunk beszámolót az erdélyi osztálykirándulásról. Pedig az se volt semmi, ott volt alatta a nevem is meg minden, de abban segített az Ancsa néni (meg a Peti, aki időközben kiszállt a projektből) és a Napló az alapos beszámolót tőmondatokra kurtítva, fotók nélkül jelentette meg. Itt viszont vannak képek is,
mucifocis sorok is, egy kis anglia, egy kis tea, egy kis brit érzés.
Olvassátok el, feltétlenül!
