A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fogyokura. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fogyokura. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 25., péntek

Nike Edzőtábor - Egy Órában

Túléltem, bár néha nem voltam biztos benne hogy fel tudok állni.

Már a bemelegítésnél izzott mindenem, a harmadik feladatnál már négykézláb kúsztam volna ki a teremből. Csakhogy én nem adom fel olyan egyszerűen, és előszedtem a raktározott energiámat is - ami úgy körülbelül öt perc alatt el is fogyott...

Valahogy olyasmi volt mint egy nagyon utálatos tesióra, ahol nincs lazsálás és mindig úgy érzed hogy semmi közöd nincs a sportoláshoz. Azért voltak gyakorlatok amiket egészen tűrhetően kifejezetten ügyesen csináltam meg, és a partneremet sem hagytam cserben nagyon.


És hogy egy igazán színes (inkább tejfehér?) hírt is hozzak: A Covent Gardenben található Icecreamist fagyizóban most már anyatejes fagyit is választhat a vásárló. A különlegességet magadaszkári vaníliával és reszelt citromhéjjal ízesítik, de a pontos recept egyelőre nem ismert. Egy gombócban kb 15ml anyatej van.
Senki se aggódjon, a haszonanyukák minden egyes leadott 280 ml után kapnak kb 4700 forintot.

A Baby Gaga nevű fagyit egy megfelelően beöltözött hasonmás tálalja.

2011. február 17., csütörtök

Zumbázni Voltam

Nem jött be.


Elmondom miért. Már írtam hogy nem sokat tudtam róla, csak azt hogy táncikálós, meg salsás, meg bachatás meg ilyenes. Szóval latin zene. Rossz nem lehet.

Voltam már kubai salsát tanulni, úgyhogy az alaplépéseket ismerem is. Előbb érkeztem a stúdióhoz, ezért türelmesen kint vártam. Amikor rájöttem hogy rossz stúdió előtt álldogálok, rohantam át az egyes terembe, és beálltam az addigra ugrándozó nők közé (megj. két pasi is volt).
Kicsit komikus volt, ahogy a teremben a gyakorlott zumbázók rázták mindenüket (de tényleg!), az üvegfal másik oldalán pedig a konditerem vasakat gyúró férfiközönsége szájtátva mosolyogva nézte a pattogó cicik és rezgő popsik halmazát.

Lehet hogy ez volt az első ami elvette a kedvemet, lehet hogy a tanár angol tudásának hiánya (?), mert nem azt mondogatta hogy egyet jobbra kettőt balra, hanem ide, ide, ide éééés ide! Őszintén, hogyan lehetne követni egy ilyen oktatást kezdőként?

Aztán ott volt a fényfaktor is. Számomra a salsa, bachata és egyéb latin táncok az érzékiségről szólnak. A félhomályról, az ízlésesen megejtett lépésekről, kacér ruhákról, finom sminkről és a lüktető latin zenéről szól. Itt viszont a terem műtőslámpái szétrombolták a zene hatását, és hamarosan éreztem (körülbelül három perc után),  hogy itt nem az a latin zene van amit én ismerek és szeretek, inkább megy itt a Riói Karnevál rumtól fűtött észt veszett tánca. Egyes rázásoknál és lépéseknél már azt hittem hogy bárányt áldozunk valahol Havana külvárosában. Persze egy pillantás a bal oldalamra, ahogy a mellizmok kacagtak felénk és máris visszazumbáztam a valóságba. Vagyis a teremben lévő fekete nők méretre való tekintet nélkül úgy tudják rezegtetni a feneküket hogy semmi más testrészük nem mozog, néhány (túlontúl) lelkes fehér lány szinte komoly arccal végzi a feladatokat, megint mások pedig már annyira régi zumbások hogy szinte nem is néznek a tanárra és a kintről bámuló férfiakon lopva mérik mozgásuk tökéletességét.

Erőltetettnek tűnt hogy egy olyan táncot mint a salsa próbálunk testedzésre használni. Nem vitatom, ha valaki naponta legalább két órát salsázik, annak nemcsak ízületi panaszai, de remek alakja és tartása is lesz. Tartsunk meg mindent oda ahova való. Ahogy stoplis cipőben nem focizunk parkettán, úgy sport ruhában sem salsázunk és riszálunk!



Ráadásul az óriás fali tükrök is kövérítettek.

2011. február 10., csütörtök

Zumba

Na majd most kiderül.

Feliratkoztam egy próbaórára, annyit tudok róla hogy valami táncikálós testmozgás, és aki eddig csinálta, mindenki odavan érte.

Csak nehogy úgy járjak mint a Fekete Hattyú filmmel... Vagy mint a múltkor, amikor meghívtak egy jóga hétvégére. Teljesen szép helyszínen, megfizethető áron, csakis vegetáriánus étkeztetéssel, napi két jógával. Már majdnem befizettem amikor észrevettem hogy... Csendes séta is szerepel a programban.

???

Még álmomban is beszélek, nemhogy sétálás közben amikor előttem lustán hömpölyögnek kerek dombok Beachy Head egyik öblébe és a fű úgy néz ki mintha egy hatalmas puha paplan lenne! Egyértelműen nem megyek erre a jóga hétvégére.

2011. január 13., csütörtök

Ebédszünet a Power Plate-n és a BKV-val

Sok minden fér bele egy órába, főleg akkor ha kicsit meg is hosszabbítjuk azt.

A Power Plate (páör pléjt) kifejezés magyarul talán Rezgő Lemeznek mondható, bár ahogy nézem a weboldalukon, vibrációs tréningnek hívják, ami szerintem annyira hangzik barátságosan mint egy kiadós fogfúrás a fogorvosnál. A lényege az, hogy van egy kapaszkodó, meg egy rezgő lemez. A lemezt különböző fokozatokra és időszakokra lehet beállítani és általánosan egy feladatsor 30-45-60 másodpercig tart.
Ízületekre nincs negatív hatása, bármennyire rezegjen is.

A rezgés erősségéről egyelőre úgy tudok fogalmazni hogy a leggyengébben csak a csontjaim kezdtek csörögni, a harmadik, legerőseb fokozatok viszont azt hittem hogy elpattogok magamtól tovább mint amikor a Kengyelfutó Gyalogkakukkban a Préri Farkas megpróbálta felfúrni a betont. Maradjunk annyiban, hogy a mosógép centrifuga programja régen kutyafüle a PP legalacsonyabb beállításához képest is.
A trükkje a dolognak az, hogy nem kell ácsorogni, és megvannak a pozíciók amikben nem ráz annyira. Még mindig nem tudtam elképzelni hogy mégis mi ez a bohóckodás itt (a talpas vibrátor izén), hanem az első gyakorlatnál rá kellett jöjjek: itt komoly izommunkára lesz szükség!

Ahogy rezeg mindenünk, sokkal jobban kell dolgozzunk hogy összetartsuk magunkat, ezért egy edzés csupán 20, vagy 30 percig tart. Lehet rajta guggolgatni, fel- meg lelépegetni, fekvőtámaszkodni rá (és annak minden gonosz formációja), sőt, még el is lehet dőlni rajta és egy kis hasizommal kínozni magunkat (vagy szépíteni, kinek ahogy tetszik).

Az utolsó pár perc azonban masszázs kényezteti a fáradt izmokat (egyébként ezen 'gyakorlatokban' nagyon jó voltam, pöpecül felférek a lemezre!). Például: rezgést fel kell állítani a legmagasabb fokozatra, lefeküdni hanyatt a gép elé (vagy ha van az a kispad hozzá akkor arra), vádlikat feldobni a tálcára és zzzzzzzzz... Utána pózt lehet váltani, de az alapos rázogatás segít, hogy a méreganyaok kimenjenek az izomrostokból (éljen! éljen!) és hogy ne legyen izomláz. Ez utóbbit majd meglátjuk, de MuciFoci erősen javasolja, hogy Power Plate óra után ne siessünk sehova (főleg ne magassarkúban) mert a lábaink nem engedelmeskednek. Vagy csak egy picit. De azt sem igazán arra amerre kellene.

Oltári büszke voltam magamra, igazi sportcicának éreztem magam (most komolyan: ebédszünetben kondizni!!!), leülök az asztalomhoz, falatozom a jól megérdemelt (khm, egészséges) ebédet és közben olvasgatom a híreket otthonról.

1. Ki a csuda az a Tarlós István???? (hja, BP főpolgármestere. Egyáltalán, minek kell főpolgármester? Polgármester nem elég?)

2. Segítség nélkül még idén bedől a BKV (hmmm, szar ügy, de legalább jöhetnek versenytársak, nem?)

3. Arra a kérdésre, hogy mit vár a főváros a kormánytól, azt mondta: egyetlen dolog van, amiben a kormány segítségét kérik, és az éppen a BKV. Kifejtette: azt szeretnénk, ha a kormány beszállna a Budapesti Közlekedési Központba tulajdonosként 50 százalékban, szanálná a BKV 77 milliárd forintos közvetlen banki adósságát, és megadná a cég működtetéséhez szükséges hiányzó 19 milliárd forintot. (öööö... legalább őszinte az összegeket illetően. De mi köze ehhez a kormánynak?)

4. Emlékeztetett rá (a Tarlós bácsi): a közlekedési cég banki adósságát még Medgyessy Péter kormánya idején szanálták, azóta a cég nemcsak újratermelte deficitét, hanem "meg is fejelte".  A BKV közvetlen banki adóssága 77 milliárd forint, a belső adóssága 800 milliárd, ami abból adódik, hogy - mint fogalmazott - "az amortizációs pótlásokra fittyet hánytak".  (István bácsi, nekem ilyen kijelentésekkel nem segít. Ki hányt fittyet mire? A BKV a kormányra? Tulajdonképpen mindegy is. Mi köze ehhez az egészhez a kormánynak?)

5.  az utasoknak nem szabad megérezniük a BKV esetleges pénzügyi bedőlését, mint mondta, az állam és a főváros dolga, hogy a működési feltételeket biztosítsák.

Tiszta szívből  sajnálom az utasokat akik esetleg nem tudnak eljutni dolgozni, mert valakik valahol nyaralót építettek közpénzből, de mi van??? A BKV teljes neve BUDAPESTI Közlekedési Vállalat. Akkor hogy jön ahhoz egy budapesti főpolgármester hogy az államtól követelje a működési feltételeket? Mikor érdekelte utoljára az államot hogy Veszprémben nincsen tömeközlekedés este 10 után? Rendben, Veszprémben este 10 után tömegről nagyon nem is lehet beszélni, de talán pont ezért. Értem én hogy az adózás egy nagy lavórba megy bele, amiből aztán mindenki kap egy kanálnyit, de legbelül berzenkedem hogy a vidéki adókból kellene eltartani egy olyan vállalatot, amelynek vezetői nyilvánvalóan alkalmatlanok a munkájuk ellátására. Van egy ötletem. Ki kell rúgni mindegyiket, végkielégítés összege nem haladhatja meg egy buszsofőr egy havi fizetésének összegét (műszakpótlékok nélkül), és felvenni a helyükre tisztességes dolgozni akaró, sikerorientált (nem nyaraló orientált!) lehetőleg képzett egyéneket. Akik aztán minden reggel busszal/metróval/trolival/villamossal/földalattival mennének munkába.


Néha érzem hogy annyira naív vagyok mint egy szemeit éppen kinyitott kiscica.

2010. szeptember 10., péntek

A Helyes táplálkozásról

Állítólag egyszerre sosem szabad többet enni, mint az öklünk. Főétkezésnél is maximum két-ökölnyi ételt fogyasszunk el.

Bárcsak Miki Egér lennék! Vagy inkább Minnie! Neki jobb cipői voltak és mégis mekkora öklei...

2010. augusztus 19., csütörtök

Alma, Kakao es Thai Food

Nem fogok esz nelkul enni. Nem fogok behodolni. Nem, nem, nem es nem! Reggelire almat ettem, ez nagyon dicseretes. Fel 12kor ugy voltam vele, hogy vegulis egy habos kakao megengedett, elvegre az nem szilard taplalek, es kulonben is: ki vagyok en hogy a munkahely vadito piros Nespresso gepenek tejforralojanak ellenalljak? Direkt a 0.9%-os tejet valasztottam a hutobol (a laktozerzekenyseg az laktozerzekenyseg, kakao ide vagy oda), a cukorra ra sem neztem, szoval minden rendben ment egeszen 12 ora 17 percig, amikor is a kollega vigyorogva meseli hogy megy a Thai kifozdehez. Nana, hogy a kezebe nyomtam az otfontost, ide nekem a green chicken curryt! Nem erdekel hogy a szam lezsibbad, nem erdekel hogy az alapozo lecsuszik az arcomrol, viva thai food! Eljen a rizs! Meg a zold szosz! Ami amugy sarga! Meg a kis gyombercsikok benne! Ahhh! Extazis...