A péntek esti beszerzőkörút sikeres volt, a kocsi csomagtartóját már alig lehetett lecsukni. Szombaton kora délután belevetettük m agunkat a forgalomba és leszállítottuk az adományokat Miss-hez.
Érkezésünkkor derült ki, hogy mi voltunk az elsők (és addig egyetlenek) akik vittek is valamit. Miss elmondása szerint nagyon érdeklődő jelentkező volt, de az ígéretek betartásáig csak mi jutottunk el, ami őszintén szólva nagyon lehangoló.
Miután kipakoltunk, rákérdeztem hogy honnan is ez a nagy adakozás. Nem fogok tudni pontosan idézni, de a történet lényege ez:
Segíteni akartam. Az ismert segélyszervezetekben nem bízom, egyszer pórul jártam az egyikükkel, úgyhogy most inkább önerőből próbálkoztam.
Nem hallottam semmi más gyűjtésről, így felhívtam a devecseri általános iskolát. Sikerült beszélni az igazgatóval, aki elmondta hogy egy ideiglenes épületbe helyezték őket, ahol szinte semmi nincsen, így mindennek örülnek amit küldenénk.
Felvettem a kapcsolatot csomagszállítókkal, és a Louis Trans elvállalta hogy ingyen leszállítja a csomagokat.
Kolléga 5 sajnos nem hozta be a beígért ruhákat, csak úgy mint a nyaralásra igyekvő 3-as számú. A 4-es pedig most vezet az iroda felé, remélem hogy a csomagtartója telis-tele van a devecserieknek szánt ajándékokkal.
2 megjegyzés:
Örülök, hogy ilyen jól haladsz! En nem voltam ennyire sikeres...otthon áll másfél zsák ruha, de nem tudom, hogy juttathatnám el! Akit Tündi a weddingsen ajánlott, nem igazán érdeklödik...lehet hogy Devecser helyett megy a csomag Pest mellé, ahol rokonaim ismernek egy családot, ök biztos örülnek:-(
Hajrá Muci!
Koszi Batka!
En most ugy vagyok vele hogy minden segitseg elkel - az, hogy nem talalsz senkit aki elvinne a zsakot az szerintem egyreszt a tobbseg szanalmas kozombossegebol fakad, masreszt pedig a hianyzo know-how. Angliaban es az USAban nagy hagyomanya van az adakozasnak (gondolom NY Europaban mindenhol), a segelyszervezetek (charityk) mindenhol aktivak es jelen vannak. Magyarorszagon ez uj dolog, a magyarok szerintem nem szeretnek adni, mert bizalmatlanok (es mert feltetelekhez kotik az adakozast), es eppen ezert a hasonlo intezmenyek nem elnenek meg. Eppen ezert, amikor baj van, honnan tudnank hogy hova kell fordulni bizalommal?
Konyorgom, cafoljon meg valaki!!!
Pont ket hettel az iszapomles elott postaztam haza ruhakat es cipoket, ismeros ismerose ismer valakit akik sokan vannak egy csaladban es sokszor nem jut mindenkinek eleg. Jolesett visszahallani, hogy koszonettel elfogadtak a holmikat. Jo erzes tudni, hogy a lanybucsumon (es azota jo nehany beoltozos partin) viselt szines tullszoknyamat most egy veszpremi ovodas csoport fiatal holgyei veszik fel napkozben (gondolom amikor Nyolcvanas evek popsztarja videoklipforgatosdit jatszanak vagy mi).
Adakozni nagyszeru, nagyon jo, csak az emberek tobbsegenek ki kell huzni az ujjat a fenekebol es ra kell szanni azt a 15 percet hogy osszeszedjuk azokat a dolgokat amire egyaltalan semmi szuksegunk nincs mar! :)
Megjegyzés küldése