Két hete meséltem, hogy összerúgtam a port a helyi önkormányzattal. Ahogy a középiskolás osztályfőnököm is megmondta vala, túl fejlett az igazságérzetem (szinte bóknak vettem, pedig nem is annak szánta).
A sztori lényege, hogy a kommunális adót nem akarom befizetni olyan időszakra, amikor nem is volt kulcsunk a lakásunkhoz még. Merthogy az önkormányzat szerint kellene. Vitáztunk egy kicsit, majd panaszt tettem. Azóta kiderült hogy nemcsakhogy arra az időre nem kell fizetnem, de addig amíg be nem költöztünk és a lakás lakhatatlan volt, még jelentkezhetek külön 100%-os engedményért. Már készültem reklamálni megint az önkormányzatnak, de szerencsére visszaírtak ma délután pont ezekkel a dolgokkal.
Azonnal ki is töltöttem és már vissza is küldtem a jelentkezést a május 31-június 17-ig való eltörlésre, úgyhogy már csak idők kérdése és elrendeződik az ügy. Jó úton vagyunk.
A lakásfelújítás képeit a Nem Art Decor hasábjain láthatjátok.
Közben itt üzennék a lakásfelújítással foglalkozó Barbaráéknak, hogy pár napja írtam emailt amire még mindig nem jött válasz és attól tartok hogy a megadott emailcím nem működik.
2012. július 5., csütörtök
Felfedezés
A hétvégén kinéztem egy szennyeskosarat. 42 font, vagyis olyan 15ezer forint. Címkéje van, de a márkát nem ismerem. Szép fehér fonott szögletes kosár, benne világoskék alapon fehér pettyes huzat. De negyvenkét font.
Erre ma hazafelé a metrón állt előttem egy lány egy barna szögletes fonott kosárral, benne natúr színű huzat. Akárhogy kukucskáltam, nem láttam a címkén az árat, de a szatyor a Zara Home-ból való.
Ezek szerint én vagyok a legeslegutolsó a világon aki eddig csak elsétált a Zara Home kirakata előtt mondván hogy ott bent biztos drága cuccok vannak, mert soha meg sem néztem semmit ott. A weboldaluk szerint a kosár 15 font (5300ft), ami mégis barátibb!
Most belendültem. Hátha!
Erre ma hazafelé a metrón állt előttem egy lány egy barna szögletes fonott kosárral, benne natúr színű huzat. Akárhogy kukucskáltam, nem láttam a címkén az árat, de a szatyor a Zara Home-ból való.
Ezek szerint én vagyok a legeslegutolsó a világon aki eddig csak elsétált a Zara Home kirakata előtt mondván hogy ott bent biztos drága cuccok vannak, mert soha meg sem néztem semmit ott. A weboldaluk szerint a kosár 15 font (5300ft), ami mégis barátibb!
Most belendültem. Hátha!
2012. július 4., szerda
Eső itt Hőhullám ott
Ahogy a fenti táblázat is mutatja, szar idő van. Kollégám szerint a rosszabb mint a legrosszabb emléke. Kabátban járunk, a nyakam körül 'nyári' sál van, a kis színes topánkáimat az irodában hordom. Mióta átköltöztünk rájöttem hogy az eső itt nagyon csendesen tud esni. Az előző helyen fent a nyolcadikon sokszor éjszakánként többször is felébredtem az eső kopogására. Most meg hiába nézek ki az ablakon, nem látom az esőt (pedig a szemüveg tiszta). Mindig azt hiszem hogy már nem esik, és a házból kilépéskor ér a meglepetés, hogy nemcsak hogy esik, de szakad. De olyan csöndben, hogy az esernyőt sem veri. Két hete azt hittem hogy hamarosan jön a jó idő, nem eshet mindig.
A jelek szerint viszont de.
Wimbledonban sorra halasztják el a meccseket, az angolok félnek hogy az Andy Murray azért fog kiesni mert nem szervezik le neki hogy a Centre Courtban játsszon. Jelenlegi állás szerint ha eljut a döntőig akkor minden nap kell játszania, pihenés nélkül. Egyesek szerint ez normális és már kupákon is előfordult hasonló, de természetesen a brit teniszrajongók szerint ennyi engedmény jár a British Number One-nek. A teniszről gőzöm sincs, de pár éve Párizsban összefutottunk vele a Champs Elyseén, és a srác egy baromi magas, de nagyon kedves srác, a derekáig sem érek. De mivel rendes volt, és fogadta a csápolásomat és hagyta hogy lefényképezzem, ezért HAJRÁ ANDY MURRAY!
Persze az idő ettől függetlenül még mindig fos. Sokat lendít a lelkemen hogy 1. Ágiék múlt heti látogatásukkor viszonylag szerencsések voltak 2. Egy hónap múlva ilyenkor már éppen ebédet választok Mallorcán.
Sajnálom hogy az otthoniak szenvednek a hőségtől, de lassan itt az ideje hogy megtanuljunk ennek megfelelően élni és berendezkedni. Azt tudjuk hogy a függönyöket, zsalukat ha napközben behúzva tartjuk akkor nem annyira perzseli a szobát/lakást a meleg, de mivel Magyarország nem szieszta ország, jelentős hátránnyal indulunk (azt sem hinném hogy a magyarok önszántukból hazamennének sunyni egyet, hogy aztán este 8ig dolgozhassanak).Könyvből ismerem, hogy a görögök a téli vastag szőnyegeiket nyáron felszedik, kitisztítják és elteszik őszig, hogy a hűs márvány enyhítse a forróságot. Ezt talán Ágni, a Görög Kaland írója tudná jobban kifejteni. Biztos vannak más, hasznos és bevált tippek.
Meg persze a folyadék fogyasztás. A folyadék azt jelenti hogy Víz. Sima. Esetleg bubis. De ha cukorral van kikeverve akkor már nem ér semmit. A koffeines italok (kóla, kávé, energiaital stb) dehidratáló hatásúak, tehát hiába dönt magába valaki fél liter kólát, azzal semmivel sem lesz előrébb a szervezete.
Itt elmesélem hogy egyre több embertől hallom hogy nem szeretik a vizet. Van aki a víz ízét nem szereti, van aki azt nem hogy a víznek nincs íze. Van aki nem iszik vizet, mert elfelejt inni. Ha a szervezettől megvonnak valamit, az előbb utóbb megrpóbál meglenni nélküle. Aki nem iszik eleget, az nem hidratált. Annak a bőre papirusz. Hiába ken magára különböző kencéket, a bőre úgyis ráncos lesz, úgyis úgy fog kinézni mint a réteslap sütés közben. Aki nem iszik eleget, annak a vizelete sárga és húgyszagú. Minél sárgább és minél büdibb, annál rosszabb. Mindig legyen nálad egy fél literes palack, és ha pár kortyot is, de folyamatosan igyad. Három nap után már kívánni fogod a vizet, negyedik nap már többet fogsz inni. Ötödik napra már nem lesz büdi a pisi, kevesebb krém kell, és több energiája van a szervezetnek, jobban működik az agy, élesebb a látás. Próbáld csak ki!
A 21. európai századi társadalomnak is megvannak a maga problémái. Európában van bőven jó minőségű ivóvíz (főleg Magyarországon), és sokan mégsem isszák...
Nade, melegre fel, esőkabátra fel, az itteniek ne bánkódjanak, ennél nagyon rosszabb már úgysem lehet!
2012. június 28., csütörtök
Elegem van a Problémákból
Elég volt.
Hétfő este úgy döntöttünkem, hogy egy szoba ajtót lecserélni nem lehet nagy ügy. Elvégre csak kicsavarozni kell zsanérokat, az újabbakat kicsit feljebb szerelni és kész, nem?
Nem.
A keret és az ajtó sokszor le lett festve, legalább 3mm vastag rétegben állnak a különböző színek. Kiderült, hogy véső és reszelő kellene. Nincs, leszarom. Jó lesz a laposhegyű csavarhúzó is. Meg kalapács. Nem érdekel hogy 7 óra elmúlt. A ház előtt bevezették a Wimbledon Tenisz idejére a speciális parkoló zónát amire az engedélyt mi természetesen nem kaptuk meg. Hétfő óta minden nap megbarmolnak minket, tök mindegy hogy hányszor hívtam az önkormányzatot. A felső szomszéd minden este átrendezi a járólapon a lakást, az egy dolog hogy a kutyájának körmének kopogását halljuk (blöki nem problémás, sőt viccesnek is találom a kis kocogó hangot), de az este 11-es széktologatást már rohadtul utálom. Úgyhogy nekem ne szóljon senki, ha este 7kor szobrászkodni támad kedvem az ajtókerettel.
Szépen kivertem a lyukat. Stresszlevezetésnek jó volt látni ahogy a ronda rétegek alól előtűnik végre a nyers fa. Tomi - már elég idegesen megcsinálta a felső zsanérnak a helyet. Eredmény: az én zsanérlyukam kb 3-4 mm mély, domborzatát tekintve Mátra. Tomi zsanérhelye 0,5mm mély és lapos mint a befagyott Balaton. Eddigre már nagyon akartunk aludni, mert kilenc is elmúlt már. Mindegy hogy nem egyenes, mindegy hogy milyen, csak rakjuk már fel hogy legalább be tudjuk csukni az ajtót éjszakára, két hét után először.
A zsanérokat én bolond lelkesen becsavartam a keretbe. Nem baj hogy itt-ott ferde a csavar, ahogy elnézem más elviekben hozzá értő emberek munkáját, az enyém eddig semmiben sem tért el nagyon az övékétől. A probléma ott kezdődött, hogy egy fix zsanérhoz hozzáigazítani egy libegő ajtót képtelenség!
Negyed óra ingerült 'told-feljebb-tartsd-most jó-ne már!- bszki tartsd már-most-ne!-jaj!-na még egyszer-nem fizetek másnak azért hogy egy szaros ajtót beigazítson-nna, talán-jó-ezaz-a murva életbe- kár hogy az eredeti törött zsanért nem lehetett csak megragasztani-francba-******* ******' után egy mozdulattal betettem az ajtót az ablak mellé a sarokba, felsöpörtem a kudarc nyomait, és 10 percen belül már írtam az sms-t Pistinek:
Ma elkezdett csöpögni a wc tartály túlfolyóra. Ki a mosókonyhába. Ahol a hűtő és szárítógépek vannak, plusz még legalább 5 kartondoboznyi elcsomagolásra váró holmink. Még jó hogy a vendégek épp otthon voltak amikor a probléma jelentkezett és megkezdték a katasztrófaelhárítást. Egyelőre egy 10 literes vödör elég, de nálam már betelt.
Letojom a felújítást, letojom hogy a konyhában billeg egy-két járólap, Kefalónia, Mallorca és Kos között vacillálok. Last minute. Főnökeink áldásukat adták, úgyhogy most kis időre hanyagolom a problémákat és elveszek a homokos strandok keresésében. Majd referálok hogy mire jutottam.
Hétfő este úgy döntött
Nem.
A keret és az ajtó sokszor le lett festve, legalább 3mm vastag rétegben állnak a különböző színek. Kiderült, hogy véső és reszelő kellene. Nincs, leszarom. Jó lesz a laposhegyű csavarhúzó is. Meg kalapács. Nem érdekel hogy 7 óra elmúlt. A ház előtt bevezették a Wimbledon Tenisz idejére a speciális parkoló zónát amire az engedélyt mi természetesen nem kaptuk meg. Hétfő óta minden nap megbarmolnak minket, tök mindegy hogy hányszor hívtam az önkormányzatot. A felső szomszéd minden este átrendezi a járólapon a lakást, az egy dolog hogy a kutyájának körmének kopogását halljuk (blöki nem problémás, sőt viccesnek is találom a kis kocogó hangot), de az este 11-es széktologatást már rohadtul utálom. Úgyhogy nekem ne szóljon senki, ha este 7kor szobrászkodni támad kedvem az ajtókerettel.
Szépen kivertem a lyukat. Stresszlevezetésnek jó volt látni ahogy a ronda rétegek alól előtűnik végre a nyers fa. Tomi - már elég idegesen megcsinálta a felső zsanérnak a helyet. Eredmény: az én zsanérlyukam kb 3-4 mm mély, domborzatát tekintve Mátra. Tomi zsanérhelye 0,5mm mély és lapos mint a befagyott Balaton. Eddigre már nagyon akartunk aludni, mert kilenc is elmúlt már. Mindegy hogy nem egyenes, mindegy hogy milyen, csak rakjuk már fel hogy legalább be tudjuk csukni az ajtót éjszakára, két hét után először.
A zsanérokat én bolond lelkesen becsavartam a keretbe. Nem baj hogy itt-ott ferde a csavar, ahogy elnézem más elviekben hozzá értő emberek munkáját, az enyém eddig semmiben sem tért el nagyon az övékétől. A probléma ott kezdődött, hogy egy fix zsanérhoz hozzáigazítani egy libegő ajtót képtelenség!
Negyed óra ingerült 'told-feljebb-tartsd-most jó-ne már!- bszki tartsd már-most-ne!-jaj!-na még egyszer-nem fizetek másnak azért hogy egy szaros ajtót beigazítson-nna, talán-jó-ezaz-a murva életbe- kár hogy az eredeti törött zsanért nem lehetett csak megragasztani-francba-******* ******' után egy mozdulattal betettem az ajtót az ablak mellé a sarokba, felsöpörtem a kudarc nyomait, és 10 percen belül már írtam az sms-t Pistinek:
Megpróbáltuk lecserélni a zsanérokat a hálószoba ajtókon. Nem sikerült. Mikor érsz rá?Szombaton jön szerelni.
Ma elkezdett csöpögni a wc tartály túlfolyóra. Ki a mosókonyhába. Ahol a hűtő és szárítógépek vannak, plusz még legalább 5 kartondoboznyi elcsomagolásra váró holmink. Még jó hogy a vendégek épp otthon voltak amikor a probléma jelentkezett és megkezdték a katasztrófaelhárítást. Egyelőre egy 10 literes vödör elég, de nálam már betelt.
Letojom a felújítást, letojom hogy a konyhában billeg egy-két járólap, Kefalónia, Mallorca és Kos között vacillálok. Last minute. Főnökeink áldásukat adták, úgyhogy most kis időre hanyagolom a problémákat és elveszek a homokos strandok keresésében. Majd referálok hogy mire jutottam.
2012. június 22., péntek
Még Egy Padlószőnyeg
A büdös szőnyeg ma már a múlté. Most már csak ocsmány járólap van a konyhában, a fürdőben és a wc-ben, de azon kívül a legrégebbi padlóburkolat is mindössze 10 napos.
Tegnap este mentünk szőnyeget venni, és bár felkészültem, és harcoltam, egy nyamvadt pennyt sem tudtam lealkudni az árból és a végén még a srác kártyaolvasója is beszart, úgyhogy lemaradtam az Airmiles* pontokról is. Megvettük viszont a legolcsóbb szőnyeget, szinte fehéret választottam. Ez majd egy jó tapasztalat lesz hogy akarjak-e valaha még ilyen baromságot, mert ugye amikor megemlítem a világos szőnyeg kérdését, akkor a nők 90%-a elájul és padlóra zuhanás közben még elsuttog egy figyelmeztetést a világos szőnyeg takarítási kihívásairól.
Pedig én nem is 20 évre választok szőnyeget. Jelen esetben olyan fél évre... Merthogy a kandallót még mindig ki kell szedni, és nem akartunk lerakatni minőségit, hanem kifejezetten olyat kerestem ami viszonylag jól néz ki, nem éget le a vendégeim előtt és le lehet rá feküdni. Ez az opció került 145 fontba, plusz az alátét és lerakatás (200 mindennel együtt). Nem mondom hogy szívesen adtam ki ennyit rá, de így legalább megszűnik a büdös szag (legalábbis remélem!!), és vehetünk pár bútort a nappaliba ami felszámol a kisszobában álló zsákokból és dobozokból párat.
A takarítógépet amit használtunk, mindenkinek ajánlom. Nagyon jól felszedte a koszt és a foltokat is, nagyon hamar száradt (nagyon hangos is volt..), szerintem fogom használni a jövőben is, hogy a szőnyeg színétől kifekvő látogatók igazán tiszta padlóra omoljanak.
Ja és a lengyel srác aki ma lerakta a szőnyeget feltette nekünk a redőnyt is a szobába, a borotválkozó tükröt és a zuhanyfüggönyrudat a fürdőbe.
Igaz a zuhanyfüggöny még nem érkezett meg, de még megérkezhet ötig. Most 16.18 van...
16.27 - megérkezett! a függöny pont olyan színű amilyet akartam, a lámpakapcsoló himbilimbihez meg még nemcsak új zsinór, de használati utasítás is jött, úgyhogy létráról talán még én is meg tudom oldani a cserét. Ha nem akkor este sötét lesz, de legalább tudunk úgy zuhanyozni hogy a kádból nem megy ki a víz, és nekem nem kell meggyanítanom mindenkit hogy a kádon kívül állva zuhanyoztak.
Tegnap este mentünk szőnyeget venni, és bár felkészültem, és harcoltam, egy nyamvadt pennyt sem tudtam lealkudni az árból és a végén még a srác kártyaolvasója is beszart, úgyhogy lemaradtam az Airmiles* pontokról is. Megvettük viszont a legolcsóbb szőnyeget, szinte fehéret választottam. Ez majd egy jó tapasztalat lesz hogy akarjak-e valaha még ilyen baromságot, mert ugye amikor megemlítem a világos szőnyeg kérdését, akkor a nők 90%-a elájul és padlóra zuhanás közben még elsuttog egy figyelmeztetést a világos szőnyeg takarítási kihívásairól.
Pedig én nem is 20 évre választok szőnyeget. Jelen esetben olyan fél évre... Merthogy a kandallót még mindig ki kell szedni, és nem akartunk lerakatni minőségit, hanem kifejezetten olyat kerestem ami viszonylag jól néz ki, nem éget le a vendégeim előtt és le lehet rá feküdni. Ez az opció került 145 fontba, plusz az alátét és lerakatás (200 mindennel együtt). Nem mondom hogy szívesen adtam ki ennyit rá, de így legalább megszűnik a büdös szag (legalábbis remélem!!), és vehetünk pár bútort a nappaliba ami felszámol a kisszobában álló zsákokból és dobozokból párat.
A takarítógépet amit használtunk, mindenkinek ajánlom. Nagyon jól felszedte a koszt és a foltokat is, nagyon hamar száradt (nagyon hangos is volt..), szerintem fogom használni a jövőben is, hogy a szőnyeg színétől kifekvő látogatók igazán tiszta padlóra omoljanak.
Ja és a lengyel srác aki ma lerakta a szőnyeget feltette nekünk a redőnyt is a szobába, a borotválkozó tükröt és a zuhanyfüggönyrudat a fürdőbe.
Igaz a zuhanyfüggöny még nem érkezett meg, de még megérkezhet ötig. Most 16.18 van...
16.27 - megérkezett! a függöny pont olyan színű amilyet akartam, a lámpakapcsoló himbilimbihez meg még nemcsak új zsinór, de használati utasítás is jött, úgyhogy létráról talán még én is meg tudom oldani a cserét. Ha nem akkor este sötét lesz, de legalább tudunk úgy zuhanyozni hogy a kádból nem megy ki a víz, és nekem nem kell meggyanítanom mindenkit hogy a kádon kívül állva zuhanyoztak.
A Kilincs
Szerda este beugrottunk a bazi nagy házban lakó főbérlőhöz és leadtuk neki a kilincset.
Nem azt mondom hogy vártam volna hogy behív egy teára, tudom hogy angoléknál ez nem így szokás, de azért azt reméltem hogy egy lazább párbeszéd lezajlik a lakást illetően. Semmi extra, csak valami olyasmi hogy 'Köszönöm az elmúlt hat év és 8 hónapban a bizalmatokat, sok sikert kívánok a saját lakáshoz' és én válaszoltam volna neki hogy 'Ó, igazán nagyon kedves vagy, mi köszönjük a lehetőséget. Nagyon sok minden történt velünk az elmúlt évek alatt és örülök hogy a te lakásod fele vetett a sors' Ezután következhetett volna mondjuk egy udvarias, angolos félölelés, és mosolygó elválás.
Ezzel szemben, a barátságos labrador nyitott volna ajtót ha hagyják. Amíg a fekete kutyus végignyalta a kézfejünket és lecsóválta a farkát a hátáról, addig a gazdi az ajtót is alig nyitotta ki. Azért bekukucskáltam amennyire lehetett, és meg is állapítottam hogy jó helyre került az a kb 72ezer font amit neki ennyi idő alatt kifizettünk. Csak az előszobájába befért volna a mi saját nappalink...
Kilincs átvéve, kutya beterelve, ajtó becsukva.
Nem baj. Ő semmivel sem különb mint én. Mire annyi idős leszek mint ő most, addigra lehet hogy nekünk is lesz hasonlóan szép házunk. Csak jobb tapétával az előszobában.
Nem azt mondom hogy vártam volna hogy behív egy teára, tudom hogy angoléknál ez nem így szokás, de azért azt reméltem hogy egy lazább párbeszéd lezajlik a lakást illetően. Semmi extra, csak valami olyasmi hogy 'Köszönöm az elmúlt hat év és 8 hónapban a bizalmatokat, sok sikert kívánok a saját lakáshoz' és én válaszoltam volna neki hogy 'Ó, igazán nagyon kedves vagy, mi köszönjük a lehetőséget. Nagyon sok minden történt velünk az elmúlt évek alatt és örülök hogy a te lakásod fele vetett a sors' Ezután következhetett volna mondjuk egy udvarias, angolos félölelés, és mosolygó elválás.
Ezzel szemben, a barátságos labrador nyitott volna ajtót ha hagyják. Amíg a fekete kutyus végignyalta a kézfejünket és lecsóválta a farkát a hátáról, addig a gazdi az ajtót is alig nyitotta ki. Azért bekukucskáltam amennyire lehetett, és meg is állapítottam hogy jó helyre került az a kb 72ezer font amit neki ennyi idő alatt kifizettünk. Csak az előszobájába befért volna a mi saját nappalink...
Kilincs átvéve, kutya beterelve, ajtó becsukva.
Nem baj. Ő semmivel sem különb mint én. Mire annyi idős leszek mint ő most, addigra lehet hogy nekünk is lesz hasonlóan szép házunk. Csak jobb tapétával az előszobában.
2012. június 21., csütörtök
Durrogások II. És a Helyi Önkormányzat
Végre eljött a nap, amikor bejelnthettem büszkén az Önkormányzatnak hogy költöztünk, tulajok vagyunk és alig várjuk hogy fizethessük nekik a council taxet, vagyis a kommunális adót.
Örömöm és büszkeségem hamar alább hagyott és bosszúságba átcsapott:
Örömöm és büszkeségem hamar alább hagyott és bosszúságba átcsapott:
- Mikor történt meg a szerződéscsere?Panaszlevél elküldve. Lassan fel kell fogadnom egy panaszkodó asszisztenst, mert ennyi panaszlevelet már én is alig bírok megfogalmazni. Nem vagyok hajlandó fizetni kommunális adót (utcai villany, szemét, takarítás, stb) olyan lakásért ahol ott sem voltam. Természetesen kifizetem az adót az előző helyre, mert ott használtam a hulladékgyűjtőt, stb de az előző tulaj rendetlensége miatt nem vagyok hajlandó a saját zsemembe nyúlni. Nem, nem és nem!
- Május 23-án
- És mikor kapták meg a kulcsokat?
- Május 31-én.
- Volt-e a lakásban bármilyen bútor, ágy, vagy kanapé ez idő alatt?
- Igen, sajnos az előző tulaj minden szemetet ott hagyott.
- Köszönöm. Akkor úgy számolom hogy önök május 23-tól fizetnek kommunális adót, mert hivatalosan azon dátumtól kezdve önök a tulajok.
- Már elnézést, de miért fizessek én bármilyen adót olyan időpontért amikor ott sem voltam, be sem mehettem mert kulcsom sem volt?!
- Azért, mert az előbb azt válaszolta hogy volt bútor a lakásban ez idő alatt. Amennyiben akár egy darab ágy vagy kanapé van a lakásban, akkor az a lakás köteles kommunális adót fizetni.
- Hogy micsoda?
- Igen, ez így van. De tudunk ajánlani egy 10%-os kedvezményt.
- Nem fizetek.
- Pedig kell.
- De nem. Hol tehetek panaszt?
- Hogy kívánja, levélben, emailben, faxon, vagy telefonon?
- Email megfelel. És mondja, az Önöket ott nem zavarja hogy olyanért akarnak velem fizettetni amihez hozzá sem nyúlhattam azon periódusban?
- Nem. Ez a szabály. Ön válaszolta azt hogy volt bútor a lakásban.
2012. június 20., szerda
Durrogások I és a Csőszájú Izék
Tegnap este írt egy emailt az előző lakásból a főbérlő. Aki ugye mindenünket lefikkantotta és minden személyes tárgyunkat szemét kifejezéssel illette a férjével együtt.
A nappaliban jó pár éve leszedtük az ajtót. Bután volt felszerelve és egy csomó helyet levett a térből. Beraktuk a hálószobába a szekrény mögé. Igenám, de a kilincs nem fért be. Leszedtem. (imádok kilincseket leszerelni) Az összes tartozékot beletettem egy tasakba, és aztán a következő öt évre el is felejtkeztem róla.
Természetesen a főbérlő legnagyobb gondja a hiányzó kilincs volt. Rendben, neki a lakás úgy kellett vissza ahogy ő adta (khm, azért arra nem kért meg, hogy a kicserélt dolgokat is szereljük le), de úgy éreztem hiába mondtam hogy megvan a kilincs, csak nem tudom melyik dobozban, ő ebből semmit sem hisz el. Mégis mit gondolt, mit csinálok majd az ő 1975-ös ronda ajtókilincsével?!
Felajánlottam neki hogyha nem lesz meg a kilincs (de miért is dobtam volna el egy kilincset), akkor veszek neki másikat. Az egy kicsit megnyugtatta, de tegnap este megint fellángoltak az érzelmei a kibszott kilincsért.
Szerencsére az emailt én csak ma olvastam és tegnap este mi az ő tudta/kérése nélkül is megtaláltuk a hiányzó darabot. Kenje a hajára...
Lehet hogy most azért vagyok ilyen feszült mert megtudtam hogy kb 8-9 kiadó lakása van Londonban, emellett van egy saját nagy háza és egy valószínűleg szintén egy nem lerobbant vityilló valahol Franciaország csinos kis zugában.
Némileg enyhíti a mérgem, hogy Lucát karácsonykor megfertőztük a Manamanával. Szegény Ágiék nagyon próbálták a gyermekük létét megóvni a televízió, laptop, internet, mobiltelefon és egyéb 'mi is anélkül nőttünk fel' dolgoktól, mi meg a Tomival egy kialakuló hisztit elnyomtunk még Decemberben egy youtube videóval.
Ma reggel jött az email, hogy Luca napjában legalább tízszer kéri a Manamanát, már ki tudja mondani. Ez azért megmosolyogtat, na. Bár ciki hogy a szülők elvei ellen mentünk, de senki sem gondolta volna hogy az akkor 9 hónapos gyerek hogy rákattan... (és az Angry Bird-et most meg sem említem)!
Lucának, hogy itt is meglegyen!
A nappaliban jó pár éve leszedtük az ajtót. Bután volt felszerelve és egy csomó helyet levett a térből. Beraktuk a hálószobába a szekrény mögé. Igenám, de a kilincs nem fért be. Leszedtem. (imádok kilincseket leszerelni) Az összes tartozékot beletettem egy tasakba, és aztán a következő öt évre el is felejtkeztem róla.
Természetesen a főbérlő legnagyobb gondja a hiányzó kilincs volt. Rendben, neki a lakás úgy kellett vissza ahogy ő adta (khm, azért arra nem kért meg, hogy a kicserélt dolgokat is szereljük le), de úgy éreztem hiába mondtam hogy megvan a kilincs, csak nem tudom melyik dobozban, ő ebből semmit sem hisz el. Mégis mit gondolt, mit csinálok majd az ő 1975-ös ronda ajtókilincsével?!
Felajánlottam neki hogyha nem lesz meg a kilincs (de miért is dobtam volna el egy kilincset), akkor veszek neki másikat. Az egy kicsit megnyugtatta, de tegnap este megint fellángoltak az érzelmei a kibszott kilincsért.
Szerencsére az emailt én csak ma olvastam és tegnap este mi az ő tudta/kérése nélkül is megtaláltuk a hiányzó darabot. Kenje a hajára...
Lehet hogy most azért vagyok ilyen feszült mert megtudtam hogy kb 8-9 kiadó lakása van Londonban, emellett van egy saját nagy háza és egy valószínűleg szintén egy nem lerobbant vityilló valahol Franciaország csinos kis zugában.
Némileg enyhíti a mérgem, hogy Lucát karácsonykor megfertőztük a Manamanával. Szegény Ágiék nagyon próbálták a gyermekük létét megóvni a televízió, laptop, internet, mobiltelefon és egyéb 'mi is anélkül nőttünk fel' dolgoktól, mi meg a Tomival egy kialakuló hisztit elnyomtunk még Decemberben egy youtube videóval.
Ma reggel jött az email, hogy Luca napjában legalább tízszer kéri a Manamanát, már ki tudja mondani. Ez azért megmosolyogtat, na. Bár ciki hogy a szülők elvei ellen mentünk, de senki sem gondolta volna hogy az akkor 9 hónapos gyerek hogy rákattan... (és az Angry Bird-et most meg sem említem)!
Lucának, hogy itt is meglegyen!
2012. június 19., kedd
Mélyrepülésben a Szőnyeg Miatt
Még múlt hét péntek este zárás előtt húsz perccel robbantunk be a helyi nagy szőnyegáruházba és rendeltünk nagy hirtelen padlószőnyeget az egyik hálószobába. Tudtuk hogy nem lesz a legolcsóbb, de ki gondolta volna hogy ennyire?!
A 10.4 négyzetméteres szobára kaptunk egy 450 fontos árajánlatot. Belementünk, mondván legalább ő szombaton ki is jönnek, és meg is lesz vasárnapra. Azért ennyi, mert a szoba egyik oldalának a szélességét meg kell venni mindenből, az alátétből is, magából a szőnyegből is, és így vagy 18nm szőnyeget kellett vennünk az általam eredetileg elképzelt 11 helyett. Kiterveltük, hogy bérelünk takarítógépet és azzal többször is kivikszoljuk a nappaliban a szőnyeget, ott is büdi ugyan (macskapipiszagú), de ha háromszor átmegyünk rajta akkor csak tiszta lesz és még egy rakás pénzt is megspóroltunk.
Vasárnap délután, a 24 órás bérlet lejárata előtt 45 perccel még zúgott a gép, Isti lelkiismeretesen még a legutolsó sarkot is alaposan tisztítgatta. Este 9kor elégedetten terültünk el a tiszta és a jó illatú szőnyegen. Büszke voltam rá, hogy mennyit megspóroltunk.
Erre most, hogy hazaérek munkából, a lakásba beérve milyen szag fogad??? Macskapisi. Ennyit a spórolásról. Ez a rohadt bűz feljött a szivacsos aljzatból. Kitakarítottuk, és beleöltünk egy csomó időt, pénzt abba hogy szépen kitisztított szőnyeg kerüljön a kukába. Most jönnek a csavarok. Ezt hétfő este írom. Az első egy hétre érkező látogatóink péntek este érkeznek. A lakás egy rumlihalmaz, ma reggel minden ruhadarabomat szinte külön kellett keresni. Szőnyeget kell cserélni. Igenám, de minek adjunk ki egy csomó pénzt ha egyszer a fűtést akarjuk szerelni minél előbb, az pedig azzal jár hogy a nappaliból egy hatalmas zöld gránitkő feljön, az is lehet hogy még egy tv méretű bemélyítésnek is tudunk helyet csinálni, vagyis megint lehetne újra szőnyegezni.
Nem tetszik ha a szőnyeg foltozgatva van, egy parketta betét a szoba közepén meg bután néz ki ha nincs kandalló. Én inkább a könyveimnek akarok szekrényt, nem egy kandallónak...
Nincs kedvem hozzányúlni semmihez, sokkban vagyok. Kéremszépen, én az egésznek csak a lakásfelújítás részét vártam, kinek van kedve a régi kacatoknak helyet találni?? Úgy volt hogy egy csomó dolgot ott hagyunk majd az albérletben, de a tulaj (és leginkább a férje) annyira irritáló módon beszéltek a személyes holmijainkról, mindenünket szemét jelzővel illették, még az összehajtogatott ruháimat is, sőt, a pasi amíg nem néztem oda, belerakott az egyik fehérneműs táskába egy vizes rongyot, mondván hogy ez is szemét, minden szemét! Szóval még a legutolsó cafat vécépapírt is elhoztam. Nem érdemelnek semmit. A vécépapírt és a felmosófát tudom használni, de az ajtóra szerelhető fogas, a kis kiszolgált éjjeliszekrény, az ottani folyosóra méretben pont passzoló cipőszekrénynek itt helye nincs. Egyelőre minden az előszobában, a felmosóvödör mellett a Tomi focistáskája, mellette száradó ecsetek.
Én meg összezuhanva itt ülök a büdös nappaliban, stikában használom a céges internetet (mert saját még nincs), és ahelyett hogy nekiállnék pakolni, inkább itt blogolok. A legtöbb amit ma este cselekedtem itthon az a mosogatógép beindítása volt. Az is nemsokára szétesik. Remélem hogy inkább sokára. Merthogy azzal is elbsztam egy fél napot hogy használható állapotba hozzam. Eddig olyan jól bírtam, csak nem kapok most idegösszeomlást a végén?! Egy mani-pedi után valaki utaljon be egy kozmetikai arckezelésre, ahol madárcsiripelő zene szól, ahol a kencéket előmelegítik, és ahol olyan kedvesen kezelnek, hogy közben azt hiszem hogy csak lebegek, de legalábbis egy felhőpamacson fekszem.... Sóhaj.
A 10.4 négyzetméteres szobára kaptunk egy 450 fontos árajánlatot. Belementünk, mondván legalább ő szombaton ki is jönnek, és meg is lesz vasárnapra. Azért ennyi, mert a szoba egyik oldalának a szélességét meg kell venni mindenből, az alátétből is, magából a szőnyegből is, és így vagy 18nm szőnyeget kellett vennünk az általam eredetileg elképzelt 11 helyett. Kiterveltük, hogy bérelünk takarítógépet és azzal többször is kivikszoljuk a nappaliban a szőnyeget, ott is büdi ugyan (macskapipiszagú), de ha háromszor átmegyünk rajta akkor csak tiszta lesz és még egy rakás pénzt is megspóroltunk.
Vasárnap délután, a 24 órás bérlet lejárata előtt 45 perccel még zúgott a gép, Isti lelkiismeretesen még a legutolsó sarkot is alaposan tisztítgatta. Este 9kor elégedetten terültünk el a tiszta és a jó illatú szőnyegen. Büszke voltam rá, hogy mennyit megspóroltunk.
Erre most, hogy hazaérek munkából, a lakásba beérve milyen szag fogad??? Macskapisi. Ennyit a spórolásról. Ez a rohadt bűz feljött a szivacsos aljzatból. Kitakarítottuk, és beleöltünk egy csomó időt, pénzt abba hogy szépen kitisztított szőnyeg kerüljön a kukába. Most jönnek a csavarok. Ezt hétfő este írom. Az első egy hétre érkező látogatóink péntek este érkeznek. A lakás egy rumlihalmaz, ma reggel minden ruhadarabomat szinte külön kellett keresni. Szőnyeget kell cserélni. Igenám, de minek adjunk ki egy csomó pénzt ha egyszer a fűtést akarjuk szerelni minél előbb, az pedig azzal jár hogy a nappaliból egy hatalmas zöld gránitkő feljön, az is lehet hogy még egy tv méretű bemélyítésnek is tudunk helyet csinálni, vagyis megint lehetne újra szőnyegezni.
Nem tetszik ha a szőnyeg foltozgatva van, egy parketta betét a szoba közepén meg bután néz ki ha nincs kandalló. Én inkább a könyveimnek akarok szekrényt, nem egy kandallónak...
Nincs kedvem hozzányúlni semmihez, sokkban vagyok. Kéremszépen, én az egésznek csak a lakásfelújítás részét vártam, kinek van kedve a régi kacatoknak helyet találni?? Úgy volt hogy egy csomó dolgot ott hagyunk majd az albérletben, de a tulaj (és leginkább a férje) annyira irritáló módon beszéltek a személyes holmijainkról, mindenünket szemét jelzővel illették, még az összehajtogatott ruháimat is, sőt, a pasi amíg nem néztem oda, belerakott az egyik fehérneműs táskába egy vizes rongyot, mondván hogy ez is szemét, minden szemét! Szóval még a legutolsó cafat vécépapírt is elhoztam. Nem érdemelnek semmit. A vécépapírt és a felmosófát tudom használni, de az ajtóra szerelhető fogas, a kis kiszolgált éjjeliszekrény, az ottani folyosóra méretben pont passzoló cipőszekrénynek itt helye nincs. Egyelőre minden az előszobában, a felmosóvödör mellett a Tomi focistáskája, mellette száradó ecsetek.
Én meg összezuhanva itt ülök a büdös nappaliban, stikában használom a céges internetet (mert saját még nincs), és ahelyett hogy nekiállnék pakolni, inkább itt blogolok. A legtöbb amit ma este cselekedtem itthon az a mosogatógép beindítása volt. Az is nemsokára szétesik. Remélem hogy inkább sokára. Merthogy azzal is elbsztam egy fél napot hogy használható állapotba hozzam. Eddig olyan jól bírtam, csak nem kapok most idegösszeomlást a végén?! Egy mani-pedi után valaki utaljon be egy kozmetikai arckezelésre, ahol madárcsiripelő zene szól, ahol a kencéket előmelegítik, és ahol olyan kedvesen kezelnek, hogy közben azt hiszem hogy csak lebegek, de legalábbis egy felhőpamacson fekszem.... Sóhaj.
Férj és a Színek
Mivel nagyobb ágyat vettünk, ezért kellenek új lepedők. Természetesen nem készültem fel előre, és férjet ugrasztottam hogy ugorjon be Wimbledonba és legalább egyet vegyen.
- Milyen színűt vegyek?Majd röviddel ezután, sms:
- Krémet, ha lehet.
- Olyan szín nincs.
- Esetleg vajszín...?
- Ja, olyan van.
- Én krémekből csak a csokikrémet ismerem.
- Jó, akkor keress fehércsoki krémet!
2012. június 18., hétfő
Költözés, Számokban
1 - Bibi a Buksin
2 - liter hypo
4 - Kialvatlan napok
5 - Takarításra elhasznált szivacsok
6 - Takarításra elhasznált fogkefe
7 - Pizza
9 - Segítőkész barátok (érkezési sorrendben: Zsolti, Gyopi, Isti, Andris, Dezsi, Kecsó, Reni, Gina, David)
12 - Festő ecset, henger, stb
14 - Blokk a közeli barkácsáruházból
16 - Csomag Parketta
157260 - Szentségelés hogy ez vagy az nem úgy jött össze, mint gondoltuk.
Mint például az Ikeás matrac, amit megvettünk 140X200nak, de ágykeretbe helyezés után vettük észre hogy csupán 138X180 cm. Mosásban nem volt, csakis hibás lehet... Persze az áruház nagyon kedvesen három hónapig simán kicseréli bármelyik matracot, még akkor is ha az csak kényelmetlennek vélt, de szegény Gina egy nem használt takaróval tömte ki az ágy végét hogy ne lógjon le a lába (mondjuk Gina is megállhatott volna a növésben 165nél is, de most már mindegy...).
Nagyon sok a tennivaló, nagyon sok a stressz, sok a lila foltom, de a fejem gyógyulgat (szerencsére nem tört be, de nem kellett volna nekimennem a szekrényajtónak se), a parketta szuper, az ágy kényelmes volt éjszaka, és lassan-lassan alakulunk.
Bővebben az átalakításról a Nem Art Decornál olvashattok, de majd igyekszem betenni a linkeket a legújabb írásokról. Mint például most is .
2 - liter hypo
4 - Kialvatlan napok
5 - Takarításra elhasznált szivacsok
6 - Takarításra elhasznált fogkefe
7 - Pizza
9 - Segítőkész barátok (érkezési sorrendben: Zsolti, Gyopi, Isti, Andris, Dezsi, Kecsó, Reni, Gina, David)
12 - Festő ecset, henger, stb
14 - Blokk a közeli barkácsáruházból
16 - Csomag Parketta
157260 - Szentségelés hogy ez vagy az nem úgy jött össze, mint gondoltuk.
Mint például az Ikeás matrac, amit megvettünk 140X200nak, de ágykeretbe helyezés után vettük észre hogy csupán 138X180 cm. Mosásban nem volt, csakis hibás lehet... Persze az áruház nagyon kedvesen három hónapig simán kicseréli bármelyik matracot, még akkor is ha az csak kényelmetlennek vélt, de szegény Gina egy nem használt takaróval tömte ki az ágy végét hogy ne lógjon le a lába (mondjuk Gina is megállhatott volna a növésben 165nél is, de most már mindegy...).
Nagyon sok a tennivaló, nagyon sok a stressz, sok a lila foltom, de a fejem gyógyulgat (szerencsére nem tört be, de nem kellett volna nekimennem a szekrényajtónak se), a parketta szuper, az ágy kényelmes volt éjszaka, és lassan-lassan alakulunk.
Bővebben az átalakításról a Nem Art Decornál olvashattok, de majd igyekszem betenni a linkeket a legújabb írásokról. Mint például most is .
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)