A Királynő Bugyija Magyar Kézben

Szóval ma reggel olvasom a vicces hírt a Telegraph oldalán, hogy a Királynő bugyiját az eBayen elárverezik. Gondolván hogy ez valami humoros kínai bugyitolvaj lesz, mosolyogva merültem el a cikkben, erre nem kiderül hogy magyar vonatkozású az ügy?

A hír biztos megjelenik majd magyar oldalakon is (ha eddig még nem, mert 2010 decemberében egy másik újság már lehozta az infot), de a lényeg az hogy Erzsébet az 1968-as Chile-i kirándulásán hagyta a repülőgép fedélzetén az alsóneműjét. Arról nem szól a fáma hogy miként került le róla, de a pilóta barátjának, a Bicskéről származó Dobronyi (Döbrönyi?) Józsefnek adta.

Dobronyi nagyon 'szegény' családból származott, idejét szobrászkodással, utazgatással és nőcsábítással töltötte, majd Miamiban telepedett le. Az angol Wikipédia többek között csak művész, világutazó, borgyűjtő, élethabzsoló kúrfinak említi, de persze csak a legszebb értelemben véve beszél Hugh Hefner személyes barátjáról.

József gondosan őrizgette a királyi nacit (mert 2012-ben egy ekkora darabot mégsem nevezhetünk bugyinak), egészen a 2010-ben bekövetkezett haláláig. Akkor a családja megtalálta, és hamarosan úgy döntöttek, hogy pénzt csinálnak belőle. Még az év őszén egy aukciós ház nyilatkozott a megkeresésről, de megfelelő bizonyítékok hiányában valószínűleg nem lett semmi az egészből, így idén a család ismét (csak úgy, mint József birtokának elárverezésekor) az eBayhez fordult.

Az árverést vezető szerint ez egy különleges alkalom hogy az Angol Királynő uralkodásának jubileumi évfordulójára beszerezzük a saját királyi kollekciónk egy darabját. Az aukció négyezer dollárról indult, most éppen 5200 dollárnál áll. A lelkes vásárlóknak május 22-ig licitálhatnak, így a boldog nyertes a jubileumi hétvégére (június 2-5) már valószínűleg kézhez is kapja az értékes darabot.

A bugyi még csak hagyján. De a bácsinak a teljes amerikai neve:

 Baron Joseph 'Sepy' de Bicskei Dobronyi

Engem a Degenere Bocsinkai Jónásra emléleztet... vagy a Döbrögire. Pedig, mint azt az internet elmondja, Sepy bácsi igazi pornórajongó sportember volt. Nem ugyanaz, mindenesetre irigylem az utazásait!

Kulcstartók

Haragszom az irodai riasztónkra.


Tavaly július végén költöztünk ide, és azóta más sem történik csak éjszakai telefonhívások. A riasztó saját életet él, akkor éled fel amikor a humán példányok nyugovóra térnek. Téves riasztást sosem kapunk reggel fél hétkor, vagy este nyolckor. Mindig csak az éjszaka közepén. Lehet hogy a szellemek okozzák..? (ez is megérne egy külön bejegyzést, de az utóbbi időben nem történt semmi rendkívüli dolog)

Több, mint kilenc perce csevegek a riasztónk hogylétéről a tartalék irodakulcsot tároló kulcsossal (Kulcstartók???), én beugatok neki, osztom az észt mintha PhD-m lenne riasztóberendezésekből. Elmondom a véleményemet részletesen hogy mit is gondolok a hajnal három órás hívásokról, és a srác csak nyugodt. Még mindig nyugodt. Még mindig nyugodt. Aztán én is lehiggadok. Végülis én nem is vettem észre hogy hívnak, és annyira nem is akartak elérni engem, mert ha akartak volna, hívhatták volna a vezetékest.

Szóval nagyban higgadozok, amikor a srác (még mindig angolul) rákérdez a vezetéknevemre:
- Do you mind if I ask you about your surname? (Bánod ha rákérdezek a vezetéknevedre?)
- No, not at all... (Nem, egyáltalán nem... Megint egy hülye aki nem bír elszakadni a Kiss vezetéknév csókos jelentésétől)
- Where is it from? (Honnan való?)
- From Hungary.
- Oh really? I am Hungarian myself (Tényleg? Én is magyar vagyok)
- No way. Really?! (Kizárt. Tényleg?)
- Really.
- Really???
- Really!!!
- Tényleg?
- Tényleg! (Itt már kezdtem szégyelleni magam hogy nem tudtam mást mondani)
- De akkor miért hívnak Jasonnek?
- Hát... József...


Elég nehezen, de azért megértettem, és esküszöm amíg el nem kezdett folyamatosan beszélni magyarul, azt hittem valami nagyon lelkes karibi (!) alkalmazottal van dolgom. Olyan karibis akcentusa volt. Ha erőltetem az agyam sem tudom megtippelni hogy kelet európai, nem hogy még magyar. Meg is dícsértem az angolját, egyeztettünk riasztóbeli problémákat, és megígérte hogy alaposan utánanéz a mi riasztónknak és holnap visszahív!

Kéremszépen, én itt kiváló ügyfélszolgálatot kapok, és a Kulcstartókról némileg javult a nézetem is.

Körülbelül ennyi és ilyen izgalmak érnek engem mostanában. Itt az ideje valami kirándulás után nézni...

Londoniak Gyűjtése Devecsernek

Fotók, ahogy ígértem.

Kis logisztika, hogy kinek az autójával is menjünk



Dobozolás előtt



Dobozolás után

A dobozok a hét második felében érkeznek. Hurrá!

Gyűjtöttünk...

Nna. Tomi ma este leszállította az utolsó zsákot is amit időben megkaptunk, Miss Miisz elzárkózott az újságban szerepléstől, mert sem a nevét sem a cselekedetét nem akarta nyilvánosságra verni, mondván nem a hírverésért csinálta, hanem azért mert segíteni akart és köszönetet nem vár érte.

Én azért itt köszönöm neki hogy intézett mindent, és köszönet a Luis Transnak is. Remélem hamar hazaér a szállítmány és a gyerekek örülnek majd a csomagoknak.

Gyűjtünk, Gyűjtünk, Gyűjtögetünk... VI

Lassan eljutok arra a pontra hogy fellélegzek amikor a szállítmány elindul. Kezd nehéz lenni össze ko-ordinálni az abszolút last minute (second?) felajánlásokat és már volt akinek azt kellett mondaom hogy 'köszönöm, de nem, köszönöm'...

Közben írtam a helyi újságnak hogy elegem van abból hogy minden második hozzászóló azt duruzsolja hogy ki, hol, mikor, hogyan és mit nyúl le az egyáltalán nem neki szánt adományokból és hasonlók. Úgy érzem, az újságok is felelősek abban hogy nincsen bizalom az adakozás iránt, legalábbis a mostani helyzetben. Bár vannak fotók a művházakban felpúpozott ruhákról, ásványvizekről, engem mégis az érdekel hogy az adományok honnan és hogyan jutnak el az adományozotthoz.

Gondolok itt arra, hogy például Győrben bepakolják az autóba, Devecserben pedig kiveszik. Kezek pakolják ide-oda, végül egy megjegyzés hogy a 15 kiló ruhát 4 családnak osztották el. Nem kell minden egyes adományról beszámolni, de egy-két cikk biztosan megtenné a hatását.

Szerintem ez jót tenne azoknak, akik még nem adtak, mert megerősödne bennük a bizalom, és talán ők is adakozóvá válnak. Az adakozóban megerősödik a jó érzés és büszkén vághat vissza a cinikusoknak.

Helyi újságot egyelőre érdekli a hír, úgyhogy meglátjuk mi lesz ebből.

Gyűjtünk, Gyűjtünk, Gyűjtögetünk... V

Kolléga 4 tegnap délután órákig ült a dugóban, de leszállította a szajrét, a csomagtartó és a hátsó ülés majdnem tele volt (vagyis összesen majdnem több, mint három csomagtartónyi élelmiszer, papírtörlőkendő, wc papír, játékok és ruhanemű gyűlt össze!).

Kolléga 5 ígérete ellére sem hozta be mára a holmikat, és mivel posztban felettem áll (jóval), még csak le sem ugathatom.

Viszont, kaptam újabb két ígéretet ismerősöktől ruhákat illetően, elviekben tőlük is megkapom a zsákokat ma, vagy holnap este. Éljen, éljen!



Sosem tudhatjuk hogy nekünk mikor lesz szükségünk ismeretlen segítőkre



Gyűjtünk, Gyűjtünk, Gyűjtögetünk... IV

A péntek esti beszerzőkörút sikeres volt, a kocsi csomagtartóját már alig lehetett lecsukni. Szombaton kora délután belevetettük m agunkat a forgalomba és leszállítottuk az adományokat Miss-hez.

Érkezésünkkor derült ki, hogy mi voltunk az elsők (és addig egyetlenek) akik vittek is valamit. Miss elmondása szerint nagyon érdeklődő jelentkező volt, de az ígéretek betartásáig csak mi jutottunk el, ami őszintén szólva nagyon lehangoló.

Miután kipakoltunk, rákérdeztem hogy honnan is ez a nagy adakozás. Nem fogok tudni pontosan idézni, de a történet lényege ez:

Segíteni akartam. Az ismert segélyszervezetekben nem bízom, egyszer pórul jártam az egyikükkel, úgyhogy most inkább önerőből próbálkoztam.
Nem hallottam semmi más gyűjtésről, így felhívtam a devecseri általános iskolát. Sikerült beszélni az igazgatóval, aki elmondta hogy egy ideiglenes épületbe helyezték őket, ahol szinte semmi nincsen, így mindennek örülnek amit küldenénk.
Felvettem a kapcsolatot csomagszállítókkal, és a Louis Trans elvállalta hogy ingyen leszállítja a csomagokat.
 
Kolléga 5 sajnos nem hozta be a beígért ruhákat, csak úgy mint a nyaralásra igyekvő 3-as számú. A 4-es pedig most vezet az iroda felé, remélem hogy a csomagtartója telis-tele van a devecserieknek szánt ajándékokkal. 

Gyűjtünk, Gyűjtünk, Gyűjtögetünk... III

Főnököm engedélyt adott hogy kiürítsem a szekrényekből azon irodai dolgokat amikre itt nincs szükségünk. Vagyis eltettem két óriás kapcsolót (stapler?!), világoskék papírokat, jegyzettömböket, pár jegyzetfüzetszerűséget (tudod, ami A4es lap, csak felül össze van ragasztva), mappákat különböző színekben, megcsapoltam az épület klotyópapír állományát és megtoldottam a kupacomat a konyhában talált három doboz müzliszelettel is (erre is kaptam engedélyt).

Még egy ember jelzett hogy támogatná az ügyet, úgyhogy innen irány egy kis mozgás, és utána megint bevásárlás, éljen, éljen, éljen!

Közben egyre gyorsabban megy a gépelés magyar nyelven.

Gyűjtünk, Gyűjtünk, Gyűjtögetünk... II.

Kolléga 3 elfelejtette behozni a ruhákat és mivel jövő héten szabadságon lesz, ezért valószínűleg lemaradtunk az ő hozzájárulásáról. Egyetlen remény, ha szombaton behozza és leteszi az asztalom mellé. Jólesne, de tisztában vagyok vele hogy az emberek agya hogy jár utazás előtt, így elég kicsi esélyt látok rá.

Kolléga 5 viszont elnézést kért hogy nem hozta be ma, de hétfőre megígérte hogy leszállítja az adományokat.

Ismerős felajánlotta, hogy segít a holmikat eljuttatni Fulhambe szombaton. Sőt, felajánlott hozzájárulást is!

Úgy látszik van értelme, hogy a friss posztot megosztom a facebookon és az iwiwen: egy ismerős jelezte, hogy szeretne beszállni a kezdeményezésbe.

Gyűjtünk, Gyűjtünk, Gyűjtögetünk...

Lássuk csak mi is történik mostanság. Anyamadár blogján értesültem hogy valaki, valahogy elrendezte hogy a londoni magyarok is gyűjtsenek az iszapkárosultaknak.
A múltkor végeztem egy gyors felmérést, hogy hányan érdeklődnének egy esetleges pénzgyűjtő akciónak, de kudarcot vallottam (csak úgy, mint anno az árvízkárosultak ügyében). Számomra hihetetlen, hogy azok, akik itt élnek, ne tudjanak 10 fontot rászánni az ügyre, de ez legyen az ő bajuk és nem az enyém.

Most viszont a lehetőség adott, nem nekem kell összefogni azt a kevés segítőkész embert, mert Miss Miisz már megtette, nem teljesíthetetlen feltételek vannak szabva, szóval egyértelmű hogy mire végigolvastam a szükséges listát már gondolkoztam is hogy mit hogyan tudnék segíteni.

Első körben kitettem a facebookra hogy aki szeretne adni ezt azt az szóljon, de egyelőre még semmi. Aztán kollégáknak is jeleztem hogy jólesne ha tudnának segíteni és voila!!!
Kolléga 1-től kaptam egy csekket.
Kolléga 2-től kaptam egy nagy táskányi kiváló állapotú ruhát.
Kolléga 3 holnapra hozza be a ruháit
Kolléga 4 hétvégén nekiveselkedik a garázsuk áttekintésének és onnan játékokra, ruhákra és egyéb hasznos holmikra számíthatunk. Ráadásul az illető még azt is elvállalta, hogy az irodában összegyűjtött holmikat hétfőn személyesen leszállítja Fulhambe (ejtsd majdnem: fülem). Ez 25%-os részvételi arány, és magamat még bele sem számoltam!

A csekket ma levásároltuk Tomival, mindenből vettünk ami a listán van. Nagyon jó érzés volt telipakolni a bevásárlókocsit, végig a gyerekekre gondoltunk sőt, amikor a müzliszeleteket és csokikat válogattuk, a személyes kedvenceinket tettük a kosárba (good-bye haribo, hello kinder!).

Frissítés hamarosan a fejleményekről. Addig is, aki szeretne adni, az hozzám is eljuttathatja a dolgokat szombat délig, vagy felveheti a kapcsolatot Miss Miisz-zel a missmiisz@freemail.hu címen.

Az Adakozásról

Érdekelne, hogy azok közül, akik itt-ott hirdetik hogy melyik egyesületnek mire van szüksége, és mennyire bejön nekik a rászorulók megsegítésére szervezett koncert, vajon hány százalékuk jut el odáig hogy ténylegesen adakozzon, vagy jegyet vegyen a koncetre?

Devecser... Kolontár...

Amikor ezt a bejegyzést elkezdem írni, még nincs címem. Van ez így néha, de az elmúlt pár napja úgy érzem hogy szavakat is nehezen találok, nemhogy címet...

Én nem tudtam hogy mi az a zagyvatározó. Sőt, azt sem tudtam hogy így kell írni (azt hittem hogy az agyvatározó, de úgysem volt értelmes). Azt sem tudtam, hogy hozzánk (Veszprém) ennyire közel is van ilyen.

Most már tudom. A szívem szakad meg a bajba jutott emberekért. Az árvizek is kétségbe ejtettek, de ez egyenesen sírásra késztet. Az árvizeket a mindenkori állam okozza, amely nem hajlandó megfelelő vízkezelő megoldásokra költeni (Az árvízkérdés mindig árvízkor jön elő).

A devecseri, kolontári emberek, a környék florája és faunának tragédiája azonban nem csak a mindenkori állam (önkormányzat) és a Környezetvédelmi Főfelügyelet gyalázata, hanem leginkább egy - elviekben - magánvállalaté. Az illetékes főnökök (akikről gyanítom hogy nem álruhában lapátolnak, és slaggal falat mosnak) szépen sunyítanak. Nem állnak ki az ország (világ) elé. Mondjuk el tudom képzelni hogy a falusi asszonyok csupán dühből jól elpicsáznák őket, egészségre ártalmatlan vörösiszappal borított szívlapáttal.

Nagyon jólesik hogy amint belépek a facebook/iwiw főoldalára, azokat segítségre felhívó üzenetek borítják el. A nyári katasztrófák miatt már tudjuk, hogy nemcsak pénzre, de konzervekre, ruhákra, takarókra, tisztálkodószerekre is szükség van. Tudjuk hogy akinek nem szándékozik pénzt adni (mondjuk a 1752-es számon), vagy nem tud ruhát adni, de van kertje, az állatot tud befogadni ideiglenesen (jelentkez Lakos Györgynél a 30/507-2062-es számon a nap bármely szakában).

Én csak a kezemet tördelem, mert nem tudok segíteni igazán. Nyáron érdeklődtem hogy hogyan tudnának az itteni magyarok segíteni az otthon bajbajutottakon, és erőfeszítéseim kudarcba fulladtak. Nem azért mert nem lettek volna segítőkész emberek, hanem azért mert nem tudtuk volna hogy hazajuttatni. Sajnos a több százezres fuvardíj kifizetése nem tűnt kecsegtetőnek, így maradt a banki utalás.

Akik azonban otthonról olvassák ezt a bejegyzést és még nem jutottak el odáig, hogy tegyenek valamit, azokat kérném szépen, nézzenek be a szekrénybe!
Biztos vagyok benne hogy nem én vagyok az egyedüli olyan, aki a 'már nem is tetszik annyira', 'nem is áll jól', 'rácsöppent az olaj' és hasonló ruhákat még tárolja, mondván talán valamire még egyszer jó lesz.
Most tökéletesen jó lesz. Minden. Kíméletlenül rántsd elő a szekrény aljáról, ürítsd ki a polcokat, dobd be a mosógépbe, teregesd ki, száradás után hajtsd össze, zsákokba bele, mellé egy-két tisztálkodószer és irány a legközelebbi gyűjtőhely!

Devecserben (88/512-630) az alábbiakra van szükség:
- saválló gumikesztyű
- FFP3 minőségű maszk
- gumicsizma 37-40méretben
- vízhatlan nadrág, kabát
- kantáros melles gumicsizma
- vödör
- talicska
- kefés söprű
- lapát
- 20%-os ecet
 
Kolontárnak szánt adományokat a Bányász Sportpálya szürke épületébe, az ajkai Sport utca 14-es számra várják:
- tartós élelmiszerek
- takarók
- meleg ruházat
- elemlámpa működő elemmel
- gyertya
- törölköző
- tisztálkodószer (tusfürdő, szappan, sampon, balzsam, fogkefe, fogkrém, pelenka gyerekeknek, női higiéniai dolgok és minden olyan amit a fürdőszobádban látsz és te magad sem indulnál el nyaralásra nélküle)
 
 
A Napló már összegyűjtötte hogy ki hol és hogy tud adni, ezek közül néhányat én is betennék ide:
 
- Városlődön meleg ruha, ágyneműk, tartós élelmiszer felajánlásaikat a Rózsa utca 21. szám alatt várják
 
- Balatonalmádi Turisztikai Egyesület: Használt vízálló, és meleg ruhák, tartós élelmiszerek, gumicsizmák, kötszerek, ásványvíz, locsolótömlő nagy segítséget jelent, de bármit szívesen fogadnak. Az adományokat az almádi tourinform irodába lehet leadni, hétfőtől-péntekig, 10 - 16 óra között. Az összegyűjtött csomagok elszállításáról az egyesület gondoskodik.
 
- A Lapterjesztő Kft. Veszprémben a Gerenda u. 4-6 szám alatt várják a segítő szándékúakat hétfőtől-péntekig, 8-16 óráig.
 
- A grazi magyarok - A Forum Hungaricum Rudi Roth, a Magyar Köztársaság grazi tiszteletbeli konzulja védnöksége alatt és a grazi magyar szervezetek támogatásával indított segélyakciót. Pénzbeli és természetbeni adományokat, tartós élelmiszereket gyűjtenek a hajléktalanná vált kolontáriak és devecseriek számára.
 
Árvízkárosultak az iszakárosultakért - A májusi áradások során legsúlyosabb károkat szenvedett Felsőzsolca lakói a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen sietnek a iszappal elöntött települések segítségére, az összegyűjtött adományokat, elsősorban a kármentesítésnél használtható eszközöket pénteken adják át a devecseri önkormányzatnak. Ha ŐK tudnak segíteni, akkor mi is.

Jeles esemenyek II. Vagyis a Tiroler Hut egy Osztrak ruhaba bujtatott Magyar Vendeglo Londonban

2010 Augusztus 7 - az elso, 'papir' hazassagi evfordulonk napja. Internetrol sikerult beszereznem egy naszparral diszitett vecepapirgurigat. Hetre volt foglalasunk a londoni Tiroler Hut nevu etterembe. Eloszor majdnem elsetaltunk a hely mellett, mert annyira keskeny bejarata van, de a meredek lepcson lesetalva egy teljesen mas vilagba cseppentunk. Hitetlenkedve neztem korul. Namarmost, nekem mindenem a kockas asztalterito. Nem otthonra, de etteremben odavagyok erte. Itt minden asztalon kockas terito volt. Mondjuk, mar maga a terito tenye Londonban egy kulon fogalom... Aztan kiderult, hogy a pultos Lederhose-t viselo magas fiatalember magyar. Aztan a masik lederhose-s srac is magyar volt, sot, az osztrak dirndl-t viselo lanyok is magyarok voltak. Nem tudom hogy azert, mert magyarok voltunk, vagy ez csupan a norma minden vendeggel szemben (szerintem inkabb ez utobbi), de vegig ereztuk hogy itt a vendeglatok bizony azt akarjak hogy mi jol erezzuk magunkat. Nagyon jolesett, hogy az idos Joseph bacsi is koszontott minket, es persze kiderult hogy miert is vagyunk ott. Az etterem pillanatok alatt feltelt, erkeztek szulinapozo angolok, lanybucsuztato lanyok es elkezdodott az elo zene is. Joseph jatszott egy ideig tangoharmonikan, aztan utana egy - szinten magyar - zenesz srac vette at a stafetat es elenekelte magyarul a Furedi Anna-balont, amit persze en majdhogynem visongva bogve vigyorogtam vegig, majd tapssal dicsertuk az eloadast. Nagyon finomat ettunk, Tomi is boldogan emelgette a korso soret, aztan mikor mar fizikailag nem birtunk tobbet enni (pedig meg palacsintat is csinaltak csak nekunk!),kerte a szamlat.

Ekkor tortent hogy Joseph magahoz ragadta a mikrofont, megcsengette a kolompot es mondta hogy 'we have some very special people here tonight. (nagyon kulonleges emberek vannak ma itt velunk) They are from Hungary (Magyarorszagrol jottek - ekkor a lanybucsus lanyok visongasba kezdtek). They have been married for ONE year (egy eves hazasok - lanybucsus lanyok megvadultak). So, Mr Puskas, please come and dance with your wife! (Szoval Mr Puskas, gyere es tancoltasd meg a felesegedet!)' Nana, hogy egtunk mint a rongy, Tomi probalta udvariasan elharitani a lehetoseget, de olyan dobbenten neztek ra a lanybucsus lanyok, hogy kenytelen volt felallni a feladathoz! Az egesz etterem megtapsolt minket, es a ket tagu zenekar (Joseph meg a masik magyar srac) csak nekunk jatszotta Elvistol a Falling in Love with You-t. Vegig remegtem mint a kocsonya, a sajat eskuvonkon nem izgultam ennyire a nyitotancon mint most, es az eskuvon is a sminkem ott maradt ahol kellett, tegnap este viszont ugy neztem ki mint Brandon Lee a Holloban. A szam vegen a lanybucsusok megint megtapsoltak minket es gratulaltak, en meg nekik (mert a sok teheneszlanynak/vadasznak oltozott lanyok kozul nem volt egyertelmu hogy melyik volt a menyasszony). Az etterem/vendeglo hangulatos osztrak stilus szerint van berendezve, de mindenhol megjelennek a magyar jellegzetessegek is. Itt egy magyar nepviseletbe oltozott norol egy foto, ott egy palinkas butykos magyar cimerrel, amott meg egy tipikus magyar falra akasztott disztanyer. Mint kiderult, Joseph 56-os magyar es osztrak felesegevel 1967-ben nyitottak meg a Tiroler Hut-ot. Elkepeszto, hogy micsoda vilagot varazsoltak a londoni utcak ala. Csodalatos esteben volt reszunk, mindketten nagyon jol ereztuk magunkat, az evfordulot remekul megunnepeltuk es lehetoseg szerint visszaterunk majd.

Jaj ugy elvezem en a strandot...

... Ottan annyira szep es jo, Annyi vicceset latok s hallok Es meg Bambi is kaphato!

Otthon jartunk es visszautazas elotti, meg az az elotti napon vegre lejutottunk a strandra is. Csopakot valasztottuk, mert 1. A balatonalmadi Wesselenyi strandot allitolag felujitjak es csupan egy wc mukodik (nekem az keves) 2. Az alsoorsi strandot 1975-ben teliultettek fakkal, amik mara akkorak lettek hogy delutan ketto utan mar csak arnyekban fetreng az ember, ha az alsoorsi strandon napra akarsz jutni negy utan akkor usznod kell a parttol 10-20 metert... 3. Balatonfured mar-mar elrettent a felujitottsagaval, parkolni keptelenseg (vagy dobaljad be szorgalmasan a ketszazasokat a masinanak) 4. Csopakon van bosegesen ingyenes parkolohely 5. A strandon igazan kulturalt korulmenyek vannak, a mosdokban rendesen van szappan, wc papir es rendszeres takaritas 6. Van nemdohanyzo terulet is 7. A szokasos bufefelhozatal mellett van egy kis bolt is, ahol elelmiszereket lehet kapni, vagyis senki nincs kotelezve a 380 forintos fel literes kolara.
Csutortokon nagyon hideg volt a viz, vagy negyed oraig tiprodtam a lepcson hogy hozzaszokjak a szamomra arktikus korulmenyekhez. Azert nem panaszkodom, mert epitettek ket lebego steget a strandon, az egyiken van egy kismedence is (Balaton vizzel), ugyhogy az melle telepedtunk le. A nap sutott, a viz lagyan ringatott es neha-neha egy egy 'fub***meg ez k***a hideg' felkialtasok tettek kellemesebbe a delutant.
Mikor megeheztunk (es ki ne ehezne meg, amikor folyton erzodik egy enyhe fokhagymas langos, vagy sult kolbasz illata?) felkerekedtunk bufet keresni. Az en 450 forintos hambim annyira finom volt! Igaz,nem volt benne paradicsom (elofordulhat hogy delutan fel egyre kifogynak, szoval no problem), csak salata, uborka, meg egy kicsi hagyma. Tomi langosa is jo volt, mert nem hozta azt a szokasos 'meg, meg, meg!' izkavalkadot. Mivel sem a tejfolnek, sem a sajtnak nem volt ize (meg extra fokhagyma szosszal sem) ezert abszolut nem ereztuk hogy fu, ebbol meg egyet kellene enni! Korulbelul egy oraval kesobb eszmeltunk fel, hogy a strandi desszert az a palacsinta es a kurtos kalacs. Nana hogy paleszra vallalkoztunk, ugyanabba a bufebe mentunk (gondoltuk hogy ha paradicsom nem volt, feltejezett tejfol, es aruhazlanc gazdasagos sajt volt, akkor finom palacsinta bizonyara lesz). Sem a kakaos, sem a fahejas palacsinta nem hizlalo ennel a bufenel. Eloszor is meg voltunk zavarodva, mert nem latszodot kivulrol hogy melyik paliban mi van, illatrol sem tudtuk megkulonboztetni, ugyhogy felig ki kellett bontani. A negyedik (!)harapasomnal mar feladtam es szetnyitottam az egesz palacsintat, mert en bizony meg mindig nem ertem el a kakaos reszhez. Ami azert furcsa, mert mutassatok nekem egy felnott embert akinek egy palacsinta tovabb tart mint 8 harapas... Az en kakaos, 150 forintos palacsintam bizony elegge dietas volt, egy 3X4 cms negyzetben helyezkedett el a nagyon vekonyan elegyenlitett kakaopor es en ott ultem bamban a vizparton hogy most akkor en panaszkodhatok hogy nem kaptam eleg kakaot, vagy ez csak az en egyeni szubjektiv velemenyem, es valojaban ez a normal?! Mindenesetre igy mar ertem hogy a strand miert van tomve vekonylabu laposhasu bombazokkal. Megjegyzem, a fahejas palacsintan annyira finom es vekony retegben volt a fahej (3X4 cms negyzetben) hogy szinte alig latszodott. Hazaindulas elott meg vettunk egy kurtoskalacsot, de erre meg ra volt egetve a cukor es celofan csomagolasban erkezett... Ugy tunik, oregszem, de ez mar nem a 'regi' (1998 idejen) kurtoskalacs volt, amit ott keszitenek frissen, es keresre porcukrozzak meg, es selyempapirba csomagolva adnak at. Penteken Tomi leszallitott engem megint Csopakra, es ezuttal siman es gyorsan atertem a bejaraton (ahol 10 percig kell sorban allni mert csak 1 kassza van 1db nyugdijazott lelkes dolgozoval, utana meg a jegyunket ervenyesiti eltepessel egy fiatal, bikinit viselo kollegina), szoval lecsengettem az egy felnottet (vagyis 600 forintot), es mar ki is heveredtem a napsugarak iranyaba a fuves (famentes) terulet kellos kozepere, es eldobott cigicsikkeket arrebb piszkalva (szegyelljetek magatokat dohanyosok!) neki is lattam a napsugarak felszivasahoz. Vegigneztem a viziaerobik orat, ami azert tetszett, mert a vizparton ugralo tanart vagy otven no (leany es mami) kiserte a bokaig ero vizben, mig a stegrol vagy otven no (leany es mami) ferje, pasija vagy apja nezte hogy hogy ugral a tanar a vizparton. Mikor visszajott Tomi, ezuttal ugy okoskodtunk hogy ott erdemes enni, ahol mar sokan esznek vagy nagyon hosszu a sor. Igy tortent hogy kivalo sult kolbasz es jol megrakott (paradicsomos!) hamburger kerult elenk. Eves utan pancsoltunk az addigra mar melegedo vizben, ezuttal szeretnek gratulalni azon tanari karnak amely leviszi a 13-14 eves lanyokat strandra es kitalalja hogy futoversenyt csinalnak a derekig ero vizben, ahol az aktualis versenyzoknek egy feher polot kell atvenni stafetakent. Soha ennyi oromteli kamasz arcot nem lattunk egyben mint ott...
Tovabba szeretnem kihangsulyozni a nyaralni induloknak hogy:
1. cigicsikkeket es egyeb cigarettacsomagolasokat a kukaba helyezzuk. A talaj egyik resze sem megfelelo ezen dolgok tarolasara.
2. Anyukak, PLEASE take it easy! Egesz nap hallgatni a karogasotokat ahogy uvoltoztok a gyerekkel mert az megfogott egy fucsomot, vagy veletlenul ralepett mas torolkozojere eleg idegesito! Fogjatok fel hogy a gyerek is nyaral, ti is nyaraltok, es ha nem birjatok elviselni hogy Boti egy kicsit megkergult a nap alatt akkor bereljetek hazat ahol van uszomedence es Boti kussban ulhet a napernyo alatt egesz nap, a strandot meg hagyjatok meg azon csaladoknak akik szeretnek kielvezni a Balaton adta oromoket. Akinek nem bikinije, ne vegye magara...
3. A strandon is van elovilag. A kacsacsaladokat sem labdaval megdobni, sem vizipisztollyal leloni, sem megprobalni lefogni oket nem illik, es oszinten szolva eleg gusztustalan emberi magatartasra utal.
Fentebb emlitett anyukaknak ilyenkor joga van a gyereket (ferjuket?!) egy sallerral jutalmazni, de ugyanakkor meg is kerdeznem hogy mifele nevelest tud adni a szulo a gyereknek hogy az ilyeneket csinal?
Kovacs Eszti ismert dala:
Ha végre itt a nyár, és meleg az idő, Az ember strandra jár, mert azért van itt ő. Míg anyu öltözik, az apu ideges, Hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz. Jaj, úgy élvezem én a strandot, Ottan annyira szép és jó, Annyi vicceset látok, hallok, És még Bambi is kapható. A strandon az is jó, hogy van még sok gyerek, És van homokozó, és labdázni lehet. Csak azt nem értem én, sok néni mért sikít, Ha véletlen egy labda épp egy bácsira ráesik. Jaj, úgy élvezem én a strandot, Ottan annyira szép és jó, Annyi vicceset látok, hallok, És még Bambi is kapható. De apukára is én azért ügyelek, És mindig odavisz a lelkiismeret, Ha fekszik a napon és izzad már szegény, Kis vödrem vízzel megtöltöm és rálocsolom mind én. Jaj, úgy élvezem én a strandot, Ottan annyira szép és jó, Annyi vicceset látok, hallok, És még Bambi is kapható. De este szomorú a hazafelé út, Mert otthon az anyu a fürdőkádba dug. Bár volt vele ezért már nagyon sok vitám, Mert ki hallott még ilyen dolgot, fürdeni strand után? Otthon nem szeretem a strandot, Abban semmi se szép, se jó. "Gyorsan mosdani!" - mást se hallok, És még Bambi se kapható.